Erotika és irodalom

39
új   irány   megalapítója   lett   a   francia   irodalomban.   Tudni-
való   azonban,   hogy   a   dekadencia   szót   a   nagyközönség
tévesen   értelmezi   és   irodalmi   hanyatlásnak   tartja,   holott
a   dekadensnek   nevezett   költök   tiltakoznak   a   hanyatlás
vádja   ellen.   Ok   a   mi   társadalmunkat   tartják   elhanyat-
lottnak.   Nekik   is   igazuk   van,   de   a   nagyközönség   sem
téved.
Baudelaire   kiskorától   kezdve   módfölött   ideges,
rendetlen   és   cinikus   volt.   Korán   érett,   tehetséges,   de
lusta   tanuló   volt;   szerette   a   rossz   társaságokat   s
hamarosan   megismerkedett   a   nemi   élvezettel.   Rendetlen
életmódja   aggodalommal   töltötte   el   szüleit,   akik   el-
küldték   utazni   Kelet-Indiába.   Visszaérkezte   után   nagy-
korúsították,   de   örökségét   elpazarolta.   Egy   ideig   a
híressé   vált   Pimodan-hotelben   lakott,   ahol   hasis-élvező
fiatal   barátai   gyülekeztek   össze.   (Erről   Ady   Endre   is
megemlékezik,   aki   a   magyar   Pimodan   c.   alatt   a   Nyugat
1908-iki   évfolyamában   burkolt   önvallomásait   mondja
cl.)   Baudelaire   ízlése   szerelem   dolgában   is   természet-
ellenes   volt,   mert   ifjú   leány   helyett   neki   a   túlérett
asszony   kellett.   Bizarr   természeténél   fogva   egy   mulatt
nőt   szeretett   meg.   Ez   a   csokoládé-színű   hölgy   (Jeannc
Duval)   részeges,   ostoba   és   csúnya   volt,   aki   végül   a
pálinka-ívástól   paralitikus   lett   s   egy   kórházban   fejezte
be   életetét.   A   forradalmi   láz   1848-ban   a   költőn   is   erőt
vett;   a   vörös   lobogó   alá   szegődött,   s   egy   alkalommal
mostohaapját   is   le   akarta   lőni.   Nemsokára   nagy   Pál-
fordulással   a   konzervatívek   táborában   látjuk,   de   innen
szertelen
 
túlzásai
 
miatt
 
csakhamar
 
kirekesztették.
 
Ekkor,
1857-ben,   jelent   meg   már   említett   hírhedt   versgyűjte-
ménye.   Megjelenése   botrányszámba   ment.   Az   állam-
ügyész   a   kötet   erkölcstelen   tartalma   miatt   port   indított

---

40
az   író   és   kiadó   ellen.   Baudelaire   könyvét   a   közönség
nagy   része   undorral   fogadta,   azonosítva   magát   a   Figaro
bírálatával.   «Ez   a   könyv   ispotálya   a   szívbeli   rothadt-
ságnak   s   írójának   az   őrültek   házában   van   helye.»l
Baudelaire,   mikor   már   adósságai   a   fejére   nőttek,   ópium-
evésben   keresett   vigasztalást   s   ez   a   rendetlen   élet   siet-
tette   halálát.   Folyton   a   halál   gondolata   üldözi.   Testi
és   lelki   fájdalmainak   elnémítására   ópiumon   kívül   állan-
dóan   belladonnát   s   egyszersmind   sok   pálinkát   szedett
be.   Csakhamar   mutatkoztak   rajta   az   elmebaj   jelei;
agylágyulása   gyorsan   haladt   előre,   végre   mint   egészen
hülye halt meg 1867 aug. 31-én.
Baudelaire   költészetének   fő   motívuma   a   halál,
erotikus   képzetek   kapcsával.   A   sír   férgeivel   senki   sem
foglalkozott   annyit,   sem   pedig   a   holttest   föloszlásával
a   bűzök   és   rothadási   színek   undok   részletezéséig.   Leg-
hírhedtebb   verse   e   tekintetben   a   Dög   című,   melyben
így   szól   kedveséhez:   «Jusson   eszedbe,   lelkem,   mit   lát-
tunk   mi   szép   nyári   reggelen.   Az   ösvény   fordulójánál
döglött   állat   hevert;   lábai   ég   felé   fordultak,   mérges
gázt   izzadott,   föltárva   kigőzölgő   hasát.   A   forró   nap
ott   sugárzott   rajta,   mintha   porhanyóvá   akarta   volna
íőzni.   Leírva   több   versszakon   át   a   dögtetem   bűzét   s
a   rajta   nyüzsgő   férgeket,   így   fejezi   be:   S   mégis   hasonló
leszel   te   is,   drága   angyalom   és   szenvedélyem,   ehhez   a
csúnyasághoz,   mert   te   is   rothadni   fogsz   a   zsíros   virágok
alatt.   De   mondd   meg   a   tégedet   csókoló   féregnek,   hogy
képzeletem   híven   őrzi   meg   szép   formáját   az   én   rothadt
szerelmesemnek.»
Baudelaire   versei   elrémítő   megtévelyedései   egy
tagadhatatlanul   tehetséges   költőnek.   Világfájdalom   és
pesszimizmus,   ájtatoskodó   hevület,   olykor   fönnszárnyaló

---

41
hangulat   s   viszont   a   legundokabb   szennyben   való   hen-
tergés   jellemzik   verseit.   Litániát   ír   a   sátán   tiszteletére
s   imádságban   kéri   az   ördögöt,   hogy   pokolba   jusson
halála   után.   Ezzel   vetette   meg   alapját   a   modern   sata-
nizmusnak,   mely   Barbey   d'Aurevilly,   Huysmans,   s
mint   már   láttuk,   az   olasz   Carducci   költészetében   is
megtalálható.   Baudelaire   költészete   azonkívül   a   perverz
kéj   s   a   prostitúció   förtelmes   fiziológiáját   nyújtja,   oly
vérengzési   rohamokkal   társulva,   mint   még   csak   a
XVIII.   században   a   szadizmus   hírhedt   örültségi   tüne-
teinek   rajzolójánál,   a   föntebb   említett   de   Sade   mar-
quisnál   találhatni.   Már   itt   is   megjegyezhetjük,   hogy
Baudelaire   költészete   tagadhatatlanul   hatással   volt   Ady
Endrére.
Baudelaire   szorosabb   követői   közül   említendő
Maurice   Rollinat   (sz.   1853).   Les   névroses,   Les   appa-
ritions   s   több   más   verskötetében   az   érzéki   kéj   és
másfelől   a   halál   idegbeteg   költője,   ki   szintén   megőrülve
fejezte   be   életét;   továbbá   Jean   Richepin,   kinek   első
verskötetét:   a   Koldusok   énekét   (Chanson   des   Gueux,
1876)   a   kormány   elkoboztatta;   lírai   költeményeken
kívül   regényeket   és   drámákat   is   írt.   Richepin   nagy
művésze   a   formának,   de   tartalmilag   erkölcstelen   és
vallástalan   költő,   aki   a   legbaromibb   érzékiségnek   zeng
himnuszt s a vallásos hitet   káromlóan támadja.
A   romantika   korabeli   epikus   költők,   a   romanti-
cizmus   egyik   fő   jellemző   bélyegének   megfelelően,   a
múltba   merülve   a   történeti   regényt   mívelték.   így   már
a   romantikusok   nagyzoló   vezéralakja,   Victor   Hugó   is,   kit
élte   végéig   elkísér   a   történeti   regény   kedvelése.   V.   Hugó
nem   erotikus   költő,   de   kedveli   a   szép   mellett   a   rútat
s   helyenként   (v.   ö.   pl.   A   nevető   ember   c.   regényének

---