Ismeretelmélet Filozófia jegyzet szociológia mesterszakos hallgatók számára Budapesti Corvinus Egyetem



Yüklə 108,26 Kb.
səhifə5/5
tarix17.11.2018
ölçüsü108,26 Kb.
#80573
1   2   3   4   5
SK-val jelölve, nézzük most a kanonikus kartéziánus szkeptikus érvet Anthony Brueckner rekonstrukciójában (1994.).

(1) Ha tudom, hogy p, akkor tudom, hogy -SK (DZ)

(2) Nem tudom, hogy -SK

(3) Nem tudom, hogy p

Az érv fő premisszája, az (1) kondícionális kijelentés, a deduktív zártság elvén (DZ) alapul. Az elv szerint ismert kijelentések ismert következményeit is tudom; ezért ha tudom a p mindennapi kijelentés igazságát, akkor tudom azt is, hogy nem áll fenn a szkeptikus szcenárió (SK), amivel a p kizárási viszonyban van (p igazságából következik SK hamissága).



A deduktív zártság elve:

[ha S tudja, hogy p, és S tudja, hogy (p→q)] → (S tudja, hogy q)

A kvantifikált kifejezések így olvasandók: minden személyre, és minden p, q kijelentésre állnak a további feltételek.’p →q’ így olvasandó: ’p-ből következik q’.

Többen úgy vélték, például Robert Nozick (Philosophical Explanations, 1981.), hogy maga a deduktív zártság elve felelős azért, hogy megfogalmazható az átfogó szkeptikus érv. Saját elméletében ezért Nozick kiküszöböli a deduktív zártságot, arra hivatkozva, hogy az (1) premissza a következő miatt hamis: míg a p-hez hasonló mindennapi kijelentés igazsága nyomon követhető (= ha változik a kijelentés igazságértéke, megváltozhat a róla való ítéletünk is), addig SK igazsága nem nyomon követhető (SK igazságértékétől függetlenül állnak fenn a tapasztalataink és gondolkodásunk). Ezért a p tudásából nem következtethetünk SK hamisságára.

Nos, nagy kár lenne a deduktív zártság elvét - ami képviseli a megismerés racionalitását - csak azért feladni, mert egy speciális esetben, a bizonyítékokkal bíró mindennapi kijelentések és az átfogó szkeptikus szcenárió közötti következtetéses viszonyban az elv nem érvényes. Az elvek végül is az érvényességi korlátaikkal együtt értendők. Miért nem érvényes az elv az adott esetben? Mint a szkepticizmusról szóló könyvemben kimutattam (Ujvári, A szkepticizmus kihívása, 1996.), ’a probléma abból fakad, hogy különböző ismeretelméleti státusú kijelentéseket kapcsolunk össze ismert implikációval’, és nem ’ugyanazzal a fajta igazolással rendelkezünk az előzményről és a következményről’. (id.mű, 45.) Vagyis látjuk, hogy p egy mindennapi empirikus kijelentés, például, hogy könyvet olvasok, vagy csúcsforgalom van, stb., ami igazolható tapasztalatilag, egy jól körülhatárolható kontextusban. SK viszont, ami azt mondja, hogy álomvilágban élünk, komplett becsapottsági szituációban vagyunk, stb., a státusát tekintve egy hipotézis, ami az átfogó feltételekre vonatkozik. Eredete a szkeptikus gondolatkísérlet, plauzibilitását is csak gondolatkísérletben lehet mérlegelni, de igazságértéke nem dönthető el. Ezért kerülünk konfliktusba a deduktív zártság elvével, ha megpróbáljuk p-t és SK-t összekapcsolni egy feltételes állításban. Hasonló konklúzióra jutott David Lewis is (Lewis, ‘Elusive Knowledge’, 1966., 2000.). Lewis is amellett teszi le a voksot, hogy ’a tudás zárt az implikációra…’.’Azonban ha menet közben megváltoztatjuk a kontextust, a játszma lefutottá válik.’ ’A szkeptikus érvben a kontextus menet közben változik és a “tudni” kontextus függő szó szemantikai értéke is vele együtt változik.’ Ellentétben a deduktív zártság elvét feladó filozófusokkal (Nozick, Dretske, stb.), akik azt hiszik, hogy ’logikai jelenségről van szó, valójában pragmatikai jelenségről van szó.’ ’A zártság, megfelelően értelmezve, kiállja a tesztet.’ (513.o. A hivatkozás a 2000-es kiadásra vonatkozik: E. Sosa, J.Kim eds. Epistemology. An Anthology. Blackwell, Oxford, 2000.)

Mindezek alapján továbbra is fenntartjuk a tudás deduktív zártáságnak elvét, azzal a megjegyzéssel, hogy a kanonikus kartéziánus szkeptikus érv (1) premisszájában a ‘tudni’ ige más értelmű a következtetés előzményében, mint a következményében. Ez a körülmény azonban nem az elvet érvényteleníti, hanem annak szkeptikus célú felhasználását akadályozza.

Az előbbi problémák elkerülése végett egyes episztemológusok megpróbálták a szkeptikus érvet más ismeretelméleti elvre alapozni: Yalcin javasolta például, hogy az aluldetermináltsági elv legyen a szkeptikus érv fő premisszája. (Yalcin, ’Sceptical Arguments from Underdetermination’ 1992.) A pürrhoni aluldetermináltsági elv (PA) a következő:



[ha s személy bizonyítéka nem részesíti előnyben a p hipotézist valamilyen inkompatibilis q hipotézissel szemben, akkor S bizonyítéka nem igazolja p-t]

Ennek alapján S. Cohen (’Two Kinds of Skeptical Arguments’, 1998.) a következő változatot terjesztette elő.

(1) Ha bizonyítékom nem részesíti előnyben p-t SK-val szemben, akkor bizonyítékom nem igazolja p-t (PA)

(2) Bizonyítékom nem részesíti előnyben p-t SK-val szemben (premissza)

(3) Bizonyítékom nem igazolja p-t (1, 2-ből)

(4) Nem tudom, hogy p

Ez a szkeptikus érv abban tér el a zártság-alapú változattól, hogy épít az összehasonlító igazolás fogalmára: eszerint egy hipotézis akkor igazolt, ha sikerrel verseng a rivális hipotézisekkel ugyanazon bizonyítékok alapján. Ez azonban azzal a kikötéssel jár, hogy a bizonyítékoknak egyképp relevánsnak kell lenniük a különböző mérlegelt hipotézisek szempontjából. Azonban tudjuk, hogy ami releváns az igazolandó empirikus kijelentések szempontjából, az nem releváns a globális szkeptikus hipotézis szempontjából. Ezért nem járunk jobban, ha az aluldetermináltság elvére helyezzük a szkeptikus érvet. Arról nem szólva, hogy még abban az esetben is, amikor a bizonyítékok egyformán relevánsak a p, q, stb. állításokhoz, előfordulhat, hogy a bizonyítékok csak gyengén favorizálják az egyik állítást a többivel szemben, és így azt mégsem igazolják.

Ezek után mondhatjuk, hogy az episztemológiai elvek, úgymint a deduktív zártság elve, az aluldetermináltsági elv, és a kizárási elv szerepelhetnek ugyan a globális szkeptikus érv különböző rekonstrukciójában, viszont minden esetben ‘gellert kapnak’. Ez azonban nem maguknak az elveknek a hiányossága, hanem a szkeptikus alkalmazási eset igen speciális: ugyanis az episztemológia határterülete. A konstruktív szkepszis mérlegelése azonban mégis hasznos, mert ez a szkepszis stimulálja a pozitív ismeretelméletet, továbbá a határterületről jó a rálátás a működő ismeretelmélet saját területére is.



Az episztemológiai elv, ami megfelelő helyre teszi a szkepszist: a reflexió elve. Saját kognitív eljárásainkra reflektálva, alkalmazva a T-T elvet (= a reflexió elve más néven, ami azt mondja, hogy tudásunk annak tudásával jár, hogy tudunk), el tudjuk dönteni, hogy mikor és mennyi szkepszist engedünk be a pozitív ismeretelméletbe. Az értelemnek ez a racionalista menedéke nemcsak Descartes-ra és az ő korára jellemző: mi itt elemeztük van Cleve 1979-es tanulmányát a kartéziánus körről, de a szintén tárgyalt BonJour-nak az 1998-as jelentős könyve a tiszta értelem védelmében (In Defense of Pure Reason) mutatja, hogy napjainkban is kb. húszévente megjelenik az ismeretelméletben az újra mérlegelt racionalista megerősítés.

Kitekintés. Végül, röviden arról, hogy hol tart ma az ismeretelmélet. A jegyzetben a 2000-es, mértékadónak számító Kim Sosa által szerkesztett ismeretelméleti antológia volt a legfrissebb felhasznált forrás. Az utóbbi tíz év szakmai termésében is fő helyet kapnak az általunk tárgyalt témák. Az újabb irodalom sem változtat alapvetően a modern ismeretelmélet, mint filozófiai diszciplína tárgyán, felépítésén, érvein. Ha az a kérdés, hogy hová tolódtak el a hangsúlyok, azt mondhatjuk, hogy egyfelől megerősödtek a kontextualista tendenciák az igazoláselméletben. Ennek előlegezésével már itt is találkoztunk D. Lewis kapcsán. (Lásd: Recanati, 2004., Stanley, 2005.) Ez együtt jár a ‘szerencse’ (luck) mint episztémikus tényező mérlegelésével, hiszen a kontextus része, hogy mennyiben kooperál a kodifikált eljárásainkkal a külvilág az adott esetben. (Lásd: Pritchard, D. Epistemic Luck, 2005.) A mai analitikus filozófia kontextualizmusáról lásd még: Érvek és kontextusok (Gondolat, 2003. szerk. és előszó: Ujvári). Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tendencia sem, hogy a metafizikával való kapcsolatában prezentálják az ismeretelméleti kérdéseket. Ezt a tendenciát az a priori megismerési mód újabb értelmezési törekvései és vitái stimulálják. (Lásd: P. Maddy, ‘Naturalism and the A Priori’, 2000.) Az ismeretelméletileg motivált metafizikai témákról pedig lásd: Ujvári, Metafizikai dilemmák (L’Harmattan, 2009).

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Kataloq: tartalom -> tamop425
tamop425 -> Rényi, András Művészettörténet. Bevezetés
tamop425 -> Népegészségügyi genomika Tartalom
tamop425 -> Emission transmission
tamop425 -> Elektrodinamika Nagy, Károly Elektrodinamika
tamop425 -> Introduction to the Chemistry of Foods and Forages János Csapó Introduction to the Chemistry of Foods and Forages
tamop425 -> Matematikai geodéziai számítások Ellipszoidi számítások, ellipszoid, geoid és terep metszete Dr. Bácsatyai, László Matematikai geodéziai számítások : Ellipszoidi számítások, ellipszoid, geoid és terep metszete
tamop425 -> A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana Vezérfonal egy nem is olyan könnyű tárgy tanulásához Podani, János a szárazföldi növények evolúciója és rendszertana: Vezérfonal egy nem is olyan könnyű tárgy tanulásához
tamop425 -> Botanika III. Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába Szerkesztette Tuba, Zoltán, Szerdahelyi, Tibor, Engloner, Attila, és Nagy, János
tamop425 -> Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai

Yüklə 108,26 Kb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2022
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə