Cercle, trou, maille, 2

kalán (kalány szék. kálán-os stb.).

Tam. i. koll, koll-аГи (truelle, vakkoló kalán): kóliyei, cuillére á pót), cf. kara- net, karandi cuillére, truelle etc. || kórigei, kóriyei, cuillére á pót, corbeille). Ezen szók közül a kol, kól-iyei alakot lehetne a kólu- (courber et prendre dans le creux de sa main) igére vezetni, de ekkor sem tudni «homorú, vagy merítő» az alap­jelentés.

? kalász (székelyesen a gabnafej szakála).

E szó az orosz stb. szláv kolof, klaf (épi) szó társa, de lehet a tam. kalattu (grappe, bouquet de fleur és kul-ei, spica, épi) szóval is összefüggésben.

I. kaliba (zavar, veszödés galiba id.).

Tam. kali-bili (trouble, tumulte, va- carme, querelle etc. Vkali'-).

Π. kaliba 1. kuliba.

kalimbá-1- (eredetileg «forgat» s azután ver, mert ez is tkp. forgat V =kalimf>a I.)

1. 
   kalimpa (=kerembábó, szék, karimbába: kalimpá-1 = forog |] kal-inkó, nagy perecz, tehát karikó, karingó s így a Ϋ kar-ing gyök etc. /-es alakja).
   

Π. kalimpa (kalimpá-1 = kalapá-1, 1. kala­pács, kalincs = kilincs.

kall- (kall-ód-ik: kopik, foszlik: hall-ott, cf. zül).

Tam. kal-ei-, kul-ei (se défaire, se dé- lier, se chiffonner, se dissiper, s’effacer, se gátér, se confondre: étre disuader, dé- pouillé, privé, cf. «kallott disznó»: heréit: kaiéi-, kulei- v. tr). f (kaloda, orosz kolóda, billot, tronc, car- can, ceps etc. s így nem ó és új szlovén stb. kiadd). kal-óz (kal-óz-kod-ik |j kaléz-ol, kala-fa, kala- finta, kalák, gálád).

Tam. kai-av-ádu-, kafav-áfu, kaiavánu- (voler, pillér, dérober \ kai-, ka/b-, voler, dérober: kai, kal-avu, kallu-dal\ ka(/-al nőm. v. kall-am vol, mensonge, fausseté, feinte, dissimulation: kalla-kkappaf-kárán, pirate, corsaire: ka/av-an, ka Ivan, voleur, frípon etc.).

NB. Igen valószínű, bogy a kalafinta (ravasz), kalaj (csavargó), kalák-pénz (a tolvaj-ért járó- pénz), kala-fa (a tolvajt büntető fa), kaléz-ol (csa­varog), de főkép gal-ád (gáládul gyilkol) szó gyöke a tam. kai-, a melyhez tartozik maiig. χιιΐ-χαί, man. '/öl-χα (Dieb, Ráuber) szók töve.

kam (szék. == kan, buja férfi : kamatyo-1, coire).

Tam. kánt, k&mam (set. kóma, luxure, lubricité, passion, amour, semen virile: kdmattu р-рЛІбг gens lasdfs). kamasz (kamaszul: buta, együgyű).

Tam. kámdtti (journalier, ouvrier, qui- travaille avec la pioche «idiot»), kam-ó (kampó, kámp-or-od-ik: görnyed).

A «górbeség· kifejezésére álló ezen alak mellé a tam. nyelvből a kamh-arei (espéce de serpette, — de faucille) és kum-al (faucille, faux) két alak hozható föl, a kaczor-nál látható okból, cf. man. kum- cu-χιιη (krumm, gebückt). kan (kani, kanda = konda, kondá-s = ka­nász : kand-ur).

Tara. kundu (testicule des animaux •mále» étalon, cheval entier, k. k-kttdirei

,etalon, kann. gandu E szerint a magy. kan, kanda, konda szók eredeti jelen­tése is *mony», a melyből raony-as éppen kan ragj' hím jelentésű. A tara. dn (mále) vagy kan, vagy aga-ti (hágó) helyett áll. kanál a székely kalán szónak alakja, mint a csanál a csalán eredeti és helyes alak helyett s így a vogul kon (merít) igéból expresse csinált szó nem áll. kan-csal (kancsal-og, kancsal-it: kan esi, cf. kan-di stb.).

A M. Ny. N. szótára írásakor nem is sejtették, hogy ez összetett szó s hogy alkatrészei Dél-India turáni nyelveiben mint önálló szók élnek, mert tam. kan- sdy-al nőm. v.: kan-sáf- (tourner l’oeil, regarder de cóté etc.: kan-sáy-ppu oeillade, regarde de cóté, jalousie, tnvie, cf. kan- csalog, kancsal szemmel néz) összetét, kan (szem. 1. kan-di) és sdy- (pencher, tourner vers) részekből. Összetett a man. kai-kara· (schielen) ige is kai (haj-ol), kara· (seheu). A k.-tat. kusij (louche) = orosz kopy (louche V^öf- étre de travers etc.) s így nevetséges az arab yamze (szem­huny ás) szóhoz folyamodni, kancsó. Tam. kaiisam (i. métái, cymbale de bronze, igobelet·, kans-anei, petite eruche, pót de bronze, ser. kamsa, kamga, vas potorium, mong. /om/а (Kanne etc.). kandér = kondér.

kan-di (kandi ablak, kandi lyuk, kandi-láda, kandi-cs, kandics-al, kandi-kál, kand-it, cf. kún-ny').

A tam. nyelvben két alak van: kan (oeil) és kdnu· vagy kán- (voir, regarder etc., de a múlt idő kan-d, s így ez az ere­deti). Ebből 2-od képzetű ige: kand-idu- (voir: kan-d-it). A kan-ból: kanna- (voir, considérer, penser) kann-иГи- (voir), kann. kann-idu- (to look after): kann-ddi (mi- roir, lunette, verre, vitre: k. p-palagei, planche percée pour voir sans étre aper^u: kanti-dlli, amante, épouse ...) kann-ódu- désirer, convoiter, surveiller etc. tkp. szem- fut

kangyika (= kand'i-ka, kangyik-ál = sán­tái).

Tarn, kindu- (boitcr, clocher, clopiner, sautiUer etc. kindu-gdl-an, boiteux, cf. kilincs = kalincs).

kankó lehet a kan gyökből is, de lehet kuka (kunk-or) w-ezett mása is. kankus (mumus) = bankus (szék), kantár (kantár-oz).

Mong. yantar- = man. kanta-r-a- (mit dem Zügel den Kopf des Pferdes in die Höhe ziehen): kantar-sa- die Nase hoch- tragen: kandar-yan (Zaum), mong. yan- tar-ya id.

kany-ar (kanyar-os, kanyar-og, kanyar- od-ik stb.).

Tam. kőnu- (se courber, se plier, se tordre, se conturner, dévier, el-kanyar-ul: étre, devenir courbé, tortu, bossu etc. kón-am, kón-al, kón-ei, kőn nőm. v.) A két alak olyan, mint kányv-ad = kanyv-ad = konyv-ad és konya = szék. kónya í. ezeket, kap- (kap-zsi, kap-kod, cf. kepe).

Tam. i. kavvu- (saisir, happer, prendre, s’emparer : ntanasu kawu-, s’adonner avec adeur á : ked-vet kap vlmihez : kavv-al, kavvu-dal nőm.); 2. 'avvu- syn., mong. ab-, yab-, '/absi-, man. kabse- (schnappen), t.-tat. kab-, kap-. kap-ar- (kapar-cs, kaparcs-ál || kapar-it). Tam. kavar- (i. bar at ter ; ramasser, pillér, voler, emporter, saisir, accepter;

2. 
   conoviter, désirer charnellement: ka· vár-ál, kavar-ssi, kavar-dal, kavar-vu nőm. v.). A mint észrevehetni, kapar, kavar, vakar, kap (szerez kaparít, sót ká­ván tkp, kapaszkodik) jelentések fonódtak egymásba.
   

kap-asz-kod-ik. Tulajdonkép «fogódzik» s így a kap ige olyan tovább képzete, mint a mong. -ab-ira- (kapasz-kod-ik) az ab- (kap) igéból.

1. 
   kap-cza (tkp. takaró, borító, cf. tam. kavi-sanei, enveloppe, couverture V kavt4 couvrir, 1. kab-át stb.).
   
2. 
   kapeza (áll-kapcza, áll-kap-csa, kapezá-s- kod-ik a kap-ocs szóval együtt a kap •fog* származéka).
   

kap-ocs (kapcs-ol pro kapocs-ol).

Hogy az eszkába szó az orosz (koba ((kob-ka, (kobocka, crampon) szóból való, az bizonyos, de már a kap-ocs (fogó, fogantyú) a kap- ige származéka, a mint a tam. a/fu- (crampon, gáche . .. Valfu- prendre, saisir, man. alt-, l.-tat. al- id.) meg tam. ko/uv-г (croc, crochet, agrafe