6
daganatok és mutációk magasabb előfordulási gyakoriságát eredményezheti. Minden esetben meg kell
győződni arról, hogy a sugárzás kockázatai alacsonyabbak, mint magáé a betegségé.
A mellékhatások a MedDRA gyakorisági kategóriák szerint kerültek csoportosításra: nagyon gyakori
(≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000),
nagyon ritka (<1/10 000).
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: anaemia, thrombocytopenia, leukopenia és lymphopenia
Kiválasztott mellékhatások leírása:
Áttétes, kasztrációr
ezisztens prosztatarákban szenvedő és a PSMA-t célzó, lutéciummal (
177
Lu) jelölt
izotópokkal kezelt betegek körében átmeneti szájszárazságot észleltek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos
eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az
V. függelékben
található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
7
4.9
Túladagolás
A szabad lutécium- (
177
Lu-) klorid jelenléte a szervezetben az EndolucinBeta véletlen beadását
követően megnövekedett csontvelő-toxicitáshoz és a hemopoetikus őssejtek károsodásához vezet.
Az EndolucinBeta véletlen beadása esetében ezért a radionuklid kiürülésének fokozása érdekében a
beteget érő sugártoxicitást kelátképző vegyületeket tartalmazó készítmények, például Ca-DTPA
vagy Ca-EDTA haladéktalan (azaz 1 órán belüli) alkalmazásával csökkenteni kell.
A következő készítményeket kötelező készleten tartani azokban az egészségügyi intézményekben,
ahol terápiás célból EndolucinBeta-t alkalmaznak hordozó molekulák izotópos jelölésére:
-
Ca-DTPA (trinátrium-kalcium-dietilén-triamin-pentaacetát) vagy
-
Ca-EDTA (kalcium-dinátrium-etilén-diamin-tetraacetát).
Ezek a kelátképző szerek a lutécium (
177
Lu) radiotoxicitás eliminációját a kom
plexben lévő kalcium-
és a lutécium (
177
Lu) ionok kicserélődése révén segítik elő. A kelátképző
ligandumok (DTPA,
EDTA) vízoldékony komplexek képzésére való képességének köszönhetően a
komplexek és a megkötött lutécium (
177
Lu) gyorsan kiürülnek a vesén keresztül.
A kelátképző szer 1 g-ját lassú intravénás injekció formájában 3–4 perc alatt, vagy infúzióban (1 g
100–250 ml glükóz vagy 9 mg/ml [0,9%] nátrium-klorid oldatos injekcióban) kell beadni.
A kelátképzés azonnal az expozíció után vagy az azt követő első órán belül a leghatékonyabb,
amikor a radionuklid még a vérkeringésben található, vagy a szöveti folyadékokban és a plazmában
férhető hozzá. Ugyanakkor az expozíciót követő 1 óránál hosszabb időtartam nem zárja ki a
kelátképző alkalmazását és effektív hatását, csökkent hatékonysággal. Az intravénás alkalmazással
nem szabad 2 óránál tovább késlekedni.
A beteg hematológiai paramétereit mindenképpen monitorozni kell, és haladéktalanul meg kell tenni a
megfelelő intézkedéseket, ha radiotoxicitásra utaló bizonyítékok merülnek fel.
A kezelés során a szervezetben a jelölt biomolekulából történő in vivo felszabadulás miatti szabad lutécium
(
177
Lu) toxicitása a kelátképző szerek alkalmazásával a beadás után csökkenthető.
5.
FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1
Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Egyéb terápiás radioaktív gyógyszerek, ATC kód: még nincs meghatározva.
Az alkalmazást megelőzően EndolucinBeta-val végzett izotópjelöléssel készült, lutécium (
177
Lu)
izotóppal jelölt gyógyszerek farmakodinámiás tulajdonságai az izotóppal jelölni kívánt gyógyszer
természetétől függenek. Lásd az adott, izotópjelöléssel ellátni kívánt gyógyszer alkalmazási
előírását/betegtájékoztatóját.
A lutécium (
177
Lu) közepes maximális energiájú (0,498 MeV) β-részecskéket bocsát ki, amelyek
maximális szöveti penetrációja körülbelül 2 mm. A lutécium (
177
Lu) alacsony energiájú γ-sugárzást is
kibocsát, amely ugyanazzal a lutécium (
177
Lu) izotóppal jelölt gyógyszerrel szcintigráfiás, biológiai
eloszlási és dozimetriai vizsgálat
ok elvégzését is lehetővé teszi.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az
EndolucinBeta vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől az alapján, hogy az adott
gyógyszer a gyermekek számára nem képvisel lényeges terápiás hasznot a jelenlegi kezelési
lehetőségekhez képest. Ez a mentesség azonban nem terjed ki a gyógyszer valamely terápiás célú
felhasználására, amikor az egy hordozó molekulához van kötve (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati
alkalmazásra vonatkozó információk).
8
5.2
Farmakokinetikai tulajdonságok
Az alkalmazást megelőzően EndolucinBeta-val végzett, izotópjelöléssel készült, lutécium (
177
Lu)
izotóppal jelölt gyógyszerek farmakokinetikai tulajdonságai az izotóppal jelölni kívánt gyógyszer
természetétől függenek.
A lutécium- (
177
Lu-)
klorid véletlen intravénás alkalmazását követő eloszlás
Hím és nőstény patkányok esetében intravénás beadást követően a lutécium- (
177
Lu-)
klorid gyorsan eltűnik
a vérből: az injekció beadása után 5 perccel a beadott aktivitásnak már csak 1,52%-a (%ID) található a
vérben (amely 0,08%ID/g-nak felel meg), és a dózis beadása után 1 órával háttérszint feletti aktivitás már
nem marad. A lutécium- (
177
Lu-)
klorid főként a májban, lépben és a csontokban oszlik el. Egy óra
elteltével a májban grammonként a beadott aktivitás 9,56%-a (%ID/g), a lépben pedig 5,26%ID/g található.
A csontokban az 5 perces 0,01%ID/g-ról 12 óra elteltével 0,23%ID/g-
ra növekszik. A következő 28 napban
további
177
Lu felvétel figyelhető meg a csontokban, amelyet részben kompenzál a radioaktív bomlás.
Figyelembe véve a
177
Lu 6,647 napos radioaktív féléletidejét, 28 nap múlva a csontokban maradt
radioaktivitás csupán 0,06%ID/g körüli.
A széklettel és vizelettel való kiürülés lassú. A kiürülés és a radioaktív bomlás eredményeképpen 28
nap múlva a szervezetben maradó radioaktivitás a beadott dózis körülbelül 1,8%-a.
5.3
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az alkalmazást megelőzően EndolucinBeta-val végzett izotópjelöléssel készült, lutécium (
177
Lu)
izotóppal jelölt gyógyszerek toxikológiai tulajdonságai az izotóppal jelölni kívánt gyógyszer
természetétől függenek.
A nem radioaktív lutécium-
klorid toxicitását különböző emlősöknél és különböző alkalmazási
módok használatával vizsgálták. Egereknél az intraperitoneális LD50 körülbelül 315 mg/kg volt.
Macskáknál 10 mg/kg kumulatív intravénás dózisig nem figyeltek meg a légzésre és a
kardiovaszkuláris funkcióra kifejtett farmakológiai hatást. Egy nagy, 10 GBq
177
Lu-klorid dózis 2,4
µg lutéciumot tartalmaz, amely 0,034 µg/kg humán dózisnak felel meg. Ez a dózis körülbelül 7
nagyságrenddel alacsonyabb, mint az intraperitoneális LD50 egereknél, és több mint 5
nagyságrenddel alacsonyabb, mint a macskáknál megfigyelt, mellékhatást még nem okozó szint
(NOEL). Ezért az EndolucinBeta (
177
Lu) izotóppal jelölt gyógyszerek lutécium fémion toxicitása
kizárható.
6.
GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1
Segédanyagok felsorolása
Sósav oldat.
6.2
Inkompatibilitások
A gyógyszerek, például monoklonális antitestek, peptidek, vitaminok vagy más szubsztrátok lutécium-
(
177
Lu-)
kloriddal történő izotópjelölése nagyon érzékeny a nyomokban jelenlévő
fémszennyeződésekre.
Az
izotóppal jelölt gyógyszerek elkészítéséhez használt minden üvegeszközt, fecskendőhöz való tűt, stb.
f
ontos alaposan megtisztítani annak érdekében, hogy ne tartalmazzanak nyomokban jelenlévő
fémszennyeződéseket. Csak a hígított savnak bizonyítottan ellenálló fecskendőhöz való tűk (például nem
fémből készült tűk) használhatók a nyomokban jelenlévő fémszennyeződések szintjének minimálisra
csökkentése érdekében.
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel, kivéve az
izotóppal jelölni kívánt gyógyszereket.