42
alcóve-jelcnetct, vagy a Borgia Lucrécia c. drámájának
egyes színeit) nem riad vissza a szerelem merészebb,
érzékies ábrázolásától sem. Különösen szereti a sze-
relmükben megtisztuló courtisane-ok hazug eszményi-
tését. A szintén romantikus George Sand, valamint az
életben fiatalabb korában, de már mint két gyermek
anyja ledér módon viselkedett, szintúgy szerelmi regé-
nyeiben sok az erotikus részlet, sőt Indiana c. regé-
nyében (1832) a boldogtalan házasságnak természet-
szerű helyreigazítása gyanánt szerepelteti a házasság-
törést s egy másik művében (Jacques, 1835) egyenesen
azt hirdeti, hogy a szív nem lévén állandónak teremtve,
az örök hűséget fogadtató házasság erkölcstelen és
hazug intézmény.
Költői tehetsége nem volt, de mivel egyidőben
műveinek nagy népszerűségük volt, azért megemlít-
jük Paul de Kock (1794—1871) regényeit, melyek
legtöbbnyire a francia polgári társadalom viszonyainak
és bűneinek rajzát nyújtják kendőzött, de sikamlós
előadásban. Az olvasóközönség, mivel c regények me-
séje olykor élénk megfigyelő tehetségről tanúskodó s
eléggé mulattató volt, kapva-kapott rajtuk. Néhányat
közülök magyarra is lefordítottak. Paul de Kock hír-
hedt frivolságait újabban Armand Silvestre és Catulle
Mendés újította föl, mesterüknél nagyobb költői tehet-
séggel. Durván erotikus az újabb regényírók közül
Octave Mirbeau, aki arról is híres, hogy a kilenc-
venes évek elején anarchista elveket vallott s mint ilyen
dolgozótársa lett a «Révolte»-nak és «En dehors»-nak,
de Camot elnök meggyilkolása után (1894) vissza-
vonult az anarchistáktól. Újabb francia regényírókat
még a naturalizmusról szóló fejezetben fogunk említeni.
43
A dráma körében erotikus irányánál fogva a roman-
tikus költők közül elsősorban a mulatt származású
idősb Dumas (1803—70) említendő, aki míg harmad-
félszáz kötetre terjedő regényeiben viszonylag elég
tartózkodó volt, huszonöt kötetnyi színműveiben annál
féktelenebb. Leghírhedtebb darabjai: Antony (1831) és
La Tour de Nesle (1832). Amannak címbeli hőse
erőszakot követ el egykori kedvesén, Adélon, aki már
másnak neje; majd midőn a férj reájuk töri az ajtót,
leszúrja imádottját s ezt kiáltja: «Ellentállt, tehát meg-
öltem». Másik darabjának hősnője X. Lajos neje, ki a
XIII. században a kéj gyilkosságnak sajátos nemét gya-
korolja, két ízben is az incestushoz közel állva. Ily
durva, erotikus elemekkel telített rémdrámákban tom-
bolja ki magát a kreol apa és néger anya ivadékának
féktelen képzelete.
Törvénytelen Ha, az ifjabb Dumas, ki eleinte szin-
tén írt néhány jelentéktelenebb regényt, mint színköltő
erotika tekintetében már mérsékeltebb atyjánál, bár
tárgyköre, a bukott nő sorsa, elég alkalmul szolgált
az érzékies jelenetekre. A regényből dramatizált Kaméliás
hölgy-ben (1852) Gauthier Margit, a cocotte, meg-
tisztul az igazi szerelem érzésében, szakít könnyelmű
életmódjával, de később múltja ellene támad s vissza-
süllyed a régi mocsokba. Ezt a süllyedést Dumas mint
nemes önfeláldozást igyekszik föltüntetni, ami époly
erkölcstelen, mint hamis fölfogás. A «Demi-monde»-
ban (1855) egy számító courtisane szerepel érzékies
jelenetek során, akivel szemben Dumas most a férfi
pártjára áll. A bukott nőnek e két typusát ismétli
folyton többi darabjaiban is.
Általában a XIX. század francia drámaíróinál sok a
44
sikamlósság még a nem kifejezetten erotikusoknak mond-
ható költők műveiben is, különösen gyakori a léha er-
kölcsi fölfogás a házasságra nézve. Így pl. Eugéne Seribe
(1791—1865) színműveiben a férjes asszonyok általá-
ban tisztességeseknek akarnak mutatkozni, de ha van
jó alkalom, akkor egy kis házasságtöréstől nem riad-
nak vissza. Scribe azonban nem igazi költő, hanem
csak nagy leleményű mesterember. Hasonlót mond-
hatni legügyesebb, de legalantasabb tanítványáról, Vic-
torien Sardou-ról. Léha, frivol darabokat írtak még
Sardou kortársai közül Meilhac és Halévy, számos
operettszöveg társszerzői; Henri Lavedan, a porno-
gráfiához közelálló «Nouveau jeu» és a «Don Juan»
tárgykörű «Le marquis Priola» szerzője, ki azonban
utóbb a világháború folyamában szakított az erotikus
irányzattal. Újabb erotikus drámaírók: Henri Bernstein
(Utánam c. színművét 1911-ben nálunk is adták; Paris-
ban ez a darab nagy botrányt idézett elő s íróját, aki
zsidó és katonaszökevény, tettlegesen bántalmazták);
Bataille (Botrány, Balga szűz, Szerelem gyermeke és
Fáklyák c. drámáit nálunk is előadták); továbbá: Henne-
quin, Jacoby, Natanson, Fabre, Berton
;
Hervieux, Bour-
det, Flers, Cavaillct, André de Lordé, Jean Marséle és
mások, kiket utóbb a naturalista drámánál fogunk
említeni.
Kiegészítésül a román nemzeti irodalmak közül a
spanyolt és portugált is fölemlítjük. Ezekkel erotika
szempontjából röviden végezhetünk. A spanyol iro-
dalom termékeiben, részben a sokáig fönnálló szigorú
egyházi cenzúra miatt, egészen a XIX. századig csak
nagyon szórványosan találhatók erotikus elemek. így a
XIV. századi Juan Riaz szerelmi kalandokat tartalmazó
Dostları ilə paylaş: |