Múltunk sz. (2014.)



Yüklə 170,07 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə3/6
tarix02.06.2018
ölçüsü170,07 Kb.
#47271
1   2   3   4   5   6

tanulmányok

44

kormánya legitim, törvényesen megválasztott kormány volt, 



Franciaország népének (majdnem) teljes, osztatlan támogatását 

élvezte. Hasonló okokból ekkor még az amerikaiak sem ismer-

ték el tárgyalópartnernek de Gaulle-t. A „Szabad Franciaország” 

nemzetközi politikai értelemben „láthatatlan” volt, és olyan ki-

csi, hogy még a főhadiszállása is a brit kormánytól kölcsön ka-

pott épületben volt.

Az Franciaországon belüli ellenállás

1940. június 17-én, egy nappal de Gaulle rádióbeszéde előtt, a 

németek elérték Chartres városát. A náci háborús stratégia ré-

sze volt a lakosság megfélemlítése, a francia hadseregbe vetett 

bizalom szétzilálása. A lakosság körében kihirdették, hogy a 

visszavonuló francia csapatok nőket erőszakolnak meg, gyere-

keket mészárolnak le. A hirdetményt a helyi prefektusnak kellett 

volna ellenjegyeznie, hogy hitelesnek tűnjön. Chartres prefek-

tusa azonban, Jean Moulin, aki később az Ellenállás hőseként 

nyughelyet kapott a Pantheonban, természetesen megtagadta 

az aláírást. Megverték és börtönbe vetették. Öngyilkosságot kí-

sérelt meg, a cellájában talált törött üvegszilánkkal elvágta a 

torkát. Nem halt meg, megmentették az életét. Később megszö-

kött, 1941 szeptemberében Londonba menekült, és de Gaulle 

embereként később ő tartotta a kapcsolatot a franciaországi 

Ellenállással.

A katolikus egyház központi szerepet vállalt a Vichy 

Köztársaság alatt kialakult, Pétain köré szerveződő személyi 

kultusz fenntartásában. A klérusban is akadtak azonban ki-

vételek, akik nem értettek egyet sem a náci eszmékkel, sem 

a mindennapos gyakorlattal. Toulouse érseke az elsők kö-

zött volt, aki felszólalt a zsidók üldözése ellen. Azzal sokkolta 

a Vatikánt, hogy a helyi lapban kijelentette: „Többre értékel-

ném a Léon Blum és a szabadkőművesek által vezetett győztes 

Franciaországot, mint a Pétain marsal által kormányzott vesz-

tes államot.”

10

10 


Charles M

OLETT


Prêtres, religieux et religieuses dans la résistance au na-

zisme, 1940–1945. Fayard, Paris, 1995. 36.


Szűcs Anita — Mozgalomból állam? 

45

Az Ellenállás egyik legfontosabb feladata propagandaanya-



gok szétosztása volt. Így szólították fel a lakosságot, hogy állja-

nak ellen a németeknek, ne adják fel a harcot, illetve a Vichy-

rendszer sajtópropagandája ellenében tájékoztassák az embere-

ket a szövetségesek hadműveleteiről. A másik fontos mozzanat 

a szökött foglyok, zsidók és a francia légtérben lezuhant szö-

vetséges pilóták bújtatása volt. Igazi csapatmunkát kívánt az 

országból való kicsempészésük, az életben tartásuk. Papírokat 

kellett hamisítani, logisztikai, információs feladatokat ellátni. 

Azokból, akik minderre vállalkoztak, alakultak ki később az 

ellenállási sejtek.

Az egyik legelső és legnagyobb ellenálló csoport Párizsban 

jött létre az 1920-as években oda érkezett és megtelepedett 

amerikaiak részvételével. 1940 decemberében adták ki az 

Ellenállás első újságját, Résistance címmel. Az első csoportok 

között voltak, akiket sikerült leleplezni, és 1942 januárjában 

sok tagjukat kivégezték, vagy táborokba hurcolták. A többiek 

óvatosabban folytatták a munkát.

11

A női ellenállók között volt Lucie Aubrac, akinek 1997-



ben Claude Berri díjnyertes filmje állított emléket.

12

 Fiatal 



történelemtanárnő volt, aki a háború előtt kötött férjével, a zsi-

dó származású Raymond Aubrac-kal házasságot. Lehetőségük 

lett  volna  az  Egyesült  Államokban  munkát  vállalni,  de  mind-

ketten úgy döntöttek, hogy maradnak. Raymond Aubrac, a dél-

franciaországi ellenállók egyike, 1943-tól Jean Moulin munká-

ját segítette.

Paxton szűken értelmezett „ellenállás”-definíciójából ép-

pen az olyan mindennapos pillanatok maradnak ki, amikor a 

nők cselekedtek. Nemcsak hogy életük és családjuk kockázta-

tásával aktívan kivették részüket az ellenállási mozgalomból, 

de a gyermeknevelés, a szemléletformálás békeidőben termé-

szetes  feladatait  is  áthatotta  az  „ellenállás”.  Lottman,  Sweets 

11 

Scott S


OO

: Resisting in France and la vie inventée. Journal of Contemporary 



History, 2000/1. 1–10. Letöltés helye: https://www.sussex.ac.uk/webteam/

gateway/file.php?name=1-soo-resisting-in-france&site=15

12 

Claude B


ERRI

  Lucie Aubrac c. filmje újraélesztette a francia ellenállási 

mozgalmak szerepéről és kiterjedtségéről folyó vitát.



tanulmányok

46

„ellenállás”-fogalmának szellemében, beszámolókat gyűjtött 



a nők szemléletformálásáról a második világháború idején.

13

 



Beszámol egy esetről, mikor egy kisgyermek sírva panaszkodott 

édesanyjának, hogy éhes. Az édesanya Pétain marsall fényké-

pét adta a gyereknek: „tessék, edd meg”. A mindennapi élet apró 

rezdülései jól tükrözik a társadalomban beállt lassú változást.

Az északi országrészek megszállása után fokozatosan nőtt 

az  Ellenállás  támogatottsága.  Valódi  áttörést  csak  1942  nov-

embere hozott, amikor a németek tovább nyomultak délre, 

hogy elfoglalják az egész országot. Lényegében ez az a dátum, 

amelytől kezdve többen támogatták az ellenállási mozgalmat, 

mint a fennálló, Pétain marsall vezette rendszert. Az ellen-

állási mozgalom azonban már korábban is hallatott magá-

ról.  Az  első  nagy  tüntetéseket  1940.  október  8-án  szervezték 

Párizsban az egyetemi hallgatók, mikor a Gestapo letartóztat-

ta  Paul  Langevin  professzort,  aki  1934-ben  megalapította  az 

Antifasiszta Értelmiségiek Bizottságát (Comité de vigilance des 

intellectuels antifascistes).

14

 A németek brutalitása fokozatosan 



egyre többeket aktivizált. Simone de Beauvoir A kor hatalma 

című önéletrajzi művében beszámol róla, hogy megdöbbent, 

amikor a Boulevard Saint-Michelen kiragasztott plakáton azt 

olvasta, hogy egy mérnökhallgatót a német hadsereg elleni erő-

szakos fellépése miatt halálra ítéltek.

15

Az ellenállási mozgalom átfogó, országos szintű megszerve-



zését a Francia Kommunista Párt (Partie Communiste Français 

– PCF) bekapcsolódása tette lehetővé. Mindez illegalitásban 

történt, s mind Vichy, mind a németek keményen felléptek a 

kommunistákkal szemben. 1940 októberében megkezdődtek a 

tömeges letartóztatások. A párt vezetői 1940 júliusától kezdték 

felfegyverezni és megszervezni a különböző csoportokat. Céljuk 

13 

Herbert L



OTTMAN

The Purge – The Purification of the French Collaborators 



after World War II. William Morrow & Co, London, 1986. 209.

14 


Nicole R

ACINE


: Une cause. L’antifascisme des intellectuels dans les an-

nées trente. In: Politix, 1992. Vol.5. no.17., 79-85. Letöltés helye: http://

www.persee.fr/web/revues/home/prescript/article/polix_0295-2319_1992_

num_5_17_1490

15 

Simon de B



EAUVOIR

: A kor hatalma. Magvető, Budapest, 1965., ford. R

ÉZ

 

Pál




Yüklə 170,07 Kb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə