Előadások a természetfilozófia történetéből

A

Abélard

Ágoston

Albert

Albertus, Magnus

Alkuin

Ammóniosz, Szakkasz

Anaxagorasz

Anaximandrosz

Anaximenész

Anselm

Appollóniosz

Arisztarkhosz

Arisztotelész

Arkhimédész

Ashby, W. Ross

Augustinus

Aurelius, Marcus

Avenarius

Averroës

Avicenna

B

Bacon, Francis

Bacon, Roger

Beda, Venerabilis

Bergson

Berkeley

Bertalanffy

Bloor

Bohm

Böhme

Bohr

Boltzmann

Born

Boškovic

Boyle

Brahe

Bruno

Büchner

Bunge

Buridan

C

Campanella

Capelle, Martinus

Capra

Carnap

Cicero

Comte

Comte

Cusanus

D

Dalton

Darwin

Davidson

de Broglie

Démokritosz

Descartes

Diderot

Duns Scotus

E

Einstein

Empedoklész

Engels

Epiktétosz

Epikurosz

Eratoszthenész

Eriugena

Eudémosz

Eudoxosz

Eukleidész

F

Faraday

Fechner

Feuerbach

Feyerabend

G

Galilei

Geminosz

Goethe

Goethe

Grosseteste

H

Haeckel

Halley

Hartmann

Harvey

Hawking

Hegel

Heidegger

Heisenberg

Hérakleidész

Hérakleitosz

Herder

Hérodotosz

Hipparkhosz

Hippokratész

Hippolütosz

Hobbes

Holbach

Hooke

Hrabanus, Marinus

Humboldt

Humboldt, Alexander

Hume

Husserl

Huygens

I

Izidor, Sevillai

J

James

K

Kallipposz

Kant

Károly, Nagy

Kelemen

Kepler

Khrüszipposz

Kopernikusz

Kuhn

L

Lakatos

Lamettrie

Laplace

Lavoisier

Leibniz

Lenin

Leukipposz

Liebig

Linné

Locke

Lomonoszov

Lorenz

Lucretius

Lukács

Luther

M

Mach

Mandelbrot

Mannheim

Marx

Maturana

Maxwell

Mayer

Mill

Moleschott

Müller

N

Nägeli

Neurath, O.

Newton

Nietzsche

Nikiasz

O

Oersted

Órigenész

Osiander

Ostwald

P

Paracelsus

Parmenidész

Pascal

Peirce

Penrose

Philolaosz

Philón

Planck

Platón

Plinius

Plótinosz

Poincaré

Popper

Poszeidóniosz

Praxagorasz

Prigogine

Prótagorasz

Ptolemaiosz

Pürrhón

Püthagorasz

Q

Quine

R

Reichenbach

Rorty

Roscellinus

S

Saint-Simon

Sakata

Sándor, Nagy

Schelling

Schlick

Seneca, Annaeus

Sextus Empiricus

Siger

Spencer

Spinoza

Stevin

Suarez

Szent-Györgyi

Szimplikiosz

Szókratész

Szophoklész

Szoszigenész

Sztálin

T

Tamás, Aquinói

Tartaglia

Tertullianus

Thalész

Theón

Torricelli

Tullius, Marcus

V

Varela

Vogt

Voltaire

W

Whitehead

Wiener

Wigner

Wittgenstein

Y

Yukawa

Z

Zénón

1¹P. P. Wiener (ed.): Dictionary of the History of Ideas (Schribner's Sons, New York 1973) Vol. III. A meglepő adatot George Boas közli a "Nature" címszónál.

2²Itt és a későbbiek során is felhasználtuk Kelemen J.: Mi a filozófia? című, a Világosság 1983/11. 714-720. oldalain megjelent munkájának megállapításait, bár több ponton el fogunk térni azoktól.

3³J. G. Frazer: Az Aranyág (Századvég, Budapest 1994) 21. o. Ez az a könyv, amelyben az érdeklődő olvasó megtalálhatja a mágikus világfelfogás sokoldalú, számos érdekes példával illusztrált jellemzését is. Hasznos olvasmány még K. Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban (Gondolat, Budapest 1987); H. Biedermann: A mágikus művészetek zseblexikona (Szépirodalmi, Budapest 1989) és A. F. Anyiszimov: Az ősközösségi társadalom szellemi élete (Kossuth, Budapest 1981) című könyve is.

4⁴A különválás évezredekig tartó fejlődési folyamat eredménye. Emiatt a mágikus és mitologikus világfelfogás egy nép kultúrájában gyakran egyszerre van jelen.

5⁵Sok gyűjteményben találhatunk érdekes mítoszokat a világ minden tájáról. Pl.: Mitológiai ábécé (Gondolat, Budapest 1978); Mitológiai enciklopédia I-II. (Gondolat, Budapest 1988).

6⁶A mitikus felfogást nagyon jól jellemzik a különféle mitikus lények jellegzetességei, adottságai. Sokféle reális részletből egy egészében fantasztikus lény jön létre a kor emberének képzeletében. Sárkányok, kentaurok, tündérek, istenek, szent állatok épülnek fel pontosan megfigyelt részletekből. Mindezeknek érdekes gyűjteményét szemlélhetjük a híres argentin író fura művében: J. L. Borges: Képzelt lények könyve (Helikon, Budapest 1988).

7⁷Erről a folyamatról is olvashatunk M. I. Sztyeblin-Kamenszkij: A mítosz (Kozmosz, Budapest 1985) című könyvében.

8⁸Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy korábban nem létezett volna vallási, vagy művészi aktivitás. Itt arról van szó, hogy ezek is a filozófia létrejöttével válhattak a filozófiától határozottan eltérő világnézetekké.

9⁹Arisztotelész: Metafizika (Hatágú síp alapítvány, Budapest 1992) 94. o.

10¹⁰Mindezen kérdésköröket részletesen elemzi például Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága I-II. (Magvető, Budapest 1978) című könyvében. E mű első fejezete röviden összefoglalja a fontosabb összefüggéseket.

11¹¹Ismeretelméleti jellegű például Bacon, Locke, Spinoza, Berkeley, Kant, vagy újabban a pozitivizmus képviselőinek filozófiája.

12¹²Lételméleti jellegű például Bruno, sok reneszánsz filozófus, valamint újabban Hartmann és Heidegger filozófiája.

13¹³Részletesebb elemzést nyújt pl. T. Ojzerman: Filozófiatörténet – metafilozófia (Kossuth, Budapest 1970) c. műve.

14¹⁴Ezt a gondolatkört is élvezetesen tárgyalja a tudományfilozófia egyik leghíresebb könyve: Th. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete (Gondolat, Budapest 1984)

15¹⁵A közelmúlt híres tudósai tudományos és filozófiai tevékenységének összefonódásáról szóló, nagyon hasznos és érdekes olvasmányokat nyújtanak a Válogatott tanulmányok kötetei. A Gondolat Kiadó a hatvanas évektől kezdődően rendszeresen publikált ilyen köteteket. Néhány szerző: Einstein, Planck, Heisenberg, de Broglie, Bohr, Born, Wigner, Szent-Györgyi, Lorenz.

16¹⁶A fizika alapjairól sokat megtudhatunk például M. Bunge: Foundations of Physics (Springer, Berlin 1967) című könyvéből.

17¹⁷Ennek a problémakörnek az alapok elemzésétől való eltérését világosabban megérthetjük (legalább a fizika területén), ha összevetjük Bunge imént említett könyvével a Philosophy of Physics (Reidel, Dordrecht, 1973) című munkáját.

18¹⁸A történet részletesebb összefoglalását nyújtja: Fehér M.: A tudományfejlődés elméletek története. A filozófia időszerű kérdései 38 (1979); továbbá: Fehér M.: A tudományfejlődés kérdőjelei (Akadémiai, Budapest 1983).

19¹⁹A részletekre is kíváncsi olvasónak Kuhn könyve (l. a 14. jegyzetet) mellett érdemes tanulmányozni a téma bőséges magyar nyelvű irodalmát is: mindenekelőtt Fehér, Vekerdi L., Békés V. könyveit és cikkeit.

20²⁰A Mannheim K. által megalapozott tudásszociológia, vagy annak későbbi úgynevezett "erős program"-ja például sok érdekes eredménnyel szolgál.

21²¹Ilyen képet mutat például a manapság széles körben népszerűsített "New Age" gondolatvilága.

22²²Némileg hasonlóan beszél Lukács a tudomány és művészet kapcsán. L. pl. A különösség, mint esztétikai kategória (Magvető, Budapest 1985) c. művét.

23²³Sokféle, eltérő ideológiájú világfelfogás alapján fogalmazódtak meg hasonló célok. Így pl. F. Engels több írásában beszél e folyamatról; századunk harmincas éveiben L. von Bertalanffy a rendszerelmélet révén akar hasonló célokat elérni, kicsit később pedig a "Bécsi Kör" nevű filozófiai iskola "Unified Science" mozgalmával találkozhatunk.

24²⁴A különös fogalma a filozófiában azt próbálja megragadni, hogy egy dolog valódi természetét mindig általános és egyedi tényezők együtt határozzák meg. Részletesebben l. a 22. jegyzetben idézett Lukács tanulmányt.

25²⁵A. N. Whitehead: The Concept of Nature (Cambridge University P, Cambridge 1964) 46. o.

26²⁶M. Heidegger: Bevezetés a metafizikába (Ikon, Budapest, 1995 – A Matúra Bölcselet sorozat 5. kötete). Heidegger gondolatainak megértésében sokat segíthet Vajda M. "Physis" című írása, amely A posztmodern Heidegger (T-Twins-Lukács Archivum-Századvég, Budapest 1993) c. kötetében, a 72-87. oldalakon olvasható.

27²⁷L. Heidegger idézett művének 8-9. oldalait.

28²⁸M. Heidegger: Levél a "humanizmusról", a szerző ... Költőien lakozik az ember... c. kötetében (T-Twins-Pompeji, Budapest-Szeged 1994) 139. o.

29²⁹A részletesebb analízist l. Vajda 26. jegyzetben idézett dolgozatában.

30³⁰R. G. Collingwood: The Idea of Nature (Clarendon, Oxford 1965), 43-48. o.

31³¹J. B. Callicott és R. T. Ames (szerk.): Nature in Asian Traditions of Thought: Essays in Environmental Philosophy (SUNY Press, Albany 1989).

32³²Gőőz József: A természetphilosophiai álláspontok ismertetése és bírálata (Münster Károly nyomdája, Budapest 1879).

33³³A. N. Whitehead: The Concept of Nature (Cambridge University P, Cambridge 1964) 3. o.

34³⁴F. Bacon: Novum Organum (Művelt Nép, Budapest 1954) 55-56. o.

35³⁵R. G. Collingwood: The Idea of Nature (Clarendon, Oxford 1965), 2-3. o.

36³⁶Heidegger, Collingwood és Gőőz esetében a korábbi jegyzetekben idézett műveikre utalnánk. Figyelembe vettünk továbbá egy remek orosz nyelvű könyvet: A. V. Ahutyin: Ponyjatije "pri-roda" v anticsnosztyi i v novoje vremja ("füzisz" i "natura") (Nauka, Moszkva 1988) és N. Hartmann, német filozófus A természet filozófiája c. művének erősen kivonatos magyar nyelvű összefoglalását, amely a Magyar Filozófiai Szemle 1967/1 hasábjain (137-162. o.) jelent meg.

37³⁷L. pl.: C. Truesdell: Six Lectures on Modern Natural Philosophy (Springer, Berlin 1966). Figyelemre méltó, hogy Benoit Mandelbrot a mai tudomány egyik nagy alakja, a fraktálgeometria kezdeményezője tevékenységét természetfilozófiainak nevezi. L.: Staar Gy.: Megélt matematika (Gondolat, Budapest 1990).

38³⁸J. Mehra (szerk.): The Physicist's Conception of Nature (Reidel, Dordrecht 1973); I. Prigogine-I. Stengers: Order Out of Chaos (Heinemann, London 1984). Újabban a könyv francia változatának magyar fordítása is hozzáférhetővé vált Az új szövetség (Akadémiai, Budapest 1995) címmel; J. D. Barrow: A fizika világképe (Akadémiai, Budapest 1994). De ebbe a kategóriába tartoznak Hawking és Penrose könyvei, vagy az ezekben az években több országban egyidejűleg kiadásra kerülő Világ-Egyetem sorozat több kötete is.

39³⁹Az egyik jelentős vita a hatvanas években zajló, a Magyar Filozófiai Szemlé ben megjelenő, un. irányzat-vita, a másik pedig a Filozófiai Figyelő ben, a nyolcvanas évek közepén folytatott vita a természetfilozófiáról.

40⁴⁰D. Diderot: Gondolatok a természet értelmezéséről, in: Diderot: Válogatott filozófiai művei (Akadémiai, Budapest 1983) 70. o.

41⁴¹A középkori "hét szabad művészet" – a triviumban tanított nyelvtan, szónoklástan és dialektika valamint a quadriviumban tanított számtan, zene, csillagászat és mértan.

42⁴²Idézi: W. Heisenberg: A mai fizika világképe (Gondolat, Budapest 1958) 92. o.

43⁴³Idézi: Heisenberg: A mai fizika világképe, 93-94. o.

44⁴⁴Enyvvári: Philosophiai szótár (Franklin 1923) Előszó

45⁴⁵Enyvvári: Philosophiai szótár 158. o.

46⁴⁶Interpretáció – (latin) értelmezés, magyarázat, felfogás.

1¹Artikulálódás – (latin) tagozódás, valamilyen határozatlan meghatározottá alakulása.

2²Alternatív – (latin) vagylagos, kettős lehetőséget megengedő

3³Oikumené – (görög) emberlakta föld, a görög világ, a gazdasági tevékenységek léttere.

4⁴Doxográfia – (görög) a jelentős tudósok fontos gondolatait feljegyző irodalmi műfaj (doxa = gondolat, vélemény).

5⁵Autonóm – (görög) önálló, magának törvényt szabó, mástól független.

6⁶Autonóm – (görög) önálló, magának törvényt szabó, mástól független.

7⁷Instancia – (latin) tulajdonképpen: valamilyen felső hatóság.

8⁸Pozitivista – l. VI. rész. 1.3.1.: Comte meghatározása. Kritérium – (görög-latin) ismérv; meghatározó, megkülönböztető jegy.

9⁹Korai görög materialisták – a továbbiakban: Korai (Művelt Nép 1952) 31. o.

10¹⁰Korai uo.

11¹¹Korai 35. o.

12¹²Korai 37. o.

13¹³Korai 42. o.

14¹⁴Korai 43. o.

15¹⁵Platón: A szofista, in: Platón Összes Művei II. (Európa, Budapest 1984) 1158-1159. o.

16¹⁶Ős-Athén – a legendás Ős-Athén történeti létezését nem igazolja semmi, de a hagyomány sokszor az elsüllyedt Atlantisszal azonosítja.

17¹⁷Tim. 32 Négyzetszám: a legjellegzetesebb síkidom, a négyzet területét kifejező számok. Természetesen az oldalak az egység egész számú többszörösei, így az első négyzetszámok az 1, 4, 9, 16 stb. Két négyzetszám között mindig lehet egy geometriai középarányost találni: például 4:6=6:9. Köbszámok: a térbeli kiterjedéssel rendelkező testek legjellemzőbbje a kocka, a köbtartalom mérésének eszköze. Az első néhány köbszám az 1, 8, 27, 64 stb. Két köbszám között általában két geometriai középarányos szükséges. Például 8 és 27 között: 8:12=12:18=18:27. A híres déloszi probléma sem oldható meg más eszközzel, mint két középarányos előállításával! – a szerző megjegyzése.

18¹⁸Tim. 31b/32c.

19¹⁹Tim. 35/36.

20²⁰Idézi: Kecskés Pál: A bölcselet története (Szt. István Társulat 1981) 259. o.

21²¹Tim. 51.

22²²Explicatio – (latin) kifejtés, magyarázat, tárgyalás.

23²³Tim. 53 b-c.

24²⁴Tim. 53 c-e.

25²⁵Tim. 54 d-57 b.

26²⁶Heisenberg: A mai fizika világképe , 40-41. o.

27²⁷Hegel, G. W. F.: Előadások a filozófia történetéről II. kötet (Akadémiai, Budapest 1977) 206. o.

28²⁸Aristoteles: Metafizika (Hatágú síp alapítvány, Budapest 1992) – Ez a könyv az 1936-os kiadás újranyomása, de ugyanez a fordítás egyetemi jegyzetként is megjelent: Arisztotelész: Metafizika , Jegyzet (Tankönyvkiadó, Budapest 1957) – Természetfilozófiai szempontból különösen az V., VII., VIII., IX. és XII. könyvek érdekesek.

29²⁹Arisztotelész természetfilozófiai nézeteit főként a Fizika (ezt néha Természeti vizsgálódások címen említik), Az égről (máshol Az égboltról címen is szerepel), A keletkezésről és a pusztulásról , és a Meteorológia (néha A légköri jelenségekről címen fut) című műveiben találhatjuk meg. Magyar nyelven csak A Keletkezésről... olvasható, Bognár László fordításában: Magyar Filozófiai Szemle , 1988/3-4 291-367. o. Hazai könyvtárakban fellelhetők e művek jó angol, német, orosz, francia, latin fordításai és kétnyelvű kiadások is. Valamennyi mű megtalálható a következő kiadványokban: Arisztotel: Szocsinyenyija v csetüreh tomah , tom 3 (Miszl, Moszkva 1981); The Works of Aristotle, transl. edit. W. D. Ross, II-III. vols. (Clarendon, Oxford 1953).

30³⁰A "phüszisz" fogalmának részletes kifejtését megtalálhatjuk M. Heidegger: Bevezetés a metafizikába (Ikon, Budapest 1995) c. művében (l. még e jegyzet bevezető fejezetét is). Az ott található gondolatmenetek bemutatják a "phüszisz" fogalmának jelentésváltozását a filozófia történetében. Megismerhetjük az arisztotelészi felfogás előzményeit és kialakulásának fontosabb motiváló tényezőit is.

31³¹Ezek közé tartoznak pl. a magyarul Lélekfilozófiai írások (Európa, Budapest 1988) címmel kiadott gyűjtemény és az állatok történetéről, részeiről és járásáról szóló arisztotelészi könyvek.

32³²Aristotle: The Physics with an English Translation by P. H. Wicksteed and F. M. Cornford, I-II. vols. (Harvard University Press, Cambridge és Heinemann, London 1957). A fenti idézet helye: Fizika 192b8, ami e könyv I. kötetének 107. oldalán található.

33³³Fizika 193a, a fenti könyv 111. oldalán.

34³⁴Fizika 193a, a fenti könyv 113. oldalán.

35³⁵uo.

36³⁶Fizika 193b, a fenti könyv 115. oldalán.

37³⁷Metafizika 1014b, a fenti jegyzet 95. oldalán.

38³⁸Fizika 193b, a fenti könyv 115. oldalán.

39³⁹Metafizika 1015a, a fenti jegyzet 96. oldalán.

40⁴⁰Keletkezés és pusztulás 330a, a fenti folyóirat 343. o.

41⁴¹F. Solmsen: Aristotle's System of the Physical Worl. A Comparison with His Predecessors (Cornell University Press, Ithaca 1960) 362. o.

42⁴²F. J. E. Woodbridge: Aristotle's Vision of Nature (Columbia Univ. P, New York 1965) 32. o.

43⁴³M. Jammer: Concepts of Force (Harvard University Press, Cambridge 1957) 34. o.

44⁴⁴90 A fenti könyv 35-36. oldala.

45⁴⁵Newton, I.: A Principiából és az Optikából. Levelek Bentleyhez (Kriterion, Bukarest 1981).

46⁴⁶Fizika 255b, a korábban idézett könyv II. kötetének 317. oldalán.

47⁴⁷Leírását l. pl. Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete (Gondolat, Budapest 1978) című művében.

48⁴⁸L. a fenti könyv megállapításait.

49⁴⁹Martinás K.-Ropolyi L.: Az arisztotelészi termodinamika kifejlődésének kultúrtörténeti korlátairól Magyar Filozófiai Szemle 1987/1 1-29. o.

50⁵⁰A következőkben a preszókratikus gondolkodókkal kapcsolatos forrásokra, illetve ezek töredékeire a Görög gondolkodók (Kossuth, Budapest 1992) című többkötetes gyűjtemény alapján hivatkozunk.

51⁵¹Diogenész Laertiosz alapján Püthagorasz kozmológiájában a világ gömb alakú volt, középpontjában az ugyancsak ilyen alakú Földdel. Ugyancsak ő Favorinuszra hivatkozva azt állítja, hogy Püthagorasz volt az első, aki a Földet gömb alakúnak tekintette. Arisztotelész tanítvány, Theophrasztosz viszont Parmenidésznek tulajdonítja ezt az elsőbbséget.

52⁵²Görög gondolkodók 1 ., 9, 10, 38.

53⁵³Törvények , X. könyv, in: Platón Összes Művei III. 889-991. o.

54⁵⁴Görög gondolkodók 1 ., 1, 26.

55⁵⁵Görög gondolkodók 1 ., 22.

56⁵⁶Pl.: "A világok pedig így keletkeznek: a határtalanból való elszakadás folytán sok, mindenféle alakú test egy nagy űrbe kerül, s ezek összegyűlve egyetlen örvényt alkotnak..." – írja Diogenész Laertiosz Leukipposz természetbölcseletéről. Görög gondolkodók 2 ., 2.

57⁵⁷Empedoklésznél az aktív oldal a Gyűlölet és a Szeretet párosa pl. Görög gondolkodók 2., 17, 26; Anaxagorásznál az Értelem vö. Görög gondolkodók 1 ., 9, 16, 17, 20, 24, 25.

58⁵⁸Görög gondolkodók 1 ., 6, 22.

59⁵⁹uo. 21. (30, 31, 32, 34) o.

60⁶⁰Görög gondolkodók 1 ., 1, 10.

61⁶¹Görög gondolkodók 1 ., 33, 34.

62⁶²Görög gondolkodók 1 ., 11, 17.

63⁶³"A számoknak hatását és természetét azon erő szerint kell tekintenünk, mely a tízes számrendszerben van. Mert a tizes számrendszernek mindent átfogó, mindent átható ereje van, ez az isteni, égi s emberi életnek eredete, vezetője és kormányzója is. Nélküle minden határolatlan, bizonytalan és homályos" – foglalja össze pl. tömören a püthagoreus világkép ezen alaptételét egyik ránk maradt töredékében Philolaosz püthagoreus gondolkodó, aki az i. e. V. században élt Krotónban, a püthagoreus iskola központjában; az iskola fölosztása után vándorfilozófusként tevékenykedett. Görög gondolkodók 1 ., 15.

64⁶⁴Arisztotelész: Metafizika , 1072/b-1073/a-as jelzetek.

65⁶⁵Görög gondolkodók 1 ., 8.

66⁶⁶Ez a rendszer az ókori forrásokban több helyen is fölbukkan, így pl. a szmürnai Theónnál, aki az i. sz. II. században élt. L. Theonis Smyrnaei: Philosophi Platonoci. Expositio rerum mathematicarum... (Teubner, Lipsiae 1878) 186. o. Hérakleidész – Pontoszi: sokoldalú görög író, költő, filozófus, aki dialógusairól volt nevezetes; kapcsolatban volt Platónnal és hatottak reá a püthagoreus tanítások is – neve csak a Theón után mintegy háromszáz évvel később élt Chalcidiusnál fordul elő. Vö.: W. Saltzer, Sudhoff's Archiv