G. W. F. Hegel: a szkepticizmus viszonya a filozófiához…



Yüklə 45,5 Kb.
tarix17.11.2018
ölçüsü45,5 Kb.
#80581

G. W. F. Hegel: A szkepticizmus viszonya a filozófiához…

(előadás)


Cél: értékelni a legújabb (Schulze-féle) szkepticizmust – ehhez azonban szükséges kitérni a általában a szkepticizmus és a filozófia viszonyára, s ebből az általános viszonyból meghatározni a régi és az új szkepticizmus kapcsolatát; az új ugyanis azt állítja, hogy a régi vállára állt
Schulz úr:

  • ha egy bizonyos ismeret nem képes általános és tartós helyeslést kiváltani, akkor ebből következik, hogy az efféle ismeret kutatása elérhetetlen végcél – ilyen a végső okokkal foglalkozó minden spekuláció

  • saját képességeibe vetett bizalom hiánya

  • a filozófia örökletes hibája, hogy a spekuláció sikerében reménykedik

Hegel: „a nép szájába és a nép szájából való beszéd”, mivel a legkevésbé filozofikus, azaz közönséges álfilozófia – filozófiai apragmaszüné, azaz a spekulatív ész halála



  • a filozófiai rendszereknek igenis van komoly közösségük, s vitáiknál csak a felszínes szemlélő, mint Schulz úr ragad le; a vita épp azt mutatja, hogy létezik egység az elveket illetőleg; ha ez nem volna, lehetetlen volna egyáltalán vita

  • a kudarc előfeltevése vezet a képességekbe vetett bizalom hiányához

  • Schulz úrnak a következő, hamis képe van a spekulációról: a spekuláció a közönséges tapasztalat mögött kutatja, kívánja megtalálni a magábanvaló dolgokat (legfelső és feltétlen okok), melyek a tudaton kívül létező dolgok – a filozófia azonban nem mehet túl a tudaton, ugyanakkor a tudatban magában és tartalmaiban nem kételkedhet (ez a szkepticizmus pozitív oldala). A tudat tényeinek vitathatatlan bizonyosságot tulajdonítani azonban nem szkeptikus vonás.

Schulz úr



  • úgy gondolta, hogy új elképzelése a szkepticizmusról igazibb, jobb mint a régi szkepszis: semmi, amit a tapasztalat tanít, és különösen a külső érzetek összessége nem lehet a kétely tárgya, de az összes tudományok közül is csak a filozófia, mivel a tudományok tényeken és analitikus gondolkodáson alapulnak (ez pont olyan mint Hume)

  • a „tevékeny élet” (konvencionalizmus) cáfolja a régi szkeptikusokat, s ez mutatja hibás gondolkodásukat.

Hegel válasza



  • Régi szkepszis: kételkedett mindkettőben (tapasztalat és tud.), de a legelsőben mindenféleképpen (érzéki észlelés bizonyossága) – Schulz efelől nem szkeptikus

  • a „tevékeny élet” nem tagadja a szkeptikus gondolkodást, ahol nincs választás, csak szükségszerűség (pl. éhség) ott szkepszis sincs, de máshol (s ennek köre igen tág) igen. Megjegyzendő ez is csak szubjektív, nem pedig objektív igazság Sextus számára.

  • A tudomány a dogmatizáló értelem csúcspontja, ha a szkepszis védi ott komoly félreértés lappang. Schulz elképzelése következetlen.

Tisztázni kell a szkepticizmus mint olyan viszonyát a filozófiához



  • A szkepticizmus lényegében egy minden filozófiával, az igaz filozófia egyszerre dogmatizmus és szkepticizmus – a filozófiának kell hogy legyen negatív oldala, mely szembefordul minden korlátozottal (3 egység: dogmatizmus, szkepticizmus és filozófia – utóbbiról Schulz nem is tud)

  • Platón: Parmenidész – a tudás teljes tartományát lerombolja; ez az abszolútum megismerésének negatív oldala. Mit jelent ez? A lényeg, a fogalom ellentétben ál a reálissal, a létezővel, azzal, amire vonatkozik, tehát a fogalom ezen ellentmondás által meg is szünteti magát. Ezért minden filozófiának ebben az ellentmondásban van negatív oldala (minden érvvel szemben állítható egy ellentétes), persze a filozófia feloldja, megszünteti ezt az ellentmondást és túllép rajta. A filozófia számára ez az ellentmondás formális, azaz hamis.

Kezdő kérdés: Platón vajon szkeptikus vagy dogmatikus?



  • Sextus: mivel állítja az ideák létét, gondviselést stb., akkor jóváhagy, tehát dogmatikus. Az ész önmegismerése: végtelen regresszus. A filozófusok végtelen vitái – a megoldás lehetetlensége.

  • Hegel: Sextus érvelése üres locsogás. Sextusban a szkepticizmus már elszakadt és elszigetelődött a filozófiától, mégis Sextus felismerte dogmatizmus és filozófia súlyos különbségét, melyet Schulz úr nem. (én ezt nem látom!)

  • A régi, igazi szkepticizmus, bár negatív volt, de nem volt filozófiaellenes. Amikor a filozófia dogmatizmussá válik, akkor lesz a szkepticizmus filozófiaellenes (elfajzás). Schulz válságtünet: benne a kettő egymásnak kezet nyújt.

  • Sextus 17 troposza. Ebből 10 a régi szkepszis troposza (Pürrhón). Ez a tíz árulkodik a régi szkepticizmusról, mely a filozófia szolgálója. Ezek a közönséges tudat dogmatizmusa ellen irányulnak – miért bizonytalan minden véges. A véges megingásában áll be az ataraxia (pozitív oldal: közömbösség a végessel szemben). Ezek a troposzok nem filozófiaellenesek, csak a közönséges tudat ellen szólnak – nem érintik az észt (spekulációt), csak a végesre irányuló értelmet. (Hegel ellen: Timón)

  • A szkepticizmus így a filozófia első szintje (jó, itt van a költés!): a közönséges, hétköznapi tudattól való elszakadás (epokhé - Husserl), a dogmatizmus lerombolása és magasabb igazság megsejtése. Schulzot ehhez kell utasítani, ő éppen a hétköznapi tudat szószólója – itt együtt van jelen szkepticizmus és dogmatizmus, előbbi így pusztán formális.

  • Szkepticizmus: agógé (nevelés); a véges, a szükségszerű okozta zavaroktól óhajt megvédeni. Ez a vonás nem filozófiaidegen; hasonlít a sztoikusok apátiájához (nem! ennek célja az eudaimónia, nem pedig egy közömbös állapot). Hegel nem lát a kettő közt semmilyen szakadékot.

  • Az újabb troposzok már a filozófia felbomlásáról árulkodnak. A filozófia dogmatizmus lesz, ami ellen a szkepticizmus harcol. Ezek már filozófiaellenesek. Ezek a dogmatizmus ellen alkalmasak, de a filozófia ellen használhatatlanok. A dogmatizmus végesével szemben azt abszolútat mutatja fel, melyből az el van vonatkoztatva, így ellentmondás bizonyít. A filozófia esetében azonban az ésszel kerülnek szembe, melynek szabályai bennük dolgoznak – a troposzok az ész által ésszerűek.

  • A régi szkepticizmus egylépcsős. Pusztán szubjektum számára jelen lévő jelenségről szól, ezen a szinten támad. Az új szkepticizmus kétlépcsős: elkülönít jelenséget és mögötte meghúzódó magánvaló, objektív dolgot. Ebben az aktusban roppant következetlen. Előbbi minden filozófiai „van” ellen támad, ezért a tiszta szubjektivitásnál marad.

  • Kérdés azonban, hogy a teljes szubjektivitás nem dogmatikus e. Hegel szerint az, s a vádat meg is kapták a szkeptikusok. A negativitás végső pontján nem lehet meg ellentéte ellen, a tudás ellen irányuló tudás következetlenség, dogma. Ezért mondta Sextus, hogy a semmi sem biztos tétele is bizonytalan, s a szkeptikus nem állít, csak úgy tűnik neki. Hegel szerint ez az objektivitástól való teljes mentesség, melyet békén kell hagyni – az ilyen szubjektivitáshoz senkinek sincs semmi köze, főleg a filozófiának (ezek szerint a filozófiának objektívnek kell lennie).

Új és régi szkepszis különbsége:



  • nincs a tudat dogmatizmusa elleni harc, sőt azt támogatja, mint bizonyost (tudomány, empirikus pszichológia, analitikus gondolkodás, materializmus) – barbárság

  • a szkepticizmus három alakja folytonos elfajulás

  • abszolúttá tett értelem: a véges ismeret lesz abszolút; ami elgondolt az ész által, abban nincs lét. Gondolkodás és lét véglegesen szétválasztott.

  • Schulz nem pusztán kantiánus, hanem lop is Kanttól: kettévágja a világot dolgokká és fogalmakká. Ezt kigúnyolja és Sextus troposzaival szétoltja.

  • Ha feltételezett, sőt kimondott az érzéki tapasztalás bizonyossága (képzet-dolog egyezés), akkor az van kimondva, hogy gondolkodás és lét azonos. Akkor hogyan lehetséges, hogy két külön, szubjektív és objektív világ van?

  • Schulz dogmákkal bír – hogy hívhatja hát magát szkeptikusnak? (pl. „lehetetlenek alaptételek a filozófia számára”)






Yüklə 45,5 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə