Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 104. Salicaceae, Salix Törékeny fűz
- 105. Salicaceae, Salix Babérfűz
- 106. Salicaceae, Salix Csigolyafűz
- 107. Salicaceae, Salix Serevényfűz
- 108. Salicaceae, Salix Mandulafűz
- 109. Salicaceae, Salix Kosárkötőfűz
- 110. Caprifoliaceae, Sambucus
- 111. Caprifoliaceae, Sambucus Vörös bodza
- 112. Fabaceae, Sarothamnus
- 113. Rosaceae, Sorbus Lisztes berkenye
- 114. Rosaceae, Sorbus Madárberkenye
- 115. Rosaceae, Sorbus Házi berkenye
| Parti fűz, szürke fűz
Salix elaeagnos Scop. (S. incanca Schrank) a: hoary willow, n: Grauweide Alaki jellemzők • nagyobb cserje (5 m), ritkán kis termetű fa, törzse egyenes, kérge sötétszürke • vesszeje közepesen vastag, zöldesszürke vagy vörösesbarna, finoman szőrös, ízközei nagyon rövidek, rügyei sárgásbarnák, finoman szőrösek • levelei szórt állásúak, szálas lándzsásak, 5–12 cm hosszúak, középső szakaszukon hosszan párhuzamos szélűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákuk szürkésfehéren nemezes • kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei vörösesbarnák, ill. halványzöldek • termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás előtt vagy azzal egy időben, április második felében virágzik • termése és magja májusban érik és hullik • őszi lombszíne zöldessárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • higrofil • bazifil Elterjedés • Közép- és Dél-Európa magashegyvidéke Előfordulás • magashegységi faj, nálunk dealpin elem • Felső-Duna (Szigetköz), Rába, Mura, Felső-Tisza mentén szórványosan, Zempléni-hegyég (Komlóska-völgy) Élőhely • hordalékcserjések, ritkábban bokorfüzesek Egyéb • ritka, védett faj • pionír faj • parkokban is ültetik, különösen a keskeny levelű változata (cv. Angustifolia) kedvelt Parti fűz 104. Salicaceae, Salix
a: crack willow, n: Bruchweide Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15–20 m) • törzse gyakran görbe, erős ágakra bomló, kérge barnásszürke, mélyen és kissé hálózatosan repedezett, koronája széles, boltozatos, ritka • vesszeje vastagabb, sárgásbarna, kopasz, az elágazásoknál pattanva törik, rügyei sárgásbarnák vagy feketedők, kopaszak • levelei szórt állásúak, lándzsásak, 6–15 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk halvány- vagy kékeszöld • kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek • termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövidebb életű (70–80 év), gyorsan növő faj • lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik • termése és magja júniusban érik és hullik • őszi lombszíne zöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • fényigényes • higrofil • acidoklin Elterjedés • Euroszibéria Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az egész országban elterjedt a folyók és patakok mentén Élőhely
• puhafás ligeterdők, patak menti ligeterdők Egyéb
• fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű • a fehér fűzzel alkotott hibridje a berki fűz (S. × rubens Schrank) gyakori, tömegesen a Tisza és mellékfolyói mentén fordul elő • pionír faj, jó mézelő • vastag, merev vesszői kosárfonásra alig használhatók Törékeny fűz 105. Salicaceae, Salix
a: bay willow, n: Lorbeerweide Alaki jellemzők • nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m) • törzse egyenes, kérge szürke, hosszant repedezett, koronája elliptikus, ágai felállók • vesszeje vastagabb, sárgászöld vagy vörösesbarna, feltűnően fényes, kopasz, rügyei vörösesbarnák, fényesek • levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, kopaszak, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld • kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek • termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövidebb életű (60 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, júniusban virágzik • termése és magja augusztusban érik és hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • higrofil • acidofil Elterjedés • Eurázsia, szubboreális jelleggel Előfordulás • sík vidéki faj • a Szatmár-Beregi-síkon és a Délkeleti-Nyírségen vannak szórvány előfordulásai, a Hanságból, Tapolcai-medencéből, Zempléni-hegység északi részéről kipusztult Élőhely
• nyír- és fűzlápok Egyéb
• nagyon ritka, védett faj • nálunk jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum) Babérfűz
106. Salicaceae, Salix Csigolyafűz, bíborfűz, sárfűz Salix purpurea L. a: purple willow, n: Purpur-Weide Alaki jellemzők • nagyobb cserje (4 m), koronája seprőszerűen szétágazó, néha rövid törzse van, kérge sima, sárgásszürke • vesszeje vékony, sárgászöld vagy sárgásvörös, fényes, kopasz, előfordul az eltoltan keresztben átellenes rügyállás is, rügyei sárgásbarnák, gyakran bíborpiros árnyalattal, fényesek, kopaszok • levelei szórt állásúak, de eltoltan keresztben átellenesek is lehetnek, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül kissé fénylő sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy kékeszöld • kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, oldalra hajlók, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák • termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik • termése és magja május-júniusban érik és hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • kiegyenlített hőigényű • fényigényes • higrofil • baziklin Elterjedés • Európa (az északi, északkeleti részek kivételével), Észak Afrika Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj • elsősorban a Duna és mellékfolyói mentén él, a Tisza és mellékfolyói, illetve a hegy-dombvidéki patakok mentén szórványosabb Élőhely • bokorfüzesek; árkok, kubikgödrök, holtágak, patakhordalékok Egyéb • pionír faj • értékes fonófűz • jó mézelő Csigolyafűz 107. Salicaceae, Salix
a: rosemary-leaved willow, n: Rosmarinblättrige Weide Alaki jellemzők • kisebb cserje (1 m), törzse elfekvő, rövid, ágai vesszőszerűek, feltörők • vesszeje feltűnően vékony, vörösesbarna, selymesen szőrös, rügyei aprók, vörösesbarnák, selymesen szőrösek • levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, ezüstösen selymesen szőrösek, felül kopaszodók, sötétzöldek • kétlaki, porzós és termős füzérei kicsinyek, gömbölydedek, tömöttek, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák • termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás előtt, márciusban virágzik • termése és magja május második felében érik és hullik • őszi lombszíne sárga vagy barnásvörös • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • mezohigrofil • baziklin Elterjedés • Eurázsia, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) faj • tömeges a Duna-Tisza közén, az Alföld többi részén és a hegy-, dombvidékeken szórványos Élőhely • láprétek, üde homoki gyepek, ritkábban magassásosok Egyéb • ritkulóban lévő faj • pionír jellegű faj Serevényfűz 108. Salicaceae, Salix Mandulafűz, mandulalevelű fűz, háromporzós fűz Salix triandra L. (S. amygdalina L.) a: almond-leaved willow, n: Mandelweide Alaki jellemzők • nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m), ágrendszere sűrű, kérge barnásszürke, cserepesen leváló és világosan foltos • vesszeje vastagabb, kissé szögletes, zöldes vagy zöldesbarna, fényes, gyakran elágazó, rügyei barnák vagy zöldesbarnák, belső oldalukon gyengén molyhosak • levelei szórt állásúak, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, a középső szakaszon hosszan ± párhuzamos szélűek, kopaszak, nem fénylők, felül sötétzöldek, fonákuk kékesszürke vagy fehéres • kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek • termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás előtt, március végén, április elején, majd júliusban, augusztus első felében újra virágzik • termése és magja június-augusztusban érik és hullik • őszi lombszíne zöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • fényigényes • higrofil Elterjedés • Eurázsia Előfordulás • sík vidéki faj • alföldjeinken a folyók mentén mindenütt gyakori Élőhely • bokorfüzesek Egyéb • pionír faj • nálunk a kékesszürke levélfonákú alfaja, a ssp. discolor (Koch) Arcangeli él • hámozás után is fehér vesszeje fonásra kiválóan alkalmas • jó mézelő Mandulafűz 109. Salicaceae, Salix Kosárkötőfűz, kötő fűz, kenderfűz Salix viminalis L. a: water willow, n: Korbweide Alaki jellemzők • nagyobb cserje (5 m), vesszői nyúlánkak, fölfelé törők, kérge sima, szürkészöld, paraszemölcsös • vesszeje vastag, sárgás- vagy zöldesbarna, csúcsi részén szürkén molyhos, hosszú ízközű, rügyei zöldessárgák vagy vörösesbarnák, finoman szőrösek • levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 10–20 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, visszahajló élűek, felül sötétzöldek, fonákuk ezüstszürkén selymes • kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei sötétek • termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik • termése és magja májusban érik és hullik • őszi lombszíne zöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • higrofil • neutrofil Elterjedés • Közép-Európa, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki faj • alföldjeinken a folyók mentén gyakori, szórványosan fölbukkan a hegy-, dombvidékek patakjai mentén is Élőhely • bokorfüzesek Egyéb • pionír faj • leggyakoribb fonófűzünk • jó mézelő Kosárkötőfűz 110. Caprifoliaceae, Sambucus Fekete bodza Sambucus nigra L. a: common elder, n: Schwarzer Holunder Alaki jellemzők • nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (8 m) • törzse hajlott, alacsonyan elágazó, parás kérge világosszürke, hosszant, szalagszerűen repedezett, koronája szabálytalan, ágai ívesen kihajlók • vesszeje vastag, bordás, parásodó kérgű, zöldes- vagy világosszürke, erősen kiemelkedő rozsdabarna paraszemölcsökkel és nagy, fehér laza béllel, rügyei sötétbarnák, borzasak • levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5–7 tagúak, levélkéi tojásdadok, 4–12 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk világoszöld • virágai sátorozó bogernyőkben nyílnak, sárgásfehérek, erős illatúak • termése gömbölyű, 5–6 mm átmérőjű, fényes ibolyásfekete benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 3,5–4,5 mm hosszúak, zöldesbarnák Biológiai jellemzők • hosszú életű (100 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, május végén, június elején virágzik • termése augusztus-szeptemberben érik, október–novemberben hullik • őszi lombszíne zöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • mezofil • neutrofil, nitrofil Elterjedés • Európa, Kaukázus Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az egész országban gyakori, kivéve az Alföld legszárazabb belső részeit Élőhely
• üde, bolygatott lomberdők és főként vágásaik, akácosok, üde gyomtársulások Egyéb
• fatermetűvé csak szabad állásban és kedvező termőhelyen fejlődik • fája világossárga, kemény, szívós • termését kedvelik a madarak, valamint ételek, italok színezésére használják Fekete bodza 111. Caprifoliaceae, Sambucus Vörös bodza, szarvasbodza, fürtös bodza Sambucus racemosa L. (S. sibirica Nakai) a: alpine elder, n: Roter Holunder Alaki jellemzők • nagyobb cserje (2–4 m), szára fölálló, ágai ívesen kihajlanak • vesszeje vastag, bordás, szürkés- vagy olajbarna, bele rozsdasárga, rügyei vörösesbarnák • levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5 tagúak, levélkéi nyúlánkak, lándzsás tojásdadok, 5–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld • virágai tojásdad alakú bugákban nyílnak, zöldessárgák, majd sárgásfehérek, illatosak • termése gömbölyded, 4–5 mm átmérőjű, fénylő, korallpiros benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 2,2–3,2 mm hosszúak, narancssárgák Biológiai jellemzők • rövid életű (20 év), gyorsan növő faj • lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik • termése július-augusztusban érik, szeptember-októberben hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről jól, gyökérről ritkán sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • árnytűrő • mezofil • acidoklin, nitrofil Elterjedés • Közép- és Dél-Európa Előfordulás • (középhegységi –) magashegységi faj • Északi-középhegység (kivéve Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Nyugat-Dunántúl, Mecsek Élőhely • bükkösök, szurdokerdők és vágásaik Egyéb • ritkulóban lévő faj Vörös bodza 112. Fabaceae, Sarothamnus Seprőzanót Sarothamnus scoparius (L.) Wimmer (Cytisus scoparius /L./ Link) a: scotch broom, n: Besenginster Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5–2 m), szára fölálló, hajtásrendszere sűrűn elágazó, fölfelé törő, seprőszerű, kérge zöldesszürke, finoman repedezett • vesszeje feltűnően vékony, barázdált és erősen bordás, sötétzöld, rügyei aprók, zöldek • levelei szórt állásúak, a hajtás alsó és középső részén megjelenők hármasak, levélkéik visszás tojásdadok, 1–2 cm hosszúak, selymesen szőrös fonákúak, hamar lehullók, a hajtás felső részén megjelenők egyszerűek, elliptikusak, 0,5–1 cm hosszúak, őszig fennmaradók • pillangós virágai levélhónaljiak, magánosak, élénksárgák • termése lapos, 2,5–4 cm hosszú, fekete, pillás élű hüvely, magjai elliptikusak, 3–4 mm hosszúak, sárgásbarnák, fényesek Biológiai jellemzők • rövid életű (10 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, május-júniusban virágzik • termése augusztusban érik, télen hullik • őszi lombszíne zöld • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű, fagyérzékeny • fényigényes • xeromezofil • acidofil Elterjedés • Nyugat- és Közép-Európa, szubatlanti jelleggel Előfordulás • őshonossága vitatható, talán Nyugat-Dunántúlon feltételezhető • vadtakarmánynak ültetik, az Alföld kivételével sok helyen kivadult az országban Élőhely • mészkerülő erdők szélei, tisztásai, vágásai Egyéb • zöld hajtásait télen szívesen fogyasztja a vad • hideg teleken tövig lefagyhat Seprőzanót 113. Rosaceae, Sorbus Lisztes berkenye, süvöltény Sorbus aria (L.) Crantz s.l. a: common whitebeam, n: Gemeine Mehlbeere Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15 m) • törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, kérge sima, sötétszürke, fehéren foltos, koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas • vesszeje vörösesbarna, fényes, kopaszodó, rügyei tojásdadok, hegyesek, zöldek vörös foltokkal, ragadósak • levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy kerekdedek, 5–14 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk maradandóan fehéren nemezes • virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok sűrűn nemezes • almácska termése ovális, 12–15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett, benne 2 kövecses magházzal, magjai 5–6 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák, selyemfényűek Biológiai jellemzők • hosszabb életű (100–150 év), lassan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése szeptemberben érik, tél elején hullik • őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga • tőről és gyökérről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil – xeromezofil • baziklin Elterjedés • Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Kőszegi-hegység Élőhely
• szikladomborzatú erdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek Egyéb
• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű • alakkörébe tartozik a kerekded levelű, xeromorf felépítésű, védett déli berkenye (S. graeca /Spach./ Lodd.) is • jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik • a barkócaberkenyével (S. torminalis) hibridizálódik, az így létrejött, védett kisfajok a Dunántúli-középhegység bennszülöttjei Lisztes berkenye 114. Rosaceae, Sorbus
a: mountain ash, n: Eberesche Alaki jellemzők • kis termetű fa (10 m) • törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, kérge sima, világosszürke, fényes, erősen paraszemölcsös, koronája megnyúlt tojásdad, laza, ágai nyúlánkak, fölfelé törők • vesszeje szürkés- vagy vörösesbarna, hosszú ízközű, rügyei nyúlánk tojásdadok, ibolyásfeketék • levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–15 levélkéből összetettek, melyek megnyúlt elliptikusak, 2–5 cm hosszúak, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban ép szélűek • virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok molyhos • almácska termése gömbölyded, 9–10 mm átmérőjű, cinóbervörös, paraszemölcsös, benne 3 pergamenfalú magházzal, magjai 3,5–4,5 mm hosszúak, féltojás alakúak, vörösesbarnák Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május második felében virágzik • termése szeptemberben érik, tél végén hullik • őszi lombszíne sötétvörös • tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • xeromezofil • acidoklin Elterjedés • Európa, szubboreális jelleggel Előfordulás • középhegységi – magashegységi faj • az Északi-középhegység magasabb fekvéseiben, a Nyugat-Dunántúlon gyakoribb, a Dunántúl egyéb területein nagyon szórványos Élőhely
• mészkerülő erdők, sziklaerdők Egyéb
• fája barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű • molyhos levelű változata (var. lanuginosa /Kit./ Schur) inkább mészkedvelő • termése sok C-vitamint tartalmaz, a madarak kedvelik és terjesztik • mutatós díszfa is Madárberkenye 115. Rosaceae, Sorbus
a: service tree, n: Speierling Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15–20 m) • törzse egyenes, hengeres, kérge apró pikkelyekre repedező, sötétbarna, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok • vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, csúcsa felé finoman szőrös, rügyei megnyúlt tojásdadok, hegyesek, fényesek, sárgászöldek vöröses árnyalattal, ragadósak • levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 15–19 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 3,5–5 cm hosszúak, részarányos vállúak, végig fűrészesek • virágai sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok gyapjas • almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5–3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő, paraszemölcsös, 5 pergamenfalú magházzal, magjai 6–7 mm hosszúak, széles tojásdadok, gesztenyebarnák Biológiai jellemzők • hosszú életű (200–300 év), lassan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése októberben érik és hullik • őszi lombszíne vörös • tőről és gyökérről mérsékelten sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes, kissé fagyérzékeny • fényigényes • xeromezofil • baziklin Elterjedés • Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel( Közép-Európában feltehetően meghonosodott Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses • a Dunántúli-középhegységben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi-középhegységben és Dél-Dunántúlon szórványosabb Élőhely
• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőszélek, mezsgyék, szőlők, gyümölcsösök Egyéb
• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű • körte alakú (f. pyrifera Hayne) és alma alakú (f. pomifera Hayne) terméssel bíró alakjait lehet elkülöníteni • régebben a fajt gyümölcséért termesztették • visszaszorulóban lévő faj Házi berkenye 116. Rosaceae, Sorbus
Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
