Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai



Yüklə 1,53 Mb.
səhifə8/10
tarix02.05.2018
ölçüsü1,53 Mb.
#40921
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10
Parti fűz, szürke fűz

Salix elaeagnos Scop. (S. incanca Schrank)

a: hoary willow, n: Grauweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (5 m), ritkán kis termetű fa, törzse egyenes, kérge sötétszürke

vesszeje közepesen vastag, zöldesszürke vagy vörösesbarna, finoman szőrös, ízközei nagyon rövidek, rügyei sárgásbarnák, finoman szőrösek

levelei szórt állásúak, szálas lándzsásak, 5–12 cm hosszúak, középső szakaszukon hosszan párhuzamos szélűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákuk szürkésfehéren nemezes

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei vörösesbarnák, ill. halványzöldek

termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt vagy azzal egy időben, április második felében virágzik

• termése és magja májusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöldessárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• higrofil

• bazifil

Elterjedés

• Közép- és Dél-Európa magashegyvidéke

Előfordulás

• magashegységi faj, nálunk dealpin elem

• Felső-Duna (Szigetköz), Rába, Mura, Felső-Tisza mentén szórványosan, Zempléni-hegyég (Komlóska-völgy)

Élőhely

• hordalékcserjések, ritkábban bokorfüzesek



Egyéb

• ritka, védett faj

• pionír faj

• parkokban is ültetik, különösen a keskeny levelű változata (cv. Angustifolia) kedvelt

Parti fűz

104. Salicaceae, Salix

Törékeny fűz, csörögefűz

Salix fragilis L.

a: crack willow, n: Bruchweide

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15–20 m)

törzse gyakran görbe, erős ágakra bomló, kérge barnásszürke, mélyen és kissé hálózatosan repedezett, koronája széles, boltozatos, ritka

vesszeje vastagabb, sárgásbarna, kopasz, az elágazásoknál pattanva törik, rügyei sárgásbarnák vagy feketedők, kopaszak

levelei szórt állásúak, lándzsásak, 6–15 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk halvány- vagy kékeszöld

• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek

termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (70–80 év), gyorsan növő faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése és magja júniusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• fényigényes

• higrofil

• acidoklin

Elterjedés

• Euroszibéria

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• az egész országban elterjedt a folyók és patakok mentén

Élőhely


• puhafás ligeterdők, patak menti ligeterdők

Egyéb


• fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű

• a fehér fűzzel alkotott hibridje a berki fűz (S. × rubens Schrank) gyakori, tömegesen a Tisza és mellékfolyói mentén fordul elő

• pionír faj, jó mézelő

• vastag, merev vesszői kosárfonásra alig használhatók

Törékeny fűz

105. Salicaceae, Salix

Babérfűz, borostyánfűz, ötporzós fűz

Salix pentandra L.

a: bay willow, n: Lorbeerweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m)

törzse egyenes, kérge szürke, hosszant repedezett, koronája elliptikus, ágai felállók

vesszeje vastagabb, sárgászöld vagy vörösesbarna, feltűnően fényes, kopasz, rügyei vörösesbarnák, fényesek

levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, kopaszak, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld

• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek

termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (60 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, júniusban virágzik

• termése és magja augusztusban érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• higrofil

• acidofil

Elterjedés

• Eurázsia, szubboreális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki faj

• a Szatmár-Beregi-síkon és a Délkeleti-Nyírségen vannak szórvány előfordulásai, a Hanságból, Tapolcai-medencéből, Zempléni-hegység északi részéről kipusztult

Élőhely


• nyír- és fűzlápok

Egyéb


• nagyon ritka, védett faj

• nálunk jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)

Babérfűz


106. Salicaceae, Salix

Csigolyafűz, bíborfűz, sárfűz

Salix purpurea L.

a: purple willow, n: Purpur-Weide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (4 m), koronája seprőszerűen szétágazó, néha rövid törzse van, kérge sima, sárgásszürke

vesszeje vékony, sárgászöld vagy sárgásvörös, fényes, kopasz, előfordul az eltoltan keresztben átellenes rügyállás is, rügyei sárgásbarnák, gyakran bíborpiros árnyalattal, fényesek, kopaszok

levelei szórt állásúak, de eltoltan keresztben átellenesek is lehetnek, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül kissé fénylő sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy kékeszöld

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, oldalra hajlók, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák

termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik

• termése és magja május-júniusban érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• kiegyenlített hőigényű

• fényigényes

• higrofil

• baziklin

Elterjedés

• Európa (az északi, északkeleti részek kivételével), Észak Afrika

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj

• elsősorban a Duna és mellékfolyói mentén él, a Tisza és mellékfolyói, illetve a hegy-dombvidéki patakok mentén szórványosabb

Élőhely

• bokorfüzesek; árkok, kubikgödrök, holtágak, patakhordalékok



Egyéb

• pionír faj

• értékes fonófűz

• jó mézelő

Csigolyafűz

107. Salicaceae, Salix

Serevényfűz, cinegefűz, ciglefűz, rozmaringfűz

Salix rosmarinifolia L. (S. repens L. ssp. rosmarinifolia /L./ Hartm.)

a: rosemary-leaved willow, n: Rosmarinblättrige Weide

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1 m), törzse elfekvő, rövid, ágai vesszőszerűek, feltörők

vesszeje feltűnően vékony, vörösesbarna, selymesen szőrös, rügyei aprók, vörösesbarnák, selymesen szőrösek

levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, ezüstösen selymesen szőrösek, felül kopaszodók, sötétzöldek

• kétlaki, porzós és termős füzérei kicsinyek, gömbölydedek, tömöttek, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák

termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, márciusban virágzik

• termése és magja május második felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárga vagy barnásvörös

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• mezohigrofil

• baziklin

Elterjedés

• Eurázsia, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki) faj

• tömeges a Duna-Tisza közén, az Alföld többi részén és a hegy-, dombvidékeken szórványos

Élőhely

• láprétek, üde homoki gyepek, ritkábban magassásosok



Egyéb

• ritkulóban lévő faj

• pionír jellegű faj

Serevényfűz

108. Salicaceae, Salix



Mandulafűz, mandulalevelű fűz, háromporzós fűz

Salix triandra L. (S. amygdalina L.)

a: almond-leaved willow, n: Mandelweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m), ágrendszere sűrű, kérge barnásszürke, cserepesen leváló és világosan foltos

vesszeje vastagabb, kissé szögletes, zöldes vagy zöldesbarna, fényes, gyakran elágazó, rügyei barnák vagy zöldesbarnák, belső oldalukon gyengén molyhosak

levelei szórt állásúak, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, a középső szakaszon hosszan ± párhuzamos szélűek, kopaszak, nem fénylők, felül sötétzöldek, fonákuk kékesszürke vagy fehéres

• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek

termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, március végén, április elején, majd júliusban, augusztus első felében újra virágzik

• termése és magja június-augusztusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• fényigényes

• higrofil

neutrofil

Elterjedés

• Eurázsia

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken a folyók mentén mindenütt gyakori

Élőhely

• bokorfüzesek



Egyéb

• pionír faj

• nálunk a kékesszürke levélfonákú alfaja, a ssp. discolor (Koch) Arcangeli él

• hámozás után is fehér vesszeje fonásra kiválóan alkalmas

• jó mézelő

Mandulafűz

109. Salicaceae, Salix



Kosárkötőfűz, kötő fűz, kenderfűz

Salix viminalis L.

a: water willow, n: Korbweide

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (5 m), vesszői nyúlánkak, fölfelé törők, kérge sima, szürkészöld, paraszemölcsös

vesszeje vastag, sárgás- vagy zöldesbarna, csúcsi részén szürkén molyhos, hosszú ízközű, rügyei zöldessárgák vagy vörösesbarnák, finoman szőrösek

levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 10–20 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, visszahajló élűek, felül sötétzöldek, fonákuk ezüstszürkén selymes

• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei sötétek

termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik

• termése és magja májusban érik és hullik

• őszi lombszíne zöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• higrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Közép-Európa, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken a folyók mentén gyakori, szórványosan fölbukkan a hegy-, dombvidékek patakjai mentén is

Élőhely

• bokorfüzesek



Egyéb

• pionír faj

• leggyakoribb fonófűzünk

• jó mézelő

Kosárkötőfűz

110. Caprifoliaceae, Sambucus

Fekete bodza



Sambucus nigra L.

a: common elder, n: Schwarzer Holunder

Alaki jellemzők

nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (8 m)

törzse hajlott, alacsonyan elágazó, parás kérge világosszürke, hosszant, szalagszerűen repedezett, koronája szabálytalan, ágai ívesen kihajlók

vesszeje vastag, bordás, parásodó kérgű, zöldes- vagy világosszürke, erősen kiemelkedő rozsdabarna paraszemölcsökkel és nagy, fehér laza béllel, rügyei sötétbarnák, borzasak

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5–7 tagúak, levélkéi tojásdadok, 4–12 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk világoszöld

virágai sátorozó bogernyőkben nyílnak, sárgásfehérek, erős illatúak

termése gömbölyű, 5–6 mm átmérőjű, fényes ibolyásfekete benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 3,5–4,5 mm hosszúak, zöldesbarnák

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (100 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, május végén, június elején virágzik

• termése augusztus-szeptemberben érik, október–novemberben hullik

• őszi lombszíne zöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten árnytűrő

• mezofil

• neutrofil, nitrofil

Elterjedés

• Európa, Kaukázus

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• az egész országban gyakori, kivéve az Alföld legszárazabb belső részeit

Élőhely


• üde, bolygatott lomberdők és főként vágásaik, akácosok, üde gyomtársulások

Egyéb


• fatermetűvé csak szabad állásban és kedvező termőhelyen fejlődik

• fája világossárga, kemény, szívós

• termését kedvelik a madarak, valamint ételek, italok színezésére használják

Fekete bodza

111. Caprifoliaceae, Sambucus



Vörös bodza, szarvasbodza, fürtös bodza

Sambucus racemosa L. (S. sibirica Nakai)

a: alpine elder, n: Roter Holunder

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (2–4 m), szára fölálló, ágai ívesen kihajlanak

vesszeje vastag, bordás, szürkés- vagy olajbarna, bele rozsdasárga, rügyei vörösesbarnák

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5 tagúak, levélkéi nyúlánkak, lándzsás tojásdadok, 5–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld

virágai tojásdad alakú bugákban nyílnak, zöldessárgák, majd sárgásfehérek, illatosak

termése gömbölyded, 4–5 mm átmérőjű, fénylő, korallpiros benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 2,2–3,2 mm hosszúak, narancssárgák

Biológiai jellemzők

• rövid életű (20 év), gyorsan növő faj

• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik

• termése július-augusztusban érik, szeptember-októberben hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól, gyökérről ritkán sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• mezofil

• acidoklin, nitrofil

Elterjedés

• Közép- és Dél-Európa

Előfordulás

• (középhegységi –) magashegységi faj

• Északi-középhegység (kivéve Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Nyugat-Dunántúl, Mecsek

Élőhely

• bükkösök, szurdokerdők és vágásaik



Egyéb

• ritkulóban lévő faj

Vörös bodza

112. Fabaceae, Sarothamnus

Seprőzanót



Sarothamnus scoparius (L.) Wimmer (Cytisus scoparius /L./ Link)

a: scotch broom, n: Besenginster

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5–2 m), szára fölálló, hajtásrendszere sűrűn elágazó, fölfelé törő, seprőszerű, kérge zöldesszürke, finoman repedezett

vesszeje feltűnően vékony, barázdált és erősen bordás, sötétzöld, rügyei aprók, zöldek

levelei szórt állásúak, a hajtás alsó és középső részén megjelenők hármasak, levélkéik visszás tojásdadok, 1–2 cm hosszúak, selymesen szőrös fonákúak, hamar lehullók, a hajtás felső részén megjelenők egyszerűek, elliptikusak, 0,5–1 cm hosszúak, őszig fennmaradók

• pillangós virágai levélhónaljiak, magánosak, élénksárgák

termése lapos, 2,5–4 cm hosszú, fekete, pillás élű hüvely, magjai elliptikusak, 3–4 mm hosszúak, sárgásbarnák, fényesek

Biológiai jellemzők

• rövid életű (10 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, május-júniusban virágzik

• termése augusztusban érik, télen hullik

• őszi lombszíne zöld

• tőről sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű, fagyérzékeny

• fényigényes

• xeromezofil

• acidofil

Elterjedés

• Nyugat- és Közép-Európa, szubatlanti jelleggel

Előfordulás

• őshonossága vitatható, talán Nyugat-Dunántúlon feltételezhető

• vadtakarmánynak ültetik, az Alföld kivételével sok helyen kivadult az országban

Élőhely

• mészkerülő erdők szélei, tisztásai, vágásai



Egyéb

• zöld hajtásait télen szívesen fogyasztja a vad

• hideg teleken tövig lefagyhat

Seprőzanót

113. Rosaceae, Sorbus



Lisztes berkenye, süvöltény

Sorbus aria (L.) Crantz s.l.

a: common whitebeam, n: Gemeine Mehlbeere

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15 m)

törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, kérge sima, sötétszürke, fehéren foltos, koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas

vesszeje vörösesbarna, fényes, kopaszodó, rügyei tojásdadok, hegyesek, zöldek vörös foltokkal, ragadósak

levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy kerekdedek, 5–14 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk maradandóan fehéren nemezes

virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok sűrűn nemezes

• almácska termése ovális, 12–15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett, benne 2 kövecses magházzal, magjai 5–6 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák, selyemfényűek

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (100–150 év), lassan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése szeptemberben érik, tél elején hullik

• őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga

• tőről és gyökérről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil – xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• középhegységi faj

• Északi- és Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Kőszegi-hegység

Élőhely


• szikladomborzatú erdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek

Egyéb


• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű

• alakkörébe tartozik a kerekded levelű, xeromorf felépítésű, védett déli berkenye (S. graeca /Spach./ Lodd.) is

• jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik

• a barkócaberkenyével (S. torminalis) hibridizálódik, az így létrejött, védett kisfajok a Dunántúli-középhegység bennszülöttjei

Lisztes berkenye

114. Rosaceae, Sorbus

Madárberkenye, veres berkenye

Sorbus aucuparia L.

a: mountain ash, n: Eberesche

Alaki jellemzők

• kis termetű fa (10 m)

törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, kérge sima, világosszürke, fényes, erősen paraszemölcsös, koronája megnyúlt tojásdad, laza, ágai nyúlánkak, fölfelé törők

vesszeje szürkés- vagy vörösesbarna, hosszú ízközű, rügyei nyúlánk tojásdadok, ibolyásfeketék

levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–15 levélkéből összetettek, melyek megnyúlt elliptikusak, 2–5 cm hosszúak, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban ép szélűek

virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok molyhos

• almácska termése gömbölyded, 9–10 mm átmérőjű, cinóbervörös, paraszemölcsös, benne 3 pergamenfalú magházzal, magjai 3,5–4,5 mm hosszúak, féltojás alakúak, vörösesbarnák

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése szeptemberben érik, tél végén hullik

• őszi lombszíne sötétvörös

• tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• xeromezofil

• acidoklin

Elterjedés

• Európa, szubboreális jelleggel

Előfordulás

• középhegységi – magashegységi faj

• az Északi-középhegység magasabb fekvéseiben, a Nyugat-Dunántúlon gyakoribb, a Dunántúl egyéb területein nagyon szórványos

Élőhely


• mészkerülő erdők, sziklaerdők

Egyéb


• fája barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű

• molyhos levelű változata (var. lanuginosa /Kit./ Schur) inkább mészkedvelő

• termése sok C-vitamint tartalmaz, a madarak kedvelik és terjesztik

• mutatós díszfa is

Madárberkenye

115. Rosaceae, Sorbus

Házi berkenye, fojtóska, fojtós berkenye, kerti berkenye

Sorbus domestica L.

a: service tree, n: Speierling

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15–20 m)

törzse egyenes, hengeres, kérge apró pikkelyekre repedező, sötétbarna, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok

vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, csúcsa felé finoman szőrös, rügyei megnyúlt tojásdadok, hegyesek, fényesek, sárgászöldek vöröses árnyalattal, ragadósak

levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 15–19 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 3,5–5 cm hosszúak, részarányos vállúak, végig fűrészesek

virágai sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok gyapjas

• almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5–3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő, paraszemölcsös, 5 pergamenfalú magházzal, magjai 6–7 mm hosszúak, széles tojásdadok, gesztenyebarnák

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–300 év), lassan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése októberben érik és hullik

• őszi lombszíne vörös

• tőről és gyökérről mérsékelten sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes, kissé fagyérzékeny

• fényigényes

• xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel( Közép-Európában feltehetően meghonosodott

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses

• a Dunántúli-középhegységben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi-középhegységben és Dél-Dunántúlon szórványosabb

Élőhely


• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőszélek, mezsgyék, szőlők, gyümölcsösök

Egyéb


• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű

• körte alakú (f. pyrifera Hayne) és alma alakú (f. pomifera Hayne) terméssel bíró alakjait lehet elkülöníteni

• régebben a fajt gyümölcséért termesztették

• visszaszorulóban lévő faj

Házi berkenye

116. Rosaceae, Sorbus


Yüklə 1,53 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə