Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai

Fehér nyár, ezüst nyár

Populus alba L.

a: white poplar, n: Silberpappel

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse többnyire görbe, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett, egyébként sima, fehéres– vagy zöldesszürke, koronája széles, vastag ágakra bomló

• vesszeje hengeres, zöldesbarna, fehéren nemezes, de kopaszodó, rügyei a szártól kissé elállók, fehéren molyhosak

• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon karéjosak, 6–12 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes, a rövidhajtásokon kerekdedek, 4–7 cm hosszúak, fonákuk őszre fehéren és zsírosan fénylik

• kétlaki, porzós virágzata 5–6 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata csüngő, bozontos

• termése megnyúlt tojásdad tok, a magok tojásdad alakúak, 1,5–2 mm hosszúak, sárgásfehérek, szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150–200 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, március második felében virágzik

• termése és magja április végén, május elején érik és hullik

• őszi lombszíne arany- vagy zöldessárga

• tőről mérsékelten, gyökérről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil – mezohigrofil

• baziklin

Elterjedés

• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken gyakori, dombvidékeinken főleg meszes alapkőzeten szórvány előfordulásai vannak

Élőhely

• keményfás ligeterdők, erdős-sztyepp erdők, ritkán puhafás ligeterdők

Egyéb

• fája sárgásbarna, puha, könnyű, szurkos

• pionír jellegű faj

Fehér nyár

70. Salicaceae, Populus

Fekete nyár, topolyafa, csomoros nyár

Populus nigra L.

a: black poplar, n: Schwarzpappel

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse vastag, egyenes, gyakran dudoros, kérge sötétszürke, hálózatosan és mélyen repedezett, koronája széles, seprőszerű, ágai vastagok, szétterülők

• vesszeje hengeres, barnássárga vagy sárgásszürke, fénylő, rügyei szárhoz simulók, nagyok, barnássárgák, balzsamosak

• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon háromszögűek, 6–12 cm hosszúak, rövid nyelűek, a rövidhajtásokon deltoid alakúak, 5–8 cm hosszúak, hosszú nyelűek, a levélszegély porcos

• kétlaki, porzós virágzata 4–6 cm hosszú, csüngő, kopasz, termős virágzata csüngő, kopasz

• termése zömök tojásdad tok, a magok tojásdad alakúak, 2–2,5 mm hosszúak, világosszürkék, szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (250 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, április első felében virágzik

• termése és magja június második felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárgás- vagy zöldesbarna

• tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• higrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken fordul elő

Élőhely

• puhafás ligeterdők, ritkábban bokorfüzesek, keményfás ligeterdők

Egyéb

• fája sárgásszürke, puha, nagyon könnyű, egyenletes szövetű

• a csomoros törzsű egyedek fája (topolya) szép rajzolatú, keresett cikk

• pionír jellegű faj

• erősen visszahúzódó faj, a nemes nyárakkal történő hibridizálódás miatt kipusztulás fenyegeti

• oszlopos koronájú, hímivarú kultúrváltozata a jegenyenyár (cv. Italica)

Fekete nyár

71. Salicaceae, Populus

Rezgő nyár

Populus tremula L.

a: aspen, n: Zitterpappel

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (25 m)

• törzse többnyire egyenes, hengeres, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett, egyébként sima, zöldeszürke, koronája laza

• vesszeje hengeres vagy gyengén bordás, barna vagy vörösesbarna, fényes, rügyei szárhoz simulók, barnák, fényesek, kissé ragadósak

• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson tojásdadok, 8–12 cm hosszúak, a rövidhajtáson kerekdedek, 3–8 cm hosszúak, nagyon hosszú levélnyelűek, kopaszak vagy kopaszodók

• kétlaki, porzós virágzata 8–10 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata csüngő, bozontos

• termése orsó alakú tok, a magok 0,8–1,2 mm hosszúak, lándzsásak, szürkés- vagy feketésbarna színűek, szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, március első felében virágzik

• termése és magja április második felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről nem, gyökérről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• mezofil

• acidoklin

Elterjedés

• Eurázsia

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• hazánkban főleg a középhegységekben és a dombvidékeken él, de szórvány előfordulásai az alföldeken is vannak

Élőhely

• mészkerülő erdők, vágások, erodált területek, valamint ritkábban keményfás ligeterdők, láperdők

Egyéb

• fája sárgásfehér, puha, könnyű, egyenletes szövetű

• pionír faj

Rezgő nyár

72. Rosaceae, Prunus

Kökény, tövisfa

Prunus spinosa L.

a: blackthorn, n: Schwarzdorn

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (3 m), szabálytalan növekedésű, törzsecskéje függőleges, oldalágai berzedtek, kérge feketésszürke

• vesszeje kissé szögletes, vékony, zöldesbarna vagy szürke, csúcsa felé bársonyosan szőrös, rövidhajtásai tövisben végződnek, rügyei aprók, sötétszürkék, a hosszúhajtásokon rendszerint hármasával állnak

• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson visszás tojásdadok vagy tojásdadok, 2,5–3,5 cm hosszúak, a rövidhajtáson megnyúlt visszás tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, gyengén molyhosak, később kopaszodók

• virágai magánosan, ritkábban 2–3-asával nyílnak, fehérek

• csonthéjas termése gömbölyded, 10–11 mm átmérőjű, kékesfekete színű, hamvas felületű, a csontár széles ovális alakú, 7–9 mm hosszú, sárgásbarna, hálózatos felületű

Biológiai jellemzők

• rövid életű, lassan növő faj

• lombfakadás előtt vagy lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése szeptemberben érik és a tél folyamán hullik

• őszi lombszíne zöldessárga

• tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• neutrofil

Elterjedés

• Európa (Észak-Európából hiányzik), Kis-Ázsia, Észak-Afrika

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• az egész országban elterjedt, gyakori

Élőhely

• cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, legelők, szőlők, utak mente

Egyéb

• termése sok C-vitamint tartalmaz

• erodált termőhelyek megkötésére alkalmas

• idősebb egyedei hamar felkopaszodnak

Kökény

73. Rosaceae, Pyrus

Magyar vadkörte, magyar körte

Pyrus magyarica Terpó

a: hungarian pear, n: Ungarischer Birnbaum

Alaki jellemzők

• kisebb termetű fa, a vadkörtéhez hasonló felépítéssel

• vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötétbarnák

• levelei szórt állásúak, szív alakúak vagy széles tojásdadok, 2,5–4,5 cm hosszúak, a levélszél szálkásan fűrészes

• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek

• termése gömbölyded alakú, 15–22 mm átmérőjű alma, melyről a csésze lehull, és csak egy világos színű gyűrű marad vissza, a mag 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű, lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése szeptember-októberben érik és hullik

• őszi lombszíne vérvörös

• tőről mérsékelten sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil

• neutrofil

Elterjedés

• a Pannon-medence bennszülött (endemikus) faja

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• termőkorú példányai ma már csak Pomáz és Pilisszentkereszt határában ismertek, a Visegrádi-hegység és a Pilis több pontjáról, valamint a bakonyi Burok-völgyből eltűnt

Élőhely

• félkultúr területek, szegélycserjések, egykor cseres-kocsánytalan tölgyesek

Egyéb

• kipusztulással veszélyeztetett, fokozottan védett

• beazonosítása csak idősebb korban, terméses állapotban biztos

• csak a mai Magyarország területéről ismert

Magyar vadkörte

74. Rosaceae, Pyrus

Gyapjas körte, hókörte, vastaggallyú körte, molyhos körte

Pyrus nivalis Jacq.

a: snow pear, n: Schneebirne

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15 m)

• törzse ± egyenes, hamar elágazó, kérge hosszan repedezett, világos szürkésbarna, koronája gömbölyded, ágai erősek, fölfelé törők

• vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, fehéren molyhos, majd kopaszodó, tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, nagyok, sötétbarnák, molyhosak

• levelei szórt állásúak, lándzsás visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 4–9 cm hosszúak, fiatalon mindkét oldalon szürkésfehéren molyhosak, felül később kopaszodók

• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek, sűrűn gyapjasak

• termése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, 25–40 mm hosszú alma, magja 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű, lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése augusztus-szeptemberben érik és hullik

• őszi lombszíne vérvörös

• tőről és különösen gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil – xeromezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Közép- és Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• szórványosan a Zempléni-hegységben, Csereháton, a gyöngyösi Sárhegyen, Dunazug-hegységben, Balaton-felvidéken és Nyugat-Dunántúlon

Élőhely

• félkultúr élőhelyek: száraz tölgyesek szélei, mezsgyék, felhagyott szőlők

Egyéb

• kipusztulással veszélyeztetett, védett faj

• hibridizálódik a vadkörtével, az állandósult hibrid az osztrák (fekete, sózó) körte (P. × austriaca Kern.) főleg Nyugat-Dunántúlon található

Gyapjas körte

75. Rosaceae, Pyrus

Vadkörte, vackor

Pyrus pyraster Burgsd.

a: wild pear, n: Holzbirne

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15 m)

• törzse nyúlánk, kérge szürke, vastag, négyzetes cserepekben repedező, koronája laza, gömbölyded, oldalágai erősek, az alsók el- vagy lehajlók

• vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötétbarnák

• levelei szórt állásúak, kerekdedek vagy széles tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákukon világoszöldek, levélnyelük hosszú

• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek

• termése gömbölyded alakú, 20–30 mm átmérőjű alma, a mag 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése szeptemberben érik és hullik

• őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld

• tőről mérsékelten, gyökérről csak nagyon ritkán sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil – xeromezofil

• baziklin, sótűrő

Elterjedés

• Európa (de Észak-Európából hiányzik), szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• alföldjeinken helyenként hiányzik, az ország többi részén gyakori

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők; vágásterületek, legelők, felhagyott szőlők

Egyéb

• fája barnásvörös, kemény, nehéz, tompa fényű, egyenletes és finom szövetű, kevésbé vetemedik

• termését a nagyvad kedveli, pálinkafőzésre is alkalmas

• nemes körte (Pyrus communis L.) egyik szülőfaja

Vadkörte

76. Fagaceae, Quercus

Csertölgy, cser, cserfa

Quercus cerris L.

a: turkey oak, n: Zerreiche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse egyenes, hengeres, kérge nagyon durva, mélyen és hosszant repedezett, szürke, a barázdákban vöröses, koronája boltozatos, laza

• vesszeje kissé bordás, szürkésbarna, molyhos, rügyei kicsik, fahéjbarnák, ár alakú, összesodrott pálhaképletek borítják

• levelei szórt állásúak, lándzsás elliptikusak, 8–18 cm hosszúak, vastagok, felül érdesek, fénylők, sötétzöldek, fonákuk szürkészöld, ± maradandóan pelyhes

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, 4 tagú lepellel, termős virágai 1–4-esével rövid füzérekben ülnek

• termése 2 év alatt érik, 20–40 mm hosszú, erősen kiemelkedő köldökű, vörösesbarna, finoman karcolt makk, kupacsa bozontos, a makk 1/3-át borítja

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik

• termése szeptemberben, október első felében érik, októberben hullik

• őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• az Alföldről és a Zempléni-hegységből hiányzik, a Kisalföldön szórványos, egyébként dombvidékeinken és középhegységeinkben gyakori

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek

Egyéb

• fája vörösesbarna, kemény, igen nehéz, de kevésbé rugalmas és tartós (csersavat alig tartalmaz)

Csertölgy

77. Fagaceae, Quercus

Magyar tölgy

Quercus frainetto Ten. (Qu. farnetto Ten., Qu. conferta Kit.)

a: hungarian oak, n: Ungarische Eiche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse nyúlánk, egyenes, kérge finoman repedezett, vékony, világos vörösesbarna, koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok

• vesszeje vastag, zöldesbarna, szürkén gyapjas és hosszabb, vörösesbarna szőröktől borzas, rügyei tompák, szürkén gyapjasak

• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 12–20 cm hosszúak, vékonyak, felül kopaszodók, élénkzöldek, fonákuk világosbarnán gyapjas, majd kopaszodó

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, tengelye vörösesbarnán gyapjas, termős virágai 2–7-esével halmozódnak, nemezesek

• termése 1 év alatt érik, 15–30 mm hosszú, sárgásbarna makk, halványbarna sávozással, a szálas pikkelyű, molyhos kupacs a makk 1/3-át borítja

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadással egy időben, májusban virágzik

• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos

• kisebb ültetett állományai és példányai szórványosan fordulnak elő az országban

Élőhely

• kultúrállományok

Egyéb

• fája világos sárgásbarna, kemény, nehéz

• rendkívül dekoratív faj

Magyar tölgy

78. Fagaceeae, Quercus

Kocsánytalan tölgy

Quercus petraea (Mattuschka) Liebl. (Qu. sessiliflora Salisb.)

a: sessile oak, n: Traubeneiche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse nyúlánk, kérge hosszant repedezett, szürkésbarna, koronája boltozatos, ágai nem vastagok, fölfelé törők

• vesszeje szürkés-, barnás- vagy sötétzöld, kopasz, rügyei hegyesek, világosbarnák, pillásak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 6–14 cm hosszúak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy világoszöld, finoman szőrösek, hosszú nyelűek (1–3 cm)

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 3–5-ösével tömörülnek vagy igen rövid kocsányon ülnek

• termése 1 év alatt érik, 15–30 mm hosszú, okkersárga makk, kupacsa a makk 1/3-át borítja

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (200 év), lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik

• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• mérsékelten fényigényes

• xeromezofil – mezofil

• acidoklin – baziklin

Elterjedés

• Európa (hiányzik Kelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• alföldjeinkről hiányzik, hegy- és dombvidékeinken gyakori

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, fenyőelegyes-tölgyesek

Egyéb

• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós

• változatos faj, három alfaját (kisfaját?) különítik el

Kocsánytalan tölgy

79. Fagaceae, Quercus

Molyhos tölgy

Quercus pubescens Willd. (Qu. lanuginosa Thuill.)

a: downy oak, n: Flaumeiche

Alaki jellemzők

• kis termetű fa (10 m)

• törzse görbe, vastag ágakra bomló, kérge szürkésbarna, puha, morzsolható, négyszögletes kéregcserepekkel, koronája szabálytalan, ellaposodó

• vesszeje vékony, zöldesbarna, szürke molyhos réteggel, rügyei kicsik, tompák, szürkén molyhosak

• levelei szórt állásúak, ± elliptikusak, kicsik, 5–8 cm hosszúak, vastagok, felül lekopaszodók, sötétzöldek, fonákukon molyhosak

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, molyhos tengelyű, termős virágai 1–5-ösével tömörülnek vagy rövid kocsányon ülnek

• termése 1 év alatt érik, 8–20 mm hosszú, világos okkersárga makk, a molyhos kupacs a makk 1/2–1/3-át borítja

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150–200 év), lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik

• termése októberben érik és hullik

• őszi lombszíne arany- vagy barnássárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• baziklin

Elterjedés

• Dél- és szórványosan Közép-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• középhegységi faj

• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (Soproni-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hegység)

Élőhely

• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek

Egyéb

• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, kevésbé rugalmas

• jó termőhelyen elérheti a 20 m-es magasságot is

• állományainak, mint véderdőknek, fontos talajvédő szerepe van

Molyhos tölgy

80. Fagaceae, Quercus

Kocsányos tölgy, mocsártölgy

Quercus robur L. (Qu. pedunculata Ehrh.)

a: pedunculate oak, n: Stieleiche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse nyúlánk, hengeres, ± térgörbe, kérge hosszant repedezett, vastag, kemény, sötétbarna, koronája felszoruló, ágai felállók, vastagok

• vesszeje gyengén szögletes, zöldesbarna, kopasz, rügyei tompák, öt oldalúak, világosbarnák, finoman pillásak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8–15 cm hosszúak, vékonyak, kopaszak, rövid nyelűek (2–5 mm)

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai hosszú, merev tengelyen 4–6-osával ülnek

• termése 1 év alatt érik, 18–35 mm hosszú, világosbarna makk, frissen olajzöld hoszszanti sávokkal, a kupacs a makk 1/4-ét borítja

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (250–400 év), lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, április második felében (későn fakadó változat) vagy lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik

• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik

• őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat) vagy nem színesedik, csak télen megbarnul (későn fakadó változat)

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil – mezohigrofil

• neutrofil, sótűrő

Elterjedés

• Európa

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken gyakori, helyenként az alacsony dombvidékekre is behatol

Élőhely

• erdős-sztyepp erdők, keményfás ligeterdők, cseres-kocsányos tölgyesek, gyertyános-kocsányos tölgyesek, ritkábban fenyőelegyes-tölgyesek

Egyéb

• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós

• területfoglalása csökkenőben van

Kocsányos tölgy

81. Fagaceae, Quercus

Vörös tölgy

Quercus rubra L. (Qu. borealis Michx.)

a: northern red oak, n: Rot-Eiche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse nyúlánk, kérge szürke, sokáig sima, csak idős korban repedezik sekélyen, koronája sudaras, ágai vékonyak

• vesszeje erősen bordás, vörösesbarna, fényes, rügyei hegyesek, világosbarnák, pillásak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 10–22 cm hosszúak, vékonyak, kopaszodók, felül fénylő zöldek, fonákuk sárgászöld

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 1–2-esével rövid kocsányon ülnek

• termése 2 év alatt érik, zömök, 20–25 mm hosszú, vörösesbarna, finoman szőrös makk, a lapos, tányérszerű kupacs a makk legfeljebb 1/4-ét borítja

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik

• termése szeptember második, október első felében érik, októberben hullik

• őszi lombszíne vörös- vagy sárgásbarna

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű, fagyérzékeny

• fényigényes

• mezofil

• acidoklin

Elterjedés

• atlantikus Észak-Amerika

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos

• az alföldi kötött és meszes talajok kivételével az egész országban megtalálhatók kisebb állományai

Élőhely

• kultúrállományok

Egyéb

• fája rózsaszínű, kemény, nehéz, kevésbé tartós

• a légszennyezést jól tűri

• feltűnő őszi lombszíneződése miatt zöldterületek fásítására alkalmas

Vörös tölgy

82. Fagaceae, Quercus

Olasz tölgy

Quercus virgiliana Ten.

a: vergilius’ oak, n: Italienische Eiche

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (20 m)

• törzse ± egyenes, kérge szürkésbarna, durván és főleg hosszan repedezett, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok

• vesszeje vastag, zöldesbarna, szürkén molyhos, rügyei nagyok, tompák, ± négy oldalúak, szürkén molyhosak

• levelei szórt állásúak, széles elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8–16 cm hosszúak, közepesen vastagok, felül kopaszodók, fénylő zöldek, fonákuk szürkén molyhos, később kopaszodó

• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, molyhos tengelyű, termős virágai hoszszú, merev és molyhos tengelyű füzéren ülnek

• termése 1 év alatt érik, 20–40 mm hosszú, okkersárga makk, a molyhos kupacs a makk 1/3-át borítja

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150–200 év), lassan növő faj

• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik

• termése októberben érik és hullik

• őszi lombszíne arany- vagy barnássárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• alföldjeinken ritkán fordul elő, dombvidékeinken és középhegységeinkben is szórványos

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek, ritkán lösz- és homoki tölgyesek

Egyéb

• fája a molyhos tölgyéhez hasonlít

Olasz tölgy

83. Rhamnaceae, Rhamnus

Varjútövis-benge, varjútövis, ebtövis

Rhamnus catharticus L.

a: common buckthorn, n: Gemeiner Kreuzdorn

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (6 m), törzse többnyire villásan elágazik, ágai felállóak, vesszőszerűek, kérge feketésszürke, ± vízszintesen repedező és fölpöndörödő kéregcserepekkel, lombozata laza

• vesszeje rendszerint szártövisben végződik, hamuszürke, fénylő, az erőteljes vesszőkön a rügyállás eltolt, rügyei sötétbarnák, elhajló csúcsúak

• levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, 5–7 cm hosszúak, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk zöld vagy kékeszöld

• poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgászöldek

• termése borsó nagyságú, fényesfekete benge, benne 3 csontárral, melyek tojásdad alakúak, 4–5 mm hosszúak, barnásszürkék

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése szeptemberben érik, télen hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil – xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Európa (Északkelet-Európából hiányzik), Nyugat-Ázsia

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Nyugat- és Dél-Dunántúlon szórványos, a Kisalföldön és az Alföldön helyenként hiányzik

Élőhely

• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, ritkábban üde lomberdők

Egyéb

• fája feltűnő narancsvörös, kemény, szép rajzolatú

• jó termőhelyen nőhet fatermetűvé

Varjútövis-benge

84. Rhamnaceae, Rhamnus

Kövi benge, sziklai benge, szirti benge, festő benge

Rhamnus saxatilis Jacq. (R. infectorius L., R. tinctorius W. et K.)

a: rock buckthorn, n: Felsenkreuzdorn

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1 m), habitusában hasonlít a varjútövis-bengéhez

• vesszeje rendszerint szártövisben végződik, nagyon vékony, sárgás- vagy világosbarna, az erőteljes vesszőkön a rügyállás eltolt, rügyei aprók, világosbarnák

• levelei keresztben átellenesek, lándzsásak vagy tojásdad lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fonákuk fehéreszöld

• poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgák

• termése gömbölyded, 5–7 mm átmérőjű, fényesfekete benge, benne 2–3 csontárral, melyek tojásdad alakúak, 3–4 mm hosszúak, szürkésbarnák

Biológiai jellemzők

• hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése július–augusztusban érik, télen hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• bazifil

Elterjedés

• Közép-Európa

Előfordulás

• középhegységi – magashegységi faj

• Soproni-dombvidék (Dudlesz-erdő, Szárhalom)

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek és széleik

Egyéb

• ritka, védett faj

• a varjútövis-bengével hibridizálódik, a hibrid (R. × gayeri Kárp.) a kövi bengével együtt fordul elő

Kövi benge

85. Grossulariaceae, Ribes

Havasi ribiszke

Ribes alpinum L.

a: alpine currant, n: Alpen-Johannisbeere

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5 m)

• vesszeje vékony, fénylőbarna, rügyei halványbarnák, görbülő csúcsúak

• levelei szórt állásúak, 3, ritkábban 5 karéjúak, 3–5 cm hosszúak, felül sötétzöldek, gyéren szőrösek, fonákuk fénylő világoszöld

• rendszerint kétlaki, virágai levélhónalji, felálló fürtökben nyílnak, sárgászöldek vagy pirosassárgák

• álbogyó termése borsó nagyságú, skarlátvörös, íztelen, magjai tojásdad alakúak, 2–2,5 mm hosszúak, barnásvörösek

Biológiai jellemzők

• hosszú életű, lassan növő faj

• lombfakadás után, áprilisban virágzik

• termése augusztusban érik, szeptemberben hullik

• őszi lombszíne arany- vagy sárgászöld

• tőről jól, gyökérről nagyon ritkán sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten fényigényes

• mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Európa magashegységei, Kaukázus

Előfordulás

• magashegységi faj

• Zempléni-hegység északi része, Bükk (Nagymező), Magas-Bakony

Élőhely

• bükkösök, szurdokerdők

Egyéb

• ritka, védett faj

• nálunk feltehetően jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)

Havasi ribiszke

86. Grossulariaceae, Ribes

Fekete ribiszke

Ribes nigrum L.

a: black currant, n: Schwarze Johannisbeere

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5–2 m)

• vesszeje szürkéssárga vagy szürkésbarna, rügyei világosbarnák, megdörzsölve kellemetlen szagúak

• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5–10 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk világoszöld, sárga mirigyekkel pontozott, feltűnő aromatikus illatúak

• poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, belül piroslók, kívül zöldek és finoman szőrösek, átható illatúak

• álbogyó termése borsó nagyságú, fekete, jellegzetes illatú, magjai megnyúltak, 1,8–2,6 mm hosszúak, feketék

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, áprilisban-májusban virágzik

• termése júliusban érik, augusztusban hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről és ritkán gyökérről is sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten fényigényes

• higrofil

• acidoklin

Elterjedés

• Európa (a déli részek kivételével), Nyugat-Ázsia

Előfordulás

• sík vidéki faj

• Szigetköz, Hanság, Gödi-szigetek, Ipolyszög, további előfordulásai feltehetően kivadulások

Élőhely

• sík vidéki ligeterdők, láperdők

Egyéb

• kipusztulással veszélyeztetett, védett faj

• számos fajtáját termesztik

Fekete ribiszke

87. Grossulariaceae, Ribes

Piros ribiszke, vörös ribiszke

Ribes rubrum L. (R. vulgare Lam.)

a: red currant, n: Rote Johannisbeere

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1–1,5 m)

• vesszeje szürke, ritkábban vörösesbarna, rügyei kicsik, világosbarnák

• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5–7 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk erezett, pelyhes

• poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, barnászöldek vagy világoszöldek

• álbogyó termése borsó nagyságú, piros, savanyú, magjai szabálytalan tojásdadok, 2–2,5 mm hosszúak, vöröses- vagy sárgásbarna színűek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, április-májusban virágzik

• termése júliusban érik, augusztusban hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• árnytűrő

• mezohigrofil - higrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Észak-, Nyugat- és Közép-Európa, de évszázadok óta termesztik és elvadul, így elterjedése nehezen megállapítható

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki) faj

• a Szigetközben, Hanságban és Dél-Dunántúlon gyakoribb, az ország többi részén rendkívül szórványos

Élőhely

• láperdők, ligeterdők, ritkábban üde lomberdők

Egyéb

• ritka faj

• termesztett alakjai is kivadulhatnak, melyeket az őshonos alfajtól nehéz elválasztani

Piros ribiszke

88. Grossulariaceae, Ribes

Vadköszméte, vadegres

Ribes uva-crispa L. (R. grossularia L.)

a: wild gooseberry, n: Stachelbeere

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1 m)

• vesszeje világosszürke, barázdált, rövid és kisebb-nagyobb, egyszerű tüskékkel, a szárcsomókon hármas, merev levéltövisekkel, rügyei világosbarnák

• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 2–6 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fényesek, fonákuk világoszöld, többnyire pelyhes

• poligám virágai 1–3 tagú, levélhónalji fürtökben nyílnak, zöldesek vagy piroslók

• álbogyó termése ovális, 12–15 mm hosszú, zöld, csupasz vagy mirigyszőrös, a magvak szabálytalan tojásdadok, 2,2–3,6 mm hosszúak, feketésbarnák

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, áprilisban virágzik

• termése május-júniusban érik, június-júliusban hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről és gyökérről is sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten fényigényes

• mezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa

Előfordulás

• középhegységi ( – magashegységi) faj

• a középhegységekben (különösen az Északi-középhegységben) gyakoribb, a dombvidékeken nagyon szórványos, az Alföldről szinte teljesen hiányzik, a Kisalföldön szórványos

Élőhely

• szikladomborzatú erdők, bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, ligeterdők

Egyéb

• termesztett alakjai gyakran kivadulnak, melyek hajtása nem tüskés

Vadköszméte

89. Fabaceae, Robinia

Fehér akác

Robinia pseudoacacia L.

a: black locust, n: Robinie

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse nyúlánk, ormós, térgörbe, kérge szürkésbarna, igen vastag, hálózatosan repedezett, koronája magasra tolódó, nagyon laza, ágai vékonyak

• vesszeje zegzugos, bordás, vörösesbarna, a levélripacs két oldalán 1-1 lapos, merev, szúrós pálhatövissel, rügyei rejtettek, rozsdabarnán szőrözöttek

• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–19 levélkéből állnak, melyek elliptikusak, 2,5–4,5 cm hosszúak, vékonyak, felül szürkészöldek, fonákuk halvány kékeszöld

• pillangós virágai levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, torkuk zöldessárga

• termése egyenes, lapos, 6–11 cm hosszú, vörösesbarna hüvely, magjai vese alakúak, 3–5 mm hosszúak, feketésbarnák

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése októberben érik, tél végén-tavasszal hullik

• őszi lombszíne zöldessárga vagy sárga

• tőről és gyökérről is jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes, fagyérzékeny

• fényigényes

• xeromezofil

• neutrofil, nitrofil

Elterjedés

• atlantikus Észak-Amerika

Előfordulás

• nálunk nem őshonos faj

• főleg a sík vidékeken és az alacsonyabb dombvidéken ültetik, de a középhegységekben is előfordulnak állományai

Élőhely

• kultúrerdők

Egyéb

• fája zöldesbarna, kemény, nehéz, tartós, kiváló tüzifa

• jó mézelő

• gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok (Rhizobium leguminosarum) élnek

• ma az ország erdőterületének több mint egyötödét foglalja el

• ahol megtelepedett, szinte kiírthatatlan, ezért számos természeti értéket veszélyeztet

Fehér akác

90. Rosaceae, Rosa

• Kisebb cserjék (0,2–3 m), száruk felálló, heverő vagy kúszó, többnyire tüskés, rügyeik félgömb vagy tompa kúp alakúak, leveleik szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, virágaik oldalhajtásokon magánosan vagy sátorozó fürtökben nyílnak, csipkebogyó áltermésük húsos falú, benne az aszmagok ± tojásdadok, 2–4 mm hosszúak, fásodott falúak

• lombfakadás után, május–júniusban virágoznak

• termésük szeptember–októberben érik, télen hullik

Erdei rózsa

Rosa arvensis Hudson

a: ayrshire rose, n: Feldrose

• kúszó szárú cserje, vesszeje vékony, zöld, vékony horgas tüskéi gyéren állnak, levelei (5–)7 tagúak, levélkéi puhák, fénytelenek, fonákukon gyéren pelyhesek, magános virágai kicsik, fehérek, 10–15 mm hosszú csipkebogyói pirosak

• hajtásai legyökerezhetnek

• Mátra, Bakony, Balaton-felvidék, Duna-vidék, Dráva-sík

• bükkösök, gyertyános-tölgyesek

Parlagi rózsa

Rosa gallica L.

a: french rose, n: Essigrose

• 0,2–0,8 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, zöldes, egyenes vagy enyhén ívelt, karcsú tüskékkel és mirigyes sertékkel borított, levelei (3–)5 tagúak, levélkéi nagyok, merevek, bőrszerűek, magános virágai nagyok, bíborszínűek, 15–20 mm hosszú csipkebogyói barnáspirosak, mirigyszőrösek

• gyöktörzse kúszó, telepeket alkothat

• az Északi-középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az alföldeken ritkább

• száraz tölgyesek szélei, tisztásai

Erdei rózsa, parlagi rózsa

91. Rosaceae, Rosa

Havasalji rózsa

Rosa pendulina L.

a: alpine rose, n: Alpenrose

• 0,5–1,5 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje sárgászöld, legfeljebb az alsó szakaszon lévő, sűrűn álló, serteszerű tüskékkel, levelei 7–11 tagúak, levélkéi kopaszak, fonákuk gyakran mirigyes és megdörzsölve gyanta illatú, magános virágai nagyok, sötétlilás pirosak, ciklámen illatúak, 15–20 mm hosszú csipkebogyói csüngők, megnyúltak, narancsvörösek, mirigyszőrösek

• gyökérről sarjad, laza sarjtelepet alkot

• magashegyvidéki-alhavasi maradvány faj, védett

• Északi-középhegység (hiányzik a Cserhátból), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hegység, Vend-vidék)

• bükkösök, szurdokerdők, szirti gyöngyvesszős cserjések

Jajrózsa

Rosa spinosissima L. (R. pimpinellifolia L.)

a: burnet rose, n: Bibernellrose

• 0,2–1 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, világosbarna, sűrűn álló, hosszú és rövid, egyenes tüskékkel, valamint mirigyes sertékkel borított, levelei 7–11 tagúak, levélkéi aprók, kopaszak vagy elszórtan szőrösek, magános virágai tejfehérek, 10–15 mm átmérőjű csipkebogyói fényes feketék

• gyökérről sarjad, sűrű sarjtelepet alkot

• az Északi- és Dunántúli-középhegységben (főleg a csúcsokon és széleken) nem ritka, a Dunántúl egyéb területein és az Alföldön ritka

• száraz tölgyesek szélei, tisztásai

Havasalji rózsa, Jajrózsa

92. Rosaceae, Rosa

Gyepűrózsák

Rosa canina L. agg.

a: dog rose, n: Hundsrose

• 1–3 m magas, ívesen meghajló, zöld szárú cserjék, tüskéik nagyok, széles alapúak, horgasak, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszak vagy gyéren szőrösek, megdörzsölve nem illatosak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, kopaszak

• a középhegységekben és a dombvidéken gyakoribbak, a sík vidéken ritkábbak

• száraz tölgyesek szélei, szegélycserjések, felhagyott területek, mezsgyék

Rozsdás rózsák

Rosa rubiginosa L. agg.

a: sweet briar, n: Weinrose

• 1–3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszok vagy a fonákukon kissé szőrösek, dúsan mirigyesek, megdörzsölve alma, gyanta vagy parfüm illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek

• az egész országban szórványosan, de főleg a hegy-dombvidékeken találhatók

• száraz-félszáraz erdők, származékaik

Molyhos rózsák

Rosa tomentosa Sm. agg.

a: downy-leaved dog rose, n: Filzrose

• 1–3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik erősen molyhos szőrzetűek, megdörzsölve gyanta illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek

• Északi-középhegység (Zempléni-hg., Tarna-vidék, Börzsöny), Dunántúli-középhegység (Bakony), Nyugat- és Dél-Dunántúl (Zselic)

• üde lomberdők

Gyepűrózsák, rozsdás rózsák, molyhos rózsák

93. Rosaceae, Rubus

Hamvas szeder, kék szeder

Rubus caesius L.

a: dewberry, n: Kratzbeere

Alaki jellemzők

• félcserje (0,5–0,8 m), ívesen meghajló, csúcsán rendszerint legyökeresedő hajtásokkal

• vesszeje hengeres, vörösesbarna, hamvas, egyenlőtlenül elszórt, ár alakú tüskékkel, rügyei világosbarnák

• levelei szórt állásúak, hármasak, zöldek, fonákuk lágyan szőrös

• virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, a szirmok a csészénél hosszabbak, fehérek

• szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, kevés részterméskéből áll, hamvaskék, savanykás

Biológiai jellemzők

• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj

• lombfakadás után, június–júliusban virágzik

• termése augusztus–szeptemberben érik és hullik

• őszi lombszíne zöld- vagy barnászöld

• tőről jól sarjad, elsőéves hajtásvégei legyökeresedhetnek

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• árnytűrő

• higrofil

• neutrofil, nitrofil

Elterjedés

• Eurázsia

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj

• az egész országban gyakori

Élőhely

• sík vidéki ligeterdők, láperdők, ritkábban patak menti ligeterdők, üde lomberdők

Egyéb

• a heverő szárú var. arvalis Rchb. változata szántókon és bolygatott gyomtársulásokban terjedőben van

Hamvas szeder

94. Rosaceae, Rubus

Molyhos szeder

Rubus canescens DC. (R. tomentosus Borkh.)

a: –, n: Filz-Brombeere

Alaki jellemzők

• félcserje (0,6–1 m), vesszejei kétfélék lehetnek

• vesszeje szögletes, a földre terültek sűrűn szőrösek, a felegyenesedők kopaszak vagy gyéren szőrösek, tüskéi rövidek, hátrahajlottak

• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 levélkéből ujjasan összetettek, kissé bőrszerűek, felül sötétzöldek, fonákuk fehéren molyhos

• virágai dús virágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, sárgásfehérek

• szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll, fényesfekete, ± száraz húsú, aromatikus ízű

Biológiai jellemzők

• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj

• lombfakadás után, júniusban virágzik

• termése augusztus-szeptemberben érik és hullik

• őszi lombszíne zöld vagy barnásszöld

• tőről jól sarjad, földre terült hajtásai legyökeresedhetnek

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• baziklin, ± nitrofil

Elterjedés

• Európa déli fele, Kis-Ázsia, Kaukázus

Előfordulás

• (dombvidéki –) középhegységi faj

• főleg középhegységeinkben él, szórványos a dombvidékeken

Élőhely

• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek és főleg szélei, vágások, felhagyott szőlők

Egyéb

• kevéssé ismert faj

Molyhos szeder

95. Rosaceae, Rubus

Földi szedrek, vadszedrek

Rubus fruticosus L. agg.

a: blackberry, n: Brombeere

Alaki jellemzők

• félcserjék (1–2,5 m), változatos megjelenéssel, mely két fő csoportra osztható: alacsonyabb, elfekvő szárú és magasabb, ívesen meghajló szárú fajokra

• vesszejük hengeres, elfekvő, árszerű tüskékkel, sertékkel és mirigyszőrökkel sűrűn fedett (borzas szedrek), vagy vesszejük szögletes, erőteljes, ívesen meghajló, erős, széles alapú, ritkán álló tüskékkel fedett (tüskés szedrek), rügyeik világosbarnák

• leveleik szórt állásúak, az elfekvő szárú fajoknál többnyire 3 levélkéből összetettek, felül zöldek, fonákuk lágyan, sűrűn szőrösek, illetve az ívesen meghajló szárú fajoknál többnyire 5 levélkéből ujjasan összetettek, felül sötétzöldek, fonákuk kopasz, gyéren vagy sűrűn szőrös

• virágaik dús virágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, rózsaszínűek vagy piroslók

• szeder terméscsoportjuk a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll, fényesfekete, lédús, édes-savanykás ízű

Biológiai jellemzők

• két éves életciklusú, gyorsan növő fajok

• lombfakadás után, június–júliusban virágoznak

• termésük augusztus–októberben érik és hullik

• őszi lombszínük zöld, ibolyás- vagy barnászöld

• tőről jól sarjadnak, elsőéves hajtásvégeik legyökeresedhetnek

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényűek

• árnytűrők/fényigényesek

• mezofil – mezohigrofil/xeromezofil

• neutrofil, nitrofil

Elterjedés

• Nyugat- és Közép-Európa

Előfordulás

• dombvidéki - középhegységi fajok

• hegy- és dombvidékeinken gyakoriak, az alföldről szinte teljesen hiányoznak

Élőhely

• bükkösök, szurdokerdők, patak menti ligeterdők / erdőszélek, vágásterületek

Egyéb

• hazánkban 73 kisfajukat különítik el

Földi szedrek

96. Rosaceae, Rubus

Málna, erdei málna

Rubus idaeus L.

a: raspberry, n: Himbeere

Alaki jellemzők

• félcserje (1–1,5 m), felálló, csúcsán meghajló hajtásokkal

• vesszeje hengeres, kissé zegzugos, szürkésbarna, hamvas, különösen a töve felé merev, vékony tüskékkel fedett, de lehet tüskétlen is, rügyei világosbarnák

• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 3 vagy 5, ritkábban 7 levélkéből összetettek, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk fehéren nemezes

• virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, szirmai a csészénél rövidebbek, fehérek

• szeder terméscsoportja a vacokkúpról könnyen leválik, sok részterméskéből áll, világospiros, bársonyos felületű, édes

Biológiai jellemzők

• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése júliusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöld vagy barnászöld

• gyökérről jól sarjad, hajtásvégei nem gyökeresednek le

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten árnytűrő

• mezofil

• (acidoklin –) neutrofil, nitrofil

Elterjedés

• Euroszibéria

Előfordulás

• középhegységi – magashegységi faj

• középhegységeinkben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakori, Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön szórványos

Élőhely

• bükkösök, szikladomborzatú erdők, főleg vágásterületeik

Egyéb

• nagyobb termésű fajtáit termesztik

Málna

97. Liliaceae, Ruscus

Szúrós csodabogyó, egértövis

Ruscus aculeatus L.

a: butcher’s broom, n: Stacheliger Mäusedorn

Alaki jellemzők

• örökzöld törpecserje (50 cm), szára föláll és elágazik, levélágai ± átellenesen állanak, tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, tompa zöld színűek, szúrósak

• levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el

• egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 1–2-esével erednek, zöldesfehérek

• termése gömbölyded, 10–15 mm átmérőjű, kárminpiros bogyó, benne többnyire 1 gömbölyded, 6–9 mm hosszú, viaszfényű mag van

Biológiai jellemzők

• rövid életű, lassan növő faj

• márciusban virágzik

• termése októberben érik, télen hullik

• gyöktörzséről sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten árnytűrő

• mezofil

• bazifil

Elterjedés

• Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék (Balatonederics, Szigliget), Dél-Dunántúl (Somogy, Baranya és Tolna megye)

Élőhely

• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, ritkábban mészkedvelő tölgyesek, keményfás ligeterdők

Egyéb

• védett faj

Szúrós csodabogyó

98. Liliaceae, Ruscus

Lónyelvű csodabogyó

Ruscus hypoglossum L.

a: double tongue, n: Zungenblättriger Mäusedorn

Alaki jellemzők

• örökzöld törpecserje (20–30 cm), szára ferde, egyszerű, ritkán elágazó, levélágai alul ± átellenesen, felül váltakozva állnak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 4–7 cm hosszúak, fénylő zöldek, nem szúrósak

• levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el

• egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 5–6-osával erednek, zöldesfehérek

• termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, gyakran kétoldalt kissé lapított bogyó, benne többnyire 2 félgömbölyű, 5–6 mm hosszú viaszfényű mag van

Biológiai jellemzők

• rövid életű, lassan növő faj

• március második, április első felében virágzik

• termése októberben érik, télen hullik

• gyöktörzséről sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• árnytűrő

• mezofil

• bazifil

Elterjedés

• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• Dunántúli-középhegység (Magas-Bakony, Keszthelyi-hegység, Sümeg), Dél-Dunántúl

Élőhely

• bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

Egyéb

• ritka, védett faj

Lónyelvű csodabogyó

99. Salicaceae, Salix

Fehér fűz, ezüst fűz

Salix alba L.

a: white willow, n: Silberweide

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse nyúlánk, ± szabálytalanul hajlott, kérge barnásszürke, hosszant repedezett, koronája megnyúlt kúp alakú, ágai felállók, seprőszerűen elágazók

• vesszeje vékony, zöldesbarna, élénksárga vagy élénkpiros, a csúcsi részen selymesen szőrös, rügyei a vesszőhöz hasonló színűek, selymesen szőrösek

• levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű

• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek

• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (100–120 év), gyorsan növő faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése és magja június első felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• higrofil

• baziklin

Elterjedés

• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken gyakori, de megtalálható a hegy-dombvidékek széles völgyeiben is

Élőhely

• puhafás ligeterdők

Egyéb

• fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű

• vízbe merülő törzse légzőgyökereket fejleszt („szakállas fűz”)

• ma szelektált kultúrváltozatait ültetik, ezért az alapfaj visszaszorulóban van

• jó mézelő

• magas tavaszi vízállásos helyeken vesszőtermelésre korábban ún. fejesfa üzemmódot alkalmaztak

Fehér fűz

100. Salicaceae, Salix

Füles fűz, zsályafűz

Salix aurita L.

a: eared willow, n: Ohrweide

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5–2 m), sűrű ágrendszerrel

• vesszeje vékony, vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei feketésbarnák, kopaszok

• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 2,5–5 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, feltűnően ráncosak és hullámos élűek, felül kissé fénylő zöldek, fonákuk kékesszürke, kopaszodó

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék

• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik

• termése és magja májusban érik és hullik

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• higrofil

• acidofil

Elterjedés

• Európa, szubatlanti jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• szórványos a Beregi-síkon, Nyírségen, Északi-középhegységben, Hanságban, Bakonyalján, Belső-Somogyban, valamivel gyakoribb Nyugat-Dunántúlon

Élőhely

• fűz- és nyírlápok, fenyőelegyes-tölgyesek szélei, láprétek, lápok

Egyéb

• ritka, védett faj

Füles fűz

101. Salicaceae, Salix

Kecskefűz, leányfűz, pálmafűz, barkafa

Salix caprea L.

a: goat willow, n: Salweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (10 m)

• törzse ± egyenes, erősen ágas, kérge sima, szürke, szögletes paraszemölcsökkel, idős korban hosszant repedezett

• vesszeje vastag, sárgás- vagy vörösesbarna, szürkén szőrös, rügyei zöldes- vagy vörösesbarnák, kopaszak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5–10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, ráncosak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk sűrűn molyhos

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék

• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik

• termése és magja májusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöldessárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• fényigényes

• mezofil

• acidoklin

Elterjedés

• Eurázsia

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken szórványos

Élőhely

• vágásterületek, üde lomberdők és mészkerülő erdők szélei; utak, nyiladékok szegélye, rézsűk, roncsolt területek

Egyéb

• pionír faj

• jó mézelő

• a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja

Kecskefűz

102. Salicaceae, Salix

Rekettyefűz, hamvas fűz

Salix cinerea L.

a: gray willow, n: Aschweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (5 m), félgömb alakú, tövétől erősen elágazó bokorral

• vesszeje vastag, zöldes- vagy feketésszürke, sűrűn, feketésszürkén szőrös, rügyei sárgásbarnák, szürkén molyhosak

• levelei szórt állásúak, megnyúlt visszás tojásdadok, 5–12 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, ráncosak, felül matt szürkészöldek, fonákuk sűrűn, szürkén molyhos

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék

• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik

• termése és magja májusban érik és hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• fényigényes

• higrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Eurázsia, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki (– középhegységi) faj

• az alföld egyes részeiről és a középhegységek magasabb pontjairól hiányzik, egyébként gyakori

Élőhely

• fűz- és nyírlápok, égerlápok szélei, láprétek, mocsárrétek, magassásosok, nádasok

Egyéb

• pionír jellegű faj

• jó mézelő

• a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja

Rekettyefűz

103. Salicaceae, Salix