A régi Belső-Ázsia története



Yüklə 0,67 Mb.
səhifə1/19
tarix22.07.2018
ölçüsü0,67 Mb.
#57721
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   19


A régi Belső-Ázsia története

Vásáry, István, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Török Tanszék

Szerkesztette Bende, IldikóZimonyi István, sorozatszerkesztő

A régi Belső-Ázsia története

írta Vásáry, István és Bende, Ildikó

Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében.

Szerzői jog © 2003 Vásáry István, Draskovits Zsuzsa, Balassi Kiadó

E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.
Tartalom

Előszó az új kiadáshoz Error: Reference source not found

Előszó Error: Reference source not found

1. BEVEZETÉS Error: Reference source not found

1. 1. Belső-Ázsia fogalma Error: Reference source not found

2. 2. Belső-Ázsia természeti földrajza Error: Reference source not found

3. 3. Belső-Ázsia és a nomadizmus Error: Reference source not found

4. 4. Belső-Ázsia történetének korszakai Error: Reference source not found

5. 5. Belső-Ázsia történetének forrásai Error: Reference source not found

2. Belső-Ázsia a türk kor előtt Error: Reference source not found

1. 1. Kimmerek, szkíták, szarmaták Error: Reference source not found

2. 2. A szkíták utóélete Error: Reference source not found

3. 3. Hiungnuk Error: Reference source not found

4. 4. A jüecsi népvándorlás Error: Reference source not found

5. 5. A hiungnu hatalom hanyatlása Error: Reference source not found

6. 6. Szienpik és topák Error: Reference source not found

7. 7. A zsuanzsuanok birodalma Error: Reference source not found

8. 8. Újabb nomád hullámok az iráni világban: hjónok és heftaliták Error: Reference source not found

9. 9. A hunok Európában Error: Reference source not found

10. 10. A hunok utóélete Error: Reference source not found

3. Belső-Ázsia török korszaka Error: Reference source not found

1. 1. A türkök felemelkedése és első birodalma Error: Reference source not found

2. 2. Türk–bizánci kapcsolatok és az avar-kérdés Error: Reference source not found

3. 3. Az Elsőtől a Második Türk Kaganátusig Error: Reference source not found

4. 4. A Második Türk Birodalom Error: Reference source not found

5. 5. Ujgur hegemónia Error: Reference source not found

6. 6. A kirgiz epizód Error: Reference source not found

7. 7. Kanszui ujgurok Error: Reference source not found

8. 8. Turkesztáni ujgurok Error: Reference source not found

9. 9. Kitajok és dzsürcsik Error: Reference source not found

10. 10. Tibetiek és tangutok Error: Reference source not found

4. Az iszlám térhódítása Belső-Ázsiában Error: Reference source not found

1. 1. Az első muszlim török dinasztia: a Karahanidák Error: Reference source not found

2. 2. Oguzok és szeldzsukok Error: Reference source not found

3. 3. Karakitajok Error: Reference source not found

4. 4. Hvárezm Error: Reference source not found

5. Belső-Ázsia nyugati nyúlványa: a kelet-európai steppevidék Error: Reference source not found

1. 1. Onogurok és bolgárok Error: Reference source not found

2. 2. Volgai Bulgária Error: Reference source not found

3. 3. Avarok Error: Reference source not found

4. 4. A Kazár Birodalom Error: Reference source not found

5. 5. Magyarok Error: Reference source not found

6. 6. Besenyők és úzok Error: Reference source not found

7. 7. Kunok Error: Reference source not found

6. Utószó helyett Error: Reference source not found

7. Rövidítések Error: Reference source not found

8. Időrendi táblázat Error: Reference source not found

9. TÉRKÉPEK Error: Reference source not found

10. Mutató Error: Reference source not found
Előszó az új kiadáshoz

{7} 1993-ban jelent meg Szegeden A régi Belső-Ázsia története című könyvem a Magyar Őstörténeti Könyvtár 7. köteteként. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a kis példányszámban megjelent könyv hamar elfogyott, a munka mára gyakorlatilag megszerezhetetlen lett. Mivel egyetemi hallgatók és kutatók részéről egyaránt igény mutatkozott könyvem iránt, örömmel vettem a sorozat egykori és jelenlegi szerkesztőjének, Zimonyi Istvánnak a mű új kiadása iránti kérését. A könyv megjelenése óta azonban tíz év telt el, a könyv kéziratát pedig lényegében 1989-ben lezártam, így értelmetlen lett volna, hogy a könyv szövegét teljesen változatlan formában nyomják újra. Bár a könyv lényegén és koncepcióján nem változtattam (közismerten ugyanazt a témát ugyanaz a szerző nem tudja kétszer, teljesen eltérően feldolgozni), de igen sok apróbb-nagyobb szövegbeli változtatást hajtottam végre, legjobb meggyőződésem szerint jobbítván a szöveget. Elsősorban pedig a bibliográfiai kiegészítés vált elkerülhetetlenné. Az elmúlt évtizedben a könyv témája iránti érdeklődés világszerte hihetetlenül megnőtt, és ez a témával foglalkozó szakirodalom ugrásszerű növekedését eredményezte. A jelenség okát elsősorban abban kereshetjük, hogy a Szovjetunió 1991 decemberében felbomlott, és a Kaukázusban három, Közép-Ázsiában pedig öt új független állam jött létre, melyek területei nagyrészt a történeti Belső-Ázsia alkotórészei voltak. Elsősorban a „globalizáció” nyelvén, az angolon írt szakirodalom szaporodott el, a térségre vetülő szuperhatalmi érdeklődésnek nyilvánvaló és leplezetlen jeleként.

Egy évtized távlatából nézve, a terjedelmes, újabb szakirodalom áttekintése után is úgy látom, hogy könyvem újra megjelentetése nem fölösleges. S itt nemcsak arra a tényre gondolok, hogy máig ez az egyetlen összefoglalás magyar nyelven a mongol kor előtti Belső-Ázsia történetéről. Sokkal inkább egy másik szempont indokolja a könyv újra kiadását. Az eddig megjelent számos kiváló új monográfia és résztanulmány ellenére nagyon kevesen kísérelték meg a mongol kor előtti Belső-Ázsiát olvasmányos, áttekinthető, összefüggő történeti elbeszélés keretében ismertetni. Olyan elbeszélésben, amelyet a keleti nyelvekkel és kultúrákkal közelebbi ismeretségben nem levő történészek, egyetemi hallgatók és olvasók egyaránt haszonnal forgathatnak. Magyarán szólva mindig az érthető szintézisre fektettem a fő hangsúlyt, mely egy ennyire összetett {8} és szövevényes téma esetében elengedhetetlen: célom inkább az elindítás és a további tájékozódás iránti vágy felkeltése volt.

A könyv első kiadásából sokan kifogásolták, teljes joggal, a térképek hiányát. A mostani kiadásban nyolc térképvázlatot készítettem, melyek remélhetőleg megkönnyítik agazdag földrajzi és népnévanyagban való eligazodást. A térképek elkészítését Draskovits Zsuzsának köszönöm. A mutatókban az első kiadáshoz képest szintén egy apróbb módosításokat tettem. Egyrészt a háromféle mutató helyett egységes, a személy-, földrajzi és népneveket egyaránt magába foglaló mutató készült. Másrészt a kínai nevek magyar átírása mellett megadtam apinjin átírást is, mely mára a kínai szavak általánosan elfogadott nemzetközi átírása lett. A magyar átíráshoz vátozatlanul ragaszkodtam a főszövegben, mivel a pinjin átírás alapján csak a szakértők tudják a kínai szavakat helyes kiejtéssel elolvasni.

Könyvem javított új kiadásának elkészítésében igen sokan voltak segítségemre. Elsősorban a szegedi altajisták és középkortörténészek egész „hada” segített a szöveg megjavításában és a bibliográfia kiegészítésében. Ötleteiket, javaslataikat a legtöbb esetben figyelembe vettem. Külön köszönet illeti Zimonyi Istvánt, Kincses Nagy Évát, Balogh Lászlót, Felföldi Szabolcsot és Kovács Szilviát, valamint a Balassi Kiadó sorozatszerkesztőjét, Bende Ildikót önzetlen segítségükért. Az esetleges hibákért és amegfogalmazott gondolatokért természetesen a teljes felelősség engem terhel.

Teherán, 2002. szeptember 21. (1381. mehr 1.)



A szerző

{9}


Előszó

Ki ne hallotta volna Isten ostorának, Attilának, a világhódító Dzsingisz kánnak vagy a magyar tatárjárás félelmetes fővezérének, Batu kánnak a nevét? Avagy ki ne tudná, hogy a magyarok ősei a 9. század végén jöttek be a Kárpát-medencébe valahonnan keletről, hosszú vándorút után? De ha e pár közismert tényen túlmenően a történelmi események mélyebb ismeretét kérnénk számon akár alapos humán műveltséggel rendelkező emberektől, azt hiszem, pár mondat után sokan ismereteik végére jutnának. Kik voltak a hunok, honnan jöttek, hogyan tudtak hatalmas birodalmat alapítani? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása során messze keletre kell elmennünk, mert az Európa keleti végén időről időre feltűnő keleti népek, a hunok, az avarok, a magyarok vagy a tatárok története Ázsia belsejében kezdődött. Az európaiak e keleti végeken megjelenő népeket csak történeti útjuk végső fázisában ismerték meg, s ázsiai múltjuk legtöbbször teljes homályban maradt. E keleti népek történetének a vizsgálata, mely önmagában is elsőrendű tudományos feladat a magyar tudományosság számára, a magyarok keleti származásánál fogva, különösen izgalmas. Nem véletlen, hogy Belső-Ázsia kutatásában, s azon belül is Belső-Ázsia történeti főszereplőinek, a török és mongol népeknek a megismerésében a magyarok mindig elöl jártak. Elég lesz, ha csak Vámbéry Ármin, Stein Aurél, Németh Gyula és Ligeti Lajos nevét említjük ez alkalommal.

Mindezek ellenére Belső-Ázsia történetének összefoglaló magyar nyelvű műve máig nem készült el. Ebben a témakörben jelent meg Ligeti Lajos Az ismeretlen Belső-Ázsia című munkája (Budapest, 1940), mely hatalmas ismeretanyagot közöl élvezetes stílusban, de nem adja Belső-Ázsia folyamatos történetét, csak egy-egy korról rajzol kiragadott képeket. Czeglédy Károly Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig című könyve (Budapest, 1969) kiváló összefoglalása a steppe történetének a Kr. u. 6. századig, de időben korlátozott volta s rendkívül nehéz tudományos prózája miatt nem pótolhat egy összefoglaló, közérthető művet. Az idegen nyelvű szakirodalomban is mindössze pár összefoglaló munka létezik, melyek közül kétségkívül a mai napig a leghasználhatóbb René Grousset L’empire des steppes című műve (Paris, 1939).

Könyvem azon egyetemi előadásokból nőtt ki, melyeket 1976 óta rendszeresen tartottam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán török és {10} mongol szakos hallgatóknak. Az anyag egyre bővült, s a végén ez a kötet kerekedett ki belőle, amely immár az egyetemi hallgatókon túlmenően minden érdeklődőnek rendelkezésére áll, akit a történelem és a keleti kultúrák világa vonz.

Ezek után, jó középkori szokásnak megfelelően, mentegetőzéssel kell folytatnom mondandómat, mégpedig a könyv címét illetően; először a történet, másodszor a Belső-Ázsia terminus vonatkozásában. A történet vagy történelem az emberi társadalmak élettörténetét hivatott megrajzolni a maga sokoldalúságában és teljességében. Az események története, a történelemnek mintegy a váza éppúgy szerves része ennek a folyamatnak, mint az emberi kultúra története, vagy a politika, jog, gazdaság és társadalom intézményrendszerének a fejlődése. Rögtön szeretném leszögezni, hogy a történelem nem így, amaga teljességében fog megjelenni könyvemben. Ennek oka egyrészt az egy ember erejét és áttekintő képességét gyakran meghaladó hatalmas anyag, de talán sokkal nagyobb súllyal esik latba a tárgyalandó terület jellege. Nagy mennyiségű, rengeteg nyelven és írással feljegyzett forrás tanulságait kell egységes képpé összegezni. Ez az anyag túlságosan nagy és sokrétű ahhoz, hogy egy kutató egyformán otthon legyen minden részében (mondjuk a kínaitól kezdve az arabon át a bizánci görög forrásokig), de túlságosan hézagos időnként ahhoz, hogy a történelmi lét bizonyos szféráiról akárcsak felszínes képet is nyerhessünk. A kutatások jelenlegi állása mellett természetes, hogy a politikai történet fog dominálni a társadalomtörténet felett.

Mentegetőzésem másik tárgya a Belső-Ázsia terminus maga, azaz a tárgyalt történelem térbeli kerete. Merőben elbizakodott és kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnnék, ha valaki egy személyben kísérelné megírni Európa történetét, akárcsak a legvázlatosabb, legegyszerűbb ismeretterjesztő szinten. De Belső-Ázsia esetében ez az első pillanatra szerénytelennek tűnő munka nem lehetetlen a tárgyban rejlő sajátságok következtében. Az első, bevezető fejezetekben éppen ezeket a sajátosságokat próbálom megrajzolni: a történelem földrajzi színhelyét, a táj adta gazdasági lehetőségeket, a nomadizmust és annak társadalmi vetületeit, valamint a Belső-Ázsiára vonatkozó források fajtáit és jellegét. Mindezek alapján talán érthetővé válik az az egységes vagy hasonló gazdasági és politikai berendezkedés, amelynek alapján René Grousset e területet a „steppék birodalma” találó címkével illette, s amely lehetővé teszi ennek ahatalmas történelmi tájegységnek az együttes tárgyalását.

Az egyes népek és korok vonatkozásában bizonyos egyenetlenségek fognak mutatkozni, melyek több okból erednek. Egyrészt kétségkívül vannak korok, amelyek „csendesebbek”, s politikai eseményekben szegényebbek, mint más korszakok. Máskor viszont mintha felgyorsulna a történelem, s döntő politikai események, csaták, birodalmak születése vagy bukása, nagy korszakváltások, mindent átalakító hatalmas népmozgalmak követhetők nyomon. A történelemnek ez a ciklikussága nagy vonásokban a forrásokban is megfigyelhető: nagy történelmi korokban rendszerint több forrás szólal meg és beszél a történelemről, mintha a történetíró is érezte volna, melyik az az időszak, amiről beszélnie kell, beszélnie érdemes. Ugyanakkor egy-egy korszakon belül is, legyen az nagy történeti váltások kora vagy „egyszerűbb” történeti kor, a különböző népek, népcsoportok, törzsek, törzsszövetségek nem egyformán jutottak szerephez. {11} Nyilvánvaló, hogy a történelem előterében levő vagy oda került népekre koncentrálnak a forrásaink. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk, hogy egy nép eltűnése a forrásokból nem jelenti automatikusan a nép eltűnését a történelemből, hanem vagy a történelem előteréből mozdult el ez a nép, vagy pedig egykori lakóterületét hagyta el. Végezetül pedig, az egyes népeket és korokat nem egyforma mélységben kutatták, s a jelen összefoglalás szükségszerűen tükrözi a kutatások állását. Így többet tudtam mondani akkor, ha egy-egy korszakra a részletkutatások mellett megbízható összegzések is állnak rendelkezésünkre. Természetesen nem hallgathattam el személyes véleményemet, sem az egyes kérdésekben, sem a könyv szemléletében. Könyvem tehát tükrözi a kutatások állását, megmutatja, hol vannak már viszonylag megbízható ismereteink, s hol vannak még nagy hiányok ismereteinkben.

A fent említett objektív okokból származó egyenetlenségekhez még egy járul, de ez már szubjektív, a szerző szándékából fakadó ok. Jóllehet igyekeztem a 12. század előtti Belső-Ázsia történetének minden korszakát és területét, hacsak villanásszerűen is felvázolni, jóval több teret szenteltem a Belső-Ázsiához közvetlenül csatlakozó kelet-európai steppevidék történetének, mint azt egy hasonló jellegű külföldi összefoglaló munka teszi vagy tenné. Például Grousset alig szól a besenyőkről, úzokról, kunokról és magyarokról. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy miért érdekesek számunkra ezek a népek. Remélem, ezt az enyhe elfogultságomat bocsánatos bűnnek fogja tartani a magyar olvasó, akinek számára ez a könyv íródott.



Nem fejezhetem be bevezető soraimat anélkül, hogy ne szólnék végezetül arról anehézségről, amellyel minden Belső-Ázsia-történetnek szembe kell néznie, s ez a szemléleti keret kérdése. Az európai történelem tárgyalásánál is gyakran csődöt mondó nemzeti történelem szemlélete még kevésbé alkalmazható Belső-Ázsia esetében. A mai török és mongol etnikumok csak a 13. század, a mongol kor viharai után szilárdultak meg, legtöbbjük még később, a 16. században. Például kazak és özbek népről vagy nemzetiségről a 16. század előtt kötve beszélhetünk. Bár előfordul mindkét népnév már korábban is, de mai értelmében csak e korban jelenik meg. Következésképpen a kazak vagy özbek „nemzeti” történelem kezdete a 16. század, bármennyire is korábbra nyúlnak vissza a gyökerei. Természetesen az özbek vagy kazak nemzeti történelem szempontjából a 16. század előtti korok története is bevonható, mint az illető nemzetek kialakulásának az előzménye. Ez esetben az illető etnikumok etnogenezisének a kérdését vizsgáljuk, amely ugyan lényeges kutatási terület, de egy általános Belső-Ázsia történetben nem lehet döntő szempont. Ugyanis Belső-Ázsiában, akárcsak a 18. század előtti Európában, a nemzetiség és az állam nem volt egybeeső fogalom. Döntően a politikai, hatalmi tényezők befolyásolták az etnikai folyamatokat. Ily módon, ha csak etnikai történetet adunk, szükségképpen összeütközésbe kerülünk a politikai történettel. Egy példán hadd világítsam ezt meg. A 6–8. században a Türk Birodalom Belső-Ázsia egyik leghatalmasabb politikai egysége volt, melynek területi központja a mai Mongólia területén volt, etnikailag pedig, a török népelemek dominanciája mellett, igen tarka képet mutatott. Ha az etnikai történet szempontjából közelítünk a Türk Birodalomhoz, akkor a legtöbb mai török etnikumú nép jogosan egyik történelmi előzményének {12} tarthatja a türköket, anélkül persze, hogy ez vagy az a mai nép kisajátíthatná őket. Ugyanakkor, mivel az állam legfontosabb ismérve a territorialitás, azaz a terület fölötti rendelkezés, kétségkívül az egykori Türk Birodalom területi örökösei a mongolok a12–13. század óta. Következésképpen a Türk Birodalom története a mai Mongólia történetének is az előzménye. Hasonló ez a helyzet ahhoz, hogy a gepidák például a germán népek történeti múltjához éppúgy hozzátartoznak, mint a magyar állam területi keretéül szolgáló Kárpát-medence történetéhez. Tárgyalásomban igyekeztem mind a mai nemzeti keretek, mind az állami keretek történeti visszavetítését elkerülni, oly módon, hogy a történelem tárgyalási alapjául a történeti tájegységeket vettem. Ezekről a későbbiekben szólok, most csak annyit, hogy a történeti tájegységeken olyan területeket értek, amelyek bizonyos földrajzi egységeket alkotnak, s így az illető területek történetileg egységesen voltak szervezhetők. Bár sem az etnikai, sem az állami keretek nem voltak állandóak ezeken a területeken, s ezek a keretek a legtöbb esetben nem egyeznek a maiakkal, mégis ezek a történeti tájegységek sajátos történeti profillal rendelkeznek. A legtöbb esetben ezeket a tájegységeket mai földrajzi elnevezésekkel illethetjük, így beszélhetünk Mongóliáról, Kelet-Turkesztánról, Szemirecsjéről stb. Ezeken a tájegységeken belül a mindenkori állami keretek alakulása, majd az etnikai kép megrajzolása volt a fő rendező elv.

Könyvem anyaga öt nagyobb fejezetre oszlik, ezeken belül több kisebb részre. A folyamatos szöveget nem töröm meg lapalji jegyzetekkel, de minden részhez egy annotált bibliográfia csatlakozik, melyet a tovább tájékozódni kívánó olvasó haszonnal forgathat. Végezetül egy kronológiai táblázat és mutató könnyíti meg a terjedelmes anyagban való eligazodást.

Könyvem első kéziratát 1989-ben zártam, így sajnos nem tudtam már érdemben felhasználni a régóta készülő s 1990-ben megjelent The Cambridge History of Early Inner Asia (edited by D. Sinor) című kötetet. E mű, sok jeles szerző tollából, hosszú ideig atéma legfontosabb tudományos összegzése lesz.

Végezetül hálámat szeretném kifejezni Zimonyi Istvánnak, aki hosszabb kiadói hányódás után munkámat felkarolta, s lehetővé tette megjelenését a szegedi Magyar Őstörténeti Könyvtárban. Hasonlóképpen köszönöm volt tanítványom, Péri Benedek munkáját, aki a mutató elkészítését vállalta magára.



A szerző

BIBLIOGRÁFIA

Belső-Ázsia történetével hatalmas terjedelmű szakirodalom foglalkozik, a munkák zöme angol, német, francia és orosz nyelven készült. Az 1961-ig megjelent szakirodalomról nyújt megbízható tájékoztatást: D. SINOR, Introduction a l’étude de l’Eurasie Centrale. Wiesbaden, 1963 (a minket érintő bibliográfia: 191–299). Egy ilyen jellegű munkában, mint könyvünk, a bibliográfiai teljességre való törekvés lehetetlen. Fő célomnak azt tartottam, hogy minden rész elején utaljak Sinor bibliográfiai munkájának megfelelő lapszámaira, majd a témára vonatkozó összefoglaló műveket és a legfontosabb cikkeket cím szerint is idézzem. Különösen arra {13} vigyáztam, hogy a Sinor bibliográfiája óta elmúlt mintegy 40 évben megjelent fontosabb munkákra utaljak minden esetben.

Az e helyen említett összefoglaló művek megfelelő részeire nem hivatkozom már külön minden fejezetben. Mivel munkám elsősorban a magyar nyelvű olvasónak szól, igyekeztem a magyar nyelvű szakirodalomból többet idézni, mint azt egy idegen nyelvű munkában tettem volna.

Belső-Ázsia történetéről összefoglaló művek: SINOR 194–198.

A mai napig a legjobb összefoglalás: R. GROUSSET, L’empire des steppes. Attila. Genghis-khan. Tamerlan. Paris, 1939 (újranyomva: 1948). Angol fordításban: R. GROUSSET, The Empire of the Steppes. A History of Central Asia. New Brunswick, New Jersey, 1970. Szemlélete egy egész korszakot meghatározott, Sinor Dénes és Ligeti Lajos révén az amerikai és magyar Belső-Ázsia-kutatást is.

Az azóta megjelent, különböző értékű összefoglalások: Geschichte Mittelasiens. Szerk. B. SPULER. Leiden–Köln, 1966. (Handbuch der Orientalistik V/5); Zentralasien. Szerk. G. HAMBLY. Frankfurt am Main–Hamburg, 1966. (Fischer Weltgeschichte 16); ugyanez angolul: Central Asia. Szerk. G. HAMBLY. London–Edinburgh, 1969; D. SINOR, Inner Asia. History – Civilization– Languages. A Syllabus. Bloomington, 1969 (bővített és revideált kiadása: Bloomington, 1971); L. KWANTEN, Imperial nomads: a history of Central Asia 500–1500. Leicester, 1979. Ezek közül a Spuler és Hambly szerkesztette kötetek és Sinor tankönyve Grousset művénél jóval kisebb terjedelmű, de hasznos összefoglalások, Kwanten könyve viszont igen sok hibát tartalmazó, egyenetlen munka.

Haszonnal forgatható két török nyelvű munka, melyek a Belső-Ázsiában kulcsfontosságú török népek történetét tárgyalják összefoglalóan: Z. V. TOGAN, Umumi Türk tarihine giris. Istanbul, 1946, 19702, 19813; L. RÁSONYI, Tarihte Türklük. Ankara, 1971. A hasznos részletek ellenére mindkét munka meglehetősen konfúzus.

1990 óta ugrásszerűen megnőtt a Belső-Ázsia történetét tárgyaló összefoglaló művek száma. A sort a The Cambridge History of Early Inner Asia. Ed. D. SINOR. Cambridge, 1990 nyitja, mely az egyes témák legkiválóbb szakembereinek értekezéseit tartalmazza.

P. B. GOLDEN, An introduction to the history of the Turkic peoples. Ethnogenesis and state-formation in medieval and early modern Eurasia and the Middle East. Wiesbaden, 1992. A kiváló tudós nagy erudícióval megírt könyve, melynek folyamatos narrációját azonban a rendkívül alapos filológiai fejtegetések gyakran szétfeszítik.



History of civilizations of Central Asia. I. The dawn of civilization: earliest times to 700 B.C. Paris, 1996; II. The development of sedentary and nomadic civilizations: 700 B.C. to A.D. 250. Ed. J. HARMATTA. Paris, 1994; III. The crossroads of civilizations: A.D. 250 to 750. Ed. B. A. LITVINSKY. Paris, 1996. Az UNESCO által kiadott gyűjteményes kötetek, egyenetlen színvonalú cikkekkel.

D. CHRISTIAN, A history of Russia, Central Asia and Mongolia. I. Inner Eurasia from prehistory to the Mongol Empire. Oxford, 1998. A nyakatekert cím ellenére hasznos összefoglalás, főleg a türk korszak előtti periódusra, amely rész több mint a könyv felét teszi ki. A szerző alapos bibliográfiai ismeretekkel rendelkezik, de nem sikerült a szerteágazó anyagot koncepcionálisan egységes egésszé tennie.

S. SOUCEK, A History of Inner Asia. Cambridge, 2000. Megbízható, értelmes összefoglalás a 6–16. századi belső-ázsiai történelemre.

Minden esetben hasznos segítséget nyújtanak a Korai magyar történeti lexikon, 9–14. század. Főszerk. KRISTÓ Gy., szerk. ENGEL P.–MAKK F. Budapest, 1994 és a The Encyclopaedia of Islam I– (Leiden–London, 1960–) vonatkozó címszavai.

{14} Nem mehetünk el szó nélkül egy törökországi kiadvány mellett. Yeni Türkiye néven ugyanis pár éve létrejött egy alapítvány, nyilvánvalóan jelentős tőkeerővel a háta mögött, mely monumentális vállalkozásba kezdett: nemzetközi tudóscsoport közreműködésével összesen 37 kötetben (!) 2001-ben megjelentette a törökség teljes történetét. Három sorozat alkotja a művet: 1. The Turks. 6 kötet, 2. Türkler, 21 kötet, 3. Genel Türk tarihi, 10 kötet. A www.turkish-history.com honlap részletes tájékoztatót ad az érdeklődőnek. A munka használhatóságáról csak annyit mondhatunk, hogy a rövid előkészítési idő miatt a mű nélkülöz bármilyen egységes koncepciót vagy szerkesztési elvet. Így ismert és kevésbé ismert tudósok értekezéseinek kusza gyűjteményét tarthatjuk kezünkben, melyben értékes és felszínes cikkek tarka összevisszaságban sorjáznak.

Újabban látott napvilágot a turkológia kézikönyv sorozatban a stepppe korai történetét tárgyaló kötet: History of the Turkic Peoples in the Pre-Islamic Period. Ed. H. R. ROEMER with the assistance of W.-E. SCHARLIPP. (Philologiae Turcicae fundamenta: T. III., Philologiae et historiae Turcicae Fundamenta. T. I. Ed. L. BAZIN, Gy. HAZAI. Berlin, 2000.)

{15}


Kataloq: tartalom -> tkt
tkt -> Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán Pócs, Éva Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán
tkt -> [Kiadó neve] [Címe] Kázmér, Miklós, elte őslénytani Tanszék
tartalom -> Elektrodinamika Nagy, Károly Elektrodinamika
tartalom -> „ bizonyos Drasche-Lázár Alfréd, valamint Benárd Ágoston nevezetű urak valami jóvátehetetlent követtek el hazánk ellen.”
tkt -> Bóna, István Cseh, János, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Nagy, Margit, Aquincumi Múzeum Tomka, Péter, Xántus János Múzeum
tkt -> Erdészeti ökológia Vígh, Péter Varga, Zoltán Traser, György Szodfridt, István Standovár, Tibor Somogyi, Zoltán
tkt -> Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak S. Horváth, Géza Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak

Yüklə 0,67 Mb.

Dostları ilə paylaş:
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   19




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2022
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə