Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 16. Betulaceae, Betula Szőrös nyír
- 17. Ericaceae, Calluna Csarab
- 18. Corylaceae, Carpinus Közönséges gyertyán
- 19. Corylaceae, Carpinus Keleti gyertyán
- 20. Fagaceae, Castanea Szelídgesztenye
- 21. Rosaceae, Cerasus Madárcseresznye
- 23. Rosaceae, Cerasus Sajmeggy
- 24. Ranunculaceae, Clematis Havasi iszalag
- 25. Ranunculaceae, Clematis Erdei iszalag
Bibircses nyír, közönséges nyír Betula pendula Roth (B. verrucosa Ehrh.) a: european birch, n: Sandbirke, Weißbirke Alaki jellemzők • közepes termetű fa (25 m) • törzse sudarlós, kissé hajlott, kérge fehér, gyűrűsen elváló, alul durván repedezett, koronája sudaras, laza, gallyai csüngők • vesszeje vékony, kopasz, fényes és szürkén foltos, viaszmirigyektől dudoros, rügyei alul zöldesek, felül barnák, ragadósak • levelei szórt állásúak, háromszög vagy rombusz alakúak, 3–6 cm hosszúak, fényesek, kopaszak • egylaki, virágai és virágzatai hasonlítanak a szőrös nyíréhez, de murvapikkelyei kopaszak • makkocska termésének szárnya jóval szélesebb a makkocskánál Biológiai jellemzők • rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj • lombfakadással egy időben, április elején virágzik • termése júliusban érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét • őszi lombszíne sárga • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • mezofil • acidoklin Elterjedés • Euroszibéria Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • alföldjeinken szórványos vagy helyenként hiányzik, hegy- és dombvidékeinken gyakoribb Élőhely
• mészkerülő erdők, homoki tölgyesek, erodált termőhelyek Egyéb
• pionír faj • fája sárgásfehér, lágy, könnyű, egyenletes szövetű, rugalmas Bibircses nyír 16. Betulaceae, Betula
a: pubescent birch, downy birch, n: Moorbirke Alaki jellemzők • közepes termetű fa (20 m) • törzse sudarlós, kérge fehér, koronája kúpos, ágai mereven fölfelé irányulók • vesszeje vékony, szürkésbarna, gyapjasan szőrös, rügyei barnászöldek vagy barnásvörösek, nem ragadósak • levelei szórt állásúak, tojásdadok, 3–5 cm hosszúak, fénytelenek, szőrösek, de később kopaszodók • egylaki, porzós virágzatai már őszre kialakulnak, a hajtások csúcsán 1–3-asával ülnek, porzáskor 4–6 cm hosszúak, a termős virágzatok lombfakadáskor, magánosan jelennek meg, felállók, majd csüngők, 1–2 cm hosszúak, mindkét ivarú virág murvapikkelye szőrös • makkocska termései 3-asával murvapikkelyek hónaljában ülnek, a szárny kicsi Biológiai jellemzők • rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik • termése szeptemberben érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét • őszi lombszíne sárga • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • mezohigrofil – higrofil • acidofil Elterjedés • Euroszibéria Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj • hazánkban tájegységhez nem köthető szórvány előfordulásai vannak Élőhely
• fűz- és nyírlápok, mészkerülő erdők, tőzegmohalápok Egyéb
• ritka, védett faj • a bibircses nyírrel gyakran hibridizálódik, változatos hibridrajok keletkeznek Szőrös nyír 17. Ericaceae, Calluna
a: heather, sn: Besenheide, Heidekraut Alaki jellemzők • örökzöld törpecserje (20–50 cm), törzsecskéjének alsó része földön heverő, ágai fölemelkedők • levelei keresztben átellenesek, pikkelyszerűek, lándzsás tojásdadok, 1–3 mm hosszúak, sűrűn és fedelékesen állók, sötétzöldek • virágai a hajtásvégeken zászlós álfüzérekben állnak, harang alakúak, a 4 csésze és 4 szirom lilásrózsaszínű • termése kicsi, 1,5 mm hosszú tok, a virágtakaró levelek befedik, apró, orsó alakú magjai 0,2–0,3 mm hosszúak Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • augusztus-szeptemberben virágzik • termése szeptember végén, október elején érik, magja is ekkor hullik • örökzöld levelei télen megvörösödnek • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • xerofil • acidofil Elterjedés • Európa nyugati és északi része, szórványos Közép-Európában, szubatlanti-szubboreális jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • gyakori a Nyugat-Dunántúlon, szórványos a Bakonyalján, a Balatonfelvidéken, a Mecseken (Jakab-hegy) és az Északi-középhegységben Élőhely
• mészkerülő erdők szélei, tisztásai, szőrfűgyepek Egyéb
• gyökerének és törzsének sűrű szövedéke nehezen korhad • több kultúrváltozatát kertekbe ültetik • hajtásait a szárazvirág-kötészet felhasználja • Nyugat-Európában a fenyérek (Heide) jellegzetes alkotóeleme Csarab
18. Corylaceae, Carpinus Közönséges gyertyán, fehér gyertyán, gyertyán Carpinus betulus L. a: hornbeam, n: Hainbuche Alaki jellemzők • közepes termetű fa (25 m) • törzse ormós, szabálytalan keresztmetszetű, kérge sima, sötétszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé törők • vesszeje vékony, szürkésbarna, fényes, kopasz, rügyei 8–10 mm hosszúak, szárhoz simulók, világosbarnák • levelei váltakozó állásúak, megnyúlt elliptikusak, 6–12 cm hosszúak, felül mélyzöldek, fonákuk világosabb, a levélnyél kopasz • egylaki, porzós virágzatai hengeresek, 4–6 cm hosszúak, lazák, a hajtás középső részén találhatók, termős füzérei felállók vagy bókolók, a hajtások végén találhatók • makkocska termése bordás felületű, 6–10 mm hosszú, kupacslevele 3–5 cm hosszú, háromkaréjú Biológiai jellemzők • hosszabb életű (120 év), mérsékelt növekedésű faj • közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik • termése októberben érik, november-januárban hullik • őszi lombszíne sárga • tőről nagyon jól sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • árnytűrő • mezofil • neutrofil Elterjedés • Nyugat- és Közép-Európa, szórványos Dél-Európában, szubatlanti jelleggel Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, a Kisalföldön és az Alföldön csak a peremi részeken található Élőhely
• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, törmeléklejtő- és szurdokerdők Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, igen nehéz, nehezen hasad, kiváló tüzifa • a nyesést jól tűri, élősövény kialakítására alkalmas Közönséges gyertyán 19. Corylaceae, Carpinus
a: oriental hornbeam, n: Orientalische Weißbuche Alaki jellemzők • kis termetű fa (10 m) • törzse ormós, hajlott, gazdagon elágazó, kérge sima, hamvasszürke, koronája sűrű • vesszeje vékony, barnásszürke, finoman szőrös, rügyei 4–5 mm hosszúak, szárhoz simulók, vörösesbarnák • levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 2,5–5 cm hosszúak, a levélnyél finoman szőrös • egylaki, porzós és termős virágzatai hasonlítanak a közönséges gyertyánéhoz, a barkák 2–3 cm hosszúak, a termős füzérek murvapikkelyei szőrösek • makkocska termése bordás felületű, 3–5 mm hosszú, kupacslevele 2 cm hosszú, lomblevélhez hasonló Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj • közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik • termése júliusban érik, az ősz folyamán hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Appenin- és Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Vértes: csákvári Haraszt-hegy; az alcsútdobozi Csaplár-erdőben telepített állománya él Élőhely
• bokorerdők Egyéb
• ritka, védett, jégkorszak előtti maradványfaj (preglaciális reliktum) • hazai állományára az 50-es évek elején találtak rá Keleti gyertyán 20. Fagaceae, Castanea
a: sweet chestnut, n: Edelkastanie Alaki jellemzők • közepes termetű fa (20 m) • törzse egyenes, zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló, kérge sötétbarna, függőlegesen, mélyen futó kéregcserepekkel, koronája sudaras, sátorozó • vesszeje bordás, sötétbarna, fehér paraszemölcsökkel, rügyei vöröses- vagy szürkésbarnák, fényesek • levelei szórt állásúak, de a vízszintes oldalhajtásokon váltakozók is lehetnek, lándzsásak, 12–20 cm hosszúak, bőrszerűek • egylaki, virágai levélhónalji, felálló, összetett füzérekben nyílnak, vannak csak porzós füzérei és vegyes füzérei is, ahol a termős virágok legalul helyezkednek el, a porzós virágok leple halványsárga, kellemetlen szagúak • termése 20–35 mm hosszú, fényes sötétbarna színű makk, rendszerint 3-asával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad Biológiai jellemzők • hosszú életű (300–400 év), lassan növő faj • jóval lombfakadás után, június második felében virágzik • termése októberben érik, s ekkor a kupaccsal együtt hullik • őszi lombszíne sárgásbarna • tőről nagyon jól, gyökérről gyengén sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • mezofil • acidoklin Elterjedés • eredeti hazája valószínűleg Kis-Ázsia, ma az Alpesektől délre a Földközi-tenger mentén általánosan elterjedt, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vasi-, Zalai- és Somogyi-dombvidék, Mecsek, Dunakanyar környéke Élőhely
• mészkerülő erdők, kultúrgesztenyések Egyéb
• fája hasonlít a tölgyekéhez, kemény, nehéz, tartós • hazai őshonossága vitatott, lehet, hogy a rómaiak honosították meg • gombakárosítói miatt állományai, egyedei hazánkban is látványosan pusztulnak Szelídgesztenye 21. Rosaceae, Cerasus Madárcseresznye, erdei cseresznye, vadcseresznye Cerasus avium (L.) Moench (Prunus avium L.) a: bird cherry, n: Vogelkirsche Alaki jellemzők • közepes termetű fa (20 m) • törzse hengeres, gyengén hajlott, kérge pirosasbarna, fényes, gyűrűsen felszakadozó, koronája sudaras, laza • vesszeje vastag, szürkés- vagy vörösesbarna, foltos, fényes, rügyei fénylők, barnák • levelei szórt állásúak, kissé csüngők, elliptikusak, 6–15 cm hosszúak, világoszöldek, vékonyak, a levélnyélen a levélváll közelében 2 fejlett, vöröslő mirigyszemölcs van • virágai 2–5 tagú csomókban nyílnak, felállók vagy csüngők, kocsányai hosszúak, szirmai fehérek, a virágzat alapját szétterülő fellevelek veszik körül • csonthéjas termése gömbölyded, 10–15 mm átmérőjű, piros vagy feketés, édes vagy kesernyés, a csontár 7–10 mm átmérőjű, sárgásszürke Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj • lombfakadással egy időben, április második felében virágzik • termése júniusban érik és hullik • őszi lombszíne sárga, majd piros • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • fényigényes • mezofil • neutrofil Elterjedés • Nyugat- és Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, az alföldeken inkább csak a peremvidékeken él Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, ritkábban más üde lomberdők Egyéb
• fája világos vörösbarna, középkemény, középnehéz, fénylő, egyenletes szövetű • számos termesztett kultúrváltozata ismert • termését a madarak kedvelik és terjesztik Madárcseresznye 22. Rosaceae, Cerasus Cseplesz meggy
a: ground cherry, n: Zwergkirsche Alaki jellemzők • kisebb cserje (2 m), ágai felállók • vesszeje vékony, vörösesbarna, szürkén foltos, fényes, rügyei aprók, barnák • levelei szórt állásúak, a hosszúhajtás levelei visszás tojásdadok, 4–5 cm hosszúak, a rövidhajtás levelei megnyúlt visszás tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, a levél kissé bőrszerű, fényes • virágai 2–4 tagú csomókban nyílnak, felállók, fehérek • csonthéjas termése gömbölyded, 6–8 mm átmérőjű, meggypiros majd feketedő, nagyon savanyú, a csontár 4–6 mm hosszú, sárgásszürke Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadással egy időben, április második, május első felében virágzik • termése június második felében, júliusban érik és hullik • őszi lombszíne sárgásvörös vagy aranysárga • gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket képezhet Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Délkelet- és Kelet-Európa, Nyugat-Ázsia, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • a középhegységeinkben gyakoribb, ritkább Nyugat- és Dél-Dunántúlon, továbbá az alföldeken Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdős-sztyepp erdők szegélyei, mezsgyék Egyéb • tipikus erdős-sztyepp faj • fényes lombozata alapján messziről felismerhető Cseplesz meggy 23. Rosaceae, Cerasus Sajmeggy, török meggy Cerasus mahaleb (L.) Miller (Prunus mahaleb L.) a: mahaleb cherry, n: Weichselkirsche Alaki jellemzők • kis termetű fa (6 m), sokszor cserje marad • törzse erősen ágas, kérge sötétbarna, alul hosszant repedezett, koronája laza, terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlók • vesszeje közepesen vastag, világos- vagy zöldesbarna, héjkérge foltosan leváló, fehér paraszemölcsei feltűnőek, rügyei aprók, vörösesbarnák • levelei szórt állásúak, kerekdedek, 4–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld, a levélnyélen a levélalap közelében 1 vagy 2 mirigyszemölcs fordulhat elő • virágai 4–12 tagú sátorozó fürtökben nyílnak, felállók, fehérek • csonthéjas termése elliptikus, 8–10 mm hosszú, piros majd fekete színű, kesernyés, a csontár 6–8 mm hosszú, barnásszürke Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadással egy időben, április végén, május elején virágzik • termése júliusban érik és hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Európa és Nyugat-Ázsia déli fele, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek Élőhely
• bokorerdők, ritkábban mészkedvelő tölgyesek szélei Egyéb
• fája világos vörösesbarna, középkemény, középnehéz, finom szövetű • vesszeje frissen megtörve fanyar, megszáradva kellemes kumarin illatú • fájából sétapálcákat, pipaszárakat, szipkákat készítettek régebben • termését a szesz- és likőripar hasznosítja, magoncai alanyul szolgálnak Sajmeggy
24. Ranunculaceae, Clematis Havasi iszalag, havasi bércse Clematis alpina (L.) Miller (Atragene alpina L.) a: alpine clematis, n: Alpenrebe Alaki jellemzők • 1–2 m magasra felkapaszkodó lián • vesszeje bordázott, fénylő, vöröses- vagy sárgásbarna, rügyei mélyvörösek, ezüstösen szőrözöttek • levelei keresztben átellenesek, kétszeresen hármasan összetettek, levélgerincükkel és levélkenyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék 2–5 cm hosszúak • virágai magánosak, hosszú kocsányúak, bókolók, 3–4 cm átmérőjűek, liláskékek • termése aszmag, a termések magános terméscsoportot alkotnak, melyeken hosszú, farkszerű, tollas bibemaradványok szolgálnak repítőkészülékül, az aszmag 3,5–4 mm hosszú, sötétbarna Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, április-májusban virágzik • termése augusztus-szeptemberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne barnászöld • nem sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • mérsékelten árnytűrő • mezofil • baziklin Elterjedés • Közép-Európa magashegységei (Alpok, Kárpátok) Előfordulás • magashegységi, nálunk dekárpáti faj • Zempléni-hegység (Hollóháza), Bükk, Mátra magasabb régiói Élőhely • magashegységi bükkösök, szikla- és szurdokerdők Egyéb • ritka, védett, feltehetően jégkorszaki maradványfaj (glaciális reliktum) • feltűnő virágai miatt dísznövényként is alkalmazzák Havasi iszalag 25. Ranunculaceae, Clematis Erdei iszalag, erdei bércse, vénic Clematis vitalba L. a: traveler’s joy, n: Gemeine Waldrebe Alaki jellemzők • 10–15 m magasra felkapaszkodó lián • vesszeje bordázott, sárgás- vagy szürkésbarna, rügyei szürkésbarnák, a szétálló pikkelyek között ezüstös, molyhos szőrzet látható • levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5, ritkábban 3 levélkéből összetettek, levélgerincükkel és levélnyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék 3–10 cm hosszúak • virágai bogernyőkben nyílnak, 2 cm átmérőjűek, fehérek • termése aszmag, a termések bogernyőben alkotnak terméscsoportot, egyébként hasonlítanak a havasi iszalagéhoz Biológiai jellemzők • rövidebb életű (30 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, június-júliusban virágzik • termése szeptember-októberben érik, a tél folyamán hullik • őszi lombszíne barnászöld • a gyökfő közelében fölverődhetnek sarjai Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • fényigényes • mezofil • neutrofil Elterjedés • Nyugat-, Közép és Dél-Európa, Kaukázus Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • az alföldeken inkább a folyók mentén található szórványosabban, hegy- és dombvidékeinken mindenütt gyakori Élőhely • üde lomberdők és száraz tölgyesek, vágások, rontott és kultúrerdők Egyéb • árnyas erdőkben a gyepszintben kúszik • elszaporodása, tömeges fellépése helytelen erdőművelésre vall • szívós hajtásait kötözésre használták Erdei iszalag 26. Fabaceae, Colutea Pukkanó dudafürt Colutea arborescens L. a: common bladder senna, n: Gemeiner Blasenstrauch Alaki jellemzők • kisebb cserje (2–3 m), ágai felállók, kérge zöldesszürke, feltűnően paraszemölcsös • vesszeje piszkosszürke, finoman barázdált, parakérge foszlósan leváló, rügyei aprók, piszkosszürkék • levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–13 levélkéből összetettek, melyek 1,5–3 cm hosszúak • pillangós virágai 3–8 tagú levélhónalji fürtökben nyílnak, sárgák, a vitorla közepén barna rajzolat van • termése felfújt, hártyás falú, 6–8 cm hosszú hüvely, csak a csúcsán nyílik fel, világosbarna, magjai elliptikusak, lapítottak, 3,5–4,5 mm hosszúak, sötétbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, július-augusztusban virágzik • termése szeptemberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Közép-Európa déli fele és Dél- Európa, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Külső-Somogy, Tolnai-dombvidék, Mecsek, Villányi-hegység, Soproni-dombvidék, az alföldeken egy-két szórvány előfordulás Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdőszélek, felhagyott szőlők Egyéb • díszcserjeként is ültetik, könnyen kivadul Pukkanó dudafürt 27. Cornaceae, Cornus Húsos som Cornus mas L. a: cornelian cherry, n: Kornelkirsche Alaki jellemzők • nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (6 m) • törzse rövid, görbe, kérge szürkésbarna, pikkelyesen leváló, koronája szabálytalan, ágai berzedten állnak • vesszeje vékony, nyúlánk, zöld, lombrügyei barnák, szőrösek, szártól elállók, virágrügyei gömbölydedek, vörhenyesek, sárgászöldek • levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, 4–10 cm hosszúak, élénkzöldek, fényesek, a levélfonák érzugaiban fehéren szakállasak • virágai fejecskeszerű ernyőkben nyílnak, sárgák, a szirmok kissé hátratörtek • csonthéjas termése elliptikus, 15–20 mm hosszú, skarlátpiros, a csontár orsó alakú, 11–16 mm hosszú, alapjától kezdve 4 élű, vörösesszürke Biológiai jellemzők • hosszú életű (100 év), lassan növő faj • lombfakadás előtt, február végén, márciusban virágzik • termése augusztus második felében, szeptemberben érik, érés után hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil (– xeromezofil) • bazifil Elterjedés • Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • középhegységeinkben gyakori, dombvidékeinken ritkább, alföldeinken (pl. Szigetköz, Szatmár-Beregi-sík, Kőrös-vidék) nagyon szórványos Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikla- és törmeléklejtő-erdők, szegélycserjések Egyéb
• fája vörösesfehér, rendkívül kemény, nehéz • jó mézelő, termése ehető, sok C-vitamint tartalmaz Húsos som 28. Cornaceae, Cornus
Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
