Microsoft Word tektonika doc



Yüklə 259,32 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə5/12
tarix11.04.2018
ölçüsü259,32 Kb.
#37353
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12

éves Guineai-pajzs és a tőle keletre levő, jóval fiatalabb (kb. 600 millió éves) kőzetek kö-

zött. Ez a határvonal délnyugati irányú és az Atlanti-óceán felé vezet. A B

ULLARD

-féle 


kontinens rekonstrukció alapján ezen határvonal meghosszabbítását Brazíliában Sao Luis 

környékén kell keresnünk 

− ahol meg is található az éles határvonal és a megegyező korú 

kőzetek. 

 

 

9. ábra. A geológiai szerkezeti egységek illeszkedése 



 

Napjainkban a kontinensek vándorlásának elmélete "divatos" téma. Az eddigi érvek 

mellett ma már számos további bizonyíték ismeretes, ezek részletes tárgyalásától azonban 

eltekintünk, mivel az eddig felsorolt érvek alapján is meglehetősen alátámasztottnak te-

kinthetjük a kontinensek vándorlásának elméletét. Az eddigiek után még számos olyan 

kérdés merülhet fel, hogy pl. hogyan "úsznak" a kontinensek, mi történik az óceáni terü-

leteken amikor a kontinensek mozognak és egyáltalán milyen erőhatások idézik elő a 

kontinensek vándorlását. Ezekre és további hasonló kérdésekre a lemeztektonika elméle-

tének ismeretében lehet megnyugtató választ adni. 

 

 



 

Az óceánfenék széttolódása 

 

Az óceánok fenekének domborzatát nagy vonalakban már régebben ismerték, azon-



ban a részletes feltérképezésük csak az 1950-es években kezdődött meg H

EEZEN


 amerikai 

geofizikus vezetésével. Ezekben az időkben tárult teljes részletességgel a kutatók szeme 

elé az óceánok mélyén a 10. ábrán látható hatalmas méretű, egymáshoz kapcsolódó hát-

ságrendszer, amely végighalad az Atlanti-, az Indiai-, és a Csendes-óceánon, valamint az 



Északi-Jeges-tenger alatt. Ez a Közép-óceáni 

− a továbbiakban röviden óceáni − hátság-

rendszernek nevezett, mintegy  60000 km hosszúságú, több száz km széles és az óceáni 

medencék  4800 m-es átlagos fenékmélysége fölé  1000-3000 m-rel kiemelkedő óriási, 

összefüggő szerkezet általában az óceánok középvonala mentén a partvonalakkal csak-

nem párhuzamosan halad. A hátságrendszer vonulatait számos, rá merőleges törés, ún. 



transzform vetődés szabdalja 200-2000 km hosszúságú darabokra. A térképezés során 

T

HARP



 fedezte fel, hogy a hátságok gerincvonalában vékony, mély hasadékszerű völgy 

található. Később megállapították, hogy ezen középponti hasadékvölgy mentén igen sok 

sekélyfészkű földrengés keletkezik. (A 11. ábrán, a Közép-Atlanti-hátság kinagyított ké-

pén jól kivehető a középponti hasadékvölgy és az említett transzform törések. ) 

 

 

 



10. ábra. Az óceánok fenekén végighúzódó világméretű hátságrendszer 

 

 



További érdekes eredményt szolgáltattak az abszolút kormeghatározások, ugyanis 

az óceánok alatti kőzetek feltűnően fiatalok; az óceáni medencékben sehol sem találtak 

200 millió évesnél idősebb képződményeket. Ez azért meglepő eredmény, mert bizonyo-

san tudjuk, hogy óceánok már legalább 3 milliárd éve léteznek. 

1960 körül 

− az addigi ismeretek birtokában − H

ESS

 és D


IETZ

 a Pincertoni Egyetem 

kutatói felvették az óceánfenék mozgásának lehetőségét. A további kutatásokban mér-

földkövet jelentő cikküknek akkor még nem is minden alap nélkül a "Föld-költészet" cí-

met adták. Ebben a publikációban találkozhatunk első ízben az "ocean-floor spreading" 

(az óceánfenék széttolódása) elnevezéssel. Elképzelésük szerint az óceáni hátságok kö-

zépvonala mentén a Föld mélyéből anyag áramlik felfelé, amely az óceánok fenekét a 

kontinensek felé tolja. A széttolódó óceánfenék végül a kontinensek széleinél található 

mélytengeri árkokban "tűnik el". A mechanizmus mozgató erejét a kéreg alatti 

magmaáramlásokban sejtették. 

Az elgondolás rokonszenvesnek tűnt és felkeltette a legtöbb geofizikus, geológus és 

oceanográfus figyelmét, azonban bizonyítékokra volt szükség. 

 



 

11. ábra. A Közép-Atlanti-hátság 

 

 



 

A tengeri mágneses mérések eredményei 

 

Röviddel az 1960-as évek előtt erősen megnövekedett az érdeklődés az óceánok 



iránt. Ennek egyik következménye volt az óceánok felszínén elvégzett hatalmas mennyi-

ségű földmágneses mérés, amelynek alapján ezekről a területekről igen részletes mágne-

ses anomália-térképek készültek. 

1961-ben a S

CRIPPS

 Oceanográfiai Intézet kutatói felfedezték, hogy Észak-Amerika 



nyugati partjainál addig ismeretlen, erősen elnyúló, a partvonalakkal párhuzamosan futó 


mágneses anomáliasáv-rendszer húzódik; de semmiféle olyan szabályos geológiai szer-

kezetet nem sikerült találni, mely létrehozhatta volna ezeket. Az ilyenféle mágneses ha-

tóknak (mágneses kőzettesteknek) az eredete néhány évig teljesen titokzatos maradt. 

 

 



 

12. ábra. Mágneses anomáliák változása Izland környékén 

 

Közben más kutatók egészen hasonló mágneses anomáliasáv-rendszereket találtak 



az óceáni hátságok területén, ahol az anomália-térképek a hátságok gerincvonala feletti 

több száz km szélességű övben meglepő szabályosságot mutattak: a pozitív és a negatív 

mágneses anomáliák egymást szabályosan váltogatva, igen hosszú sávokban jelentkeztek. 

E sávok hossztengelyei egymással és az óceáni hátság gerincvonalával párhuzamosak, sőt 

az egész mágneses anomáliatér a hátság gerincvonalára szimmetrikus. Ezt szemlélteti a 

12. ábra, amelyen a Közép-Atlanti-hátság egy Izlandhoz közeli része feletti mágneses 

anomáliák láthatók (feketével a pozitív, fehérrel a negatív anomáliákat jelöltük). Ugyan-

ezt a feltűnő szimmetriát láthatjuk a 13. ábra felső részén, a Csendes-óceáni-hátság ge-

rincére merőleges egyik szelvényben. A szimmetria kihangsúlyozása céljából a felső gör-

be alatt (amely mérési eredmény) feltüntettük ugyanennek a görbének a hátság gerincére 

vonatkozó tükörképét is. 

A földmágneses anomáliák ilyen mértékű szabályos eloszlása nem lehet a véletlen 

műve, tehát mindenképpen magyarázatot követel. A magyarázatot 1963-ban V

INE

 és 


M

ATTHEWS


, a Cambridge-i Egyetem kutatói adták meg. Hipotézisük a mágneses térfor-

dulások jelenségére épült. Elképzelésük szerint az óceáni hátságok gerincvonala mentén 

olvadt állapotú kőzetanyag áramlik a mélyből felfelé, mely a felszínre érve vagy a felszín 

közelében lehűl és az aktuális mágneses térnek megfelelően felmágneseződik, miközben 

mindkét oldalról hozzánő a régi óceáni fenék anyagához (14. ábra). A folyamatos fel-

áramlás következtében az óceáni hátságok gerince mentén állandóan új óceáni fenék-

anyag képződik, amely a régebbi kőzeteket a hátság gerincvonalától jobbra és balra szét-

tolja. Ahogyan a korábban felszínre jutott kőzetanyag a hátságok gerincvonalára szim-

metrikusan széttolódik, váltakozóan normál és fordított mágnesezettségű kőzetsávok ala-

kulnak ki, annak megfelelően, hogy milyen polaritású volt a földmágneses tér az egyes 

kőzetrészek keletkezésének időpontjában. Az óceánok felszínén végzett magnetométeres 

mérésekkel ezeknek a normál és fordított mágnesezettségű  kőzettesteknek megfelelő 




Yüklə 259,32 Kb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə