Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 56. Oleaceae, Ligustrum Közönséges fagyal
- 57. Caprifoliaceae, Lonicera Jerikói lonc
- 58. Caprifoliaceae, Lonicera Fekete lonc
- 59. Caprifoliaceae, Lonicera Ükörkelonc
- 60. Loranthaceae, Loranthus Sárgafagyöngy
- 61. Solanaceae, Lycium Közönséges ördögcérna
- 63. Tamaricaceae, Myricaria Csermelyciprus
- 64. Rosaceae, Padus Zselnicemeggy
- 66. Pinaceae, Picea Közönséges lucfenyő
Vörösfenyő, európai vörösfenyő, rozmaringfenyő Larix decidua Miller (L. europaea DC.) a: european larch, n: Europäische Lärche Alaki jellemzők • nagy termetű fa (35–40 m) • törzse sudarlós, tövénél gyakran kard alakúan ívelt, kérge vastag, kéregcserepei szélesek, lepattintva kárminvörös színűek („vörös” fenyő), koronája laza, magasra tolódó, gallyai lecsüngők • vesszeje vékony, pikkelyesen repedezett, sárgásbarna, rövidhajtásai kúposak, alapjukon borzasak, rügyei sárgásbarnák • tűlevelei a hajtásokon egyesével, szórtan, a rövidhajtásokon csomókban helyezkednek el, 20–30 mm hosszúak, laposak, fűneműek, világoszöld színűek • egylaki, porzós virágzata hengeres, lefelé hajló, sárga, termős virágzata felálló, ibolyáspiros, majd zöldessárga • tobozai felállóak, 2,5–3,5 cm hosszúak, pikkelyeik lazán záródók, világosbarnák, magjai háromszög alakúak, 3–5 mm hosszúak, barnásak Biológiai jellemzők • hosszabb életű (150–200 év), gyorsan növő faj • lombfakadás előtt vagy azzal egy időben, március végén, áprilisban virágzik • magja októberben érik, tavasszal hullik, a kinyílt toboz több évig a fán marad • őszi lombszíne sárga vagy aranysárga • nem sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • mezofil • acidoklin – baziklin Elterjedés • Közép-Európa (Alpok, Szudéták, Kárpátok, a Kárpátok lengyelországi előhegységei) Előfordulás • magashegységi (– alhavasi) faj, nálunk nem őshonos • főleg középhegységeinkben és Nyugat-, ill. Délnyugat-Dunántúlon ültetik Élőhely
• lucfenyvesek, alhavasi cserjések és lucfenyvesek átmenetei, nálunk kultúrerdők fátyolszintje Egyéb
• fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, igen tartós Vörösfenyő 56. Oleaceae, Ligustrum Közönséges fagyal, vesszős fagyal Ligustrum vulgare L. a: privet, n: Gemeiner Liguster Alaki jellemzők • kisebb cserje (1–2 (4) m), rendszerint több szárral, felálló, csúcsukon bókoló, kevésbé elágazó hajtásokkal • vesszeje nyúlánk, vékony, zöldesszürke, rügyei zöldesbarnák, a hónaljrügyek szárhoz simulók • levelei keresztben átellenesek, lándzsásak, 4–7 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk sárgászöld • virágai végálló, kúpos bugákban nyílnak, fehérek, majd sárgásfehérek, bódító illatúak • termése borsó nagyságú, eleinte zöld, éretten fényesfekete bogyó, benne 2 maggal, melyek 4–5 mm hosszúak, ráncos felületűek, ibolyásbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, júniusban virágzik • termése szeptemberben érik, tél végén hullik • őszi lombszíne ibolyászöld, a levelek egy része télen is a cserjén marad • tőről és gyökérről sarjad, a talajon elfekvő ágai is meggyökeresednek Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil • neutrofil Elterjedés • Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az Alföldön helyenként hiányzik, egyébként gyakori Élőhely • cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, ritkán üde lomberdők Egyéb • a nyesést jól tűri, élősövénynek alkalmas • vesszeje kötözésre alkalmas • termését a madarak szívesen fogyasztják Közönséges fagyal 57. Caprifoliaceae, Lonicera
a: goat-leaf honeysuckle, n: Wohlriechendes Geißblatt Alaki jellemzők • liánszerű, 4 m-ig is fölfutó cserje, szára csavarodó, támaszték hiányában a talajon kúszó, kérge szalagosan foszló • vesszeje üreges belű, szalmasárga, fénylő, rügyei szalmasárgák, borzasak • levelei keresztben átellenesek, a generatív hajtások felső levélpárjai vállukon összenőttek, széles elliptikusak, 4–10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld • virágai a levelek hónaljában többnyire 6 tagú álörvökben, a hajtások végén fejecskékben nyílnak, sárgásfehérek, illatosak, pártacsövük hosszú • álbogyó termése borsó nagyságú, korallpiros, fénylő, magjai 3–5 mm hosszúak, laposak, sárgásbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik • őszi lombszíne zöldessárga • hajtásai földre érve meggyökeresedhetnek Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil – mezofil • baziklin Elterjedés • Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Mecsek, Villányi-hegység, Tolnai-dombvidék, az ország több pontján kivadult Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, bükkösök, erdőszélek Egyéb • kedvelt díszcserje is Jerikói lonc 58. Caprifoliaceae, Lonicera
a: black honeysuckle, n: Schwarze Heckenkirsche Alaki jellemzők • kisebb cserje (2 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak • vesszeje sárgás- vagy szürkésbarna, fénylő, rügyei a szárral hegyesszöget zárnak be, kopaszak • levelei keresztben átellenesek, megnyúlt elliptikusak, 4–8 cm hosszúak • virágai a levelek hónaljában hosszú kocsányú ikervirágzatokban nyílnak, pirosasfehérek • ikerbogyó termése borsó nagyságú, kékesfekete, magjai 3–3,5 mm hosszúak, laposak, barnák Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése augusztusban érik, augusztus–szeptemberben hullik • őszi lombszíne zöldessárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • mérsékelten árnytűrő • mezofil • acidofil Elterjedés • Alpok, Kárpátok Előfordulás • magashegységi faj, nálunk dekárpáti elem • Zempléni-hegység (Füzér: Piszkéstető) Élőhely • mészkerülő tölgyes Egyéb • ritka, védett faj • hazánkban 1954-ben fedezték fel Fekete lonc 59. Caprifoliaceae, Lonicera Ükörkelonc, ükörke Lonicera xylosteum L. (L. leiophylla A. Kerner) a: fly honeysuckle, n: Rote Heckenkirsche Alaki jellemzők • kisebb cserje (2–3 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak, később ívesen lehajlanak, kérge világosszürke, szalagosan felhasadó • vesszeje szürke, héjkérge rostokra foszlik, a bél üreges, rügyei a szárral majdnem derékszöget zárnak be • levelei keresztben átellenesek, széles elliptikusak, 3–6 cm hosszúak, élük pillás, alul-felül lágyan szőrösek • virágai a levelek hónaljában hosszabb kocsányú ikervirágzatokban nyílnak, kezdetben fehérek, majd sárgásak vagy pirosasak • ikerbogyó termése borsó nagyságú, sötétvörös, fénylő, magjai 2,8–3,2 mm hosszúak, laposak, vörösessárgák Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik • őszi lombszíne zöldessárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil • baziklin Elterjedés • Eurázsia Előfordulás • dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj • Északi-középhegység (Zempléni-hegység – Mátra), Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Mecsek, az alföldeken ritka (Kisalföld északi része, Mezőföld, Alsó-Duna ártér) Élőhely • cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, ritkán üde lomberdők, keményfás ligeterdők Egyéb • nevében az ükörke előtag ikervirágzatára utal Ükörkelonc 60. Loranthaceae, Loranthus
a: yellow-berried mistletoe, n: Eichenmistel Alaki jellemzők • epifiton, bokra ± gömb alakú, 40–150 cm átmérőjű, hajtásrendszere egyre rövidülő szártagokkal sűrűn elágazik, ágai törékenyek, kérge feketésszürke, sima • vesszeje hajlékony, gesztenyebarna, álvillásan elágazik, rügyei vörösesbarnák • levelei keresztben átellenesek, megnyúlt visszás tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, a termős példányoké nyúlánkabbak • kétlaki, porzós virágai fürtökben, termős virágai füzérekben nyílnak, sárgászöldek, a porzós virágok leple keskeny, a termősöké szálas • álbogyó termése borsó nagyságú, ovális alakú, sárga színű, ragadós-nyálkás húsú, benne 1 darab barna, 3–4 mm hosszú maggal Biológiai jellemzők • hosszú életű, lassan növő faj • lombfakadás után, május végén, június elején virágzik • termése szeptemberben érik, tél végén hullik • őszi lombszíne zöld Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes Elterjedés • Délkelet-Európa Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • a Kisalföldön és az Alföldön, illetve Dél-Dunántúlon szórványosabb, egyébként gyakori Élőhely • tölgyfajokon és szelídgesztenyén fordul elő Egyéb • félélősködő (hemiparazita), a gazdanövénytől vizet és ásványi sókat von el • termését a madarak, főleg a rigók terjesztik • álbogyóiból régen madárlépet készítettek Sárgafagyöngy 61. Solanaceae, Lycium
a: spiny box-thorn, n: Europäische Bocksdorn Alaki jellemzők • kisebb cserje (2–3 m), feltűnően sok és vékony, a gyökfőből kinövő, ívesen lehajló és hosszasan csüngő ággal • vesszeje vékony, fakószürke, héjkérge fonalasan leváló, tövisei puhák, egy részük rügyeket visel, melyek aprók, magánosan vagy 4–5-ösével állók, a vesszőbe süllyedtek • levelei szórt állásúak, lándzsásak, 3–10 cm hosszúak, szürkészöldek • virágai a hosszúhajtások leveleinek hónaljában magánosan, a rövidhajtásokon 2-5 tagú csomókban nyílnak, bíborlilák majd világosbarnák • termése megnyúlt tojásdad alakú, 15–20 mm hosszú, skarlátvörös bogyó, benne (1-)2 maggal, melyek 2,2–2,8 mm hosszúak, összenyomottak, sárgásbarnák Biológiai jellemzők • hosszú életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, június-szeptemberben virágzik • termése augusztus-októberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről és különösen gyökérről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • feltehetően közép-kínai eredetű, Közép- és Dél-Európában, Észak-Amerikában adventív Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk behurcolt (adventív) elem • szinte az egész országban megtalálható, de helyenként hiányzik, napjainkban terjeszkedése megállt Élőhely • sövények, mezsgyék, bolygatott termőhelyek szikár gyomtársulásai, felhagyott szőlők Egyéb • Közép- és főleg Dél-Európában a török uralom idején terjedhetett el • termését a madarak kedvelik Közönséges ördögcérna 62. Rosaceae, Malus Vadalma
a: wild apple tree, n: Holzapfelbaum Alaki jellemzők • kis termetű fa (10 m) • törzse rövid, többnyire görbe, ormós, kérge szürkésbarna, pikkelyesen repedező, koronája szabálytalan, ágai rövidek • vesszeje vöröses- vagy feketésbarna, csúcsán ± szürkén gyapjas, rügyei szárhoz simulók, vörösesbarnák, szőrösek • levelei szórt állásúak, elliptikusak, 4–8 cm hosszúak, ráncos felületűek, kopaszak, vagy a fonákon maradhatnak szőrösek is • virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, kívül piroslók, belül fehérek • termése 2,5–3 cm átmérőjű, sárgászöld, fanyar húsú alma, magjai 5–6 mm hosszúak, lapítottak,világosbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű (30–40 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik • termése szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik • őszi lombszíne barnászöld • tőről rosszul sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten árnytűrő • mezofil Elterjedés • Nyugat-, Közép- és Dél-Európa Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • középhegységeinkben gyakoribb, sík- és dombvidékeinken szórványosabb, az Alföld déli részéről szinte teljesen hiányzik Élőhely
• ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban száraz tölgyesek Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, gyengén fénylő • magoncai nemes almafajták alanyául szolgálnak Vadalma
63. Tamaricaceae, Myricaria Csermelyciprus, német tamariska Myricaria germanica (L.) Desv. a: german tamarisk, n: Deutsche Tamariske Alaki jellemzők • kisebb cserje (2 m), idősebb ágai kihajlók, a fiatalabbak fölfelé törők • vesszeje nyúlánk, sárgászöld vagy vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei igen aprók, szárhoz simulók • levelei szórt állásúak, pikkely alakúak, 2–7 mm hosszúak, húsosak, kékesszürkék, zsindelyszerűen simulók, oldalhajtásai nem fásodnak el, hanem ősszel a levelekkel együtt hullanak le • virágai végálló, megnyúlt, felálló füzérekben nyílnak, halvány rózsaszínűek • termése megnyúlt gúla alakú, 10–12 mm hosszú, 3 oldalú tok, benne sok, apró, sárgásbarna, szőrüstökös maggal Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, május-augusztusban, folyamatosan virágzik • termése június-szeptemberben folyamatosan érik és hullik • őszi lombszíne barnássárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • higrofil • baziklin Elterjedés • Európa magashegységei (Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Skandinávia), Kaukázus, Belső-Ázsia Előfordulás • magashegységi, nálunk dealpin faj • ma csak a Dráva mentén, kipusztult a Szigetközből, a Rába mentéről (Püspökmolnári – Vasvár) és a Felső-Tiszáról (Tuzsér) Élőhely • zátonyok, hordalékligetek Egyéb • nagyon ritka, védett faj • pionír faj • megjelenésre hasonlít a tamariskákhoz Csermelyciprus 64. Rosaceae, Padus
a: hagberry, n: Traubenkirsche Alaki jellemzők • kis termetű fa (10 m) • törzse sudarlós, gyakran görbe, kérge sötétszürke, sokáig sima, majd hosszan sekélyen repedezett, koronája alacsonyan kezdődő, kiritkuló • vesszeje lilás- vagy sötétbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú, rügyei barnák, szárhoz simulók • levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 6–12 cm hosszúak, ráncosak, fénytelenek, felül sötétzöldek, fonákukon kékeszöldek, a levélnyélen a levélalap közelében 2 fejlett, zöldes mirigyszemölcs van • virágai sok tagú, hengeres, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek, illatosak • csonthéjas termése gömbölyded, 7–8 mm átmérőjű, fekete, fényes, kesernyés, a csontár 5–6 mm hosszú, világos zöldesszürke, felülete finoman gödörkés Biológiai jellemzők • rövid életű (40 év), gyorsan növő faj • lombfakadással egy időben, április elején virágzik • termése július végén, augusztus elején érik és hullik • őszi lombszíne barnássárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • mérsékelten fényigényes • mezohigrofil • acidoklin Elterjedés • Eurázsia, szubboreális jelleggel, Európa déli részén szórványos Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi- és Dunántúli-középhegységben ritkább, szórványos a Dél-Dunántúlon és az alföldeken Élőhely
• patak menti ligeterdők, keményfás ligeterdők, láperdők Egyéb
• fája sárgásbarna, középkemény, középnehéz, fénylő Zselnicemeggy 65. Rosaceae, Padus Kései meggy
a: black cherry, n: Spätblühende Traubenkirsche Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15 m) • törzse gyakran görbe, erősen elágazik, kérge sima, barnásszürke, sok, keresztirányban megnyúló, világos paraszemölccsel, koronája széles • vesszeje vörösesbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú, rügyei vörösesbarnák, szártól elállók • levelei szórt állásúak, megnyúlt tojásdadok vagy elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, fényesek, zöldek, fonákukon sárgászöldek és a főér mentén rozsdabarnán szőrösek, a levélnyélen a zöldes mirigyszemölcsök szabálytalanul helyezkednek el • virágai sok tagú, hengeres, felálló majd csüngő fürtökben nyílnak, sárgásfehérek, átható szagúak • csonthéjas termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, piros, majd éretten fekete, fényes, kesernyés, a csontár 7–9 mm hosszú, sárgásbarna, felülete finoman gödörkés Biológiai jellemzők • rövid életű (50 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, május végén, június elején virágzik • termése augusztus-szeptemberben érik és hullik • őszi lombszíne vöröses élénksárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten fényigényes • xeromezofil • neutrofil Elterjedés • Észak-Amerika keleti fele, Mexikó hegyvidékei egészen Guatemaláig Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk behurcolt (adventív) elem • elsősorban az alföldek homokos talajain ültetik, de más részeken is találkozunk ültetett, ill. kivadult egyedeivel Élőhely
• kultúrerdők (erdei- és feketefenyvesek, akácosok, nemes nyárasok) Egyéb
• fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, fénylő • termését a madarak kedvelik és terjesztik Kései meggy 66. Pinaceae, Picea
a: norway spruce, n: Gemeine Fichte Alaki jellemzők • nagy termetű fa (35 m) • törzse egyenes, enyhén sudarlós, kérge pikkelyes, szürkésvörös majd szürke, koronája piramis alakú • hajtása világos- vagy vörösesbarna, kopasz, rügyei megnyúlt tojásdadok, barnák, nem gyantásak, a hártyás rügypikkelyek ± simulók • tűlevelei a vezérhajtáson és közelében körkörösen, az oldalhajtásokon többnyire félkörösen állnak, 4 oldalúak, 15–25 mm hosszúak, sötétzöldek, szúrósak • egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, csoportosak, 2–2,5 cm hosszúak, sárgásak, nővirágzata magános, 4–5 cm hosszú, ibolyáspiros • tobozai egy év alatt érnek, csüngők 10–15 cm hosszúak, sötétbarnák, magjai 3–5 mm hosszúak, sötétbarnák Biológiai jellemzők • hosszabb életű (120–140 év), gyorsan növő faj • május közepén virágzik • magja októberben érik, tél végén hullik, tobozait nyár elején veti le • nem sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • mérsékelten árnytűrő • mezofil • acidoklin Elterjedés • Euroszibéria, északon a sík vidék, Közép- és Dél-Európában a magashegységek lakója Előfordulás • magashegységi faj, nálunk nem őshonos • főleg Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben ültetik, de előfordul a Dunántúli-középhegységben, dombvidékeinken, sőt helyenként alföldjeinken is Élőhely • kultúrfenyvesek Egyéb • fája világos sárgásfehér, könnyű, puha, egyenletes szövetű • kedvelt karácsonyfa, tűit azonban meleg helyen hamar ledobja • a hazai klímát nehezen tűri, időnként tömegesen pusztul Közönséges lucfenyő 67. Pinaceae, Pinus Feketefenyő Pinus nigra Arnold a: austrian pine, n: Schwarzkiefer Alaki jellemzők • nagy termetű fa (30 m) • törzse egyenes, hengeres, kérge hosszant repedezett, sötétszürke, koronája széles, ágai örvösen állnak • hajtása sárgásbarna, vastag, fénylő, tűlevelei kettesével állnak, 8–10 cm hosszúak, szúrósak, sötétzöldek, a tűhüvelyek feketések • egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, sötétsárgák, a nővirágzatok 1–3-asával jelennek meg, pirosak • tobozai 5–8 cm hosszúak, okkersárgák, fénylők és rövid kocsányúak, a mag 5–7 mm hosszú, sárgás- vagy barnásszürke színű, többnyire szeplős Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80–100 év), mérsékelt növekedésű faj • május második, június első felében virágzik • magja a 2. év októberében érik, tél végén hullik, toboza a következő tavaszon esik le • nem sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Dél-Európa hegyvidéke, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi – magashegységi faj, nálunk nem őshonos • hazánkban főleg az alföldi homokterületeken, a középhegységi kopárokon ültetik állományszerűen, de szinte az egész országban megtalálható Élőhely
• kultúrfenyvesek Egyéb
• fája vörösesbarna, puha, könnyű, erősen gyantás, durva szövetű, göcsös • nálunk a ssp. nigra alfaját ültetik, mely az Alpok délkeleti részén, a Dinári-hegységben és az Appeninekben él Feketefenyő 68. Pinaceae, Pinus Erdeifenyő Pinus sylvestris L. a: scots pine, n: Gemeine Kiefer Alaki jellemzők • nagy termetű fa (30 m) • törzse egyenes, hengeres, kérge a törzs felső részén rozsdavörös, pikkelyekben leváló, az alsó részen vastag, szürkésbarna, hosszant repedező, koronája szétterülő, laza, oldalágai örvösek, vastagok • hajtása okkersárga, tűlevelei kettesével állnak, 4–7 cm hosszúak, hossztengelyük körül kissé csavarodottak, szürkés- vagy kékeszöldek, a tűhüvelyek hártyásak, szürkék • egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, élénksárgák, a nővirágzatok 1–3-asával jelennek meg, ibolyászöldek • tobozai 3–7 cm hosszúak, szürkésbarnák, nem fénylők, görbe kocsányúak, a mag 3–4 mm hosszú, sötétszürke-szürkéssárgán tarka Biológiai jellemzők • hosszabb életű (150–250 év), gyorsan növő faj • májusban virágzik • magja a 2. év októberében érik, tél végén, tavasz elején hullik, toboza felnyílva még 1–2 évig a fán marad • nem sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • xerofil/higrofil • acidofil/baziklin Elterjedés • Eurázsia Előfordulás • dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj • nálunk Nyugat-Dunántúlon (Soproni-hg., Vasi-dombvidék, Kőszegi-hg., Őrség, Vend-vidék, Hetés, Göcsej) őshonos, a bakonyaljai (Fenyőfő – Bakonyszentlászló) homokvidéken spontaneitása kérdéses, egyéb területeken kiterjedten ültetett Élőhely
• fenyőelegyes-tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, ill. kultúrfenyvesek Egyéb
• fája vörösesbarna, puha, könnyű, gyantás, göcsös • a jelenlegi állományok 9/10-e őshonos előfordulási területén (Ny-Dunántúl) kívül valamennyi tájegységünkben (a Tiszántúl kivételével) megtalálhatók • pionír faj Erdeifenyő 69. Salicaceae, Populus Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
