Microsoft Word tektonika doc



Yüklə 259,32 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə3/12
tarix11.04.2018
ölçüsü259,32 Kb.
#37353
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12

amikor a Földön a magasságok eloszlása véletlenszerű lenne. Ebben az esetben a tetsző-

leges magasságokra emelkedő kontinensekre és a tetszőleges mélységű óceánokra a ma-

gasságok gyakorisági görbéje egyetlen maximummal rendelkező Gauss-görbe volna, 

melynek -2440 m-nél - vagyis a szilárd földfelszín átlagos magasságában lenne a maxi-

muma. W

EGENER


 a kettős maximummal rendelkező görbét úgy értelmezte, hogy a föld-

kéreg két részből áll: a kontinenseket felépítő felső részét könnyebb kőzetek (pl. gránit); 

az alsó 

− egyben az óceánok fenekét felépítő − részét pedig nagyobb sűrűségű kőzetek 

(pl. bazalt, gabbró, peridotit) alkotják. 

 

 



 

3. ábra. A hipszometrikus görbe 

 

A két különböző  sűrűségű alsó és felső kéregrész között izosztatikus (úszási) 



egyensúlyi állapot van. W

EGENER


 tehát a Föld felszíni formáinak magassági eloszlásából 

a földkéreg izosztatikus egyensúlyára, az izosztatikus egyensúly fennállásából 

− vagyis 

az úszás tényéből 

− pedig az elúszásra következtetett. 

Valójában azonban nem ilyen egyszerű a szétúszás magyarázata. Ahhoz, hogy a 

kontinensek szétdarabolódása és vándorlása bekövetkezzék, igen komoly erőhatásokra 

van szükség. A W

EGENER

 által feltételezett erők ehhez igen kicsik, nagyságrendileg is 



hibásak voltak. A kontinensek vándorlásának bizonyítására a földfelszín különböző ma-

gasságainak területi eloszlásából geofizikai érvként csak azt fogadhatjuk el, hogy a konti-

nentális részek vastagsága és szerkezete minden kontinensre közel azonos; valószínű te-

hát ezek egységes, esetleg egy tömbben történt keletkezése. 

W

EGENER


 elképzelésének igazolására egész sor egyéb érvet is felsorakoztatott. Igen 

érdekesek a geodéziai, a paleontológiai (őslénytani), a paleoklimatológiai, oceanográfiai 

és geokémiai érvek; ezeket azonban nem részletezzük. 

Akkori ismeretei birtokában megszerkesztette a kontinensek "őstörténetét" is. Sze-

rinte az ősi szuperkontinens, a Pangea, a paleozoikumban még egységes kontinens volt. A 

Pangea feldarabolódása a karbon időszak végén, kb. 280 millió évvel ezelőtt zajlott le és 

a pleisztocénben, vagyis kb. 1 millió évvel ezelőtt a kontinensek már nagyjából a mai 

formájukban léteztek. A W

EGENER

-féle kontinens rekonstrukciót a 4. ábrán mutatjuk be 



(a pontozott területek az egykori sekélytengereket mutatják). 

W

EGENER



 elméletét akkoriban igen erős kritika érte, és halála után egészen az 

1960-as évekig a kontinensek vándorlása "divatjamúlt" elképzelés volt. Ebben az idő-




szakban csak elvétve történtek további vizsgálatok. A 60-as évektől azonban a kontinen-

sek vándorlásának kérdése ismét sokat foglalkoztatja a földtudományok szakembereit és 

időközben olyan új eredmények születtek, amelyek perdöntőek voltak ebben a kérdésben. 

 

 



 

4. ábra. A W

EGENER


-féle kontinens rekonstrukció 

 

 



 

A geológiai és a paleoklimatológiai vizsgálatok eredményei 

 

Az utóbbi időkben a különböző kontinenseken számos olyan kutatófúrást mélyítet-



tek, amelyek több ezer méter vastag rétegsorokat harántoltak át és igen gazdag ismeret-

anyaggal egészítették ki a felszíni földtani kutatások eredményeit. Dél-Amerika, Afrika, 

India, Ausztrália, sőt újabban az Antarktisz bizonyos részein sikerült teljesen hasonló 

geológiai rétegsorokat kimutatni a devon és a tiász közötti időszakból 

− pontosabban a 

200-400 millió évvel ezelőtti időkből. Ezek a rétegsorok annyira jellegzetesek, hogy 

"Gondwana-rétegsoroknak" nevezik őket. A Gondwana-rétegsorokban kivétel nélkül 

mindenütt találhatók tillit-rétegek és a tillit rétegek között az ún. Glossopteris-flóra kövü-

letei. (A tillit üledékes kőzet, amely teljesen rétegzetlenül osztályozatlan moréna üledé-

keket tartalmaz és a hatalmas tömböktől egészen a legfinomabb agyagszemcsék méretéig 

a legkülönbözőbb méretű éles, sarkos törmelékdarabok jellemzik; míg a Glossopteris a 



magvaspáfrányok egyik nemzetsége, nyelv alakú, sűrűn erezett levelekkel, fájukban év-

gyűrűkkel, amelyek a karbon és a perm időszakban terjedtek el a déli félteke kontinensein 

és a triászban haltak ki.) 

A különböző földtani, kőzettani és paleontológiai megfigyelések eredményeiből 

többek között következtetni lehet valamely terület földtörténeti, múltbeli éghajlatára. Így 

pl. a sóképződés száraz sivatagi éghajlatra, a korallok elterjedése egyenlítő környéki terü-

letekre, vagy pl. a kőszén elterjedése egykori meleg, nedves éghajlatra utal. Számunkra 

azonban most a tillitek előfordulása lényeges, mivel ez egyértelműen a régi időszakok 

hideg sarkvidéki klímájára, eljegesedett területekre jellemző. 

 

 



5. ábra. A permokarbon eljegesedés nyomai a különböző kontinenseken 

 

 



6. ábra. A permokarbon eljegesedés magyarázata D

U

 T



OIT

 szerint 

 

A Gondwana-rétegsorok jellegzetes tillit rétegei tehát arra utalnak, hogy a karbon és 



a perm időszakban Dél-Amerikában, Afrika, India és Ausztrália déli részén, valamint az 

Antarktiszon hatalmas eljegesedés volt. Az 5. ábrán csillagokkal jelöltük a permokarbon 

eljegesedések területeit a különböző kontinenseken. Ugyanakkor az északi félteke konti-

nensein biztosan meleg, páradús klíma uralkodott, hiszen ekkor keletkeztek a hatalmas 

karbon időszaki kőszéntelepek. 



Yüklə 259,32 Kb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə