106
A regénysorozat hat első tagját a közönség és a mű-
bírálat meglehetős hidegen fogadta, legfölebb gyönge
stílusát és trágárságait rótták meg. A párisi közön-
ségnek, mely a Figaro, a Gil Blas s a többi lapok
rovataiban úgyis elég botrányos dolgokat olvashatott,
még valamivel erősebb szer kellett. De megjelent a
sorozat hetedik darabja, a «L'Asssomoir» s vele nagy
fordulat állott be egyszerre. A regényt a «Bien public»
mellékletéül kezdték közölni, azonban félbe kellett
hagyni, annyi volt a tiltakozó előfizetők száma e
«borzalmasság» ellen. Ekkor egy napilap tette közzé
egész terjedelmében. Egyszerre megkezdődtek a heves
polémiák pro és contra s a regényt csak úgy kapkod-
ták a könyvpiacon. Hosszú időn át egész Paris másról
sem beszélt a színházaktól kezdve a kávéházakig, s
bár a komolyabb műbírálat erélyes hangon tiltakozott
a francia irodalom ilyetén megbecstelenítése ellen, a
kiadások egymást érték s a mű jóval százezer pél-
dányon fölül forgott az olvasóközönség körében, mely-
nek kíváncsiságát éppen a heves polémiák okozta nagy
zaj igen fölcsigázta. Zola ekként rengeteg olvasót vall-
hatott magáénak, pedig hátra volt, ami még nagyobb
izgalomba hozta az íróvilágot és olvasóközönséget
egyaránt, a «L'Assomoir» folytatása: Coupeau leányá-
nak «természetrajza» hiányzott még. Hallatlan vak-
merőségének s egyszersmind anyagi sikereinek tetőzé-
seül 1880-ban a hírhedt «Naná»-val lépett föl. A kri-
tika ekkor még inkább fölzúdult ellene; voltak azon-
ban, kik a regényben irányművet láttak s a szoknya-
politika persiflage-át: a második császárság bűneinek
merész leleplezését. Ezen alaptalan belemagyarázás
következtében az olvasóközönség úgy tekintett a műre,
107
mint amely a császárságtól támogatott romlottság ke-
peiben a nemzeti ébredés visszahatását fejezi ki. Az
elámított közönség kapva-kapott ezen újabb művön is,
mely rövid idő alatt másfél százezer példányon fölül
kelt el. Ily ünnepeltség még mindig nem elégítette ki
Zola szertelen becsvágyát és hiúságát: szerette volna
az ellene zúdult szépirodalmi kritikát is lefegyverezni.
Megírta tehát elméleti műveit, mintegy kódexbe akar-
ván foglalni a naturalizmus rendszerét.
De lássuk a Rougon-Macquart regénysorozatot
kissé közelebbről, hogy az olvasó jobban megismer-
hesse a naturalizmusnak mint az erotikus irodalom
legdurvább elfajulásának alkotó elemeit. Míg a korábbi
naturalisták csak egyes alakok pathológiai esetét dol-
gozták föl, Zola egy egész nagy család történetét tár-
gyalja. E család történetének vázlata a következő: a
regénysorozat első darabjában (La fortune des Rougons,
1871) van elmondva, hogy a dédanya, Fouque Adela'ídc
utolsó sarja volt egy provence-i családnak; elfajult,
aljas teremtés, maga a megtestesült érzékiség; amellett
indulatos és szeszélyes nő, úgyhogy általában eszelős-
nek tartották, s ezt annál kevésbbé lehetett csodálni,
mert atyja az őrültek házában halt meg. Tizennvolc
éves korában mint egy jókora földbirtok örököse férj-
hez ment egy faragatlan paraszthoz, Rougon-hoz, ki
mint kertész szolgált nála. Egy év múlva gyermekük
születik, Péter, míg az apa hamarosan meghal. A fiatal
asszony ekkor vadházasságra lép az iszákos Macquart
kádárral s viszonyukból két gyermek születik: Antal
és Orsolya. Kezdetben a három gyermek nem ismerte
vérségi viszonyuk természetét s egyforma vadságban
nőttek fel; mihelyt azonban az ifjú Péter átlátta hely-
108
zetét, arra törekedett, hogy lerázza nyakáról testvéreit,
s apja halála után mindenféle furfanggal odáig viszi a
dolgot, hogy anyja, ki utóbb megtébolyodott, az ő
javára lemond birtokairól. Orsolya minden hozomány
nélkül egy kalaposhoz, Mouret-hez megy nőül, Péter
pedig egy olajkereskedő leányával lép házasságra
Plassansban, hol mindezen események lejátszódnak s
ahol Zola gyermekéveit töltötte. Ipának üzletét Péter
veszi át, kinek neje, Felicité, beviszi a nemzetségbe az
értelmességet, de egyszersmind a szertelen uralom-
vágyat és fondorlatokra való hajlamot. Felicité öt
gyermeket szül: Eugént, Pascalt, Aristidet s két leányt:
Mártát és Sidoniet. Ezek a Rougonok.
A ciklus második tagjának, a La curée (1874)
című pénzügyi regénynek főalakja Aristide Rougon, a
testvérek legfiatalabbja, akit kapzsisága szennyes üzle-
tekbe kever. Neje még csak haldoklik s ő már viszonyt
sző egy más fiatal nővel, kivel utóbb nem sokat törő-
dik, mert neki csak a pénz a lelke. A nő, Renée, aztán
vétkes viszonyt kezd mostoha fiával, Maxime-mel s mikor
ez utóbbi egy rút, de gazdag leányt készül elvenni
mostoha anyja itt nem részletezhető módon mindenkép
vissza akarja őt hódítani, de látva Maxime-nek nem
éppen erkölcsi motívumtól fakadó hajthatatlanságát
miután férje haragját egy értékpapírral lecsendesítette,
teljes elfásultságba megy át. Aristide apjának mostoha
testvére, a már említett Macquart Antal, katonai szol-
gálati éveinek leteltével visszamegy Plassansba, ho
Péter és neje az örökségéből kitúrtat valahogy lecsil-
lapítják. Antal iszákosságra adja magát és büszke
rokonainak bosszantására nőül vesz egy csarnokhölgyet,
Joséphine Gavoudan-t, aki dolgozik ugyan helyette, de
Dostları ilə paylaş: |