Dr. Kéri Katalin – Ambrus Attila József a sokoldalú ember



Yüklə 0,65 Mb.
səhifə1/12
tarix19.07.2018
ölçüsü0,65 Mb.
#56731
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12

Dr. Kéri Katalin – Ambrus Attila József


A sokoldalú ember

( Szöveggyűjtemény )


Pécs, 1994. február

A sokoldalú ember
Szöveggyűjtemény az embertan és az etika tanításához,

illetve osztályfőnöki órákhoz

Készítette: Ambrus Attiláné dr Kéri Katalin

kerik@btk.jpte.hu

és

Ambrus Attila József

alex@nostromo.jpte.hu

http://nostromo.jpte.hu/iqdepo

ftp://nostromo.jpte.hu/pub/iqdepo/dsm07.exe


ISBN 963 686 146 3
Készült: Pécs, 1994. február 1.
A sokoldalú ember
(Tartalomjegyzék)
Bevezetés 4

Az ember és önmaga 6

1. Élet – Halál 7

2. Szépség – Harmónia 28

3. Meghatározottság – Szabadság 42



Az ember és társai a világban 57

4. Nemiség – Szerelem – Szeretet 58

5. Család 89

6. Ünnepek – Hagyományok – Szokások 103

7. Kommunikáció – Nyelv 120

8. Hatalom – Politika – Demokrácia 135



Az ember és a végtelenség 147

9. Ember – Természet – Kozmosz 148

10. Hit – Vallás 165

11. Vágyak – Álmok – Célok – Fantázia 184

12. Művészetek 198

Forrásjegyzék 212

Kislexikon 218

Tárgymutató 228

“ – Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek.

Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket”


(Kung Fu-ce)


Bevezetés
Az ember sokoldalúságának, legjellemzőbb tulajdonságainak megközelítése sokféle módon elképzelhető.

Ezzel a szöveggyűjteménnyel azoknak a tanároknak és diákoknak szeretnénk segitséget nyújtani, akik osztályfőnöki órájuk témájához, embertan-foglalkozáshoz vagy etika órához keresnek szemelvényeket.

Ez a könyv hasznos olvasmány lehet mindenkinek a kezében, aki az embert szeretné jobban megismerni, jól alkalmazható ez a kötet bármilyen tanórán, ahol az ember szóba kerül. Szövegválogatásunk sokrétű, egyrészt abban a tekintetben, hogy haszonnal forgatható általános- és középiskolában éppúgy, mint akár az egyetemen. Másrészt a válogatott műrészletek nemcsak tudományos szintjüket tekintve ezerszínűek, hanem műfajukat tekintve is. Noha a gyűjtemény jelentős része irodalmi művekből merített válogatás, ezek mellett helyet kaptak olyan tudományok eredményei és véleményei is az emberrel kapcsolatosan, mint például: a néprajz, filozófia, szociológia, esztétika, biológia, pszichológia, politológia, teológia, nyelvészet.

Az ember sokoldalúsága idő- és térbeli elhelyezkedéséből is következik, ezért a szövegválogatás felvillantja a kultúrák számos arcát is, Óceániától Afrikáig.

A szöveggyűjtemény 3 fő- és 12 alfejezetének témaköreit részben a Kamarás István elgondolásából kiinduló felosztás szerint rendeztük, helyenként azonban ettől eltértünk. Elképzelhetőek olyan témakörök is, melyek e gyűjteményben külön nem szerepelnek (pl.: humor, játék, stb.), ezek összeállításához jól használható a szövegválogatásunk végén található témajegyzék.

Az alfejezetek végén közölt bibliográfia is jó szolgálatot tehet az embertan iránt érdeklődő és az embert fürkésző tanár vagy diák számára.

Az emberről szóló tudás összegyűjtése azonban sohasem válhat teljessé, így ez a szöveggyűjtemény sem. A tanárok és diákok kívánságuk és érdeklődésük szerint barangolhatnak a szövegek között, és közülük bárki elkészítheti saját antológiáját is. Válogatásunk tehát nem egy zárt egység, ellenkezőleg, reményeink szerint az olvasó kedvet kap ahhoz, hogy kinyissa a világ kapuját, és antológiánkból ihletet merítve újabb szövegek után kutasson.

Végezetül pedig szólnunk kell a közlés módjáról: a költemények esetében mindig a szerzők és fordítók eredeti helyesírását követtük, a prózai műveket viszont a mai magyar helyesírás szabályaihoz igazitottuk, néhány kivételtől eltekintve (pl. Széchenyi István művénél).

A versek esetében, ha csak részletet közöltünk, ezt feltüntettük, a prózai szövegeknél azonban – bár szinte kivétel nélkül hosszabb-rövidebb részleteket közöltünk – nem tettük meg ezt. A szövegközi kihagyásokat (…) -tal jelöltük. A prózai művekből vett idézetek első sorát minden esetben bekezdéssel kezdtük, a szöveg további közlésénél viszont az eredeti szövegtagolást követtük.

A műrészletek után szereplő zárójeles szám a felhasznált kötet bibliográfiában feltüntetett sorszámát jelenti.

Ahol nem jelöltük meg a fordítót, ott az eredeti forrásban sem szerepelt a neve, illetve személye nem volt egyértelműen eldönthető.

Terveink szerint a jövőben feladatgyűjteménnyel is bővül ez a kötet.




Köszönetnyilvánítás
Kiemelt helyen illeti köszönet Kamarás Istvánt és Dr. Honffy Pált, akik számos szakmai tanáccsal szolgáltak, és akik nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el.

Köszönet Bohár Andrásnak hasznos megyjegyzéseiért és Mezővári Gyulának, annak a magyartanárnak, aki a kreatív gondolkodásra és alkotásra bátorított.

Köszönet szüleinknek, valamint azoknak az egyetemista és főiskolás diákoknak – különösképpen Vitai Miklósnak –, akik hisznek az Emberben, és ezért az embertanban is.

Az ember és önmaga

1. Élet – Halál

“Holnapra elsodornak az örök homályba hulló századok.”


(Omar Khajjám)

RABINDRANATH TAGORE


Versek A KERTÉSZ cimű kötetből
(Részlet)
Ki vagy, olvasó, aki verseimet száz esztendő múlva olvasod?

Nem küldhetek neked egyetlen virágot sem a tavasznak ebből a gazdagságából, egyetlen aranysávot sem az amott lebegő felhőkből.

Nyisd ki ajtóidat és tekints szét.

Virágoskertedből szakítsd le egy száz év előtti kor eltűnt virágainak illatos emlékeit.

Szíved örömében érezd meg egy tavaszi reggel dalának eleven örömét, mely vidám hangját száz esztendő távolából küldi feléd.
F: Áprily Lajos

(62) 74. o.


ANDRÉ CAZAMIAN: DAL

Az életem akár a hab,

Úgy árad örökké s apad,

S tengerbe ömlik aztán

A víz.
A szirtek között csupa tűz,

Áthömpölyög a pusztán,

S a nagy óceánba szakad,

Ha agg.
Az én lelkem a vándor,

Ki fényes pirkadáskor

Vidult egy kis madár vidám

Dalán.
S búsan, homályba veszve

Vén pásztort hallgat este

Fáradtan, s szívébe hasít

A síp.
F: Rába György

(37) 193. o.

HORVÁTH ELEMÉR: HALANDÓ

Elcsodálkoztam a csillagokon

elcsavarogtam a földön

hazaértem a szerelemben

fönnakadtam a világ rendjén
előbb halok meg mint szeretném
(61) 103. o.

ADAMIS ANNA: ARRA SZÜLETTEM

hogy kisgyerek legyek,

anyám mellett játsszam hosszú éveket,

arra születtem, hogy felnőtt is legyek,

s megértsem a szóból azt, amit lehet,


s végül arra jöttem én e világra,

hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába.


Arra születtem, hogy megszeressenek,

s megszeressem én is azt, akit lehet,

arra születtem, hogy boldog is legyek,

s továbbadjam egyszer az életemet,


s végül arra jöttem én e világra,

hogy belehalnom se kelljen hiába.


(61) 91. o.

VAS ISTVÁN: A TEREMTŐHÖZ

Köszönöm, hogy megteremtettél,

Ó, Szeretet, és idetettél,

Hogy csillagok, ködök, hegyek

között ember legyek.


Köszönöm, amit látok,

A teremtett világot,

Hogy még a rossz sem céltalan,

Mindennek jelentése van.

És én is neked kincset-érő

Egy vagyok, soha-visszatérő,

S akár a férgek, vagy a szentek,

Valamit jelentek.


Meghalok, semmit nem veszítek,

Művedet meg nem semmisíted

s a mennyben vagy pokolban

Az leszek, ami voltam.


(61) 337-338. o.

TEILHARD DE CHARDIN: AZ ISTENI MILIŐ

Sem feltérképezéssel, sem különféle mesterkedésekkel, sohasem tudjuk – sem gondolatban, sem gyakorlatilag – elérni az Élet forrásait. Sokkal inkább kapom, mintsem alkotom magam. (…) A mély élet, a forrásozó élet, a születő élet teljesen megragadhatatlan.
F: A forrásban nincs megjelölve

(123) 225. o.


ROGER VON OECH: AZ ÉLET ÉRTELME

“Mi az élet értelme?” Gyakran megkérem a tanfolyamaim résztvevőit, hogy keressenek egy metaforát az életre. Az ötleteik két csoportra oszthatók, az egyik ételekről szól, a másik nem. Nos, következzen az élet értelme!
Az élet olyan mint a fánk. Frissen és melegen isteni, bár néha megfekszi a gyomrunkat. A közepén a lyuk valódi rejtély, a fánk mégsem lenne fánk nélküle.
Az élet olyan, mint grapefruitot enni. Először le kell szedni a héját, aztán hozzá kell szokni az ízéhez, és mire az ember igazán élvezni kezdené, a szemébe spriccel vele.
Az élet olyan, mint a banán. Eleinte zöld, aztán egyre puhább és édesebb lesz. Vannak akik a fürt belsejében érzik jól magukat, és vannak akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a legtetején legyenek. El lehet csúszni a héján. És fontos az is, hogy meg kell hámozni, ha meg akarjuk enni.

Az élet olyan, mint a főzés. Minden attól függ, hogy mit, mikor és hogyan keverünk az ételhez. Néha a receptet követjük, néha viszont rögtönzünk.


Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.
Az élet olyan mint a labirintus, amelyben nem akarjuk megtalálni a kijáratot.
Az élet olyan, mint liftezni. Sokszor megesik, hogy mások nyomkodják a gombokat, mi meg csak utazunk fel és le. Néha persze benne is ragadunk, de nem ez az igazán vacak, hanem az, amikor megáll.
Az élet olyan, mint egy pókerjátszma. Vagy én osztok, vagy nekem osztanak. Tehetség és szerencse kell hozzá. Az ember tartja a tétet, emel és blöfföl. Mindig lehet tanulni a partnerektől. Előfordul, hogy egyetlen párral nyerünk, de az is, hogy fullal vesztünk. Bármi történjék is, addig jó, amíg mozgásban van a pakli.
Az élet olyan, mint a kölyökkutya, amelyik szeretné, ha minden utcán rengeteg fa lenne.
Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk.
Ön szerint milyen az élet?
F: Gázsity Mila

(102) 70-72. o.


BUDDHA: AZ EMBERI ELME SZENNYEZŐDÉSEI


(Az emberi élet)

Egy ember, akit valamilyen gonosztetten értek, futva menekül üldözői elől. Egy kútban próbál elrejtőzni, a kút kávájáról lógó indákon ereszkedik lefelé. Középen járhat, amikor észreveszi, hogy mérges kígyók tekeregnek a kút fenekén. Nem tehet egyebet, ott marad függeszkedve az indán. Egy idő múlva karjai fáradni kezdenek, és észrevesz két egeret, egy fehéret és egy feketét, amint rágcsálják az őt tartó indát.


Ha az inda elszakad, leesik a kígyók közé, és elpusztul. Amint feltekint, azt veszi észre, hogy pontosan a feje felett egy méhkaptár áll, amelyből időről időre lecseppen egy-egy csepp méz. Az ember megfeledkezik minden veszélyről, és élvezettel ízlelgeti a mézcseppeket.
Az “ember” bárki, aki erre a szenvedésekből álló világra született. A “kígyók” és az “üldözők” a test, minden vágyaival. Az indák jelentik az életet. A “két egér, egy fehér és egy fekete” az idő múlása, nappalok és éjszakák, tovaszálló esztendők. A “mézcseppek” a test örömei, amelyek megédesítik a múló évek szenvedéseit.
F: Jaloveczky László

(29) 99. o.


ROGER VON OECH: MI LENNE HA…?

Az élet nehéz. Rengeteg idő megy el vele, rengeteg hétvége, és mi az egész vége? A halál mint jutalom.

Az életet visszafelé kellene élni. Az embernek először meg kéne halnia, hogy ezen is túllegyünk. Aztán 20 évig szeretetotthonban kellene lakni, ahonnan azzal rúgnák ki, hogy túlságosan fiatal. Ekkor kapna egy aranyórát és már mehetne is dolgozni, legalább 40 éven át, vagyis addig, amíg eléggé visszafiatalodik ahhoz, hogy élvezni tudja a nyugdíját.

Aztán főiskolára járna és hatalmasakat bulizna, amíg készen nem áll arra, hogy elkezdje a gimnáziumot. Aztán jön az általános iskola, ahol végre újra lehet játszani, és semmi felelősség nem terheli. Ezután kisbaba lesz, visszamászik az anyja méhébe, ott kilenc hónapon át lebeg, majd a szerelmesek szemében felvillanó játszi fényként végzi.
F: Gázsity Mila

(102) 99-100. o.


ANDRÉ Maurois: AZ ÖREGEDÉS MŰVÉSZETE


Az árnyékos határ

Mikor kezdődik az öregség? Sokáig abban reménykedünk, hogy még nem ért utol bennünket. Szellemünk friss, erőnk teljében vagyunk. “Vajon fel tudok-e futni erre a domboldalra ugyanolyan gyorsasággal, mint fiatalságomban?… Igen! Igaz, hogy kissé lihegek, mire a csúcsra érek, de ugyanannyi idő alatt tettem meg az utat, mint hajdanában. De hát nem lihegtem-e akkor is, amikor még fiatal voltam?

A fiatalságtól az öregségig olyan lassú átmenet vezet, hogy az ember maga észre sem veszi a változást. Ugyanígy, amikor az ősz követi a nyarat, s a tél az őszt, a természet olyan fokozatosan változik, hogy nemigen tudjuk nyomon követni. Holott, mint egykor a Macbethet ostromló sereg, már közeledik az ősz, a nyárnak még alig-alig rozsdásodó leveleitől takartan. S egy novemberi reggel hirtelen forgószél kerekedik, letépi az arany álarcot, s mögötte feltűnik a tél sovány csontváza. A levelek, amelyekről azt hihettük, hogy az ifjúság erőteljes zöldjében pompáznak, már halottak voltak, már csak néhány gyönge rost kötötte őket szárukhoz. A vihar csak felfedte, nem ő okozta a bajt.

A betegségek az emberi erő viharai. Íme egy férfi, egy nő, aki kora ellenére még fiatalnak látszik! – Csodálatos asszony! – mondjuk.


– Micsoda ámulatraméltó – férfi! Csodáljuk tetterejüket, szellemük élénkségét, szavuk friss pattogását. De megtörténik, hogy egy nap kirúgnak a hámból, s amiért fiatalságukban csak egy erős fejfájással vagy egy náthával fizettek volna meg, azért most súlyosabban kell lakolniok, a tüdőgyulladás vagy a szívszélhűdés őszi vihara eldönti őket. Néhány nap leforgása alatt elhervad az arc, meggörbül a hát, a tekintet kialszik. Egy másodperc aggastyánná tesz bennünket. Mert nem tudtuk, nem éreztük, hogy már régóta öregszünk. …
F: A forrásban nincs megjelölve

(16) 29. o.


PILINSZKY JÁNOS: KIHŰLT VILÁG

E világ nem az én világom,

csupán a testem kényszere,

hogy egyre beljebb, mint a féreg

furakodom beleibe.


Így táplálkozom a halállal,

és így lakik jól ő velem;

az életem rég nem enyém már,

vadhúsként nő a szívemen.


Minden teremtett elevenből

kijózanodva a szemét

így ütközik ki, leplezetlen

föladva hiú szégyenét.


A mindörökre ismeretlen

végülis így lesz otthonos.

Mint hervadás az őszi lombot,

a pusztulás bebalzsamoz.

Kihűlt világ ez, senki földje!

S mint tetejébe hajitott

ócskavasak, holtan merednek

reményeink, a csillagok.


(107) 35. o.

DENIS DIDEROT: ELMÚLÁS

A filozófiában az az állapot, amelynek következtében valamely dolog megszűnik az lenni, ami volt. Ha a fa már megszűnt létezni, és helyette hamut találunk, azt mondhatjuk, hogy a fa elmúlt; ugyanígy a tojás is elmúlik, ha megszűnik tojás lenni, s helyette csirkét találunk; az elmúlást ugyanis itt nem közönséges értelmében vesszük. Innen a filozófiának az az alaptétele, mely szerint az egyik dolog elmúlása egyenlő a másik keletkezésével.

Az elmúlás tehát úgy különbözik a keletkezéstől, mint két ellentét különbözik egymástól…


Ám miként a keletkezéskor valójában semmiféle anyag nem teremtődik, úgy az elmúláskor semmi egyéb nem semmisül meg ténylegesen, csupán az a sajátos módosulás, mely egy lény formáját alkotja, s azt, hogy ilyen vagy olyan fajtába tartozik.
F: Komoly Péter

(3) 84. o.


KLINIKAI HALÁL – BIOLÓGIAI HALÁL

Azt az időtartamot, ami alatt a szervezet már halott ugyan, de még nem minden szerv életműködése szűnt meg, klinikai halálnak nevezzük. A klinikai halál idején beálló, bizonyos szervekre vagy szövetekre korlátozott életfolyamatokat az agonális jelenségeknek mondjuk. Azt az állapotot pedig, amikor már minden szerv és szövet életjelensége megszűnt, biológiai halálnak nevezzük. A klinikai halál valójában a biológiai halálhoz vezető út. A szervezet akkor halt meg visszavonhatatlanul, ha az agy idegsejtjei végérvényesen megszüntették működésüket. A szívműködés vagy légzés megállása önmagában még nem jelenti a biológiai halált. Határozottan bizonyítják ezt azok az orvosi beavatkozások, amelyeknek segitségével a már egyszer megállott szívműködést vagy légzést sikerült újból megindítani.
(14) 1247. o.

TAGORE: ÁLDOZATI ÉNEKEK


91.

Ó, élet végső beteljesülése, Halál, én halálom, jöjj és szólj suttogó hangodon hozzám!

Nap-nap után vártalak, érted viseltem el az élet örömeit és kínjait.

Mindaz, ami vagyok, amim van, amit remélek s minden szeretetem is mélységes titokzatossággal csak feléd hömpölygette habjait. Még egy végső pillantás a szemedből, s tiéd lészen mindörökre életem. A virágokat mind füzérbe fontam már, a koszorú készen várja a vőlegényt.

Az esküvő után az ifjú nő hagyja el otthonát, s menjen ura elé egyes-egyedül az éj magányában.
F: Szentirmay Gizella

(130) 76. o


WILLIAM SHAKESPEARE: LXXIII. SZONETT

Nézd, életem az az évszak, amelyben

Pár rőt-levél (vagy az se) leng, a tar

Fák ágai reszketnek a hidegben:

Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.

Bennem már csak az a homály dereng,

Mely alkony után sápad nyugaton

S amelyet lassan, feketén beleng

Az éj, a fél-halál, a nyugalom.

Bennem már csak az a kis láng lidérclik,

Mely ifjusága hamván haldokol,

Mint ravatalon, amelyen kivégzik:

Amiből kelt, vissza abba omol.

Ezt látva, csak erősödik szerelmed,

Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.


F: Szabó Lőrinc

(118) 181. o.


KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AKARSZ-E JÁTSZANI

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?


(82) 241. o.

MOHAMMED SZAID MARUF: MEGHALT HODZSR

Reggelitájban együtt ültem Mohammed barátommal, az állomásfőnök helyettesével, a hartumi megálló büféjében, amikor berohant egy Ahmed nevű küldönc és ezeket kiáltotta: “Hodzsr meghalt, összeesett munka közben…”

Néhány itt tartózkodó vendég, akik ismerték Hodzsrot, tüstént tárgyalni kezdték az esetet. Mások viszont kiváncsian kérdezgették: “Ki az a Hodzsr?” Azt a választ kapták, hogy az egyik áruraktári munkás. Most már valamennyien emlékeztek rá, és sajnálkozva mondogatták: “Allah irgalmazzon neki!” A büfé vendégei nyakukat nyújtogatva hallgatóztak, és figyelték a jövőmenőket. Néhány pillanaton belül az egész pályaudvar zsibongott, mindenütt Hodzsr haláláról és különféle hírekről folyt a szó.

Néhány beszédesebb takarító és a helyi rendőrség szolgálatosai a halálról meg az élet nehézségéről beszélgettek. Az ember sosem tudhatja, mikor üt az utolsó órája, miként Hodzsr esetében is történt. A kifutófiúk és a büfés gyerek arca fájdalmasan komor volt. A tekintélyes, éltes emberek viszont – mint például jegyárusítók vagy ellenőrök – a mellüket simogatták és egyenletes, alig észrevehető módon ingatták fejüket, miközben az ég irgalmáért esedeztek, és szakadatlanul ismételték: “Allahnál vagyon kegyelem.” Egyikük lélegzetfojtva sóhajtott: “Mulandó a világ… semmi haszon nincs benne.”…
… Bizony, szegény Hodzsr, akinek nevét ezen a napon az állomás minden zugában hajtogatták, életében sose álmodott ekkora dicsőségről. …
F: Várady László

(96) 231-232. o.


ÖRKÉNY ISTVÁN: IN MEMORIAM DR. K. H. G.

Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.

– Ki volt az? – kérdezte a német őr.

– Aki a Hyperion-t írta – magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?

– Kik ezek? – kérdezte az őr.

– Költők – mondta dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?

– De ismerem – mondta a német őr.

– És Rilkét?

– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G-t.


(103) 43. o.

A HALÁL ÉNEKE


(Részlet)

Apám, ó, jaj! apám, ó, miért? miért hagytad el otthonod?

Egy ember ölt meg téged, ó, apám!

Halálért majd vérrel fizessetek!

Szellemed jár a szemközti parton immár.

Ó, apám! miért hagytad el otthonod? ó, apám, miért ?

Világos lett az ég, a szemre homály szállt,

Csöppenként hull le a fáról a víz, odúját elhagyja a patkány.

Látjátok, ez az apámnak a háza!

Szedjétek össze a halottak virágait.

Szórjátok a bal oldalára, szórjátok a jobboldalára!

Egy ember látja most mindazt, mi láthatatlan.


F: Radnóti Miklós

(75) 47. o.

VASZILIJ SUKSIN: ELMENT AZ ÖREGEMBER

– Elhívom Mihejevnát, hátha segít.

– Halgass! Segített rajtam egyszer is a ti istenetek? Potyára odaadhatnád azt a tyúkot Mihejevának. Jegornak add inkább, megássa érte a síromat. Kivel ásatnád különben?

– Ne félj, lesz rá ember.

– “Lesz, lesz.” Az egész falut bejárhatod – kinek van kedve ilyen borzasztó fagyban a földdel kinlódni? Ilyen télben! Még ha nyár volna!

– Nyugodj már, nem halsz meg, no. Hol van az még!

– Itt van az. A lábam már kihűlt. Jaj, istenem, istenem! – mély sóhajtásba veszett az öreg hangja, aztán folytatta: – Istenem, ha mégis volnál, bocsáss meg nekem, bűnösnek.

Az öregasszony megint rákiáltott:

– Szedd már össze magad, Sztyepan! Ne találj ki mindenfélét, Jegor is megmondta.

– Mit ért ehhez Jegor? Ő erős még, mint a bika. Ha azt mondják neki, ne halj meg, akkor nem hal meg.

– Hát akkor bocsáss meg, öreg, ha megbántottalak volna valamivel…

– Majd a jóisten megbocsát – nyögte az ember a sokszor hallott mondatot. Mondani akart még valamit, valami igen fontosat, de csak forgatta a fejét jobbra-balra, mintha nyugtalankodna valamiért.

– Agnyusa – suttogta aztán erőlködve –, ne haragudj rám… italosabb voltam néha… A kenyérért küzdöttünk!… Nézd meg, ki van ott a sarokban? Ki van ott?

– Hol Sztyepan?

– Ott a … – Az öreg kissé felkönyökölt, s riadt szemével a házikó sarkába mutatott. – Ott van, ott a … Ott ül?

Jegor átjött, amint beesteledett …

Az öreg az ágyon feküdt, fehér, megnyúlt orra a gerendák felé mutatott. Az öregasszony csendesen sírdogált mellette.

Jegor levette a sapkáját, bizonytalanul toporgott egy darabig, aztán keresztet vetett az ikon előtt.

– Hát, igen – mondta később –, érezte már ő ezt.

Érezte.
F: Gerencsér Zsigmond

(122) 377-378. o.

ÖRKÉNY ISTVÁN: HALÁLT OKOZÓ RÓSEJBNI

Özv. Kovács Lőrincné óbudai nyugdíjas az este rósejbnit sütött vacsorára. Alighogy az elsőt megette, gyomrához kapott és meghalt. A boncolásnál a rósejbnin kívül egy csokor hóvirágot, egy OTP-kölcsönnel vásárolt KIJEV fényképezőgépet és a Rozsdatemető c. regényt találták meg az idős asszony gyomrában. Az orvosok véleménye szerint ezek az oda nem való tárgyak is szerepet játszhattak Kovácsné szerencsétlen halálában.
(103) 210. o.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.


Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.


Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó, tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.


Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszercsak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt…”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.


(82) 442. o.

BUDDHA: AZ EMBERI ELME SZENNYEZŐDÉSEI


(Az emberi élet)

5. Egy fiatalasszony, akit Kisagotaminak hívtak, és egy vagyonos ember felesége volt, elveszítette gyermekét. Nem tudta elviselni a csapást, elméje elborult. Halott gyermekével a karján járt házról házra, azért könyörögve az emberekhez, hogy gyógyítsák meg a gyermekét.


Természetesen nem tehettek érte semmit, míg végül Buddha egy követője azt tanácsolta neki, hogy keresse fel a Magasztost, aki ekkor Jetavanában tartózkodott. Igy az asszony Buddhához vitte halott gyermekét.
A Magasztos együttérzéssel tekintett rá, és azt mondta neki: “Ahhoz, hogy meggyógyítsam a gyermekedet, néhány mákszemre van szükségem; menj, és kérj néhány mákszemet egy olyan otthonból, ahová még soha nem lépett be a halál”.

Az asszony elment, hogy olyan házat keressen, ahol még soha nem járt a halál, de egy ilyet sem sikerült találnia. Végül kénytelen volt visszatérni Buddhához. A Magasztos csendes jelenlétében elméje kitisztult, és megértette a Magasztos szavainak jelentését. Elment, és eltemette a halott gyermekét, majd visszatért, és Buddha tanítványa lett.


F:Jaloveczky László

(29) 103. o.


ORIANA FALLACI:

LEVÉL EGY MEG NEM SZÜLETETT GYERMEKHEZ
Fölöttem a fehér mennyezet, mellettem egy pohárban itt vagy te. Nem akarták, hogy lássalak, de meggyőztem őket, hogy jogom van hozzá, így aztán idetettek: egy rosszalló fintor kíséretében. Végre nézhetlek. És becsapva érzem magam, mert semmiben sem hasonlítasz a fényképen látott gyermekre. Nem is vagy gyerek: egy tojás vagy. Egy szürke tojás, ami rózsaszínű alkoholban ring, és a tojásba nem lehet belelátni. Sokkal előbb véged lett, mint gondolták: sosem jutottál el odáig, hogy körmöd legyen és bőröd és mindazon gazdagságod, amivel én megajándékoztalak. A képzeletem teremtménye voltál, éppen hogy csak két kéz és két láb vágyának megvalósításáig jutottál, valamiig, ami hasonlít egy testre, egy arckezdeményig, pici orral és két mikroszkópikus szemmel. Végül is egy halacskát szerettem. És egy halacska szeretetéért jártam végig azt a kálváriát, ami még az életembe is kerülhet. Felfoghatatlan.
F: Sipos Áron

(42) 116-117. o.


A HALÁL EREDETE


Hottentotta

Yüklə 0,65 Mb.

Dostları ilə paylaş:
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə