Az Országos Gyógyszerészeti Intézet módszertani levele törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerek magisztrális gyógyszerkészítményekb



Yüklə 34,45 Kb.
tarix26.05.2018
ölçüsü34,45 Kb.
#46055



Az Országos Gyógyszerészeti Intézet módszertani levele


Forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek magisztrális gyógyszerkészítményekben való alkalmazásáról


OGYI-P-70-2005



A hatálybalépés időpontja: 2009. június 30.




  1. A módszertani levél kiadásának jogforrási alapja

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló módosított 44/2004. (IV.28.) ESzCsM rendelet 13.§ (5) és (6) bekezdése szerint:


„(5) A gyógyszerész forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítményt alkotórészként tartalmazó magisztrális gyógyszert akkor készíthet el, ha meggyőződött róla, hogy a forgalomba hozatalra engedélyezett készítmény

a) hatóanyaga nem szerezhető be,

b) hatóanyaga az új magisztrális gyógyszerformában a készítés és a várható felhasználás ideje alatt nem bomlik

c) segédanyagai nem befolyásolják kedvezőtlenül a magisztrális gyógyszer hatását és eltarthatóságát.

(6) Az (5) bekezdésben foglalt feltételek meglétének megállapítására az OGYI módszertani levelet ad ki.”
2. Alapelvek
Általános alapelv, hogy a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmény alkalmazása magisztrális gyógyszer kiindulási anyagaként – bizonyos, a gyógyszerforma típusát meg nem változtató hígításokat nem tekintve – nem tekinthető szakszerűnek. A forgalomba hozatalra engedélyezett készítmény ugyanis nem hatóanyag-forrás, hanem önálló gyógyszer, a maga stabilitásával, szennyezéseivel és segédanyagaival együtt.
A tapasztalat azt mutatja, hogy számos esetben a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer továbbkészítése nem felel meg a gyógyszerészet szakmai szabályainak. A gyógyszerész – mint gyógyszerszakértő – felülbíráló szerepe az ilyen orvosi vények esetében nagyon fontos, tekintve, hogy a gyógyszerész képzéséből eredően olyan kémiai és technológiai ismeretekkel rendelkezik, amelynek a gyógyszert rendelő orvos nincs birtokában.
A forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek magisztrális készítmény előállítása céljából történő felhasználása során alapvetően két kérdést kell a gyógyszerésznek értékelnie:

− nem bomlik-e a hatóanyag, vagy következik be hatóérték-csökkenés,

− nem viszünk-e át a készítés során a magisztrális gyógyszerbe nem kívánatos vagy a beteg számára a kötelezőnél több információt igénylő segédanyagot?
Tekintettel arra, hogy a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmények száma nagy és a magisztrális készítményben való felhasználásuk lehetősége ezt még meg is sokszorozza, gyógyszerlisták vagy receptek nem adhatók.

A jelen módszertani levél célja csupán bizonyos fogódzók körülírása, amelyek segítik a gyógyszerészt az ilyen vények elkészíthetőségének értékelésekor.

Módosított hatóanyagleadású gyógyszerformák nem használhatók magisztrális készítmények alapanyagaként.

3. Gyógyszerbomlás
A hatóanyag bomlása vagy a hatóérték más módon történő csökkenése (pl. kicsapódás, stb.) bekövetkezhet mind a készítés során, mind pedig az új gyógyszer-formában a felhasználhatósági időtartam alatt.

Az ipari méretekben gyártott gyógyszerben a szennyező anyagok a megenge-dett határérték alatt vannak, és a bomlás az alkalmazhatósági időtartam végéig nem haladja meg az elfogadható mértéket. A forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer magisztrális készítményben való felhasználása során előfordulhat, hogy a szennyező anyagok mennyisége az elfogadható mértéknél jobban megnő.

Minden esetben mérlegelni kell, hogy várható-e olyan mértékű bomlás, ami kizárja az adott módon rendelt magisztrális gyógyszer elkészíthetőségét, vagy az kellő körültekintéssel elkészíthető.
A forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmény magisztrális készítményben való felhasználása során jelentkező gyógyszerbomlások a következőképpen csoportosíthatók:

1. hidrolízis,

2. oxidáció,

3 egyéb bomlások, változások.



3.1. Hidrolízis
Akkor fordul elő, ha a szilárd fázisú forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmény hatóanyaga vizes fázisba kerül (oldat, emulzió, kenőcs vizes fázisa, stb.)

A következő támpontok segíthetik a gyógyszerészt a hidrolízis felderítésében:

- A hatóanyag szerkezeti képletében hidrolízisre hajlamos csoportok találhatók.

a.) Ilyen csoport pl. a béta-laktám gyűrű (penicillin, cefalosporin), mely vizes fázisban felhasad, a gyógyszer inaktiválódását okozva.

b.) Az észtercsoport, különösen, ha az aromás gyűrűn orto vagy para- helyzetben az észterkötés stabilitását csökkentő csoport helyezkedik el. Erre

példa az acetil-szalicilsav.


- Amennyiben az adott hatóanyagnak van forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítményben (vizes) oldatos gyógyszerformája, kevésbé kell tartani a hidrolízistől, bár a forgalomba hozatalra engedélyezett készítménytől eltérő pH fokozhatja a hidrolízis sebességét. Ha viszont még az injekciós készítmények is porampullaként kerülnek forgalomba, akkor szinte biztos, hogy az adott hatóanyag magisztrális készítmény vizes fázisában nem szerepelhet. Ennek tipikus példája a különböző penicillinek nátrium- vagy káliumsója porampullában.

(Előfordultak olyan magisztrális vényelőiratok, amelyek ebből szirupot készíttettek volna. Az ily módon elkészített magisztrális gyógyszernek egyrészt a hatása csökken vagy szűnik meg a penicillin bomlása következtében, másrészt a penicillin hidrolízis-bomlástermékei erősebb allergének, mint maga a penicillin.)


A fentiek alapján nem készíthető vizes oldat gyógyszerforma a béta-laktám antibiotikumokból (kivéve, ha oldatos injekció formában forgalomban van).

Nagyon meggondolandó acetil-szalicilsavat tartalmazó oldat („kacizálos gyermekkanalas") elkészítése is, mert az utolsó adagok már valószínűleg nagyon sok szalicilsavat tartalmaznak.

A fentebb említett hidrolízisre hajlamos csoportok esetében, ha el is készítjük a gyógyszert, ne melegítsük az oldatot, még akkor sem, ha az technológiai szempontból – pl. tabletta eldörzsölése – kedvező lenne.

3.2. Oxidáció

Kevesebb olyan oxidábilis hatóanyagot találunk, amely lehetetlenné teszi a forgalomba hozatalra engedélyezett készítmény alkalmazását magisztrális gyógyszerben, mint ezt a hidrolízis esetében láttuk.

A hidrolízishez hasonlóan a következő támpontok segíthetik a gyógyszer-készítést:
- A forgalomba hozatalra engedélyezett készítmény hatóanyaga oxidációra hajlamos. Tipikus példa a noraminofenazon-nátrium-mezilát vizes oldata.

- A hatóanyag szerkezeti képletében oxidációra hajlamos csoportok vannak.

a.)Pl. a fenolok, különösen az o- vagy p-helyzetben elektronküldő csoporttal. Az o- vagy p-difenolok vizes oldatban olyan gyorsan oxidálódnak, hogy a magisztrális elkészíthetőség – antioxidáns nélkül – kétségessé válik, míg

szilárd fázisban viszonylag stabilak (pl. rifampicin).

b.) A vicinális helyzetű karbonil- (-C=O) és a hidroxil-csoportok (-OH) (pl. mineralokortikoidok).

c.) en-diolcsoportok jelenléte(pl. aszkorbinsav)

d.) tiolcsoport jelenléte(kaptopril, acetilcisztein)
- Oxidációra gyanakodhatunk, ha készítés közben a gyógyszer elszíneződik.
A tipikusan gyorsan oxidálódó hatóanyagok kivételével a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmény magisztrális készítménybe való átdolgozása általában elvégezhető, de amennyiben oxidációs bomlásra gyanakodhatunk, akkor készítéskor a lehető legrövidebb ideig tegyük ki a gyógyszert a levegő oxigénje behatásának. (Például kortikoszteroid tartalmú kenőcs higításakor, vagy más kortikoszteroid tartalmú gyógyszerforma kenőcsbe való átdolgozásakor semmiképpen ne hagyjuk állni az összemért alkotókat, kikeverésre várva!)
3.3. Egyéb bomlások, változások
Dekarboxileződés

Ismeretes a p-amino-szalicilsav (PAS) gyors bomlása vizes oldatban a jóval toxikusabb m-amino-fenolra, ezért PAS vizes oldat csak különösen felkészült ─általában minőségellenőrzési vizsgálatokra is alkalmas ─kórházi gyógyszertárakban készíthető el.


Sav-bázis reakciók

Ügyelni kell, ha a készítés során lényegesen megváltoztatjuk az oldat pH-ját. Ismeretes, hogy a tetraciklinek vizes oldatának stabilitása erősen függ az oldat pH-jától. Jó példa erre az oxitetraciklin tartalmú szemcsepp, ahol a hatóanyag hidrokloridját vízben feloldották, majd az oldatot izohidriássá tették. Az ilyen pH-értéken azonban az oxitetraciklin már bázisalakban van jelen, ami vízben nem oldódik.

Szerves vegyületek ilyen készítés esetén könnyen maradtak túltelített (metastabil) oldatban, amit a gyógyszerész nem érzékelt. Az ilyen – technológiailag alapvetően rossz – szemcseppekből a hatóanyag sokszor később vált ki (különösen, ha a beteg hűtőszekrényben tartotta).

Hasonlóan elterjedt volt egy olyan vényelőirat, amelyben fenobarbitál-nátriumot oldottak vízben, majd papaverin-kloridot adtak hozzá, ami az oldat pH-ját olyan mértékben csökkentette, hogy a fenobarbitál (sav) metastabil oldata állt elő.



4. A forgalomba hozatalra engedélyezett készítmény segédanyagainak átvitele a magisztrális gyógyszerbe
Alapelv, hogy a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer segédanyagainak átvitele magisztrális gyógyszerbe nem kívánatos.

Azon kívül, hogy az esetek nagy részében (ide nem értve pl. az olyan eseteket, amikor a hatóanyagot kioldják és a segédanyagok nagy részét kiszűrik) a segédanyagok megjelenése a magisztrális készítményben felesleges, bizonyos esetekben egyes betegek számára károsak is lehetnek.

Ezt e kérdést tehát körültekintően végig kell gondolni, szakítva azzal a szemlélettel, amely a forgalomba hozatalra engedélyezett készítményt kizárólag hatóanyag-forrásként kezeli.
Vannak tehát olyan - nem közömbös – segédanyagok, amelyek egyes betegek számára károsak lehetnek. Amennyiben ilyen segédanyag van a forgalomba hozatalra engedélyezett készítményben, a beteggel meg kell beszélni, hogy tud-e az alkalmazást számára kizáró, vagy azt limitáló tényezőről? Ha igen, a kérdést a beteg orvosával tisztázni kell.

Minden esetben fel kell tüntetni a magisztrális gyógyszer csomagolásán, ha a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer potenciálisan káros, a magisztrális gyógyszerbe átkerülő segédanyagot tartalmaz!

Az adott esetben figyelmeztetni is kell a beteget egyes segédanyagok nem kívánt hatásaira.

A forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek alkalmazási előirataiban ma már kötelezően feltüntetik a gyógyszerek segédanyagait, amelynek forrása az évenként kiadott Gyógyszerkompendium.

Egyes betegcsoportok számára kifejezetten káros segédanyagok:
- Laktóz: a tejcukor-érzékenyek esetében ilyen gyógyszerkészítmények nem alkalmazhatók, illetve csak abban az esetben részesülhetnek laktóz tartalmú készítménnyel, ha ismerik a gyógyszerekben lévő laktóz mennyiségét. A forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerekben lévő laktóz mennyiségéről az OGYI honlapjáról (www.ogyi.hu) szerezhető tájékoztatás.

- Búzakeményítő: a laktózhoz hasonlóan a glutén-érzékenyek esetében használata nem tanácsolt.


A következő segédanyagok hatásait is figyelembe kell venni:

− benzalkónium-klorid: a lágy kontaktlencsét elszínezi.

− butil-hidroxi-anizol (E320): a bőrt, a szemet, stb. irritálja

fruktóz: hasonlóan a tejcukor-intoleranciához, létezik fruktóz-intolerancia is (ritkábban fordul elő). Ezért a fruktóz-tartalmat az ilyen betegeknek jelezni kell.

para-hidroxi-benzoátok (E214-E219): csalánkiütést okozhatnak.

káliumsó: az alacsony káliumtartalmú diétán lévők számára veszélyes lehet.

− nátriumsó: az alacsony nátriumtartalmú diétán lévők számára veszélyes lehet.

szorbátok (E200-E203): érzékeny egyéneken bőrgyulladást okozhatnak.



− szulfitek: érzékeny egyéneken allergiás reakciók jelentkezhetnek.

tartrazin és más azofestékek ( E102, E110, E122-E151): érzékeny egyéneken allergiás reakciók jelentkezhetnek.
Yüklə 34,45 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə