Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
83
TÁVOLSÁGI IMPORT CSISZOLT KŐESZKÖZÖK NAGYNYOMÁSÚ
METAMORFITOKBÓL MAGYARORSZÁGON
LONG DISTANCE IMPORT OF POLISHED STONE ARTEFACTS: HP
METAMORPHITES IN HUNGARY
SZAKMÁNY GYÖRGY
1
, T. BIRÓ KATALIN
2
, KRISTÁLY FERENC
3
, BENDŐ ZSOLT
1
,
KASZTOVSZKY ZSOLT
4
, ZAJZON NORBERT
3
1
ELTE FFI Kőzettan-Geokémiai Tanszék
2
Magyar Nemzeti Múzeum
3
Miskolci Egyetem, Ásványtani-Földtani Intézet
4
MTA Energiatudományi Kutatóközpont, Nukleáris Analitikai és Radiográfiai Laboratórium
E-mail:
gyorgy.szakmany@geology.elte.hu
Abstract
First archaeometric results of polished stone tools made from high pressure metaophiolites occurring in
territory of Hungary are presented here. Three complete, very well polished stone tools were found from this
extra-long distance (ELD) raw material. Two of them originate from the Ebenhöch collection of the Hungarian
National Museum, the third originates from the Miháldy collection of the Laczkó Dezső Museum, Veszprém. The
stone tools are small or middle size, the shape of two of them are very characteristic elongated triangle, the third
is flat chisel. The analyses on these extremely rare and valuable pieces were performed exclusively by non-
destructive methods, namely macroscopic petrography, magnetic susceptibility measurements, XRD in parallel
beam geometry (with Göbel mirror), a special non-destructive SEM-EDX technique (developed in the ELTE
FFI), and PGAA. Our results show that the studied stone tools are fit to the types of HP stone tools of
metaophiolitic origin occurring in the Po-valley and its environs so they are ELD import tools form either the
redeposited Oligocene conglomerate in NW footwall of Appennines or from the W-Alps around MonViso
environs.
Kivonat
A munka elsőként ismerteti részletesen a Magyarországon eddig általunk ismert nagynyomású metamorfit
nyersanyagú csiszolt kőeszközök archeometriai vizsgálatainak eredményeit. A három teljesen ép, szinte
tökéletesen polírozott kőeszköz közül kettő a Magyar Nemzeti Múzeum Ebenhöch gyűjteményéből, a harmadik a
Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Miháldy gyűjteményéből származik. Kis vagy közepes méretűek, jellegzetes
nyúlt háromszög alakúak, illetve lapos vésőbalta van közöttük. Vizsgálatuk kizárólag roncsolásmentesen,
makroszkópos petrográfia, mágneses szuszceptibilitás, párhuzamos nyalábbal (Göbel tükörrel) végzett XRD,
roncsolásmentes SEM-EDX és PGAA módszerekkel történt. A nyersanyaguk összetétele alapján jól beilleszthetők
a Pó-síkság és környezetében nagyszámban előforduló csiszolt kőeszközök nyersanyag típusai (jadeitit-omfacitit-
Fe-jedeitit-Fe-omfacitit) közé, vagyis távolsági importként kerültek a Kárpát-medencébe az Appenninek ÉNy-i
lábánál előforduló oligocén konglomerátum áthalmozott törmelékanyagából, esetleg a Nyugati Alpok
területéről, a MonViso környezetéből.
K
EYWORDS
:
POLISHED STONE TOOLS
,
JADEITITE
,
PROVENANCE
,
PREHISTORY
,
NON DESTRUCTIVE METHOD
K
ULCSSZAVAK
:
CSISZOLT KŐESZKÖZ
,
JADEITIT
,
NYERSANYAG SZÁRMAZÁS
,
ŐSKOR
,
RONCSOLÁSMENTES VIZSGÁLAT
Bevezetés
A Kárpát-medencei őskori leletanyagokban jelentős
szerepe van a zöld színű vagy zöldes árnyalatú
nyersanyagokból készült kőeszközöknek. Ezek
gyakran nagy mennyiségben fordulnak elő a
csiszolt kőeszköz leletek között, különösen
esztétikus megjelenésűek. Általában ép, gyakran
nagyon jól polírozott, láthatóan eredetileg is nagy
becsben tartott eszközök voltak. Ez arra utal, hogy
ezeket a szerszámokat nemcsak munkavégzésre
használták, hanem szimbolikus szerepük is volt. A
különleges és látványos nyersanyagot ennek
megfelelően elsősorban szakrális vagy presztízs-
igények kielégítésére szerezték be.
Európa más területein, mint például a Kárpát-
medencétől délnyugatra, a Pó síkságon és annak
közvetlen környezetében a zöld-zöldes árnyalatú
kőzetekből készült kőeszközöknek még jelentősebb
a szerepük. Ezek az úgynevezett „zöldkő
eszközök”, itt a csiszolt kőeszköz leletek mintegy
90%-át adják. Nyersanyaguk uralkodóan a Nyugati-
Alpok nagynyomású-kis hőmérsékletű meta-
ofiolitos kőzetei, illetve kisebb részben az ezekhez
kapcsolódó kőzetek.
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
84
1. ábra: A nagynyomású ofiolitok elterjedése a Ny-Alpokban, az Appenninek ÉNy-i részén és az Appenninek
ÉK-i előterében. Jelmagyarázat: 1: elsődleges előfordulások; 2: Másodlagos előfordulások oligocén
konglomerátumban, illetve annak áthalmozott kavicsanyagában.
Fig. 1.: Natural occurrences of HP ophiolites on the surface in the Western Alps, the NW parts of the
Appennines and the NE foothill foreland of the Appennines. Legend: 1: primary occurrences; 2: secondary
occurrences in Oligocene conglomerate and their redeposited gravels and pebbles.
A nyersanyagtípusok között leggyakoribb az
eredetileg bázisos összetételű magmás kőzetekből
nagynyomású metamorfózissal képződött eklogit,
amiből munkavégzésre szolgáló eszközöket
készítettek. Emellett ugyancsak jelentős
mennyiségű, és kiemelt szerepe van a Na-piroxenit
változatokból (elsősorban jadeitit és omfacitit)
készült eszközöknek, amelyek viszont általában
teljesen ép, nagyon szép, esztétikus, a zöld
különböző árnyalatait mutató, az esetek nagy
részében szinte tökéletesen polírozott kőeszközök.
Ezek elsősorban presztízs tárgyak lehettek az
őskorban. Nem túl nagy mennyiségben, de szintén
előfordulnak a leletek között nagynyomású
metamorfitokból - elsősorban eklogitból - kisebb
nyomáson és hőmérsékleten, úgynevezett retrográd
metamorfózissal képződött zöldpala anyagú
kőeszközök. Ugyancsak kisebb mennyiségű az
irányított szövetű omfacit-jadeit pala, az uralkodóan
glaukofánból álló, zöldeskék-kékeszöld árnyalatú
glaukofánpala (kékpala) és az ultrabázisos
összetételű szerpentinitből készült eszközök. Ez
utóbbi már nem a nagynyomású metamorfitokhoz
tartozik, de előfordulása, illetve a kiinduló kőzet
genetikája szorosan összefügg azokkal a nyugat-
alpi területen (D’Amico et al. 2003, D’Amico 2005,
D’Amico & Starnini 2012).
A fenti kőzetek közül a Na-piroxenit változatok
összefoglaló elnevezésére D’Amico és Starnini
(2012) összefoglalóan a „Jade” nevet javasolják.
Megjegyzendő azonban, hogy a jade elnevezést
nem minden kutató, különösen aki a drágakő
iparban tevékenykedik, használja azonos
értelemben. Szoros értelemben véve a jade
kizárólag Na-piroxénből álló kőzet, azonban sokan
szélesebb értelemben és informálisan minden
finomszemcsés, jól polírozható, nem csak
piroxénből, hanem amfibolból álló kőzetet is jade-
nak hívnak. Jelen munkánkban mi a D’Amico által
javasolt értelemben használjuk a jade elnevezést,
vagyis csak az uralkodóan Na-piroxénből álló
kőzeteket értjük alatta.
A kőeszköz nyersanyagként használható, és a
kőeszközök anyagához hasonló összetételű
nagynyomású metaofiolitos kőzetek kétféle eredetben
fordulnak elő a Nyugati-Alpok és az Appenninek
északnyugati területén, illetve annak környezetében.
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
85
1) Elsődleges formában nagynyomású
metaofiolitok a Nyugati Alpok keleti, belső részén a
MonVisotól az Aosta völgyig bukkannak a
felszínre. Ezekhez hasonló megjelenésű és eredetű
kőzeteket találunk a már az Appenninek nyugati
részén található Voltri masszívumban is. Mindkét
területen az egykori Tethys-óceán aljzatához
tartozó, bázisos magmás kőzetek szubdukcióhoz
kapcsolódó metamorfózisa révén képződtek nagy
mélységben, majd az Alpok kiemelkedése során
kerültek a felszínre (pl.: Pétrequin et al. 2006,
Compagnoni et al. 2007, D’Amico 2012) (
1. ábra
).
2) Másodlagos jelleggel nagynyomású
metamorfitok oligocén konglomerátumban, illetve
annak alluviális és moréna eredetű, pleisztocén
korú áthalmozott üledékeiben az Appenninek
északkeleti lábainál elterülő területen, elsősorban a
Staffora és a Curone folyó völgyében és annak
vízgyűjtő területére eső völgyekben, továbbá a
Voltri masszívumban, fordulnak elő (D’Amico &
Starnini 2012). Újabban a Nyugati-Alpokban, a
MonViso területéről a Pó völgyéből is felismertek
és gyűjtöttek alluviálisan áthalmozott nagynyomású
metaofiolitos kőzetanyagú tömböket, kavicsokat
(Petrequin et al. 2012, stb.). A MonViso
környezetéből nagyméretű jade anyagú blokk is
ismertté vált (Compagnoni et al. 2007) (
1 ábra
).
A nagynyomású metaofiolitokból készült eszközök
közül az elsősorban munkaeszközként használatos
eklogit nyersanyagúak elterjedési területe
lényegesen szűkebb, mint a Na-piroxeniteké. Az
előbbiből készült kőeszközök elsősorban a Pó
síkságon és közvetlen környezetében lelhetők fel,
ritkán lépik túl az Alpok hegyláncait és kelet, sőt
dél felé is nagyon ritkán bukkannak fel a
leletanyagokban. Ezzel ellentétben a jade-ből
készült eszközök óriási távolságokba jutottak el,
elsősorban Nyugat és Észak-Nyugat Európában a
nyersanyag feltételezett forrásterületétől akár 1500
km távolságban is fellelhetők, pl. a Brit szigetek
északi részén, sőt Skandináviában is. Délnyugati
irányban azonban már viszonylag ritkák,
északkelet-keleti irányban pedig csak elvétve
találtak eddig nagynyomású metaofiolitból készült
kőeszközöket (D’Amico 2005, D’Amico & Starnini
2012, Pétrequin et al. 2011). Magyarország
területéről nagynyomású metamorfitból készült
kőeszközökről eddig csak említés történt (Friedel
2008, Friedel et al. 2008, Szakmány et al. 2011a) de
részletes vizsgálati eredményekről publikáció még
nem jelent meg.
Jelen munkában a Magyarország területéről eddig
ismert három, nagynyomású metamorfit
nyersanyagú, csiszolt kőeszköz vizsgálati
eredményeiről számolunk be.
2. ábra: A Magyarországon előkerült három
nagynyomású metamorfitból készült kőeszköz
lelőhelye
Fig. 2.: Site location of the three HP metamorphite
tools in Hungary
Régészeti háttér, minták, lelőhelyek
Magyarország területéről eddig három,
bizonyítottan nagynyomású metaofiolitból készült
kőeszközt ismerünk. Ezek közül kettő a Magyar
Nemzeti Múzeum gyűjteményében, azon belül az
ún. Ebenhöch gyűjteményben van. Mai értelemben
véve ezek szórványleletek, mert nem ásatás során
és ismert kontextusból kerültek elő, a fellelési
helyük viszont ismert, Almásneszmély
(300/1876.247. ltsz.,
3a ábra
) és Bakonypéterd
(300/1876.264. ltsz.,
3b ábra
) (Friedel 2008). A
harmadik, a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum
tulajdonában levő, szintén szórványnak tekinthető
Miháldy-Gyűjtemény darabja (ltsz.: 55.1276,
technikai szám: MIH-1276,
3c ábra
). Ennek a
csiszolt kőeszköznek a lelőhelye viszont pontosan
nem ismert, miután az 1950-es évek elején történt
újraleltározás során az új leltári számokat nem
párosították a régi leltári számokkal (Horváth
2001). Ezért csak azt tudjuk, hogy valahonnan a
Bakonyból vagy annak környezetéből származhat
(
2. ábra
).
Módszerek
Mindhárom nagynyomású metaofiolitból készült
kőeszköz teljesen ép, ezért vizsgálatukat kizárólag
teljesen roncsolásmentes módszerekkel végezhettük
csak el. Ennélfogva, a kőzetvizsgálatok során
használatos legalapvetőbb vizsgálati módszert, a
vékonycsiszolatból történő petrográfiai mikroszkópos
leírást nem alkalmazhattuk. A munka során először a
kőeszközökről kézi nagyító és sztereomikroszkóp
segítségével makroszkópos petrográfiai leírást
készítettünk. Ezzel együtt megmértük a kőeszközök
mágneses szuszceptibilitását Kappameter KT-5 típusú
hordozható MS mérővel.
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
86
3. ábra: A három kőeszköz makroszkópos fényképe. 3a: Almásneszmély 300/1876.247. ltsz., Magyar Nemzeti
Múzeum tulajdona; 3b; Bakonypéterd 300/1876.264. ltsz., Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona; 3c: Miháldy
55.1276 ltsz., Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém tulajdona.)
Fig. 3.: The three HP metamorphite polished stone tools: 3a: Almásneszmély inv. nr.: 300/1876.247. belongs to
HNM; 3b: Bakonypéterd inv. nr: 300/1876.264. belongs to HNM; 3c: Miháldy inv. nr.: 55.1276. belongs to
Laczkó Dezső Museum, Veszprém
A végleges MS értékeket vastagsági és felületi
korrekció átszámolása után (Williams-Thorpe et al.
2000, Bradák et al. 2005, 2009, Szakmány et al.
2011b) kaptuk meg.
A kőeszközök ásványos összetételét roncsolás-
mentes röntgendiffrakcióval a Miskolci Egyetem
Ásvány és Földtani Tanszékén Bruker D8 Advance
diffraktométeren (Cu-Kα sugárzás, 40kV és 40mA)
határoztuk meg. A mérésekhez Göbel-tükörrel
előállított párhuzamos nyaláb geometriát
alkalmaztunk (primer oldalon 0.25°-os axiális
Soller, detektor oldalon 0.12°-os ekvatoriális Soller
réssel). A minták felületén mérésre kiválasztott
pontot fluoreszcens ernyő segítségével centráltuk a
goniométer középpontjához. Minden eszközön egy
részletes és két ellenőrző mérést végeztünk, három
eltérő pontban. Az eredményeket a Bruker
DiffracPlus EVA szoftverében dolgoztuk fel, az
alkotók azonosítását Search/Match eljárással az
ICDD PDF-2(2005) adatbázis alapján végeztük.
Mennyiségi kiértékelést nem végeztünk, az egyes
alkotók arányát a mért pontban megfigyelt csúcs
intenzitások alapján becsültük.
A kőeszközök szöveti jellegzetességeit és a
kőzetalkotó elegyrészek kémiai összetételét az
ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén működő
AMRAY-1830 típusú SEM-EDX műszerre
közelmúltban kifejlesztett roncsolásmentes
módszerrel végeztük (Bendő et al 2012, 2013). A
mintaelőkészítési és vizsgálati körülmények
megegyeznek a Bendő és szerzőtársai által
leírtakkal (2013 ebben a kötetben).
A kőeszközök kémiai összetételét szintén teljesen
roncsolásmentes PGAA módszerrel az MTA
Energiatudományi Kutatóközpont, Nukleáris
Analitikai és Radiográfiai Laboratóriumában
határoztuk meg. A módszerrel csiszolt kőeszközökön
már évek óta nagyszámú sikeres mérés történt
(Szakmány et al. 2011a). A budapesti PGAA
berendezést részletesen Szentmiklósi et al. (2010)
ismerteti, az elemösszetétel meghatározását Révay
(2009) írja le.
Eredmények
Makroszkópos leírás, mágneses szuszceptibilitás
Az Almásneszmélyről előkerült eszköz sötétzöld
színű kisméretű lapos vésőbalta (mérete: 40x28x7
mm). Ugyancsak kisméretű, alakjában azonban
eltérő, lapos, nyúlt háromszög, jellegzetes nyelv
alakú, világoszöld színű a Bakonypéterdről
előkerült vésőbalta (mérete: 56x25x8 mm). A
Miháldy gyűjteményben található, szintén nyúlt
háromszög (nyelv) alakú vésőbalta középzöld-
sötétzöld színű, az előzőeknél mintegy kétszer
nagyobb (mérete: 95x40x15 mm). Mindhárom
kőeszköz tömött, masszív, nagyon finomszemcsés,
egyedi szemcséket egyikben sem lehet szabad
szemmel felfedezni (
3. ábra
).
A kőeszközök mágneses szuszceptibilitása kicsi,
1x10
-3
SI alatti érték, közülük a legnagyobb értéket
a legsötétebb színű almásneszmélyi (0,47x10
-3
SI
érték) mutatja, a másik kettőé még ennél is jóval
kisebb (0,10x10
-3
SI a bakonypéterdié és 0,17x10
-3
SI a Miháldy gyűjteménybe tartozó MIH-1276-é).
Ásványos összetétel – XRD
A nagynyomású metaofiolitos kőzetek típusainak
elkülönítése számos kőeszköz és nyersanyag
röntgendiffrakciós mérési eredménye alapján jól
kidolgozott, elsősorban a gránátok jelenléte, illetve
a Na-piroxének összetétele alapján (D’Amico et al
2003). A jadeit és az omfacit csúcsai ugyanis a
felvételeken jól elkülöníthetők egymástól, és
amennyiben a kétféle piroxén együtt fordul elő
ugyanabban a kőzetben, ez a röntgen diffrakciós
felvételeken egyértelműen kimutatható,
hozzávetőlegesen a két piroxén egymáshoz
viszonyított aránya is becsülhető.
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
87
4. ábra: A három kőeszköz XRD felvétele
Fig. 4.: XRD pattern of the three HP metamorphite polished stone tools
A három vizsgált nagynyomású metamorfit
eszközünk XRD vizsgálata azt mutatja, hogy az
Almásneszmélyről származóban a piroxén
uralkodóan omfacitos, a Bakonypéterdről
származóban uralkodóan jadeitites kevés
omfacittal, míg a Miháldy gyűjteményből származó
mintában a jadeit tartalom jelentősebb az
omfaciténál. Gránát egyik kőeszközből sem volt
kimutatható. (
4. ábra
). Az XRD-ből kapott
eredményeink tehát jól egyeznek a Nyugati-Alpok
területéről származtatott nagynyomású
metaofiolitos nyersanyagú kőeszközök
eredményeivel.
Ásványkémia – SEM-EDX
A módszertani részben már utaltunk arra, hogy a
kőeszközöket csak roncsolásmentes vizsgálatnak
vethettük alá, vagyis vékonycsiszolatot nem
készíthettünk, így a roncsolásmentes SEM-EDS
vizsgálatoknak kiemelt szerepük volt az ásványos
összetétel és a szövet meghatározásában.
Mindemellett az egyes kőzetalkotó elegyrészek
kémiai összetétele is sikeresen meghatározható volt.
Az Almásneszmélyről származó kőeszköz
uralkodóan szorosan egymáshoz kapcsolódó
piroxénekből áll. A kőzet nem deformált,
összességében finomszemcsés, de néhány nagyobb
méretű, jadeites összetételű piroxén xenoblaszt
azért előfordul benne. Az ásványkémiai vizsgálatok
alapján a finomszemcsés rész vasban gazdagabb,
elsősorban Fe-jadeitites, illetve részben már az
egirin tartományba áthúzódó összetételűnek
mutatkozott (
8. ábra
). Akcesszórikus elegyrészként
ilmenit, cirkon és barit fordul elő, ez utóbbi ritkán,
vékony erekben jelenik meg a kőzetben (
5a és
5b ábra
).
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
88
5. ábra: Az Almásneszmélyről származó kőeszköz SEM-EDX felvétele(i)
Fig. 5.: SEM-EDX micrograph on the polished stone tool from Almásneszmély
6. ábra: A Bakonypéterdről származó kőeszköz SEM-EDX felvétele(i)
Fig. 6.: SEM-EDX micrograph on the polished stone tool from Bakonypéterd
7. ábra: A Miháldy gyűjteményből származó kőeszköz SEM-EDX felvétele(i)
Fig. 7.: SEM-EDX micrograph on the polished stone tool from the Miháldy-Collection
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
89
8. ábra: A kőeszközök Na-piroxénjének összetétele
a roncsolásmentes SEM-EDX vizsgálata alapján
Fig. 8.: Composition of the Na-pyroxenes on the
basis of non-destructive SEM-EDS analysis
A Bakonypéterdről származó kőeszköz szintén
finomszemcsés, közel egyenlő szemcseméretű, nem
deformált kőzet. A szorosan egymás mellé növő
piroxén szemcsék uralkodóan jadeites (gyengén Fe-
jadeites) összetételűek, egyes szemcséken zónásság
megfigyelhető, a jadeites magot omfacit szegély
veszi körül (
8. ábra
). A kőzetben viszonylag
jelentős mennyiségű akcesszórikus elegyrész
található, ezek titanit, cirkon és allanit (
6a és
6b ábra
).
A Miháldy gyűjteményből származó kőeszköz
szintén nem deformált, szemcsemérete a másik két
kőeszközénél valamivel durvább, vagyis
középszemcsés, uralkodóan jadeites piroxénből áll.
Az almásneszmélyi mintáéhoz hasonlóan szintén
kissé egyenetlen szemcseméretű, gyakran fordulnak
elő benne nagyobb méretű jadeites xenoblasztok.
Az omfacit a nagyobb méretű Fe tartalmú jadeitek
vékony szegélyeként jelenik meg (
8 ábra
).
Akcesszórikus elegyrészekben ez is viszonylag
gazdag, allanit, cirkon és xenotim volt kimutatható
(
7a és 7b ábra
).
A mért ásványkémiai összetételek alapján a három
kőeszköz piroxénjei jó egyezést mutatnak a
Sammardenchiában előfordult nagynyomású
metaofiolitos neolit kőeszközök Na-piroxénjeinek
összetételével (D’Amico et al. 1997).
Kőzetkémia – PGAA
A három nagynyomású metaofiolit nyersanyagú
kőeszköz főelem összetételét sokelemes diagramon
ábrázolva, és a görbék lefutását egymással
összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a
Bakonypéterdről és a Miháldy gyűjteményből
származó minta főelem összetétele esetében a két
összetételi görbe lefutása közel párhuzamos, vagyis
ezek nagyon hasonlóak egymáshoz. Ezzel szemben
az Almásneszmélyről származó kőeszköz
összetétele a jelentősen nagyobb Ti, Fe és Mn,
valamint lényegesen kisebb - a kimutatási határ
alatti - Mg tartalmával eltér a másik kettőétől
(
9 ábra
). Ha eredményeinket összevetjük az alpi
nagynyomású metamorfitokból készült kőeszközök
adatainak átlagos összetételével (D’Amico et al
2003), akkor azt tapasztaljuk, hogy a bakonypéterdi
és a Miháldy gyűjteményből származó kőeszköz a
jadeitit csoporttal, az almásneszmélyi kőeszköz
pedig mind a Fe-jadeitit, a Fe-tartalmú kevert
jadeitit-omfacitit és a Fe-omfacitit csoportokkal
mutat kémiai összetételi hasonlatosságot.
9. ábra:
A három kőeszköz
főelem összetétele FKK-
ra normált sokelemes
diagramon
Fig. 9.:
UCC normalised major
element composition
multi-element diagram
of the three HP
metamorphite tools
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
90
Ez utóbbi esetben a bizonytalanságot az
összehasonlító minták viszonylag kis száma is
okozhatja, amiből D’Amico és munkatársai (2003)
az átlagot számolták.
Diszkusszió
A vizsgálatok együttes értékelése
A Bakonypéterdről származó, valamint a Miháldy
gyűjteményből származó, nagyon jellegzetes nyúlt
háromszög (nyelv) alakú csiszolt kőeszközök alakja
megfelel a Nyugati-Alpokból származó jadeititből-
omfacicitből készült kőeszközökének. Ezek mérete
gyakran jelentős, akár a 20-30 cm-es hosszúságot is
eléri. A nálunk előkerült eszközök mérete azonban
kisebb, ami megfelel annak a megfigyelésnek, hogy
a Közép-Európában ebből a nyersanyagtípusból
ritkán fellelt kőeszközök elsősorban kis és közepes
méretűek (D’Amico és Starnini 2012). Az
Almásneszmélyről származó lapos vésőbaltához
hasonló eszközök szintén ismertek a nyugat-alpi
eredetű leletanyagokból, pl. Sammardenchiában
fordult elő teljesen hasonló alakú kőeszköz
(D’Amico et al. 1997, D’Amico & Starnini 2012).
A vizsgálati eredményeinket együttesen értékelve
megállapítható, hogy a Bakonypéterdről származó,
valamint a Miháldy gyűjteményből származó, nyúlt
háromszög alakú csiszolt kőeszközök nagyon sok
tekintetben hasonlóak egymáshoz. Noha méretben
és színárnyalatban eltér egymástól a két kőeszköz,
mindkettőre nagyon kis mágneses szuszceptibilitási
értékek jellemzőek. A műszeres vizsgálatok alapján
a röntgenpordiffrakció a jadeit túlsúlyát mutatja az
omfacithoz képest. Itt megjegyzendő, hogy a
világosabb színű bakonypéterdi eszköz esetében a
jadeit mennyisége az omfacithoz képest
jelentősebb, mint a közép/sötétzöld Miháldy
gyűjteményből származó kőeszköz esetén. A SEM-
EDX vizsgálatok is megerősítik a két kőeszköz
hasonlóságát: egyrészt a piroxének összetétele
hasonló, emellett a szöveti tulajdonságaik, vagyis a
kőzetgenetika is rokonságot mutat egymással, ami
elsősorban a jadeites magú és omfacitos szegélyű
piroxénekben mutatkozik meg. Ugyancsak jellemző
mindkettőre a viszonylag jelentős mennyiségű és
minőségében is nagyrészt azonos akcesszóriák
jelenléte. A főelem kémiai vizsgálatok eredménye
ugyancsak megerősíti a két kőeszköz rokonságát.
Ezzel szemben az Almásneszmélyről származó, a
másik kettőtől alakjában is különböző lapos
vésőbalta lényegesen sötétebb színű, a mágneses
szuszceptibilitási értéke ugyan alacsony, de azért
lényegesen meghaladja a másik két kőeszközét. A
röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján csak omfacit
volt kimutatható. Ennek kissé ellentmond a SEM-
EDX vizsgálatok eredménye, amennyiben azok
omfacitot nem, de azért jelentős Fe-tartalmú
piroxént mutatnak, egyes mérési eredmények az
egirin mezőbe is átcsúsztak. Az akcesszóriák
(mellékes elegyrészek) mennyisége viszonylag
kevesebb, és az ilmenit jelenléte lényeges
különbség a másik két kőeszköz akcesszórikus
elegyrészeihez képest. Ugyancsak különleges a
barit nagyon vékony erekbe történő jelenléte is. A
kőzetkémiai összetétel jelentősebb Fe, Ti és Mn
tartalma is eltér a másik két kőeszközétől.
Mindezek a tulajdonságok a másik két kőeszköz
nyersanyagától némileg eltérő kiinduló kőzetet
jelenthetnek. Ugyanakkor azonban ez is
metaofiolitos kőzet és a nagynyomású metamorf
fejlődéstörténete mindhárom kőzetnek azonos volt.
Összehasonlítás a nyugat-alpi nagynyomású
metaofiolitokkal, a kőeszközök összetételi típusai
A három vizsgált kőeszköz alakja, színe, ásványos,
ásványkémiai és kőzetkémiai összetétele alapján
egyértelműen azonosítható az alpi nagynyomású
metaofiolitos kőzetekkel, illetve az azokból készült
csiszolt kőeszközökkel. Ezen belül a
Bakonypéterdről származó kőeszköz egyértelműen
a D’Amico et al. (2003) által felállított jadeitit, a
Miháldy gyűjteményből származó kőeszköz szintén
a jadeitit, esetleg - a kimutathatóan nagyobb
omfacit tartalma alapján – már a kevert jadeitit-
omfacitit típusba sorolható be. Az
Almásneszmélyről származó kőeszköz besorolása
nem teljesen egyértelmű, a röntgendiffrakciós és a
SEM-EDX eredmények némileg ellentmondóak,
előbbi alapján az Fe-omfacitit, utóbbi alapján a Fe-
jadeitit csoportba lehetne besorolni. Ehhez fontos
megjegyezni, hogy a roncsolásmentes
röntgendiffrakció minden előnyével együtt
pontatlan lehet az elegysorok tagjainak
azonosításában (főleg átmeneti tagok esetében). Az
almásneszmélyi kőeszköz kémiai összetétele is
átmeneti jelleget mutat, itt viszont utalnunk kell
arra, hogy néhány nyersanyagtípus esetében
D’Amico et al. (2003) adatbázisában csak néhány
minta szerepel ezekből a kőzettípusokból, ezáltal az
adott kőzetcsoport kémiai összetételi
változékonyságát kevéssé ismerjük. Összességében
az Almásneszmélyről származó kőeszköz a
röntgendiffrakciós eredmények alapján a Fe-
omfacitites csoportba sorolható be, az ásványkémiai
összetétel azonban inkább a Fe-jadeitites csoportba
történő besorolását sugallja. Annak ellenére, hogy a
kémiai összetétel ebben az esetben pontosabban
mutatja a kőzet típusát, a biztos besoroláshoz
roncsolásos vizsgálatok lennének szükségesek.
Összefoglalás
Munkánk eredményeképpen a Magyarország
területéről előkerült három csiszolt kőeszközről
sikerült bebizonyítani, hogy azok nyersanyaga
nagynyomású metaofiolitos eredetű (jadeitit-
omfacitit-Fe-jedeitit-Fe-omfacitit). Mindhárom
kőeszköz a Nyugati-Alpok-Appenninek
környezetéből származtatható, vagyis távolsági
nyersanyagnak minősülnek. A kőeszközök
legnagyobb valószínűséggel az Appenninek
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
91
északnyugati előterében található, oligocén
kavicsanyag áthalmozott anyagából készülhettek,
de nem zárható ki származási helyként a Nyugati-
Alpok területe sem (elsősorban MonViso
környezete).
Köszönetnyilvánítás
Köszönjük a Laczkó Dezső Múzeumnak, illetve
Regenye Juditnak, hogy hozzájárultak a Miháldy
gyűjteményből származó kőeszköz vizsgálatához.
Munkánkat az OTKA K 62874 és K 100385 sz.
pályázatok támogatták. A PGAA mérések a
Budapesti Neutronközpontban készültek. A PGAA
mérőrendszert az OMFB 00184/2006 sz. NAP
VENEUS05 pályázat támogatásával fejlesztettük. A
Miskolcon végzett roncsolásmentes XRD
anyagvizsgálatok az Új Magyarország Fejlesztési
Terv TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001
projekt keretében valósultak meg.
Irodalomjegyzék
BENDŐ, ZS., OLÁH, I., PÉTERDI, B. &
HORVÁTH, E. (2012): Case studies on a non-
destructive SEM-EDX analytical method for
polished stone tools and gems Abstract of 39th
International Symposium on Archaeometry, 28
May – 1st June 2012, Leuven p. 136.
BENDŐ, ZS.; OLÁH, I.; PÉTERDI, B.;
SZAKMÁNY, GY. & HORVÁTH E. (2013):
Csiszolt kőeszközök és ékkövek roncsolásmentes
SEM-EDX vizsgálata: lehetőségek és korlátok.
Archeometriai Műhely X/1 51-66.
BRADÁK, B., SZAKMÁNY, GY. & JÓZSA, S.
(2005): Mágneses szuszceptibilitás mérések – új
módszer alkalmazása csiszolt kőeszközök
vizsgálatában. Archeometriai Műhely 2005/1: 13-
22.
BRADÁK, B., SZAKMÁNY, GY., JÓZSA, S. &
PŘICHYSTAL, A. (2009): Application of magnetic
susceptibility on polished stone tools from Western
Hungary and the Eastern part of the Czech Republic
(Central Europe). Journal of Archaeological
Science 36/10: 2437-2444.
COMPAGNONI, R., ROLFO, F., MANAVELLA,
F. & SALUSSO, F. (2007): Jadeitite in the
Monviso meta-ophiolite, Piemonte Zone, Italian
western Alps. Periodico di Mineralogia, 76, 79-89
D’AMICO, C. (2005): Neolithic ’greenstone’ axe
blades from Northwestern Italy across Europe: a
first petrographic comparison. Archaeometry, 47,
235-252.
D’AMICO, C. (2012): Jades and other greenstones
from the Western Alps. A petrographic study of the
geological sampling Jade. In: PÉTREQUIN, P.,
CASSEN, S., ERRERA, M., KLASSEN, L.,
SHERIDAN, A., PÉTREQUIN, A.M. (szerk.):
Jade. Grandes haches alpines du Néolithique
européen. V
e
et IV
e
millénaires av. J.-C., Centre de
Recherche Archéologique de la Vallée de l’Ain,
Gray Chapitre 7: 420-439.
D’AMICO, C., FELICE, G., GASPAROTTO, G.,
GHEDINI, M., NANNETTI, M.C. & TRENTINI,
P. (1997): La pietra levigata neolitica di
Sammardenchia (Friuli), Catalogo petrografico.
Mineralogica et Petrographica Acta Bologna 40:
385-426
D’AMICO, C. & STARNINI, E. (2012):
Circulation and provenance of the Neolithic
„greenstone” in Italy. In: PÉTREQUIN, P.,
CASSEN, S., ERRERA, M., KLASSEN, L.,
SHERIDAN, A., PÉTREQUIN, A.M. (szerk.):
Jade. Grandes haches alpines du Néolithique
européen. V
e
et IV
e
millénaires av. J.-C., Centre de
Recherche Archéologique de la Vallée de l’Ain,
Gray Chapitre 12: 728-743.
D’AMICO, C., STARNINI, E., GASPAROTTO,
G. & GHEDINI, M. (2003): Eclogites, jades and
the HP-metaophiolites employed for prehistoric
polished stone implements in Italy and Europe.
Periodico di Mineralogia, 73, 17-42.
FRIEDEL, O. (2008): Az Ebenhöch csiszolt
kőeszköz gyűjtemény archeometriai vizsgálatának
eredményei. Közöletlen diplomamunka, ELTE FFI,
Kőzettan-Geokémiai Tanszék, 96p.
FRIEDEL, O., BRADÁK, B., SZAKMÁNY, GY.,
SZILÁGYI, V. & T. BIRÓ, K. (2008):
Összefoglaló az Ebenhöch csiszolt kőeszköz
gyűjtemény archeometriai vizsgálatának
ereményeiről.
Archeometriai Műhely
(http://www.ace.hu/am) 2008/3: 1-12.
HORVÁTH T. (2001): Polished stone tools of the
Miháldy-Collection, Laczkó Dezső Museum,
Veszprém (Archeogeological investigation), (A
Miháldy-gyűjtemény csiszolt kőeszközei (régészeti
feldolgozás)) in: Sites and stones: Lengyel culture
in Western Hungary and beyond – review of current
research. Veszprém, 47-107.
PÉTREQUIN, P., ERRERA, M., CASSEN, S.,
GAUTHIER, E., HOVORKA, D., KLASSEN, L. &
SHERIDAN, A. (2011): From Mont Viso to
Slovakia: the two axeheads of Alpine Jade from
Golianovo.
Acta Archaeologica Academiae
Scientarium Hungaricae 62: 243-268
PÉTREQUIN, P., ERRERA, M., PÉTREQUIN, A.
M. & ALLARD, P. (2006): The Neolithic quarries
of Mont Viso, Piedmont, Italy: initial radiocarbon
dates. European Journal of Archaeology, 9, 7-30.
PÉTREQUIN, P., ERRERA, M. & ROSSY, M.
(2012): Viso ou Beigua: approche pétrographique
du référentiel des „jades alpins”. In: PÉTREQUIN,
P., CASSEN, S., ERRERA, M., KLASSEN, L.,
SHERIDAN, A., PÉTREQUIN, A.M. (szerk.):
Jade. Grandes haches alpines du Néolithique
Archeometriai Műhely 2013/X./1.
HU ISSN 1786-271X; urn: nbn: hu-4106 © by the author(s)
92
européen. V
e
et IV
e
millénaires av. J.-C., Centre de
Recherche Archéologique de la Vallée de l’Ain,
Gray Chapitre 6: 292-419.
RÉVAY, ZS. (2009): Determining Elemental
Composition Using Prompt Gamma Activation
Analysis. Analytical Chemistry, 81, 6851-6859.
SZAKMÁNY, GY., KASZTOVSZKY, ZS.,
SZILÁGYI, V., STARNINI, E., FRIEDEL, O. &
BIRÓ, K. T. (2011a): Discrimination of prehistoric
polished stone tools from Hungary with non-
destructive chemical Prompt Gamma Activation
Analyses (PGAA). – European Journal of
Mineralogy 23: 883-893.
SZAKMÁNY, GY., STARNINI, E., HORVÁTH,
F. & BRADÁK, B. (2011b): Investigating Trade
and Exchange Patterns in Prehistory: Preliminary
Results of the Archaeometric Analyses of Stone
Artefacts from Tell Gorzsa (South-East Hungary). –
in: Turbanti-Memmi, I (ed.): Proceedings of the
37
th
International Symposium on Archaeometry,
12
th
-16
th
May 2008, Siena, Italy, Springer-Verlag
Berlin Heidelberg, pp.: 311-319.
SZENTMIKLÓSI, L., BELGYA, T., RÉVAY, ZS,
& KIS, Z. (2010): Upgrade of the prompt gamma
activation analysis and the neutron-induced prompt
gamma spectroscopy facilities at the Budapest
Research Reactor. Journal of Radioanalytical and
Nuclear Chemistry, 286, 501-505.
WILLIAMS-THORPE, O., JONES, M. C., WEBB,
P. C. & RIGBY, I. J. (2000). Magnetic
susceptibility thickness corrections for small
artefacts and comments on the effects of
’background’ materials. Archaeometry 42/1: 101-
108.
Dostları ilə paylaş: |