A vegetációtérképezés: visszatekintés és hazai körkép

Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet (O3)

Definíció: Ruderális Chenopodium, Atriplex, Polygonum, Bidens és Xanthium-fajokkal jellemezhető, folyómedrek, hullámtéri anyagárkok, kiszáradt mocsarak szerves anyagokban gazdag aljzatán kialakuló, magaskórós jellegű növényzet.

Jellemzés: A szárazra került, tápanyagban gazdag organikus iszapban a szerves anyagok gyors lebomlása megy végbe, három elkülöníthető módon alakulhat ki a habitat: 1. a folyómedrek szabaddá vált felszínein, a szerves törmelékek felhalmozódási zónájában, ahol a vegetáció zavartságát természetes eredetű diszturbáció okozza (folyómedri ruderális növényzet). 2. a folyók ártereinek mélyedéseiben, anyagárkaiban, hosszabb vízborítás után szabaddá váló élőhelyeken, ahol a víz kiszáradását megelőzően nagy szerves anyag produkciójú, kiszáradás után elpusztuló fajok alkotta közösség élt (hullámtéri mocsári ruderális gyomnövényzet). 3. hullámtereken kívül pocsolyák, sekélyebb szikes vizek, olykor láp- és mocsárerdők kiszáradásakor, amikor a hínarak egy része elhal és dekomponálódik. A valódi mocsarak és lápok tartós kiszáradása utáni átmeneti elárasztása is vezethet az eredeti társulásalkotó fajok eltűnéséhez, melyek maradványain magas nitrogénigényű növényzet fejlődik (mocsári ruderális gyomnövényzet). Mindhárom esetben a habitat kifejlődött állapotában a nagy termetű ruderális fajok jelenlétének köszönhetően magaskórós jellegű fiziognómiájú. Kedvező közege a ruderális gyomok folyómedrekben való terjedésének.

Jellemző fajok: Bidens frondosa, B. tripartita, B. cernua, Xanthium italicum, X. strumarium, Chenopodium rubrum, Ch. album, Ch. glaucum, Ch. botrys, Atriplex acuminata, Polygonum lapathifolium, P. hydropiper, Echinochloa crus-galli, Artemisia annua, Chenopodium polyspermum, Atriplex patula, Amaranthus lividus, Ranunculus sceleratus, Potentilla supina, Rumex crispus, R. stenophyllus, Rorippa sylvestris, R. palustris, Setaria pumila, Dichostylis micheliana.

Alegységek: vörös libatop hordaléktársulás (Chenopodietum glauci-rubri), keserűfüves medergyomtársulás (Echinochloo-Polygonetum lapathifolii), vörös libatop medergyomtársulás (Dichostylidi-Chenopodietum rubri), muharos hordaléktársulás (Echinochloo-Setarietum), szerbtövis-farkasfog mocsári gyomtársulás (Xanthium strumarii-Bidentetum), keserűfű-farkasfog mocsári gyomtársulás (Polygono lapathifolio-Bidentetum), kakaslábfű-farkasfog mocsári gyomtársulás (Eleochloo-Bidentetum), tisztesfű-farkasfog mocsári gyomtársulás (Stachydi-Bidentetum tripartitae).

Ártéri félruderális gyomnövényzet (O4)

Definíció: Taposásnak alig kitett, kevéssé ruderális, elsősorban hullámtereken, ritkábban ártereken kialakuló, vízközeli rét jellegű gyomnövényzet.

Jellemzés: Az élőhely kialakulása tartós vízborításhoz kötött, amelyet a medréből kiáradó folyó vagy belvizek biztosítanak. A folyómedren kívüli, de hullámtéri alegységek esetében fontos tényező a tavaszi árhullámok hatása, mely legalább a vegetációs időszak kezdeti szakaszának végén az ártéri növényzet elborításával a növényzet természetes eredetű diszturbációját okozza, ezzel a gyomos jelleget lényegében biztosítja. A taposás a korlátozott idejű területhasználat miatt nem jelentős. Az élőhely azonális jellegű, mely minden nagyobb folyó mentén képviselve van. A tartósan nedves körülményeknek köszönhetően a fiziognómia rét jellegű, de a tipikus réteknél sokkal egyenetlenebb, füveit tekintve alacsonyabb. A vegetáció alkotásában gyakran a pázsitfüvek uralkodnak. Az élőhely egyes állományait alkalmanként legeltethetik, olykor kaszálják, azonban rendszeres használat alatt nem állnak. Természetvédelmi kezelést nem igényel. Ritkább fajok csak véletlenszerűen fordulhatnak elő állományaiban (Acorus calamus).

Jellemző fajok: Alopecurus geniculatus, Agrostis stolonifera, Alopecurus pratensis, Agropyron repens, Rumex crispus, R. stenophyllus, Rorippa austriaca, R. sylvestris, R. palustris, Lysimachia vulgaris, Mentha aquatica, Carex acutiformis, Iris pseudacorus, Ranunculus repens, Potentilla reptans, Lysimachia nummularia, Centaurea pannonica, Inula britannica, Cichorium, Trifolium repens, T. fragiferum, Plantago major, Lolium perenne, Potentilla anserina, Poa annua.

Alegységek: fodros sóska-ecsetpázsit társulás (Rumici-Alopecuretum geniculati), kányazsombor-fehér tippan társulás (Rorippo sylvestri-Agrostetum stoloniferae), kányazsombor-tarackbúza társulás (Rorippo austriacae-Agropyretum repentis), kányazsombor medertársulás (Rumici-Rorippetum).

Alföldi gyomos száraz gyepek (O5)

Definíció: Alföldi rövidfüvű (általában Festuca pseudovina dominálta), erősen degradált vagy másodlagos, általában legelőként hasznosított gyepek.

Jellemzés: Az Alföldön általánosan elterjedt, másodlagosan kialakult - általában legeltetett - pusztai jellegű közösségek. Ezen élőhely fajainak egyszerre kell elviselniük a hosszú, nyári aszályos időszakot, az intenzív legeltetést és a taposás miatt tömör talajt. Alacsony gyepek, időnként felnyíló, gyakran mohásodó gyepszinttel. Másodlagosságuk és degradáltságuk következtében fajszegények, az érzékenyebb fajok már kipusztultak, leginkább zavarástűrő és gyomfajokból állnak. Megkülönböztetésük alapja származásuk és talajtani viszonyaik. Idetartoznak homokvidékeink homoki legelői, a kiszáradt, de el nem szikesedett egykori ártéri vagy belvizes rétekből kialakult, kötött vályogos talajú cickórós füves puszta és az egykori löszpuszták degradálódott származékai, a löszlegelők, valamint a szikes puszták agyonlegeltetett részei.

Jellemző fajok: Festuca pseudovina, Potentilla arenaria, Cynodon dactylon, Achillea collina, Euphorbia cyparissias, Bothriochloa ischaemum, Koeleria cristata, Carex stenophylla, Poa angustifolia, Carex supina, Achillea setacea, Scleranthus annuus, Lolium perenne, Inula britannica, Ranunculus pedatus, Poa bulbosa, Bromus mollis, Hordeum hystrix, Plantago lanceolata, Veronica arvensis, Cruciata pedemontana, Lamium amplexicaule.

Alegységek: homoki legelő (Potentillo-Festucetum pseudovinae), cickórós füves puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae), löszlegelő (Cynodonto-Poëtum angustifoliae), más jellegtelen szárazgyepek.

Alföldi gyomos üde gyepek (O6)

Definíció: Nedves élőhelyeken kialakuló, másodlagos (felülvetett) vagy degradálódó-gyomosodó rétszerű üde gyepek az Alföldön.

Jellemzés: Elsődlegesen az Alföld árterein, az alföldi mocsárrétekhez tartozó élőhelyek degradálódásával alakulnak ki, ezért az abiotikus viszonyok azokéhoz hasonlóak: állományaik öntés réti és típusos réti talajokon jönnek létre, a talaj kémhatása semleges, nem szikes, legfeljebb csak a mélyben sós változatú típusos réti talajok fordulhatnak elő. Az élőhely a jó vízellátás miatt tartósan üde, ugyanakkor a degradáció egyik oka lehet a tipikus alföldi mocsárrétekénél gyakoribb kiszáradás. A gyomosodáshoz vezet a legeltetés vagy túlzott mértékű kaszálás. A növényzet fiziognómiáját erősen meghatározza az élőhely vízellátottsága, a degradáltság mértéke. A franciaperjével felülvetett jó vízellátottságú (lényegében véve csak kaszált) állományok 1-1,5 méter magas felső gyepszintűek is lehetnek. Az egyéb, "alföldi mocsárrét" eredetű állományok ennél alacsonyabbak, az eredeti növényzet magasságának legfeljebb 40-60%-át éri el, fél méternél ritkán magasabbak. Az élőhely jellemzője a gyomfajok (természetes zavarástűrők) arányának növekedése. A magasabb gyepű típusokat évente általában kétszer kaszálják. A kiszáradtabbakat inkább legeltetik, ami további degradálódásukhoz vezet. A leromlás visszafordítása a vízháztartás javításán és a legeltetés megszüntetésén keresztül lehetséges.

Jellemző fajok: Arrhenatherum elatius, Agrostis stolonifera, Althaea officinalis, Pastinaca sativa subsp. pratensis, Daucus carota, Pimpinella saxifraga, Tanacetum vulgare, Carex hirta, Equisetum arvense, Glechoma hederacea, Prunella vulgaris, Trifolium repens, Poa trivialis, Medicago sativa, Picris hieracioides, Coronilla varia, Vicia villosa, Erodium cicutarium, Linaria vulgaris, Dactylis glomerata, Agropyron repens, Poa angustifolia, Cynodon dactylon, Festuca pseudovina.

Alegységek: alföldi mocsárrétek (Agrostio-Poetum trivialis), sásos ártéri kaszálórét (Carici-Alopecuretum pratensis), szürkeaszatos nedves kaszálórét (Cirsio cani-Festucetum pratensis) és feltehetően idetartozik a kiszáradó ártéri kaszáló (Lythro-Alopecuretum pratensis) gyomosodó vagy franciaperjével felülvetett állományai.

Domb- és hegyvidéki gyomos szárazgyepek (O7)

Definíció: Legeltetés, taposás, bolygatás hatására szerveződő, ­gyomos, másodlagos vagy regenerálódó szárazgyepek domb- és hegyvidéken.

Jellemzés: A domb- és hegyvidéki gyomosodó szikár gyepek az aránylag alacsony növekedésű gyepes, laza bokrú, illetve a tarackos aljfüvek alapján ismerhetők fel. Meleg-száraz lejtőkön, az állandó és időszakos legeltetés, taposás, bolygatás, trágyázás hatására kialakuló xerofil jellegű ún. "másodlagos-származék" típusú gyepnövényzet. Többnyire a pusztafüves lejtősztyepprétek, néhol a hegyvidéki sovány gyepek leromlása-átalakulása révén jöttek létre. Száraz, kötött vagy laza, bázisokban gazdag, tápanyagokban és humuszban változóan gazdag agyag, vályog, illetve lösztalajokon fordulnak elő. Különösen gyakoriak peremhegyi-hegylábi helyzetben. Állományaikat többnyire ma is legeltetik. A védett területeken lévő jellegtelen gyepeken a legeltetést meg kell szüntetni vagy korlátozni kell, ugyanakkor a terület becserjésedését is meg kell akadályozni.

Jellemző fajok: Festuca rupicola, F. pseudovina, Cynodon dactylon, Bot­hriochloa ischaemum, Stipa capillata, Poa bulbosa, P. angus­tifolia, Lolium perenne, Agrostis capil­laris, Anthoxanthum odoratum, Sanguisorba minor, Pimpinella saxifraga, Euphorbia cyparissias, E. pannonica, Potentilla arenaria, Teucrium chamaedrys, Linum austriacum, Agropyron repens, Salvia spp., Centaurea micranthos, Agrimonia eupatoria, Scabiosa ochroleuca, Helichrysum arenarium, Iris pumila, I. arenaria, Pulsatilla grandis, Ranunculus illyricus, Linum tenuifolium, Jurinea mollis, Eryngium campestre, Ononis spinosa, Carduus acanthoides, C. nutans, Cirsium eriophorum, C. vulgare.

Alegységek: hegyi száraz rét (Anthoxantho-Agrostietum festucetosum rupicolae), hegyi száraz legelő (Cynodonti-Festucetum pseudovinae).

Domb- és hegyvidéki gyomos üde gyepek (O8)

Definíció: Legeltetés, taposás, bolygatás hatására szerveződő, ­gyomos, másodlagos vagy regenerálódó üde gyepek domb- és hegyvidéken.

Jellemzés: Általában a közepes és alacsony növésű, gyepes vagy laza bokrú tarackos és jól sarjadzó "aljfüvek" dominanciája révén ismerhetők fel. A legeltetéssel járó taposás és tápanyag-feldúsulás hatására a gyep fajösszetétele megváltozik. Eltűnnek az intenzív rágást és taposást nem tűrő, gyengén sarjadzó növényfajok, előtérbe kerülnek a nitrogénkedvelő, közömbös vagy mérgező gyomok. A bolygatás következtében megritkuló növénytakaróban gyakran invázív gyomfajok is eluralkodnak. A középhegységek domb- és hegyvidéki térségében, különösen a hegylábaknál és nagyobb vízfolyások árterületén, az egykori mezofil kaszálórétek folyamatos legeltetése, bolygatása nyomán alakultak ki. Leginkább üde vagy kissé nedves, kötött vagy laza, tápanyagokban és bázisokban gazdag, gyengén savanyú, humuszos barna és réti talajokon elterjedtek. Az elgyomosodó területeken a rendszeres kaszálás hosszú távon eredményt hozhat. A jellegzetes és hasznos gyepnövényfajok őshonos ökotípusainak a megőrzése igen fontos feladat.

Jellemző fajok: Lolium perenne, Poa pratensis, Festuca rubra, F. pseudovina, Agrostis capillaris, A. stolonifera, Alopecurus pratensis, Cirsium vulgare, Centaurea jacea, Mentha longifolia, Festuca arundinacea, Galium verum, Rumex spp., Ranunculus repens, Equisetum arvense, Echium vulgare, Nonea pulla, Salvia spp., Achillea collina, Daucus carota, Holcus lanatus, Stellaria graminea, Dipsacus laciniatus, Centaurea micranthos, Plantago major, P. lanceolata, Trifolium repens, T. pratense, T. fragiferum, Lotus corniculatus, Anthyllis vulneraria agg., Agropyron repens, Calamagrostis epigeios, Potentilla anserina, Cichorium intybus, Arctium lappa, Hypericum perforatum, Solidago gigantea.

Alegységek: hegyi zöldlegelő (Lolio-Cynosuretum), fehérherés-angolperjés legelő (Trifolio-Lolietum), mezofil hegyi gyep (Anthyllido-Festucetum rubrae, Cynosuretum).

Másodlagos, egyéves homoki gyepek (O9)

Definíció: Uralkodóan egyéves növények által alkotott, nyílt, másodlagos alföldi homokpusztai gyep.

Jellemzés: Általában karbonátos altípusú (ritkábban mészmentes) futóhomok vagy humuszos homoktalajon kialakuló habitat. A talajban az évelő nyílt homokpusztai gyeppel szemben tápanyagtöbblet mutatkozik, amely legtöbbször valamely magasabb produkciójú vegetációs egység szerves anyagának lebomlásából származik, olykor a műtrágyázás közvetlenül, a taposás és a legeltetés közvetve biztosítja. Lokálisan tápanyagtöbblet alakulhat ki a buckaközökben a csapadékvíz által történő kimosódás miatt is. A másodlagos egyéves homoki gyepek regenerálódásának alapfeltétele a tápanyagtöbblet elvesztése, amely gyorsabban játszódik le a buckatetőkön és a délies kitettségű buckaoldalakon, mint a buckaközökben és a kevéssé szélsőséges mikroklímájú északias buckaoldalakon. A habitat kialakulása száraz kontinentális klímához kötődik, az edafikus befolyásoltság miatt a habitat intrazonális jellegű. A habitat természetvédelmi kezelése alapvetően területi kiterjedésének visszaszorítására kell hogy irányuljon. Ennek legbiztosabb módja az állományok zavartalan regenerálódásának biztosítása, vagyis minden olyan tevékenység tiltása vagy visszaszorítása, amely a talajfelszín megbontását eredményezi (ebbe a kategóriába tartozik a legeltetés is).

Jellemző fajok: Bromus tectorum, B. squarrosus, B. mollis, Secale sylvestre, Cerastium brachypetalum, Erophila verna, Lithospermum arvense, Secale sylvestre, Silene conica, Poa bulbosa, Viola kitaibeliana, Veronica arvensis Polygonum arenarium, Kochia laniflora, Equisetum ramosissimum, Alyssum tortuosum, Cynodon dactylon, Eryngium campestre, Tragus racemosus, Erigeron canadensis, Tribulus terrestris, Cenchrus incertus, Cladonia convoluta, C. magyarica, C. rangiformis, C. furcata, Tortula ruralis.

Alegységek: mészkedvelő egyéves homoki gyep (Brometum tectorum) és szubasszociációi (secalietosum, cynodonetosum, typicum, vulpietosum), mészkerülő egyéves homoki gyep (Filagini-Vulpietum).

Természetközeli mezsgyék, rézsűk és gátak növényzete (O10)

Definíció: Mesterségesen kialakított lejtős felszínek hosszú idő alatt stabilizálódott, általában gyomos jellegtelen gyepei. Bár jellemzően száraz és üdébb közösségek zonációrendszerei, közös történetük és kezelésük miatt érdemes őket külön élőhelynek tekinteni.

Jellemzés: Árvízvédelmi gátak, közúti és vasúti töltések tartoznak ide elsősorban, amelyek az ország szinte minden pontján megtalálhatók. Az árvízvédelmi töltések sokkal egységesebbek, részben mert az építésükhöz felhasznált anyag csaknem mindig az ártérről nyert vályogos iszap, részben mert a környéken mindenütt megtalálható száraz gyepek és ártéri rétek elemei költöznek be elsősorban. A gátak oldalainak kitettsége, alapjuknak talajvíztől való távolsága, környezetének abiotikus jellemzői, a folyó vízjárása erősen meghatározza a habitat elterjedtségét. A vasúti és közúti töltések anyaga jóval változatosabb, hasonlóképpen a környező vegetáció is, a töltésoldal kezelése is. A vasúti és árvízvédelmi töltések zömét a múlt század második felében építették, az országúti töltések jóval fiatalabbak, de ezek között is vannak már megállapodott szakaszok. Az árvízvédelmi, közúti és vasúti töltések természetvédelmi jelentősége általában nem nagy. Ezen "hosszú" élőhelyeknek komoly fajközvetítő szerepük lehet, mely még kiértékelésre vár. A tereptapasztalatok azt mutatják, hogy a gyomok igen jól terjedhetnek, míg az "értékesebb" fajok szinte alig képesek kihasználni ezt a "lehetőséget".

Jellemző fajok: sokféleségük miatt nehezen adható meg.

Alegységek: sokféleségük miatt lehetetlen, illetve túl bonyolult tipizálni őket: a rézsű szukcessziója szinte mindig martilapu-társulással (Tussilaginetum) kezdődik, majd innen a rézsű talajától, a mezo- és mikroklímától, a kezelésektől függően a másodlagos mezofil kaszálók vagy száraz gyeptípusok irányába halad.

Természetközeli gyepek felhagyott szántókon (O11)

Definíció: Néhány éve, de inkább néhány évtizede felhagyott szántókon kialakult, tágtűrésű és gyomfajokból álló xero- és mezofil gyepek.

Jellemzés: A felhagyott szántókon a korábbi művelési mód, a termőhely jellege és a környező propagulumforrások minőségétől függően indul el vagy blokkolódik a vegetáció regenerálódása. Felhagyott szántókat leggyakrabban erodált dombvidéki lejtőkön, ártereken, hegyvidéki völgyekben, megszűnt tanyák és majorok közelében, szikeseink egykori kisparaszti zárványszántói helyén vagy legújabban az aszály sújtotta dombvidéki és kiskunsági homokterületeken találunk. Természetvédelmi területeinken a felhagyás oka valamilyen természetközeli növényközösség regenerálása vagy valamely védendő állatfaj számára optimális élőhely kialakítása. A talaj tápanyaggazdagsága és a propagulumforrás már néhány száz méteres távolsága képes jelentősen korlátozni a természetes fajok megtelepedését, akár több tíz éven át is. A nem túlzásba vitt legeltetés és kaszálás általában a megfelelő természetvédelmi kezelés.

Jellemző fajok: sokféleségük miatt nehezen adható meg.

Alegységek: sokféleségük miatt lehetetlen, illetve túl bonyolult tipizálni őket, fiatal korban: Spergulo-Aperetum spica-venti, Matricari-Atriplicetum litoralis, Brometum tectorum, Secaletum sylvestre, Tribulo-Eragrostion minoris, Dauco-Melilotion, Arctium lappae a jellemző.

Felhagyott szőlők és gyümölcsösök (O12)

Definíció: Általában peremhegyi, hegylábi, fajgazdag, száraz, száraz-mezofil (néha cserjésedő) gyepterületek, régebben felhagyott gyümölcsösök és szőlők helyén.

Jellemzés: A felhagyott szőlők, gyümölcsösök általában enyhébb, néha erősebb lejtésű peremhegyvidéki vagy hegylábi területek, szinte bármilyen kitettségben, többnyire xerotherm tölgyesek, bokorerdők, néha cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek helyén alakulnak ki. Talajuk változatos lehet, általában barna erdőtalaj romjaitól a rendzináig, illetve erubázig, de gyakori - főleg szőlők esetében -, hogy az erózió a feltalajt már teljesen elhordta, és a szekunder szukcesszió a szervetlen agyagon, vályogon indul meg. Szintén gyakoriak az ilyen élőhelyek áthalmozott löszön is. Közös bennük, hogy sok ritka faj telepszik meg itt rövidebb-hosszabb időre. A gyümölcsösök gyepjét a telepítés után, legföljebb csak kaszálták, így ott már a felhagyás előtt is természetközeli gyepek jöttek létre, gazdagodva a környező erdők félárnyékot kedvelő fajaival, a gyomosodás és az erózió pedig minimális volt. A szőlőket viszont kapálták és a szekunder szukcesszió csak a felhagyás után indulhatott el. A fölhagyás után kb. 3 évig egyéves gyomfajok jellemzők, 10 év alatt telepszenek meg a tarackos füvek. 20-25 év szükséges ahhoz, hogy az évelő füves társulások kialakuljanak, és hosszabb időre stabilizálódjanak. A spontán beerdősülés ritka.

Jellemző fajok: Agropyron repens, Agrostis capillaris, Descurainia sophia, Sideritis montana, Sedum maximum, Centaurea micranthos, Anthemis tinctoria, Euphorbia cyparissias, Achillea collina, Trifolium arvense, Stipa tirsa, S. dasyphylla, Aster amellus, Gymnadenia odoratissima, Coeloglossum viride, Platanthera chlorantha, Orchis tridentata, O. militaris, O. purpurea, Anacamptis pyramidalis, Ophrys apifera, Himantoglossum hircinum, Adonis vernalis, Dictamnus albus, Echium russicum, Inula oculus-christi, Lathyrus pannonicus, L. aphaca, L. sphaericus, L. pallescens, Vicia sparsiflora, Ecballium elaterium, Phlomis tuberosa, Polygala major, Pulsatilla grandis, Ranunculus illyricus, Plantago argentea, Carduus collinus, Dianthus collinus, Pyrus nivalis, Lonicera caprifolium, Iris graminea, I. variegata, Anemone sylvestris, Jurinea mollis, Campanula macrostachya, Rosa gallica, R. spinosissima, Amygdalus nana, Cerasus fruticosa, Acer tataricum.

Alegységek: pusztafüves lejtősztyepp (Cleistogeni-Festucetum rupicolae), degradált pusztafüves lejtősztyepp, harangvirágos árvalányhajrét (Campanulo macrostachyae-Stipetum tirsae), tokaji árvalányhajrét (Inulo hirtae-Stipetum stenophyllae), árvalányhajas erdőssztyepprét (Danthonio-Stipetum stenophyllae-tirsae).

Taposott gyomnövényzet (O13)

Definíció: Taposással zavart területek, egyszintű, többnyire alacsony-elfekvő gyomnövényzete.

Jellemzés: Sík- és dombvidéki területeken, változatos termőhelyeken, a folyamatos emberi, állati taposás következtében taposástűrő másodlagos növénytársulások alakulnak ki. Chorológiájukat az állandóan terjeszkedő ösvények, taposott útszélek, udvarok, kirándulóhelyek, túllegeltetett gyepterületek, itatók, szállásterületek, nedves legelők területnövekedése jelzi. A taposás ökológiai hatásának következtében megváltozik a talajok fizikai szerkezete, megindul a túlzott nitrogénfelhalmozódás, néhol pedig a szikesedés. A taposott gyomtársulások jellegzetes állományai a kaszálórétek térségében jelentkeznek, és intrazonálisaknak tekinthetők. A társulásalkotó növényfajokra különösen jellemző a heverő-kúszó, alacsony elfekvésű vagy tarackos szár, a rozettaképződés, a merev levélzet, a hemikriptofiton életforma, általában olyan tulajdonságok, melyek alapján elmondható, hogy e növényeket minél jobban tapossák, annál jobban nőnek.

Jellemző fajok: Plantago major, Polygonum aviculare, Lolium perenne, Sclerochlora dura, Cynodon dactylon, Potentilla anserina, Poa annua, Juncus tenuis, Agropyron repens, Erodium cicutarium, Lepidium ruderale, Poa bulbosa, Trifolium repens, T. hybridum, Agrostis stolonifera, Carex hirta, Prunella vulgaris, Amaranthus crispus, Cardaria draba, Ranunculus repens, Rumex crispus, Sagina procumbens, Juncus conglomeratus, Verbena officinalis, Ranunculus sardous, Trifolium fragiferum, Poa pratensis, Matricaria discoidea, Coronopus squamatus, Euphorbia humifusa, Euclidium syriacum, Sclerochlora dura, Eleusine indica.

Alegységek: egynyári perjés (Poëtum annuae), nagy útifű társulás (Lolio-Plantaginetum), ösvénytársulás (Sclerochloo-Polygonetum avicularis), átmeneti angolperjés legelő (Trifolio fragiferi-Lolietum), vékony szittyó társulás (Juncetum tenuis), a libalegelő (Lolio-Potentilletum anserinae), valamint más vezérnövények (Blysmus compressus, Juncus compressus, Trifolium fragiferum, Ranunculus repens) jellemezte növénytársulások.