X. Ady Endre és iskolája. A nyugatosok.
ROTIKUS
lírikusaink sorozatából költői tehet-
ség dolgában messze kimagaslik Ady Endre,
akiről időrend tekintetében is itt kell szóla-
nunk. Ady Endre — mint Szenes Bélának kis füzeté-
ben olvashatni (Az ifjú Ady Endre, Bp. 1912. 31 1.) —
a zilahi református főgimnázium nyolcadik osztályú
tanulójaként a «Szilágy» c. lapban 1896-ban kezdte
meg költői munkásságát néhány sablonos hazafias
verssel és diákos ízű szerelmi költeménnyel. Még mint
debreceni jogász is azt hirdette, hogy »idealizmus
nélkül nincs poézis». Kikelt a modern írók «vad
perverzitásai» ellen, védelmezte a régi tiszta magyar
erkölcsöt s lelkesen harcolt a konzervatív életfölfogás
érdekében. Mint a «Debrecen» című hírlapnak belső
munkatársa, hazafias lelkesedéssel dicsérte a független-
ségiek negyvennyolcas politikáját s tisztelettel szólt a
hagyományokról és tekintélyekről. Első verses kötete,
a «Versek» (Debrecen, 1899), tele van még idealiz-
mussal s a megszokott régi hangokkal. De a kötet
végén már azt a vallomást teszi, hogy ő egy beteg
kornak dalosa, aki ellentétek közt vergődik s nem
talál irányt; dicső eszmék hevítik, de elkapja a töme-
gek árja: «Bennem van — úgymond — a kornak
erénye s bennem van minden léhasága».
172
Nagyváradra kerülve lírája váratlan fordulatot vett.
Mint hivatásos újságíró, a nagyváradi «Szabadság»-ba
kormánypárti cikkeket írt s gúnyolta a szociáldemokrá-
tákat, de mint költő, kezdett irányt változtatni. Midőn
ugyanis Kiss József, a «Hét» szerkesztője, látogatást
tett Nagyváradon s kifejezte abbeli nézetét, mely sze-
rint új hang kellene a magyar költészetben, Ady s
nagyváradi újságíró társai: Bíró Lajos és Nagy Endre
olyan húrokat kezdtek pengetni, hogy a nagyváradiak
közül többen tiltakoztak a szokatlan hang ellen.
A radikális «Nagyváradi Napló» ellenben örömmel
fogadta munkatársai közé az ifjú Adyt, aki most már azt
írhatta, amit akart. Ekkor tűnik föl írásaiban a sötétség,
elmaradottság, klerikalizmus, feudalizmus, agrárizmus,
Ázsia s többeffélék sűrű emlegetése, elannyira, hogy a
nagyváradi káptalan tagjai sajtópört indítottak ellene.
Ady világnézlete már ekkor, 1902-ben, kialakult, ámbár
egy újabban észrevett adat alapján azt kell hinnünk,
hogy a zsidóságnak ezidétt még nem hódolt be any-
nyira, mint későbbi éveiben. A «Szilágy» című hetilap
1904. okt. 20. számában ugyanis megjelent egy, a
Riviérán írt «Úti nász» c. költeménye (egész terjedel-
mében a «Magyarság» c. politikai napilap 1923-iki
26. számában közölve), melyben a «pénzözönbcn,
fényözönben nyakig járó» lipótvárosi «új rangú magyar
bárókat» aposztrofálja. Ezt a versét könyvkiadói, ért-
hető érzékenységből, mindig kihagyatták vele, midőn
költeményeinek új kiadásáról volt szó.
Összegyűjtött költeményei először 1902-ben jelen-
tek meg «Még egyszer» címen. A következő évben,
magára vonván a «Budapesti Napló» figyelmét, a fő-
városba költözött. Egy nagyváradi hölgy (az érzékies
173
«Léda-dalok» ihletője) költségén és kíséretében, még a
fővárosban való letelepedése előtt, Parisba utazott,
ottani tartózkodása alatt megismerkedett Baudelaire és
Verlaine költészetével s ettől kezdve végkép szakított
a régi stílű költészettel és minden erejével arra töre-
kedett, hogy új utakat törjön a magyar lírában, mint
ezt harmadik verses kötetéből (Új versek, 1906) már
nyilván láthatni. Azóta haláláig, egy Ady-anthologiát
nem számítva, még hét újabb verskötete jelent meg
(némelyik már ötödik kiadásban), amelyek egyre foko-
zottabb mértékben tárják elénk költészetének minden
sajátságait.
Ady költészete már eddigelé is sokoldalú és
mélyreható elemzésben részesült. Azt már végérvénye-
sen megállapítottnak vehetjük, hogy a francia dekadens
költők kétségbe nem vonható hatása ellenére is ere-
deti és nagy költői tehetség. Az is bizonyos, hogy új
színt adott a magyar költői nyelvnek s ez a formai
művészete irodalomtörténeti érték fog maradni. Költé-
szetének elemzéséből azt is látni, hogy nem volt nem-
zetközi érzületű, sőt lelke mélyén ragaszkodott ma-
gyarságához. Hogy a saját szavait idézzük: «Búsan
büszke volt a magyarra» és ha «magyar-bánó magyar
aggyab) korholja is nemzetét, akkor is ő «egy ocsú-
dott műveit szittya, ki redves fajtáját szidja». Mind-
amellett attól kezdve, hogy eladta magát az új Buda-
pestnek, a legnagyobb mértékben destruktív költő lett.
Romboló hatásának egyik fő tényezője a szerelmi
verseiben megnyilvánuló féktelen érzéki mohóságot és
tobzódást szemérmetlen nyílt vallomásokkal elénk táró
erotikája. S minket ehelyütt csak ez érdekel.
Ady Endréről hívei és dicsőítői maguk elmond-
Dostları ilə paylaş: |