Bóna, István Cseh, János, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Nagy, Margit, Aquincumi Múzeum Tomka, Péter, Xántus János Múzeum

Gáva (Szabolcs-Szatmár megye) 1909-ben fedezték fel a 2 m mély női sírt. A kiemelkedően gazdag leletek közül elkallódott egy tömör arany karperec. Megmaradt az egyedülálló méretű, több mint 30 cm hosszú, ékvéséssel, bonyolult spirálmintával díszített, bikafejes, kerek gránátrekeszes, ezüstből öntött, aranyozott fibulapár, valamint egy szintén ékvéséses spirálmintás, almandinbetétes övcsat, amelynek ötszögű testén emberi maszkot ábrázoltak, s végét madárfejjel díszítették. A maszkos csatok Gávától Kiskunfélegyházán, Dombóváron át az itáliai Aquileiáig és Acquasantáig elterjedtek, s egyezéseik miatt egyazon ötvösműhely termékeiként tarthatók számon. A fibula viszont egyedi készítmény; arányaiban a korábbi lemezes fibulákat követi, a hasonló korú répcelaki, zsibót-domolospusztai példányok formája, spirálrendszere más. A gávai leletben több nyaklánc volt: egy nagyobb ékkőberakásos és egy kisebb, késő antik aranygyöngyökből kétféle: félhold és levél alakú, kőbetétes csüngővel, és borostyángyöngyök. A rekeszes aranygyöngyök jó megfelelői gepida fejedelmi környezetben, Szamosfalván találhatók; a lunula szinte pontos mása Nagyváradról származik. A gávai nemesasszony felszereléséhez hozzátartozott a szokásos ezüst piperekészlet: a szűrő- és fülkanál, a csipesz is. A Gáván eltemetett gepida nemesasszony ékszereinek egyik része (gyöngyök, csüngők) az 5. század harmadik negyedében az erdélyi fejedelmi központ környezetében készülhetett. Fibulája és övcsatja italo-pannon stílusjegyeket visel magán, és az 5. század harmadik negyedéből származik, ma korukat inkább a század második felére–utolsó harmadára teszik.

Irod.: Jósa A., A gávai gót lelet. MKÉ 4(1910), 222–230; Hampel J., A gávai sírlelet. ArchÉrt 31(1911), 135–147; Bóna I., Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Budapest, 1986, 73–74, 89.

Tóth Ágnes

Gencs (Ghenci, jud. Satu Mare [Románia]) Az érmelléki falu környékéről, az Akasztódombról (Movila Spinzuratorii) két alkalommal kora népvándorlás kori, gepida sírleletek jutottak múzeumba. 1966-ban 1,5 m mélyen fegyveres férfi temetkezésére leltek, melyből jellegzetes könnyű, egyélű kard (scramasax) és serleg alakú, bordás díszű üvegpohár került elő. A harcossír leletei az Érmihályfalva–Nagyvárad–Barabás-körrel rokoníthatók. 1968 őszén az előző temetkezés közelében egy nyugat–keleti tájolású, ugyancsak 1,5 m mély női sír napvilágra került. Viseletéhez két rekeszdíszes bronz fülbevaló, néhány üvegpaszta és borostyángyöngy s a mell tájékán egy kisméretű ezüstfibula tartozott (hasonló ruhakapcsoló tűt pl. Erdőkövesdről ismerünk). A temetkezőhely az 5. század középső évtizedeiben létező kisebb telepre, udvarházra vall.

Irod.: I. Németi, ActaMN 4(1967), 499–507; uő, Satu Mare 1(1969), 121–124; Bóna, ET 141.

Cseh János

Hódmezővásárhely (Csongrád megye) Sóshalomról az 5. század középső harmadára keltezhető női sír került elő, ezüst lemezfibulákkal, vésett díszű, aranyozott ezüstcsattal, borostyángyöngyökkel, csontfésűvel, bronztükörrel. A legjelentősebb gepida lelőhely a hódmezővásárhely-kishomoki temető. A Hód-tó északkeleti oldaláról, a dilinkai határból nagy sírszámú gepida temető szórványleletei ismertek. A kisebb, tanyaszerű telepek temetői közé sorolható a solt-paléi (6 sír) és a Katona István halmán előkerült temető (32 sír). A gorzsai Kiss-tanyánál Banner János 1930-ban újabb gepida temetőt tárt fel (32 sír), melyet I. Iustinus (518–527) aranysolidusa keltez.

Irod.: J. Banner, Der gepidische und slawische Friedhof von Hódmezővásárhely-Gorzsa. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien 63(1933), 375–380; Csallány, Gepiden 122–130, Taf. 159, 160, 224–225, 227–234, 267, 253, 279; H. Kühn, Die germanischen Bügelfibeln der Völkerwanderungszeit in Süddeutschland. Graz, 1974, 803, Taf. 268, 12, 31; Nagy M., Az i. e. I.–i. sz. VI. század. In: Hódmezővásárhely története I. Hódmezővásárhely, 1984, 218–226.

Nagy Margit

Hódmezővásárhely-Kishomok (Csongrád megye) Az egyetlen közel teljesen feltárt 6. századi gepida temető (Móra F. 1928, Bóna I.–Nagy M. 1966–1969). A temető körhöz közelítő ovális területén 109 temetkezést lehetett rögzíteni, az elpusztultakkal s fel nem tártakkal együtt sem lehetett több 120 sírnál. A sírok több mint felét feldúlták, kirabolták, a megmaradt leletek többsége kétoldalas csontfésű, vascsat, vaskés és edény, a nagyobbrészt besimított-bepecsételt díszítésű keramika 35 sírban fordult elő, három ízben két edény együtt. A nyugat–keleti irányban fekvő halottak közül a legkorábban eltemetett jelentősebb személyek a hagyományos germán, fatörzsből kivájt koporsóban nyugodtak (5-7 eset), később a rangos férfiakat vaskapcsokkal összefogott deszkakoporsóba temették (15 eset). Vaspántos koporsóban temették el Gepidia eddig ismert legrangosabb nemeseit is (1. és 7. sír) 5-5 nagy aranyozott gombbal díszített pajzsdudorral és hasonló pajzsfogóval felszerelt pajzsokkal, kardokkal, lándzsákkal, díszes övekkel, sírjukban vagy közelükben lovukkal. A fegyveres réteget (egy elpusztult pajzsdudoros, lándzsás harcoson kívül) csak 2 kardos-lándzsás és 1 lándzsás temetkezés képviselte. A felékszerezett nők száma sem volt több 4-5-nél, ékszereikből sasos csat, egyszerűbb fibulák, frank korongfibula, szűrőkanál, bronzcsatok, gyöngyök maradtak meg a dúlás után. A temetkezők többsége eredetileg is a közép- és alsó rétegbe tartozott, a 2 áttört bizánci bronzcsat is átlagos viseleti tárgynak számít. A temetőben egy feldúlt korai avar jellegű lovassír (49.) és 4 további avar jellegű temetkezés volt, ezek vagy preavar kutrigurok, vagy a temetőt az avar hódítás után is használták egy ideig.

Irod.: Csallány, Gepiden 130–136, 220–225. t.; Bóna, A középkor hajnala 62, 100–101, 4. rajz, 8, 14, 17, 19–21. kép; Nagy M., A gepida királyság. In: Hódmezővásárhely története I. Hódmezővásárhely, 1984, 223–224, 15–16. ábra, 40–43. kép; Az új ásatások eredményei közöletlenek. Előzetes jelentései: ArchÉrt 94(1967), 226; 95(1968), 133; 96(1969), 258–259 (Bóna I.); 97(1970), 313 (Nagy M.).

Bóna István

Kisköre-Papp-tanya (Heves megye) A Tisza jobb partján a legészakibb 6. századi gepida temető (Szabó János Győző 1974). Tanyabokorhoz 10 kirabolt temetkezés tartozott. A családi temetőben a megmaradt edények és bronzcsatok alapján a gepida kor legvégéig, az avar kor elejéig temetkeztek.

Irod.: Közöletlen. Előzetes jelentése: ArchÉrt 102(1975), 304 (Szabó J. Gy.).

Bóna István

Kisselyk (Seica Mica, Kleinschelken [jud. Sibiu, Románia]) A Nagy-Küküllő menti falu térségéből gepida és avar leleteket egyaránt ismerünk.

1. 1856 tavaszán a helység és Mikeszásza között a Nagy-Küküllő partján 80-100 db aranyéremből álló kincsre bukkantak. A solidusok II. Theodosius (408–450) és I. Iustinus (518–527) uralkodása közötti évtizedekből származnak, ami alapján elrejtését a 6. század második negyedére lehet tenni. Az is föltételezhető, hogy a 40-es évek belpolitikai-hatalmi küzdelmeinek emléke.

2. Steinweg/Kőút. Itt 1856 augusztusában egy gepida nő temetkezésére leltek. Remek ötvösmunka az aranyozott ezüst, egész felületén ékvéséses-indadíszes, ékkőberakásos rekeszekkel készült hétgombos, nagyobb méretű fibula, nem kevésbé az ugyancsak arany, rekeszdíszes-kosaras fülbevaló. Az ékszerek kora az 5. század második fele, esetleg az 5–6. század fordulója.

3. Várdomb/Cetate. 1962-ben a település és Kiskapus között található lelőhelyen, a bronzkori–vaskori erődítés területén 6. századi gepida telep nyomai kerültek elő. Egyetlen kunyhó alapját tárták csak föl, jellegzetes a szórvány kiöntőcsöves kerámia (telepen még: Malomfalva, Maroscsapó, Kisgalambfalva, Bözöd stb.).

Irod.: K. Horedt, SCIV 14(1964), 187–204; uő, in: Siedlung, Burg und Stadt. Szerk. K. H. Otto – J. Herrmann, Berlin, 1969, 129–399; uő, Germania 25(1941), 121–126; Bóna, ET 142, 152, 158 és 171. A lelőkörülményekről uő, Acta ArchHung 33(1981), 384–385.

Cseh János

Kiszombor (Csongrád megye) A község délnyugati határában, a Nagyhalom-dűlő és az óbébai kövesút között Móra Ferenc 1928-ban 426 sírt tárt fel, melyekből 144 sír gepidának határozható meg („B” temető). A gepida sírok az 5. század második felétől a 6. század középső harmadáig keltezhetők; a 40. sírból I. Anastasius (491–518) aranysolidusa került elő. Gyakori a koporsós temetkezés, főként a temető keleti részében (11 sír). A férfiak fő fegyvere a széles pengéjű, hosszú nyelű lándzsa volt (9 sír). A fegyvertelen férfisírokban gyakran előfordul a csontfésű, a vaseszközök közül az olló és a sarló is. A női sírok ékszerei között, a helyi ötvöskészítmények mellett, frank vagy türing kapcsolatra utaló fibula is előfordul (247.). Feltűnő az edénymellékletek csekély száma és az edények egyszerű bekarcolt díszítése. A temetőből a pogány germán hitvilágra (Donar-csüngők) és a kereszténységre utaló tárgyak (bizánci bronzkereszt) egyaránt előkerültek. Az antropológiai anyagban uralkodó a nordikus rassz. Mesterséges koponyatorzítást 21 esetben állapítottak meg.

Irod.: Török Gy., A kiszombori temető helye népvándorláskori emlékeink között. Dolg 12(1936), 101–107, 44–46 t.; Bartucz L., A kiszombori temető gepida koponyái. Dolg 12(1936), 178–203; Csallány, Gepiden 169–193, Taf. 111–156; H. Kühn, Die germanischen Bügelfibeln der Völkerwanderungszeit in Süddeutschland. Graz, 1974, 734, Taf. 261, 264 – téves keltezésekkel.

Nagy Margit

Kolozsvár-Szamosfalva (Cluj-Someseni [jud. Cluj, Románia]) 1963-ban a Kis-Szamos északi teraszán kertásás közben alig 40 cm mélységben talált, fületlen fazékban elásott aranykincs. Az edény megsemmisült, a benne talált aranyakból is több elveszett, mások töredékessé-csonkává váltak.

A lelet fődarabja egy sok aranyhuzalból összefonott, állatfejekben végződő nyaklánc, amelynek csak a mellre lefüggő végei maradtak meg. Ennek a nyakláncnak volt a függődísze egy 7 cm átmérőjő, dobozszerű korong, hátlapján aranylemezzel, előlapján rekeszekkel lezárva. Díszítése préselt, illetve áttört egyenlő szárú görög kereszt – az egykori tulajdonos vallását jelző ékszer keletrómai munka. Egy másik nyakláncnak jelenleg 23 db-ja van meg: ékkövekkel díszített arany csőgyöngyök, sokszögű, ékkő berakásos gyöngyök, félhold alakú rekeszes csüngők és sajátos alakú rekeszdíszes csüngők. Az utóbbi csüngők formai rokona a kincs 3 db aranygyűrűje, míg a negyedik, nagyméretű, férfikézre való aranygyűrű gemmával ismét antik munka. A gepida tulajdonos királyi rangját a kincs üreges arany nyakperece, tömör arany karperece, rekeszdíszes négyszögletes szorítólemezes aranycsatja jelzi. A kihullott ékkövekből és az aranytöredékekből további ékszerekre lehet következtetni.

A maradványaiban is 617 grammot nyomó kincs keletrómai készítményekből, 5. századi nemzetközi ékszerekből (a gyűrűk és a második nyakék néhány csüngője), valamint az apahidai királyi műhely készítményeiből (ékköves csőgyöngyök, csatok) tevődik össze, és egy gepida király vagy herceg tulajdona lehetett. Elrejtésére a történelemből ismeretlen belső hatalmi átrendeződés alkalmából kerülhetett sor az 5–6. század fordulóján. Elásásával egy időben megszűnik a lelőhelytől alig 4 km-re keletre lévő apahidai királyi temetkezőhely használata is.

Irod: K. Horedt – D. Protase, Ein völkerwanderungszeitlicher Schmuck aus Cluj-Someseni (Siebenbürgen). Germania 48(1970), 85–98; Bóna, ET 148–149.

Bóna István

Magyarkapus (Nagykapus, Capusu Mare [jud. Cluj, Románia]) A Kapus patak völgyében fekvő falu körzetében két helyen kerültek elő gepida megtelepedésre utaló leletek.

1. A Kenderáj/Cinepiste nevű részen lévő temetőből már az 1940-es években jutottak múzeumba leletek, majd 1951 nyarán 4 elpusztult sírral együtt 19 temetkezést tártak föl. A keletelt, zömmel sorokba rendeződő, kirabolt sírok között öt ponton lócsontok is voltak. (Hasonló jelenségre legközelebb az újősi II. temetőből hozhatunk analógiát, de előfordul a Tisza-vidéki gepidáknál is – pl. Törökszentmiklós, 1982). Koporsónyomokat is megfigyeltek. Az egyik halott koponyája torzított volt, gepida környezetben jól adatolható szokásként. Az emlékanyagból íj-nyíl tartozékai (nyílcsúcsok), viseleti (csontfésű, csat, gyöngyök) és használati (lakat, tőr, kés és egyéb apróságok) tárgyak és egy edény az, ami megmaradt. A temetőhöz tartozó falu a 6. század első felében létezett.

2. A határ egy másik pontján, a községtől keletre az 1970-es évekből ugyanerre az időszakra, de talán néhány évtizeddel korábbra tehető sírleletekre van adat. A fibulák közül az egyik (fecskefarokszerű kialakítása révén) a gepida ékszerek sorában egyedülálló, a türing fibulák egy csoportjával mutat kapcsolatot.

Irod.: K. Horedt, SCIV 3(1952), 312–317; I. Russu – I. Roth, Probleme de Anthropologie 2(1956), 7–39; K. Horedt, Dacia 21(1977), 256, 267–268.

Cseh János

Malomfalva (Moresti [jud. Mures Románia]) Az 1951–1956 közötti ásatások három vonalból álló földsánc-árok rendszert, gepida települést és temetőjét hozták napvilágra. A 37 földbe mélyített, cölöpös szerkezetű, tűzhely nélküli putri esetleg gazdasági melléképület is lehetett. A lelőhelyen két avar kunyhót is feltártak (8. és 35.). A telepről a gepida kutatás számára igen fontos, gazdag kerámia- és használati eszközanyag került elő. A részben kirabolt, 81 síros, csoportos szerkezetű temetőtől távolabb is találtak két – korábbi? – gepida sírt, s ezek egyikében – mint a nagy temető egyik sírjában is – torzított koponyás halott feküdt. A sírmező gazdagabb (fegyveres, illetve fibulás) és a szegényebb sírjai között nem igazolható etnikai különbség. Az ásatók a komplexumot a 6. század első felére keltezték. Mind a telep, mind a temető főbb lelettípusainak igen jó párhuzamait ismerjük a Tisza-vidéki gepida emlékanyagból.

Irod.: D. Popescu, Das gepidische Graberfeld von Moresti. Dacia 18(1974), 189–238; K. Horedt, Moresti I. Bukarest, 1979.

Tóth Ágnes

Marosvásárhely (Tirgu Mures, Neumarkt [jud. Mures, Románia]) A város térségének korai és késő népvándorlás kori történetére az alábbi sír- és telepleletek vetnek fényt.

1. Régi téglagyár/Fabrica veche de caramizi. Az 5. század első felére keltezhető sírokból nyúlánk, besimított díszítésű hun kori füles korsók és üvegpohár.

2. Kombinát/Combinat. 1974–1975-ben a várostól nyugatra, egymástól több száz méter távolságra két temetkezés került elő kelet–nyugati és nyugat–keleti tájolással. Az előbbi melléklete egy simított ékítésű, tipikus hun kori korsó és egy agyagpohár volt, melyeket a halott feje mellé helyeztek (továbbá: viseleti tárgyak maradványai). Az utóbbiban a koponya mellett csontfésűt(?) leltek, kora így az 5–6. század.

3. Gazdag 5. századi temetkezésre utal a város környékéről származó, megvastagodó végű arany karperec (pl. Apahida, Csépán).

4. Egy ismeretlen lelőhelyű, besimított díszítésű bögre 6. századi gepida sírból való.

5. Megyeháza. A telken 1909–1910-ben 6 nyugat–keleti tájolású, kirabolt gepida temetkezés került föltárásra. A három fegyveres sírban hosszú, nyúlánk lándzsákat és háromélű, valamint kétélű, szakállas nyílhegyeket leltek (ld. Mezőbánd). Egy piramis alakú függesztőgomb kardra utal (vö. Marosnagylak). Az övek és a tarsolyok részei voltak a különböző méretű egyszerű és lemezes csatok, a veretek és a szögecsek. Használati tárgy jóformán csak a kés. Két sírba korongolt fazekat helyeztek, másik két esetben a halottat vaskapcsos koporsóba temették. Az emlékanyag a 6. század második felére és a 7. század első felére datálható.

6. A város határából Maurikios (582–602) bizánci császár „könnyű” solidusa ismert.

Irod.: K. Horedt, SCIV 6(1955), 672, 675; A. Zrinyi, Marisia 6(1976), 148–149; M. Petica, Marisia 6(1976), 697–700; K. Horedt, Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bukarest, 1958, 93; Kovács I., Dolg 6(1915), 278–296; Csallány, Gepiden 204–205; Bóna, ET 137, 168.

Cseh János

Marosveresmart (Veresmart, Unirea-Veresmort, Unirea [Veresmort jud. Alba, Románia]) A falu körzetének korai népvándorlás kori, gepida megszállását két lelőhely reprezentálja.

1. Az utóbbi években magányosan eltemetett harcos sírjára leltek, melyből háromélű nyílcsúcsok és torzított koponya került elő. Az 5. század középső évtizedeire, a század második felére datálható.

2. 1914 májusában a Bethlen-kertben tárták föl Erdély egyik legfontosabb 6. századi gepida temetőjét, 19 zömmel kirabolt, nyugat–keleti tájolású sírt. Négy sírban nehézfegyverzetű harcos nyugodott, fölszerelésük két esetben a teljes fegyverzetet reprezentálja (kard, lándzsa, íj-nyíl és kard, íj-nyíl, pajzs). A másik két sírban csupán kard, illetve pajzs volt. A kardok (spatha), a pajzsok (umbo) és a lándzsa a Tisza-vidékről ismertekkel egyeznek, a nyílcsúcsok között az egyszerű kétélű mellett a szakállas forma is előfordul. Az egyik pallos szerelékéhez csat, szíjvég és függesztő tartozott. A harcosok mellett csak egyetlen gazdagabb női sír került elő (fülbevalók, övgarnitúra, gyöngyök stb.). A viseleti és használati tárgyak (csatok, szíjvégek, csontfésű, fülkarikák, tarsolykészlet) közül kiemelkedő jelentőségűek a tausírozott díszítésű vas övveretek. Még a föltárás előtt került elő két korongolt edény. A halottat néhány esetben vaskapcsos koporsóban temették el. Az emlékanyag a 6. század második felére, esetleg a 6–7. század fordulójára tehető.

Irod.: M. Roska, Das gepidische Grabfeld von Veresmort-Marosveresmart. Germania 18(1934), 123–130; Csallány, Gepiden 200–203; G. Bakó, SCIV 24(1973), 643–651; Bóna, ET 145.

Cseh János

Medgyes (Medias, Mediasch [jud. Sibiu, Románia]) A Nagy-Küküllő menti város térségének korai népvándorlás kori (5–7. századi) történetére vonatkozó régészeti leletek:

1. A gepida betelepülés évtizedeire, az 5. század közepére, második felére tehető egy bizonytalan lelőhelyű (Dél-Erdély egy másik pontja), tordírozott, rekeszdíszes arany fülbevaló (vö. Békéscsaba, Perjámos), amely előkelő nő temetkezésére utal.

2. Teba. 1961-ben és 1975-ben 3-4 sírból álló temetkezőhely került elő, amely az 5. század második felére datálható. Egy közeli tanyaszerű szállás emléke. Főként viseleti tárgyak: poliéder gombos ezüst fülbevalópár, kétoldalas sűrűfésű, színes üvegpaszta és borostyángyöngyök, gyűrű ékkőberakással (analógia: Szolnok-Zagyvapart, 1986). Egy ezüst késnyélborítás(?) is fölszínre került (hasonló pl. Apahidán a II. fejedelmi sírban).

3. Valea Lunga/Hosszúvölgy. 1973–1975. A város keleti határában terepbejárás során 5–6. századi kerámiával keltezett telepet lokalizáltak.

4. Pe Cetate/Várdomb. A településtől északkeletre 1958-ban végzett ásatás a vaskori erődítés területén 6–7. századi gepida emlékanyagot is fölszínre hozott (gepida telepnyomok korábbi, bronzkori–vaskori földvárakban: Kisselyk, Kisgalambfalva, Malomfalva).

Irod.: K. Horedt, Völkerwanderungszeitliche Funde aus Siebenbürgen. Germania 25(1941), 122–123; M. Comsa – D. Ignat, Graber aus dem 6. Jh. in Medias. Dacia 15(1971), 349–351; Gh. Anghel – M. Blajan, Apulum 15(1977), 294; I. Nestor – E. Zaharia, MCA 7(1960), 176.

Cseh János

Mezőbánd (Bánd, Band, Bandu de Cimpies [jud. Mures, Románia]) A Mezőség déli részén, Marosvásárhely közelében a Kapus patak mentén a Felhágó-dűlőben került föltárásra 1906–1907-ben Erdély legnagyobb publikált gepida sírmezeje, 178 (187) temetkezéssel. A közel teljesen kirabolt temető két oldalán lócsontokat és olyan leleteket (fülbevaló, boglár, botvég) tartalmazó sírok helyezkedtek el, amelyek már a korai avarok megjelenését jelzik. A harcosok fegyverzetére a hosszú, nyúlánk lándzsák és a változatos formájú (háromélű, kétélű és szakállas) nyílcsúcsok utalnak. Az ötvös-kovács sírjában (10.) lelt pántos vassisak az egyetlen ilyen a gepida emlékanyagban. Kard tartozéka lehetett egy függesztőgomb. Az ékszerek, viseleti tárgyak sorában egyszerű fül- és hajkarikákat, gyűrűt (avar kori 2. állatstílussal díszítve), hajtűket (stylus) és üvegpaszta gyöngyöket találunk. Az övekhez egyszerű és lemezes pajzstüskés csatok, négyszögletes veretek és szíjvégek tartoztak, olykor poncolt díszítéssel. A használati eszközöket, szerszámokat a kétoldalas csontfésűk (közöttük vasból készült is), szőrcsipeszek (pinzetta), orsógombok, vonókések, egyszerű és fémpántos kések, valamint tarsolyban tűzcsiholó készségek alkotják. Különleges két bronzveretes faszelence (ereklyetartó) és egy lakat. Gyakori az edénymelléklet, formai szempontból fazekak, bögrék, korsó, palack stb. Az edényeket fésüléssel, pecsételéssel és besimítással díszítették. Néhány esetben a halottat vaskapcsos koporsóban temették el. A sírmező a 6. század második felére és a 7. század első felére datálható.

Irod.: Kovács I., A mezőbándi ásatások. Dolg 4(1913), 265–429; Bakó G., ArchÉrt 87(1960), 22–31; K. Horedt, in: RGA II. 28–30; Bóna I., Erdélyi gepidák – Tisza menti gepidák. MTAK II. 27(1978), 123–170.

Cseh János

Nagyszentmiklós (Sinnicolau Mare [jud. Timis, Románia]) Az Aranka-melléki település környékéről kora és késő népvándorlás kori leleteket egyaránt ismerünk. 1895-ben Keresztúr-pusztán, a téglagyár területén gepida sír(ok) került(ek) elő, a leletek női temetkezés(ek)re vallanak. Tisza-vidéki ötvöskészítmény a három kisméretű, aranyozott ezüst, háromgombos, vésett indadíszes fibula, melyek közül kettőt ugyanazzal az öntőmintával is készíthettek. Különleges a kerek fejű, rekeszes-almandinos aranygyűrű, melyhez hasonlók fejedelmi, gazdag nemesasszonyi temetkezésekben és kincsleletekben fordulnak elő (pl. Bakodpuszta, Beregvidék, Szamosfalva). A sírok kora az 5. század második fele, az 5–6. század fordulója.

Irod.: Milleker B., Délmagyarország régiségleletei a honfoglalás előtti időkből II. Temesvár, 1898, 171–172; Csallány, Gepiden 194–195; Bóna, ET 193.

Cseh János

Segesvár (Sighisoara, Schasburg [jud. Mures, Románia])

1. A Magyar Nemzeti Múzeum 1904-ben vásárolta meg a sír mellékleteként előkerült tömör, poliéderes végződésű arany fülbevalópárt és az ovális testű, bordázott tövű, ráhajló peckű ezüst övcsatot. Ez a fülbevalótípus az 5. századi keleti germán női viselet szokásos része. A nagyszámú szerényebb példány ezüstből, bronzból készült, de előfordulnak aranyból másutt is (Kolozsvár, Aquileia, Dél-Itália). Egyes vélemények szerint a Pontus vidékéről a népvándorlás hullámaival jutottak volna a Kárpát-medencébe; de mivel a 4–5. század fordulójáról származó pannoniai, noricumi római temetőkben már előfordul, míg a Csernyahov–Marosszentanna-kultúra területéről nem ismert, inkább római örökségként számolhatunk vele. A segesvári fülbevalópárt az 5. század második felében gepida nemesasszony viselhette.

2. A „Bajendorf”-ban 1905–1910 között csontváz részlete került elő. A holttestre a temetéskor elszenesedett árpaszemeket szórtak. Bronz fülbevalópár volt az egyetlen előkerült melléklet: a nagyméretű karikát és a szokatlan módon diagonálisan álló kocka-végződést egybeöntötték. A kocka üregét masszával töltötték ki, külső oldalán pedig csontlappal fedték. Mérete, a kocka elhelyezése és díszítése miatt ez nem az 5. század első feléből jól ismert Csákvár–Szabadbattyán-típusú fülbevalók rokona, hanem a helybéli, 5. századi drágább darabok késői, 6. századi (első fele?) utánzatának tekinthető.

Irod.: Csallány, Gepiden 198; K. Horedt, Völkerwanderungszeitliche Funde aus Siebenbürgen. Germania 25(1941), 121–126; uő, Dacia 21(1977), 251–268.

Tóth Ágnes

Szamosjenő (Kisjenő, Fundatura, Ineu [jud. Cluj, Románia]) A pompás sasfejes csatot 1906. november 7-én vásárolta meg a kolozsvári múzeum, amelyet a középkori gyűjteményben csak 1949-ben azonosított Entz G. mint népvándorlás kori leletet. Az öntött ezüst, aranyozott ékszer két részből áll, az ovális, madárfejekkel záródó keretből (a tüske hiányzik) és a négyszögletes, szokatlan módon balra néző sasfejjel koronázott övszorítóból. Felületének díszítésénél ékvéséses spirálisokat és zegzugvonalakat, poncolást, niellót és cloisonné technikát (rekeszek, almandinok) alkalmazott az ötvös. Föltűnően széles övet zárt. Női temetkezésre vall, ahogyan egyetlen erdélyi testvére, a maroscsapói is. A csat Pontus-vidéki vagy helyi gepida műhelyben készült a 6. század középső évtizedeiben.

Irod.: M. Rusu, Pontische Gürtelschnallen mit Adlerkopf. Dacia 3(1959), 458–507; Bóna, A középkor hajnala 50–51; uő, ET I. 155.

Cseh János