éves Guineai-pajzs és a tőle keletre levő, jóval fiatalabb (kb. 600 millió éves) kőzetek kö-
zött. Ez a határvonal délnyugati irányú és az Atlanti-óceán felé vezet. A B
ULLARD
-féle
kontinens rekonstrukció alapján ezen határvonal meghosszabbítását Brazíliában Sao Luis
környékén kell keresnünk
− ahol meg is található az éles határvonal és a megegyező korú
kőzetek.
9. ábra. A geológiai szerkezeti egységek illeszkedése
Napjainkban a kontinensek vándorlásának elmélete "divatos" téma. Az eddigi érvek
mellett ma már számos további bizonyíték ismeretes, ezek részletes tárgyalásától azonban
eltekintünk, mivel az eddig felsorolt érvek alapján is meglehetősen alátámasztottnak te-
kinthetjük a kontinensek vándorlásának elméletét. Az eddigiek után még számos olyan
kérdés merülhet fel, hogy pl. hogyan "úsznak" a kontinensek, mi történik az óceáni terü-
leteken amikor a kontinensek mozognak és egyáltalán milyen erőhatások idézik elő a
kontinensek vándorlását. Ezekre és további hasonló kérdésekre a lemeztektonika elméle-
tének ismeretében lehet megnyugtató választ adni.
Az óceánfenék széttolódása
Az óceánok fenekének domborzatát nagy vonalakban már régebben ismerték, azon-
ban a részletes feltérképezésük csak az 1950-es években kezdődött meg H
EEZEN
amerikai
geofizikus vezetésével. Ezekben az időkben tárult teljes részletességgel a kutatók szeme
elé az óceánok mélyén a 10. ábrán látható hatalmas méretű, egymáshoz kapcsolódó hát-
ságrendszer, amely végighalad az Atlanti-, az Indiai-, és a Csendes-óceánon, valamint az
Északi-Jeges-tenger alatt. Ez a Közép-óceáni
− a továbbiakban röviden óceáni − hátság-
rendszernek nevezett, mintegy 60000 km hosszúságú, több száz km széles és az óceáni
medencék 4800 m-es átlagos fenékmélysége fölé 1000-3000 m-rel kiemelkedő óriási,
összefüggő szerkezet általában az óceánok középvonala mentén a partvonalakkal csak-
nem párhuzamosan halad. A hátságrendszer vonulatait számos, rá merőleges törés, ún.
transzform vetődés szabdalja 200-2000 km hosszúságú darabokra. A térképezés során
T
HARP
fedezte fel, hogy a hátságok gerincvonalában vékony, mély hasadékszerű völgy
található. Később megállapították, hogy ezen középponti hasadékvölgy mentén igen sok
sekélyfészkű földrengés keletkezik. (A 11. ábrán, a Közép-Atlanti-hátság kinagyított ké-
pén jól kivehető a középponti hasadékvölgy és az említett transzform törések. )
10. ábra. Az óceánok fenekén végighúzódó világméretű hátságrendszer
További érdekes eredményt szolgáltattak az abszolút kormeghatározások, ugyanis
az óceánok alatti kőzetek feltűnően fiatalok; az óceáni medencékben sehol sem találtak
200 millió évesnél idősebb képződményeket. Ez azért meglepő eredmény, mert bizonyo-
san tudjuk, hogy óceánok már legalább 3 milliárd éve léteznek.
1960 körül
− az addigi ismeretek birtokában − H
ESS
és D
IETZ
a Pincertoni Egyetem
kutatói felvették az óceánfenék mozgásának lehetőségét. A további kutatásokban mér-
földkövet jelentő cikküknek akkor még nem is minden alap nélkül a "Föld-költészet" cí-
met adták. Ebben a publikációban találkozhatunk első ízben az "ocean-floor spreading"
(az óceánfenék széttolódása) elnevezéssel. Elképzelésük szerint az óceáni hátságok kö-
zépvonala mentén a Föld mélyéből anyag áramlik felfelé, amely az óceánok fenekét a
kontinensek felé tolja. A széttolódó óceánfenék végül a kontinensek széleinél található
mélytengeri árkokban "tűnik el". A mechanizmus mozgató erejét a kéreg alatti
magmaáramlásokban sejtették.
Az elgondolás rokonszenvesnek tűnt és felkeltette a legtöbb geofizikus, geológus és
oceanográfus figyelmét, azonban bizonyítékokra volt szükség.
11. ábra. A Közép-Atlanti-hátság
A tengeri mágneses mérések eredményei
Röviddel az 1960-as évek előtt erősen megnövekedett az érdeklődés az óceánok
iránt. Ennek egyik következménye volt az óceánok felszínén elvégzett hatalmas mennyi-
ségű földmágneses mérés, amelynek alapján ezekről a területekről igen részletes mágne-
ses anomália-térképek készültek.
1961-ben a S
CRIPPS
Oceanográfiai Intézet kutatói felfedezték, hogy Észak-Amerika
nyugati partjainál addig ismeretlen, erősen elnyúló, a partvonalakkal párhuzamosan futó
mágneses anomáliasáv-rendszer húzódik; de semmiféle olyan szabályos geológiai szer-
kezetet nem sikerült találni, mely létrehozhatta volna ezeket. Az ilyenféle mágneses ha-
tóknak (mágneses kőzettesteknek) az eredete néhány évig teljesen titokzatos maradt.
12. ábra. Mágneses anomáliák változása Izland környékén
Közben más kutatók egészen hasonló mágneses anomáliasáv-rendszereket találtak
az óceáni hátságok területén, ahol az anomália-térképek a hátságok gerincvonala feletti
több száz km szélességű övben meglepő szabályosságot mutattak: a pozitív és a negatív
mágneses anomáliák egymást szabályosan váltogatva, igen hosszú sávokban jelentkeztek.
E sávok hossztengelyei egymással és az óceáni hátság gerincvonalával párhuzamosak, sőt
az egész mágneses anomáliatér a hátság gerincvonalára szimmetrikus. Ezt szemlélteti a
12. ábra, amelyen a Közép-Atlanti-hátság egy Izlandhoz közeli része feletti mágneses
anomáliák láthatók (feketével a pozitív, fehérrel a negatív anomáliákat jelöltük). Ugyan-
ezt a feltűnő szimmetriát láthatjuk a 13. ábra felső részén, a Csendes-óceáni-hátság ge-
rincére merőleges egyik szelvényben. A szimmetria kihangsúlyozása céljából a felső gör-
be alatt (amely mérési eredmény) feltüntettük ugyanennek a görbének a hátság gerincére
vonatkozó tükörképét is.
A földmágneses anomáliák ilyen mértékű szabályos eloszlása nem lehet a véletlen
műve, tehát mindenképpen magyarázatot követel. A magyarázatot 1963-ban V
INE
és
M
ATTHEWS
, a Cambridge-i Egyetem kutatói adták meg. Hipotézisük a mágneses térfor-
dulások jelenségére épült. Elképzelésük szerint az óceáni hátságok gerincvonala mentén
olvadt állapotú kőzetanyag áramlik a mélyből felfelé, mely a felszínre érve vagy a felszín
közelében lehűl és az aktuális mágneses térnek megfelelően felmágneseződik, miközben
mindkét oldalról hozzánő a régi óceáni fenék anyagához (14. ábra). A folyamatos fel-
áramlás következtében az óceáni hátságok gerince mentén állandóan új óceáni fenék-
anyag képződik, amely a régebbi kőzeteket a hátság gerincvonalától jobbra és balra szét-
tolja. Ahogyan a korábban felszínre jutott kőzetanyag a hátságok gerincvonalára szim-
metrikusan széttolódik, váltakozóan normál és fordított mágnesezettségű kőzetsávok ala-
kulnak ki, annak megfelelően, hogy milyen polaritású volt a földmágneses tér az egyes
kőzetrészek keletkezésének időpontjában. Az óceánok felszínén végzett magnetométeres
mérésekkel ezeknek a normál és fordított mágnesezettségű kőzettesteknek megfelelő
Dostları ilə paylaş: |