Microsoft Word tektonika doc

 Az óceáni területek legnagyobb részét az óceáni medencék alkotják. Átlagos 

mélységük 4800 m; a viszonylag sima felületüket a jellegzetes óceáni "csatornák" (ka-

nyonok) és a vulkáni eredetű óceáni hegyek teszik változatossá. Igen kicsi, 10-15 km-es 

kéregvastagsággal és a kontinentális kéreg felső gránitos részének teljes hiányával jelle-

mezhetők. Általában a hőáramuk normális, a gravitációs Faye-anomáliák gyengén nega-

tívok, szeizmikus szempontból gyakorlatilag inaktívak. Feltűnő, hogy az óceáni meden-

cék kőzetei rendkívül fiatalok, sehol sem idősebbek 200 millió évesnél. 

 Az óceáni hátságok általában az óceánok középvonala mentén húzódó, mintegy 

60000  km hosszúságú, több száz km széles és az óceáni medencék 4800 m-es átlagos 

mélysége fölé 2000-3000 m-rel kiemelkedő hatalmas, összefüggő képződmények. A hát-

ságrendszer vonulatait számos, rá merőleges törés (ún. transzform vetődés) szabdalja 

szét. A hátságok jellemzői az erős szeizmikus tevékenység 

− de csak kizárólag kis mély-

ségben kipattanó földrengésekkel 

− a bazaltos vulkáni tevékenység, a hátság gerincvona-

lával párhuzamos mágneses anomáliasávok, a magas hőáram, a pozitív gravitációs Faye-

anomáliák, a rendellenes kéregszerkezet és a kőzetek feltűnően fiatal kora. Legjelentő-

sebb tagjai: a Közép-Atlanti-, a Csendes-óceáni- (Pacifikus-), és az Indiai-hátság. 

  A mélytengeri árkok az óceáni medencék átlagos szintjénél 2000-6000 m-rel 

mélyebben fekvő, hosszú, keskeny képződmények. Legfőbb jellemzőjük az igen erős sze-

izmikus aktivitás. Területükön a sekély, a közepes és a nagy fészekmélységű földrengé-

sek egyaránt előfordulnak, a kipattanó földrengések hipocentrumai szabályos sávok men-

tén (az ún. Benioff-övekben) rendeződnek el. Emellett feltűnő még a rendellenes kéreg-

szerkezet, a vékony negatív Faye-anomália sávok és az igen alacsony hőáram értékek. A 

legmélyebb árkok a Csendes-óceán partvidékén és a Melanéziai szigetív mentén találha-

tók. Közismertebb tagjai az Aleuti-, a Kurill-, a Japán-, a Mariana-, a Fülöp-, az 

Újhebridák-, és a Tonga-Kermadec-árok; valamint a Csendes-óceán keleti partvidéke 

mentén a Peru-Csillei-, és a Közép-Amerikai-árok, az Indiai-óceánban levő Jáva-árok és 

az Atlanti-óceánban levő Puerto Ricoi-árok. 

A harmadik fő szerkezeti egység a partmenti tengerek (az ún. ívközi medencék) 

területe. Ennek két típusa van: az egyiket kontinensek fogják közre (ilyenek a Földközi- 

és a Karib-tenger), a másikat szigetívek választják el a nyílt óceántól (ilyenek a Bering-, 

az Ohotszki-, a Japán-, a Mariana-, a Dél-Kínai-, a Korall-, és a Tasmán-tenger). A két 

típus elsősorban geológiai felépítésében különbözik egymástól, közös jellegzetességük 

viszont az, hogy ezek tektonikai szempontból Földünk legaktívabb területeihez csatla-

koznak, ezért erős földrengések és heves vulkáni tevékenység jellemzi őket. Feltűnő, 

hogy az aktív vulkánok főleg a Csendes-óceán partvidékein, összefüggő sávok mentén 

helyezkednek el. 

A fentiek alapján láthatjuk tehát, hogy a Föld felszíni formái és több geofizikai 

paraméter földrajzi eloszlása bizonyos szabályszerűséget mutat. A következőkben többek 

között ezekre a szabályszerűségekre, valamint a Föld felszíni, formáinak és folyamatai-

nak kialakulására és fejlődésére keresünk magyarázatot. 

 

 

A kontinensek vándorlása 

 

 Francis 

B

ACON

 angol filozófus már 1620-ban felhívta a figyelmet Afrika és Dél-

Amerika partvonalainak hasonlóságára, később Alexander H

UMBOLDT

 is foglalkozott a 

kérdéssel. Ugyanebből kiindulva a XX. század elején Alfred W

EGENER

 fejében fordult 

meg a gondolat, hogy a jelenlegi kontinensek egyetlen ősi "szuperkontinens" széttörede-

zett darabjai, melyek a földtörténeti idők során vándoroltak ma ismert helyükre. Hipotézi-

sét igyekezett tudományos érvekkel is alátámasztani. Feltétélezését azonban igen erős 

---

kritika érte és a kontinensvándorlási elképzelése egészen a 60-as évekig nem volt általá-

nosan elfogadott elmélet. Az 1960-as években azonban olyan új tudományos eredmények 

láttak napvilágot, amelyek perdöntőek, voltak ebben a kérdésben. Napjainkban a konti-

nensek vándorlása egységesen elfogadott elmélet, amely teljes egészében beillik a mo-

dern földtudományos elképzeléseinkbe. 

 

 

WEGENER kontinensvándorlási elmélete 

 

W

EGENER

 az Atlanti-óceán két partját alkotó kontinensek partvonalainak hasonló-

ságából arra a következtetésre jutott, hogy a kontinensek valamikor egyetlen hatalmas 

őskontinenst: az ún. PANGEA-t alkották amely a földtörténeti idők folyamán feldarabo-

lódott és az egyes részek elvándoroltak egymástól. 

W

EGENER

 elképzelésének igazolására különböző bizonyítékokat keresett. Igen ér-

dekes az érvelése, amely a földfelszín különböző magasságainak gyakorisági előfordulá-

sával kapcsolatos. A 2. ábrán a tengerszint feletti magasságok és a tengerszint alatti 

mélységek területi eloszlását mutatjuk be. A görbe úgy készült, hogy a Föld legmagasabb 

csúcsa és a legmélyebb pontja közötti szintkülönbséget 50 m-es közökre osztották, és 

meghatározták, hogy az egyes közökben előforduló magasságoknak mekkora az összterü-

lete. Jól látható, hogy a teljes földfelszín kb. 510 millió 

2

km

-nyi területének legnagyobb 

részét az óceáni medencék és az ún. kontinentális platformok teszik ki. 

 

 

 

2. ábra. A földfelszín magasságainak területi eloszlása 

 

Ha ezekből az adatokból, vagyis a kontinentális területek és a vízzel borított terüle-

tek együttes adataiból megszerkesztjük a magasságok gyakorisági görbéjét: az ún. 

hipszometrikus görbét, akkor olyan görbét kapunk, amelynek két maximuma van (3. áb-

ra). A kapott eredmény geofizikai szempontból azért rendkívül érdekes, mert azt mutatja, 

hogy a Földön a magasságok eloszlása nem véletlenszerű, hanem valamilyen törvénysze-

rűséget követ. A magasságok két jellegzetes érték: a kontinentális területek átlagos  +100 

m-es magassága és az óceáni medencék -4800 m körüli átlagos mélysége körül statiszti-

kus szórást mutatnak. Az összehasonlítás kedvéért a 3. ábrán feltüntettük azt az esetet is, 

---