Microsoft Word tektonika doc



Yüklə 259,32 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə6/12
tarix11.04.2018
ölçüsü259,32 Kb.
#37353
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12

mágneses tér mérhető, ennek megfelelően jönnek létre az óceáni hátságok gerincvonalá-

val párhuzamos és erre szimmetrikus pozitív illetve negatív mágneses anomáliasávok. 

 

 

 



13. ábra. Mágneses anomáliák a Csendes-óceáni-hátság egyik szelvényében 

 

 



 

14. ábra. A mágneses anomáliasávok magyarázata 

 

 



 

A Vine-Matthews-hipotézis igazolása 

 

A Vine-Matthews-hipotézist nagymértékben alátámasztotta, hogy az időközben 



egyre gyarapodó tengeri mágneses mérések során az óceáni hátságok valamennyi szelvé-

nyében teljesen hasonló, szabályos mágneses anomáliasáv rendszereket találtak. Ha az 




egyes szelvényekben a Vine-Matthews-hipotézisnek megfelelő váltakozó mágnesezett-

ségű  kőzetmodelleket veszünk fel, akkor az ezekre számított mágneses anomáliák jól 

megegyeznek a valóságban mért anomáliákkal. Jó példa látható erre a 13. ábrán. Az ábra 

alján felvett néhány km-es vastagságú óceáni fenéklemezen fehérrel a jelenlegi mágneses 

térnek megfelelő "normál" mágnesezettségű, feketével pedig a fordított mágnesezettségű 

kőzethasábokat jelöltük. A modell felett látható a felvett mágneses hatókra kiszámított 

"elméleti" görbe, amely szinte tökéletesen megegyezik a valóságban mért és az ábra felső 

részén látható görbével. 

A főleg mágneses anomáliák alapján levezetett hátságmodell jó összhangban van 

más geofizikai mérések eredményeivel is. 

A legszembetűnőbb 

− szinte matematikai szigorúságú − bizonyítékot az óceáni hát-

ságok mentén keletkező gyakori földrengések epicentrumainak eloszlása szolgáltatta. 

Amint a 10. és a 11. ábrán is láthattuk; az óceáni hátságok gerince nem folytonos vonal, 

hanem törések és vetődések által mintegy 200-2000 km hosszúságú szakaszokra tagolt 

lépcsős futású szerkezet: Ezek a törések olyan pontokat kötnek össze, amelyek egykor 

egymás mellett voltak. A törések egyébként pontosan jelentkeznek a mágneses anomália-

sávokban is, mivel ezek szorosan követik a hátság szétszabdalt gerincét. Mivel a hátságok 

elvetődött gerince felett mindig a jelenlegi normális mágnesezettségű kőzeteknek megfe-

lelő anomáliasáv található, tőle szimmetrikusan két oldalra pedig a váltakozó előjelű sá-

vok, ez arra utal, hogy a szétszabdalt hátsággerincek ma is "élnek", azaz folyamatosan 

termelik az új óceáni fenékanyagot. Ekkor viszont 

− mivel a hátságok gerincvonala men-

tén mindenütt anyag áramlik szét 

− az elvetődött gerincrészek (a 15. ábra jobb oldalán 

látható  A  és  B  pont) között az óceáni fenékanyag egymással ellentétes irányban mozog. 

Ez az elmozdulás azonban nem folyamatos, hanem a jelzett  A  és  B  pont között a kőze-

tekben először rugalmas energia halmozódik fel, majd amikor ez eléri a kőzetek törési 

szilárdságát, az anyag a vetődési sík mentén eltörik, hirtelen elmozdulás lép fel és a ru-

galmas energia földrengéshullámok formájában szétterjed. A 15. ábra jobb oldalán vilá-

gosan látszik, hogy az óceáni hátságok elvetődött gerincrészeit összekötő törési zónákban 

relatív elmozdulás kizárólag az  A  és a  B  pont között lép fel, ezen pontokon kívül a kő-

zettestek már együtt mozognak; tehát a törési zóna mentén földrengések is csak kizárólag 

itt keletkezhetnek. Ezt a típusú törést transzform törésnek nevezzük. 

 

 

15. ábra. A földrengések kipattanási helyei 



 

Ha most az eddigiektől függetlenül, csupán a morfológia alapján gondolkodnánk, a 

törésvonalat látva a geológiában már jó1 ismert egyszerű harántvetődést gyanítanánk és 

− 



feltételezve, hogy a vetődési folyamat még ma is tart 

− bizonyára arra a megállapításra 

jutnánk, hogy a törési zónának teljes hosszában szeizmikus aktivitást kell mutatnia. (Ezt 

az esetet a 15. ábra bal oldalán láthatjuk, ahol a szeizmikus aktivitás területét piros csil-

lagokkal jelöltük. 

Az egyszerű harántvetődés és az óceánfenék széttolódását bizonyító transzform ve-

tődés tehát szeizmológiai vizsgálatokkal pontosan elkülöníthető. Mivel az óceáni hátsá-

gok mentén a földrengések epicentrumainak eloszlása teljesen egyértelműen a vetődések 

transzform jellegét igazolják, ez tehát nem egyéb, mint a spreading (az óceánfenék szét-

terjedés) bizonyítása. Ugyancsak a széttolódást bizonyítja óceáni hátságok mentén kipat-

tanó földrengések fészekmechanizmusa. 

A Vine-Matthews-hipotézist egyéb geofizikai és geológiai vizsgálatok eredményei 

is alátámasztják. A geotermikus vizsgálatok során pl. azt tapasztalták, hogy az óceáni hát-

ságok gerincvonala közelében lényegesen magasabb hőáram értékek mérhetők, mint az 

óceáni medencék bármely egyéb területén. A gravitációs rendellenességek tanulmányozá-

sa alapján viszont arra következtethetünk, hogy a hátságok gerince alatt relatív tömeghi-

ány lép fel. Mindkét eredmény arra mutat, hogy a hátságok alatt néhányszor tíz km vastag 

és több száz km széles olvadt állapotú kőzetanyag feltételezhető. (Ennek létezését egyéb-

ként megerősítik a szeizmikus vizsgálatok is.) 

Végül a széttolódás igazolása szempontjából nagy jelentőségű mélyfúrásokról kell 

röviden szólnunk. 1968-ban a Glomar Challenger kutatóhajóval mélytengeri fúrási prog-

ram kezdődött el, amelynek során rendkívül értékes eredmények születtek. A fúrási mag-

minták tanúsága szerint az óceáni hátságok gerincvonalának közvetlen közelében egyálta-

lán nem, vagy alig találhatók üledékek és a bazaltos kőzeteken erózió (víz alatti lepusztu-

lás) nyomai nem figyelhetők meg. A hátságok gerincvonalától távolodva az egyre inkább 

lepusztult bazaltos alapkőzeteken fokozatosan növekszik az üledékrétegek vastagsága; az 

üledékek vastagsága és kora a hátság gerincvonalától mért távolság függvénye és az idő-

sebb üledékek minden esetben a hátságoktól távolabb találhatók. Ugyanakkor az egyre 

mélyebben fekvő üledékrétegek kora is egyre nagyobb. Az üledékek alatt mindenütt meg-

található a bazaltos alapkőzet, amelynek kora és mágnesezettsége pontosan megegyezik 

az előre számítható értékkel. Amint már korábban említettük, a mélyfúrások során az 

óceánok fenekén egyetlen helyen sem találtak 200 millió évesnél idősebb kőzeteket. 

Az eddigi eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Vine-Matthews-

hipotézis; az óceánfenék széttolódásának elmélete teljes egészében bizonyított elméletnek 

tekinthető. 

A világ óceánjain áthaladó hatalmas méretű hátságrendszer Földünknek az a külö-

nös helyszíne, ahol a földkéreg állandóan születőben van. A felszínre ömlő és szétterjedő 

kéreg alatti olvadt kőzetanyag eredményezi az óceánok alatti ismert bazaltvulkánosságot 

és hozza létre a mágneses anomáliasávokat. Ugyancsak ez magyarázza a hátságok magas 

hőáramát és a rendszerint pozitív gravitációs Faye-anomáliákat, valamint a negatív 

Bouguer-anomáliákat. A hátságrendszer mentén keletkező földrengéseket pedig a szét-

szakadó és a transzform vetődések vonalán elmozduló 

− közben egymással súrlódó − kő-

zettestek okozzák. 

 

 

A széttolódás mértéke 



 

A földmágneses időskála birtokában igen egyszerűen meghatározható az ún. 



spreading-sebesség, azaz az óceánfenék kőzeteinek távolodási sebessége az óceáni hátsá-

gok gerincvonalától a különböző hátságrészeknél. Mindössze meg kell mérnünk a mág-

neses anomáliasávok távolságát a hátság gerincvonalától és a földmágneses térfordulások  



Yüklə 259,32 Kb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə