Józsa Mara
Yüklə 182,91 Kb.
|
Józsa MaraHobbi-sarokVígjáték két felvonásban …„Az emberiség akkor fog boldogulni, – ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.”… (Weöres Sándor)
A játék egyaránt folyik az utcán, és a házakban, akkor a ház falát kihajtják jobbra-balra, így egy szobabelsőt kapunk. A malomkőre mindig a ház jellegének megfelelő terítő kerül. Ugyanígy az ülőkék is, hol párnákat, hol báránybőrt dobnak rájuk. Balról az első ház a Gabi-Gyuszi házaspáré. A középső Ignácé. A jobb oldaliban Katus és Joci lakik. Első felvonás Amikor a függöny felmegy, hárman ülnek a malomkőnél: Ignác és Katus egymáshoz közel az egyik oldalon és Joci a másik oldalon, ő (hátát a kőnek támasztva, lábait a rönkökön nyújtva végig) csendesen szájharmonikázik. A történet kezdetekor május eleje van, estébe hajló késő délután. Ignác Szép időnk volt ma is. Katus (kedélyesen felnevet) Nőnek is a palántáim, mintha húznák őket. Joci (zenél) Katus Holnap gyógyszert kell íratnom. Ignác Nálam nagymosás lesz. Lehúztam az ágyneműmet. Joci (zenél) Ignác Kimossak magának is? Katus Még csak az kéne! Ignác Ugyan már! Hozza át nyugodtan a szennyest, amíg ez a gyerek rá nem jön, hogy mi a gép hibája… (huncut nevetés) Nem csinálnám ingyen! Akkor se? Katus És mennyit kérne? (nevet ő is) Már majdnem komolyra vettem! Ignác Hiszen komolyan mondom! Takaríthatna cserébe… Van pár hetes elmaradás nálam. Katus Képzelem, micsoda kosz lehet! Ignác Azt azért ne gondolja! A porszívózás meg a felmosás nem gond, de a portörlésre nem áll rá a kezem. Mindig leverek valamit. A feleségem nippjeiből már alig maradt, pedig Istenem… (heherészik), hogy utálom őket! Katus (rázza a fejét) Ignác No, jön?! Katus Hogy mennék a medve barlangjába! Ignác (az asszony fenekébe csíp) Olyan nagy kárt nem tudnék már tenni! Katus (Joci felé pillant, aztán rosszallóan ingatja a fejét) Ignác Igaza van: Nicht vor dem Kind! Ne a gyerek előtt! Katus (kacéran felnevet, kezét a szája elé kapja) Mindig bolondozik! (Hallgatnak, Joci játszik.) Ignác Maga beszélt már az új szomszédokkal? Katus Én nem, de Joci igen. Ignác (arra hajol) Nem is mondtad, Joci! Joci (nem reagál, elmélyülten zenél tovább) Katus (áthajol az asztalon, nyakon vágja) Joci (riadtan néz rá) Hagyjon már édesanyám! Egy csepp nyugtom sincs magától! Katus Náci bácsi kérdezne tőled. Joci Akkor is szólhatna rendesen! (Ignáchoz) Idén 33 éves leszek, de édesanyám úgy bánik velem, mint egy taknyos nyolc évessel. Katus Mert olyan is vagy! Joci No, tessék! (kis csend) Mit akar tudni, Náci bácsi? Ignác Anyád mondja, hogy te már találkoztál az újakkal. Joci Ja. A férfi nagyon flegma volt, a nő aránylag kedves. Ignác És miről beszéltetek? Joci Jóformán csak én beszéltem. Köszöntem és mondtam, örülök, hogy már ez a ház se lesz lakatlan, meg remélem, hogy jó szomszédok leszünk. És megmutattam, hogy melyik házban lakunk mi, melyikben maga, Náci bácsi. Ignác Ennyi? Joci Nagyjából! A pasas még mormogott valamit barátságtalanul, de nem értettem, a nő meg szemlesütve mosolygott, aztán gyorsan bementek a kapun. Ignác Biztosan tolakodásnak vették. Joci Ugyan mi volt ebben tolakodás? Még ha azzal fogadtam volna őket: Helló, csórikáim, Isten hozott benneteket a kódis sarokban! Katus Miket beszélsz! Hogy lennénk mi, koldusok! Joci Nem is pusztán különcködésből költöztünk ki! (Csend.) Ignác Tényleg, maguk hogy kerültek ide? Katus (hallgat, majd nagyot sóhajt) Ignác Ha kellemetlen, visszaszívom. Katus Nem is azért… (jelentőségteljesen Jocira néz) Joci (odafordul) Majd elmondom én! Édesanyám azért adta el a három szobás városi házunkat, és vette ezt a viskót negyede áron itt, a hobbi-sarokban, hogy a különbözetből én egzisztenciát teremtsek magamnak. Ignác Valami jövedelmező vállalkozást? Joci Egen! Csak ott a bibi, hogy bármilyen ötlettel állok elő, édesanyám hümmög, aggodalmaskodik. Biztos, hogy jó lesz? Nem csak a pénz úszik el? Aztán rendre megvétózza. Katus Nem is fogjuk elkapkodni! Joci Hát nem, az biztos! Öt éve költöztünk ide! Katus Addig is kamatozik a pénz! Joci Ahogy mondom, idestova öt éve keressük a boldogulásomhoz vezető legbiztonságosabb utat. Vagyis én már nem! Ebben az irányban legalábbis… (Kis csend.) Joci És Náci bátyám mikor keveredett ide? Ignác Hogy mikor? 1978-ban, az első fecskékkel. Katus Olyan régóta lakik kint? Ignác (heherészik) Nem volt akkor itt még semmi, csak a puszta föld. Előbb letaroltak mindent, aztán mérték szét hobbi-kerteknek. Száz-száz négyszögöl jutott mindenkinek. Katus Elég az… Ignác Két tanár kolléga volt a szomszédom. (széttárja a karjait, úgy mutat a két házra) Balra a földrajztanár, jobbra pedig a biológia-kémia. Közösen, egymást segítve alakítgattuk a kerteket, építettük a kis házikókat, a kerítést, aztán amikor lehetett, kint töltöttük az időt, főleg a nyarakat. Később, amint egyre komfortosabb lett a ház, pofásabb a kert, alig akaródzott visszamenni a panelba. Volt, hogy október végéig innen jártunk dolgozni. Biciklivel. És ha csak tehettük, jöttünk ki. Katus Ez a jó levegő! Meg is értem! Ignác Aztán a feleségem addig rágta a fülem, hogy fűtés is lett. No, onnantól kezdve csak itt akartunk lenni. (eltűnődik) Csodálatos karácsonyokat töltöttünk kint! (kis szünet) Mondom egyszer a lelkemnek, ha ez ennyire jó nekünk, minek a panel is. Ezért meg azért, érvelt ő, csakhogy ne adjuk el… Nehezen szánta rá magát, később meg hálás volt, hogy rábeszéltem. Így az utolsó években eljutottunk nyaralni, a tengerhez is, és nem kellett megkoplalnunk… Jó volt, szép volt! (Elsötétül a szín. Amikor újra világos van Ignác és Katus ülnek a malomkőnél, Gabi mellettük ácsorog lábát váltogatva, látszik, hogy még nem érzi magát otthonosan közöttük.) Katus Még nem is tudjuk, hogy maga mivel foglalkozik, Gabika? Gabi Dajka vagyok egy óvodában, és most végzem levelezőn az óvónőképzőt. Katus Szép! Ignác Akkor kollégák vagyunk, merthogy én is pedagógus lennék, igaz, már nem gyakorló. Gabi Mit tanított, Náci bácsi? Ignác Ruszkij jázik! Orosz nyelvet, holott franciatanár szerettem volna lenni. Katus Istenem, arra volt igény! Ignác Na, persze, igény! Egy életre meghasonlottá tettek! Gabi Igen?! Ignác (Gabihoz) Figyeljen csak, Gabika, micsoda különbség,! Magának melyik tetszik? Ez?… (énekeli a „Zúg a Volga, sír a Volga”-t) Эй, ухнем, эй, ухнем! Еще разик, еще раз! Эй, ухнем, эй, ухнем! Еще разик, еще раз! Разовьем мы березу, Разовьем мы кудряву, Ай да, да, ай да! Ай да, да, ай да! Разовьем мы кудряву. Vagy inkább ez? (Katushoz fordul szerelmesen) Parlez-moi d’amour Redites-moi des choses tendres Votre beau discours Mon cur n’est pas las de l’entendre Pourvu que toujours Vous répétiez ces mots suprêmes: „Je vous aime” Gabi Nekem tetszik mind a kettő... Ignác (Katus térdére teszi a kezét) Látja, mit érhettek volna el, ha nem erőltetik az oroszt?! Katus (nevetve) Talán még a szocializmus is sikeres lett volna! Ignác (Gabihoz) Az élet fintora, hogy amikor ránk szakadt ez a csodálatos rendszerváltozás, akkor meg angoltanárrá kellett lennem. Gabi (zavartan mosolyog) Katus Mit lehet erre mondani?! Ignác Erre a végszóra? C’est la vie! Hehehe! (Pár másodpercre elsötétül a szín, amikor világos lesz Ignác és Katus ülnek a malomkőnél, Gabi éppen kilép a kapujukon, tanácstalanul néz körbe-körbe az árokparton.) Ignác Elvesztett valamit, Gabika? Gabi A füvet nézem, hol szebb… Ignác Csak nem nyuszit hozott a Gyuszi? Gabi (idegesen legyint) Katus Jöjjön már közelebb! Gabi Most nem érek rá, Gyuszi a nyakamra hozott ötven darab naposcsibét. Azt se tudom, mit kell csinálni velük! Ignác Akkor éppen, hogy jöjjön ide! Katus a naposcsibék vitathatatlan szakértője. Gabi (közelebb lép, sírással küszködik) Sose volt nekünk csirkénk! Ignác Gyuszi nem segít? Gabi Asszony dolga! Katus (felhorkan) Asszony dolga! No, akkor figyeljen rám! Innivaló mindig legyen előttük, legjobb, ha egy-két napig gyenge kamillateát itat velük. Gabi (kétségbeesve) Kamillát? Ezerfelé kéne futnom, és most menjek kamilláért? Katus Nyugi, adok én! Saját szedés, nem mindenféle vacak keverék… Jöjjön, adom is! (elindulnak) Aztán a darát az első napokban átszitálom, és csak a lisztjét etetem meg velük, amit egy kis teával összekeverek, hogy könnyebben le tudják nyelni… Ignác (feltápászkodik) (Szín elsötétedik. Amikor világos lesz Gabi-Gyuszi háza belülről.) Gyuszi (elterpeszkedve újságot olvas) Nem tetszenek nekem ezek az emberek! Gabi (könyv az ölében, körülötte jegyzetek) Milyen emberek? Gyuszi A szomszédjaink. Gabi Szerintem aranyosak. Gyuszi Aranyosak?! Úgy lesnek, amikor jövök haza, mintha lopni járnék. Gabi Várnak tán valamit. Gyuszi Tőlem? Mit? Gabi Egy barátságos gesztust. Gyuszi Gazsuláljak? Azt leshetik! Gabi Hidd el, csak egy kicsit kellene összebarátkozni velük… Gyuszi Én ugyan nem! Mit barátkozzak egy nyugdíjas fószerral meg egy nyanyával? Gabi Nono! Pár kedves szóba nem halnál bele te se, és máris más lenne a légkör! Gyuszi Semmi kedvem hozzájuk! Gabi Mert még nem beszélgettél velük. Náci bácsi rém aranyos ember, Katus néni segítőkész… és a fia is… Gyuszi Nekem elég volt az a pár mondat azzal a fontoskodó melákkal! Gabi Szerintem rendes fickó! Gyuszi De tudod! Biztos tetszik is?! Gabi Ugyan mi? Gyuszi Az, hogy ez a Joci csapja neked a szelet. Gabi Csak mert udvarias? Gyuszi Kacagnom kell! Udvarias?! Udvarlós! Gabi Tisztelettudó! Kérlek, ne szekálj! Gyuszi Nem vagyok én hülye! Úgy néz rád, hogy majd kiesik a szeme! Gabi Leskelődsz utánam?! Gyuszi Nem kell itt leskelődni! Gabi Képzelődsz! Gyuszi De én nem hagyom, ami az enyém! (Gabihoz megy, simogatja.) Vagy rájön magától, vagy rásegítem… Gabi (tanulna már, húzódozik) Most ne! Holnap vizsgám lesz! Gyuszi Csak egy kicsit… Gabi Na! Gyuszi (győz) (Szín elsötétedik, amikor kivilágosodik a malomkő körül Katus és Ignác, Gabiéktól veszekedés hangjai szűrődnek ki.) Katus Az anyagi gondok miatt sok nézeteltérés van mindenhol. Ignác Nem hiszem, hogy itt csak a pénz lenne a baj forrása. Katus Arra gondol maga is? Ignác Mire, kedves? Katus Hogy ez a Gyuszi nem szereti Gabikát. Ignác Lehet... Katus Legalábbis nem szívből, igazán. Ignác (közelebb húzódik) Ahogy például én magát … Legyen a feleségem! Katus Ne bolondozzon már mindig! (Gabi kirohan, majd síró szemeit törölgetve odaballag a kinn ülőkhöz.) Ignác Mi baj, kislány? Elsózta a levest? Gabi (elmosolyodik a könnyei között) Megbuktam a vizsgán. Katus Ezért mérges az ember? Gabi Sokba kerül a pótvizsga! Katus Értem már. Gabi Most ez tényleg nem hiányzott, amikor minden fillére szükségünk van. Gyuszi (megjelenik a kapujukban) Ignác Jöjjön közénk maga is, ha nem akarja, hogy mi vigasztaljuk meg Gabikát! Katus Ismerem, biztos, hogy felvállalná. Ignác Arra még képes vagyok… (halkan) Bár akad itt fiatalabb vigasztaló is! Joci (kinéz az ablakukon, s amikor meglátja Gabit, felderül az arca, visszahúzódik) (Gyuszi és Joci egyszerre érkezik a malomkőhöz, Joci hóna alatt egy kispárna van.) Joci (leteszi a párnát az egyik rönkre) Ne ácsorogj, Gabi, még elviszed az álmomat! Gabi (Gyuszira néz, nem mozdul) Katus (bosszúsan pislog Joci felé) Üljön csak le, Gabika, a végén még álom nélkül maradunk mindannyian! Gabi (leül, zavartan húzogatja a szoknyáját) Én boltról álmodom mindig. Katus Milyen boltról? Gabi (lelkesen, álmodozón) Kétféle is van. Az egyik egy Lekvária lenne. Ignác Lekvária? Sose hallottam ezt a kifejezést. Gabi Én találtam ki… Nem tetszik Náci bácsinak? Joci Nekem nagyon! Gabi Ebben a boltban mindenféle lekvár lenne, már összeírtam vagy százfélét. Olyan különlegességeket, mint rumos-meggyes gesztenye lekvár vagy levendulás birsalma lekvár. A kedvencem az ánizsos hagymalekvár! Gyuszi Sok vacak, a kutyának se kellene! Katus És a másik? Gabi Igazából arra vágyom jobban! Egy fonalbolt! Katus Nem is tudtam, hogy szeret kézimunkázni? Gabi Jaj, nem is szeretek, egyenesen imádok! Ignác Gabika, köthetne nekem egy szép pulóvert! Joci Nekem is! Gyuszi No, azt megnézhetnék! Nekem kétszer kötött; először és utoljára… Mindenki hallgat. Gyuszi Olyan szűk lett, hogy teljesen elzsibbadtam benne! Katus Van az úgy, hogy nem sikerül az embernek… Gyuszi De semmi?! Pár darab kiscsirke is kifogott rajta. Katus Ezt hogy érti? Gyuszi Úgy, hogy a csirkék mind megdöglöttek. Gabi (sírósan) Nem mind… Gyuszi Nem, mert az utolsó párat én vágtam földhöz. Gabi Az életképeseket… Gyuszi Ötvenből kilenc volt életképes? Szerinted! Katus Bizony lehet! Előfordult velem is hasonló. Ezek a pici jószágok nagyon érzékenyek. Kiveszik őket a keltetőből, bedobozolják, és sokszor egy teljes napig hányódnak étlen-szomjan, mire célba érnek, közben ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. Gyuszi Akkor mind felfordult volna! Katus Higgyen nekem, van köztük erősebb. Amelyik csak néhány órával előbb kelt ki a tojásból, sokkal szívósabb, ellenállóbb, jobban bírja az utazást. Gabi Hagyja, Katus néni! Nem értek a csirkékhez, elismerem! Gyuszi Tán olyan nagy kunszt? Anyám minden évben felnevelt száz csirkét is, pedig kotlóssal keltette. Te meg készen kaptad őket! Katus Kotlóssal könnyebb! Gyuszi Csak adja alá a lovat! Így se lehet vele bírni, mióta főiskolára jár! (Csend.) Katus És maga, fiatalember, mivel foglalkozik, ha meg nem sértem? Gyuszi Most éppen állás nélkül tengődök, amúgy szakács vagyok. Ignác Őrült világ! Már a szakácsok se találnak munkát? Gyuszi Megfelelőt nehéz! Nekem például már rangom van a szakmában, nem mehetek el egy kifőzdébe babcsuszpájzt kotyvasztani, azzal leminősíteném magam. Katus A presztízsnél mégiscsak előrébbvaló a megélhetés, nem? Gyuszi Már akinek! Megegyeztünk Gabival, hogy kapok egy kis időt a presztízsemre, mielőtt változtatok az elveimen. Joci Hogy lettél munkanélküli? Gyuszi Hát az a baromság teteje! A tulaj elkártyázta a vendéglőt. Többek között! A hülyéje! Joci És az új tulaj? Gyuszi Na, az még hülyébb! Nem akar vendéglőt, mert az nagyon macerás, neki az erotikus masszázsszalon jobban fekszik. Joci (erőltetett nevetéssel) Akkor mégse hülye, dől majd neki a lé. Gyuszi Dől már, hogy döglene meg! Gabi Na! Gyuszi Ne názz itt nekem! Elönt a méreg, ha eszembe jut, hogy én mennyit sasszéztam a forró tűzhely körül azért a nyomorult fizetésért, ezeknek meg egy vendéglő egy zseton! Katus És tényleg semmi kilátás? Gyuszi Á! Mikor a munkanélkülire jelentkeztem, sorolta a kishölgy, hogy milyen ingyenes képzések lesznek. De minek tanuljak ki még két-három szakmát, hogy annyiban ne találjak munkát? Én azt mondom, felesleges tanulni, főleg felnőtt fejjel. Katus Pedig úgy szól a mondás, hogy a jó pap holtig tanul. Gyuszi Látja, ez rám nem vonatkozhat, mert se pap nem vagyok, se jó. (Kínos csend.) Gabi Joci is munkanélküli, másfél éve! Jogi diplomával! Gyuszi Tényleg, öreg?! Egy csónakban evezünk? Hiába tanultál, te is csak oda jutottál, ahova én? Látod, hülyeség volt annyit erőlködni! Ezt mondom Gabinak is! Ignác Ne hagyja magát, Gabika! Kell az! Gyuszi Az óvóképző?! Felesleges! Elég a gyerekekhez az érettségi is! Nem kell professzornak lenni, hogy ellegyen néhány pisissel. Katus Én is azt mondom, tanuljon, ha többre vágyik! Gyuszi Ha többre vágyna, pénzt keresne! Direkt nem mondom meg, hogy mennyi van a borítékjában, nehogy leszédüljenek a székről. Joci Jobb is, mert én már így is szédülök!... Meg hányingerem is van! No, jó éjszakát! (egy pillantással elbúcsúzik Gabitól és elsiet) Katus Várjál már, Joci, megyek én is! Akkor jó éjszakát! (elsiet ős is) Ignác Jó éjszakát, Katusom! (Gyuszihoz fordul) Igaza van, Gyuszikám, fogja keményen az asszonyt! Minek az a tanulás, inkább takarítást vállalna a munkája mellett, akkor lehet, hogy magának már nem is kellene állást keresni. Gyuszi (felhorkan) Azt akarja ezzel mondani, hogy naplopó vagyok? Ignác (feltápászkodik) Azt akarom mondani, hogy… Jóccakát! (botjára támaszkodva elbiceg). (Elsötétül a szín, amikor világos lesz Katusék házában vagyunk, Joci az asztalnál ül, valami szerkezetet tanulmányoz elmélyülten.) Katus (bejön, és szó nélkül tarkón csapja Jocit.) Joci Most meg mi a baj? Katus (morog) Joci Követelem, hogy mondja meg, miért kaptam! Katus Csak! Megérdemled, nem? Joci Megkérem, fékezze magát! Unom már, hogy bármi sérelem éri, ha rosszat álmodott, ha nem tojnak a tyúkok, én kapok! Katus (ismét nyakon vágja Jocit) Joci (felpattan, szembe fordul az anyjával) Ezt ne tegye még egyszer, édesanyám! Katus Mert akkor mi lesz? (Csend) Katus Visszaadod? Megütnéd anyádat? Joci (lassan, halkan) Nem! Azt semmiképp! De akkor elmegyek a háztól! Ha ezt akarja, püfölhet. Még egy kis ideig. (visszaül) (Szín elsötétül, majd Katus, Ignác a malomkőnél.) Ignác Valami van kilátásban a gyereknek? Katus Valami mindig van, tudja, hogy állandóan bütykölget. Ignác De olyan rendes állás? Katus Olyanról nem szólt nekem. (Gabi jön ki a kapujuk elé, onnan kémlel a város felé.) Katus (odasúgja Ignácnak) Megint elmaradt… Ignác Pszt! Jöjjön, Gabika! Gabi (közelebb jön) Katus Ne aggódj már annyira, egy lakodalomban nincs záróra. Gabi Tudom! És meg is értem, hogy holtfáradtan inkább a városban alszik. Csak azért mégis olyan természetes nekem az aggódás. Ignác Zöld szemű szörny a neve! Gabi Nem, a Gyuszi nem olyan. Nekem is úgy kellett kapacitálnom. Ignác Elnézve magát, furcsállom, hogy nem volt benne hajlandóság. Gabi Nem is azért. (nevet) Később mondta, hogy nem neki találták ki az udvarlást. Randik, mozi, presszó, kirándulás… Ő, ha leteszi a lantot a munkahelyén, siet haza, leheveredik a pamlagra, maga mellé teszi a kaját, söröcskét, s ezzel kerek a világ. Ignác Hát igen! Nem vagyunk egyformák! Katus Na, és azt hiszed, még egy ilyen erőszakos menyecske nincs? Gabi (pityergősen) Ne keserítsen már! Miért akarják belém beszélni, hogy a Gyuszi azért nem jön éjszakánként haza, mert más nőnél van? Ez lelketlenség! (felpattan, sírva hazarohan) Ignác A szerelem vakká tesz! Katus Maga csak tudja! Ignác (heherészik) (Színváltás: Gabiék lakása.) Gyuszi Édesem, nem úgy van az! Gabi Akkor hogyan van? Gyuszi Jaj, hát ez a munkámmal jár! Gabi És főleg hogyan lesz? (Csend.) Gabi Na, ezt mondd meg! … Ha olyan nagyokos vagy! Gyuszi Kell a pénz, nem? Gabi De mi lesz velünk? Gyuszi Éppen tudnám… Gabi Akkor mondjad! Gyuszi (nagy levegővel kezd) Fél évre kimegyek külföldre. (Csend.) Gyuszi Dolgozni… (Csend.) Gyuszi Fél év nem sok idő, viszont az alatt anyagilag rendbe jövünk. Gabi (merev, majdnem elutasító) Majd megbeszéljük! Gyuszi Már aláírtam a szerződést! Gabi Engem meg se kérdeztél, hogy akarok-e menni vagy nem? Gyuszi Egyedül megyek! Gabi Na, nem! Gyuszi (közelebb megy, átölelné) De szívem, oda nem jöhetsz! Ez egy hajó! Gabi (könnyeivel küszködik) Azt akarod, hogy fél évig egyedül legyek itt, a világ végén, ahová minden tiltakozásom ellenére hoztál?! (sír) Nem akarok egyedül maradni! Gyuszi (vigasztalón simogatja) Kisszívem, én se akarlak egyedül hagyni, de muszáj. Ha nem megyek most el, ezt a kisházat is elveszíthetjük. Gabi (megszeppen) Olyan nagy bajban vagyunk?! Gyuszi Igen, szívem! (kezébe fogja az asszony kezét, automatikus mozdulattal simogatja) Az olyannál is nagyobban! Hidd el, gyorsan elrepül egy fél év! Gabi (felzokog) Fél év iszonyatosan sok! Nem birok ki annyit egyedül! Gyuszi De hiszen itt nem vagy egyedül! Olyan ez a sarok, - te mondtad! - mint egy nagy család! Gabi Akkor se akarok egyedül maradni! (ellöki a férfi kezét, idegesen járkálni kezd a szobában) Gyuszi (támadóan) Csak nehogy azt hidd, hogy nekem olyan élvezet lesz! Napi 12-14 óra munka a forróságban, gőzben, aztán egy szűk kabinon kell osztoznom egy vadidegennel a hajó gyomrában! Vagy azt hiszed, szórakozni megyek? Nem! Robotolni fogok, s ha végzek a melóval, csak aludni lesz módom. Gabi (Gyuszi minden szava után változik, végül szánalom, féltés van az arcára írva) Itthon is lehetne talán… valamit… ha kevesebbért is… Gyuszi (durván) Látod, ezt nem szeretem! Csak beszélsz össze-vissza, az álmaidat hozod ide érvként! De nincs is miről beszélni! Megyek és kész! Ha tetszik neked, ha nem! Arra mindenesetre megkérlek, hogy a ruháim legyenek rendben, mire indulok. Gabi (félénken) Az mikor lesz? Gyuszi Jövő kedden. Gabi Istenem, egy hét sincs addig! Gyuszi Vigyem mosodába a szennyesem? Gabi (sértődötten) Nem úgy értettem, de mindegy! Holnap minden ruhádat kimosom. (kimegy, az egyik falat behúzza menet közben) Gyuszi (a másik falat) Gabi (kisétál a kapu elé, a csillagokat nézi) Ignác (a malomkőtől nézi a fiatalasszonyt egy ideig) Szép esténk van! Gabi (összerezzen) Jaj! Észre se vettem, hogy itt van, Náci bácsi! (közelebb megy, leül) Csak egyedül? Ignác Most már kettecskén! (heherészik) Gabi (felsóhajt) Kijöttem lenyugodni. Ignác (közelebb hajol) Csak nincs valami baj? Gabi (kitör belőle a sírás, alig tud megszólalni) Gyuszi itt hagy! Ignác Micsoda? Elment az esze! Gabi Azt mondja, muszáj! Elszegődött egy luxushajóra! Ignác Baj! Gabi Meg se beszélte velem! Ignác Nagy baj! Gabi Az előbb mondta meg, hogy fél évre magamra hagy! Ignác Ajaj! Gabi Kell a pénz! Katus (az ablakból) Az az átkozott pénz! (Gabi és Ignác meglepetten néznek a sötét ablakra, a hang irányába.) Gabi Jó estét, Katus néni! Jöjjön, telepedjen közénk! Katus Nem csípnek a szúnyogok? Ignác Nem, de ha mellém ül, én megcsipkedhetem. Katus (kijön, leül) Jó estét! Ignác Joci? Csak nem tévézik? Katus Az? Ugyan! Bütykölget a kiskonyhán. Ignác Mindig töri valamin a fejét. A végén még híres feltaláló lesz belőle. Katus Inkább gazdag legyen, mint híres. Ignác A kettő már csak együtt jár, nem? Gabi Én se híres nem akarok lenni, se gazdag… Csak boldog! (Katus és Ignác egymásra néznek.) Gabi És mit újít most Joci? Katus Meg nem mondom. Nézd meg! Gabi Akkor… megnézem. (elindul) Ignác (miután Gabi bemegy a kapun) Magának nem gyanús ez a két gyerek? Katus Mire gondol? Ignác Nagyon kerülgetik egymást. Katus A Gabi meg a Jocim? Ignác Ja! Katus (szembefordul vele) Miket képzelődik itt, megáll az eszem! Ignác Nekem ehhez jó szemem van! Katus Tudja, mi maga? Ignác No?! Katus Pletykás vénember! Vége az első felvonásnak Második felvonás (Dél körül van az idő, Ignác egyedül üldögél a malomkőnél.) Joci (jön egy szalvétával letakart tányérral, amit Ignác kezébe ad) Édesanyám küldött egy kis kóstolót. Ignác (felemeli a szalvétát, nézi) Rétes! Idejét se tudom, mikor ettem! Joci (letelepszik) Túrós, meggyes, almás, mákos meg káposztás. A sajtosból nem küldött, mert szerinte kicsit megégett. Szerintem meg pont jó volt. Ignác (ölébe ejtett kezében szorongatja a tányért, arcán megilletődöttség) Joci (értetlenül néz rá, kis szünet után megszólal) Talán nem szereti a rétest, Náci bácsi? Ignác (összerezzen) Hogy?! Dehogynem! Nagyon is szeretem! (felvesz egyet, beleharap) Nagyon finom! Mondd meg anyádnak, hogy köszönöm. (falatozik) Joci Ha meg nem sértem, mi volt az előbb az a furcsaság? Ignác Megrohantak az emlékek, tudod? A feleségem rétest sütött, amikor meghalt. Én a szobában foglalatoskodtam… Közben szólt a rádió, talán azért nem hallottam meg, amikor elesett. Csak a rettenetes szagra figyeltem fel. Teljesen szénné égtek a rétesek, a feleségem meg a konyha kövén feküdt élettelenül. Joci Hát ezt nem tudtuk, ha tudjuk, nem hoztam volna… Ignác Ej, ne butáskodj már! Ez csak úgy eszembe jutott. Nagyon kedves anyádtól, hogy gondolt rám. Joci Náci bácsi nem is evett azóta rétest? Ignác (felnevet) Már miért ne ettem volna?! De ilyen finomat, mint az anyádé, nem, arra megesküszöm! (Csendben ülnek.) Ignác (leveregeti a kezéről a morzsákat) Ez mennyei volt! Jó sorod van anyád mellett, ugye, tudod, te gyerek?! Joci Nem is panaszkodnék, ha nem verne. Ignác Hehe! Joci Hogy veszi ki magát, hogy állandóan kapom a nyakleveseket? Mintha még óvodás lennék! A múltkor is beszédem volt Gabikával, édesanyám meg jött, és se sziasztok, se jó napot, zutty, lekevert egyet. Nagyon meguntam! Ignác Hát nem tudom, hogy sikerül leszoktatnod róla. Joci (nevet) De én már tudom! Meglátja, nem ütöget többet. Ignác Kíváncsivá tettél! Ki vele, mit fundáltál ki? Joci Semmi különöset, csak megmondtam neki, ha még egyszer megüt, elköltözöm. Ignác Képes lennél itt hagyni minket? (a fejével Gabi háza felé int) Joci Még az is meglehet! (hamiskás mosollyal) Bár lenne még egy megoldás! Ignác No! Joci Tudja, csak édesapám halála óta vagyok én a szenvedő alany. Addig ő volt célszemély. Ignác Meddig bírta? Joci Harminchét évig… Ignác Jó idegzete lehetett! Joci Nem úgy nekem! (kis csend) Szóval, Náci bácsi, nem akar felváltani? Ignác (ártatlanul) Miért mondod ezt? Joci Látom, amit látok! Ignác Látszana valami? Joci Tán nem? Katus (jön, leül - Jocihoz) Menjél csak be, valaki írogat neked a laptopodra! Joci (felugrik) Hú, erre vártam egész délelőtt! (szalad befelé) Köszönöm, édesanyám! Katus No, ehető volt? Joci Annyira, hogy akár feleségül is venném érte! De ha sose sütne rétest, akkor is! Hozzám jön? Katus Ej, mindig bolondozik! Gabi (kijön, odasétál hozzájuk) Jó napot! Katus Neked is, Gabika! De sötétben voltál az este! Ennyire spórolsz? Gabi Dehogy! A kávéfőző zárlatos lett, és elment tőle az áram. Ignác Van ilyen! Gabi Azt se tudom, kit keressek, aki megcsinálja. Katus Ne keress senkit, Joci majd megnézi. Gabi Joci? Katus (büszkén) Ő! Ignác Joci gyerek mindenhez ért. Katus Az túlzás, hogy mindenhez! Kínjában próbálkozik a munkanélküliség alatt, és úgy látszik, van érzéke a műszaki dolgokhoz is. Ignác Én úgy látom, inkább ezekhez van! Katus Nem azt mondom?! Ignác Nem egészen! (nevet) Mert jogi könyvet még nem láttam nála, de ezermester kisokost már rengetegszer. (nevet) Katus Ez bizony igaz! (Gabihoz) Majd mondom neki, és átmegy hozzád… De itt jön épp! Joci Szia, Gabika! Hogy telnek a magányos napok? Ignác És éjszakák? Katus Ignác! Ignác Jó, jó, nem lehetett kihagyni. Gabi Sötétben. Joci Hogy-hogy? Katus Nincs szegénynek villanya. Joci Csak nem kikapcsolták? Gabi Szép is lenne! Inkább nem eszek, de a számlákat fizetem… Valami hiba lett a vezetékben. Joci (nevet) Belelátsz a falba? Gabi Jaj, már! Gondolom, mert elégett a kávéfőző zsinórja, és azóta nincs áram. Joci Aha! Megnézem. (indul) Hozom, ami kell! (Színváltás: Gabi háza. Joci szerel egy konnektort, Gabi tartja a szerszámokat.) Joci Jössz a búcsúba? Gabi Mennék, de nincs kivel. Joci Velem eljöhetnél! Gabi Mit szólnának? Joci Kik? Gabi Ignác bácsi… Joci Biztosan fel lenne háborodva! Gabi Katus néni… Joci Ő még jobban! Gabi Te most ugratsz engem? Joci Mi mást? Ha egyszer ilyen butaságokkal jössz! Gabi Nem butaság! Én férjes asszony vagyok! Joci (hallgat) Megmondjam, miért nem akarsz jönni? Gabi Mondd! Joci Mert nagyon is jönnél! (közelebb lép, átöleli) Igaz?! (megcsókolja) Gabi Igaz! És jobb, ha nem megyek… Most már pláne! (Változik a szín: esteledik, mindenki a malomkőnél ül, Gabi a kézimunkakosarával, horgol valamit.) Katus Tedd már el azt a kézimunkát, ne rongáld a szemed, Gabika! Gabi Látok még! És holnapra ígértem… Joci (nézi Gabi minden mozdulatát) Mi lesz az? Gabi Telefontok. Megrendelésre. Nagyon népszerű a gyerekeknél, de egyre másra jönnek a kérések a felnőttektől is. Katus Jól jön egy kis mellékes! Gabi (csak Jocira figyel) Mindegyik más. A gyerekeknek kis állatfigurákat hímzek bele, medvét, rókát, majmot. Joci Nekem is készíthetnél egyet! Gabi Rendben, lesz neked is. Milyen színűt szeretnél? Joci Legyen sötétszürke, és hímezzél is bele! Gabi Mit? Joci Amit a szíved diktál! Ignác (köhögést erőltet) Katus (lendíti a kezét, de Joci mutatja, hogy elmegy, így Katus keze megáll a mozdulat közben, és csak megfenyegeti az ujjával, majd feláll) Ideje megmelegíteni a vacsorát. Joci, gyere majd te is! (elmegy) Joci (legyint, a zsebéből előhalássza a szájharmonikáját, ezúttal a Je t’aime-et játssza) Gabi (elrakja a kézimunkáját, közelebb megy Jocihoz, oldalvást a malomkőre ül, úgy hallgatja) Ez nagyon szép volt! Joci (csak biccent, nézi a hangszerét, új dalon gondolkozik) Ignác (feltápászkodik) Megyek én is…(téblábol) Te gyerek! Később hozol át valami jó kis filmet? Van egy üveg borom, elszopogatjuk közben. Na? Joci Rendben, Náci bácsi, vacsora után majd átmegyek, de nehogy elaludjon addig! Ignác Én?! Bár tudnék! Jó éjszakát, Gabika! (eltotyog) Joci (Gabihoz) Mi a kedvenc dalod? Gabi A kedvenc dalom? (eltűnődik) Nincs! Joci Az nem lehet, hogy egy dalt se szeretsz! Gabi Nem is azt mondtam! Épp’, hogy egy nincs. (nevet) Sok van! Joci Akkor mondj egyet a sok közül! Istenem, ezek a nők! Gabi Miért kell mindjárt ezzel jönni? Joci Mivel jöjjek? Istenem, ez a Gabi! Így jó? Gabi Utálatos vagy! Joci Én?! A legtündéribb pasas vagyok, ha hagyják… No, mi az a dal? Gabi (szünet) Most egy se jut az eszembe! Joci (a combjára csap) Ez nem igaz! Gabi Jól van, ne cikizz már! Különben meg játssz, amit akarsz! Joci Most megsértődtél? Gabi Szerinted? Joci Szerintem… (Hosszan néznek egymásra.) Katus (kikiált a sötét ablakon) Joci! (A fiatalok összerezzennek, Gabi felugrik.) Joci Tessék! Katus Gyere vacsorázni! Joci Jó, mindjárt. (feláll, s úgy megy el Gabi mellett, hogy összeérjen a karjuk, és egy pillanatra meg is áll) Fix, hogy hallgatózott! Gabi! Gondolod? Joci Tudom! Aztán majd képzelődik. Eh, ha csak képzelődne, de piszkálódik is. Katus Jociiii! Joci Megyek már! (A szín elsötétedik egy kis időre, majd a malomkőnél Ignácot látjuk és Katust, aki borsót fejt.) Ignác Nem megmondtam?! Katus Mit? Ignác A Gabika meg a Joci… Igencsak bimbódzik ott valami! Katus (szembefordul vele) Lázas maga? Miket képzelődik! Megáll az eszem! Ignác Nekem ehhez jó szemem van! Katus A csudát van! Csak botrányt kavar! Kösse le magát mással! Ignác (közelebb hajol, szinte rádől Katusra) Kötném én, ha…(végigsimogatja az asszony csípőjét) ha hagyná! Katus (rácsap a kezére, de csak jelképesen) Na, mire nem ragadtatja magát! Ignác Ó, ha megmutathatnám! Katus Hagyjon már, mert itt hagyom! Ignác (visszahúzódik, kis nehezteléssel felnéz az égre) Látod, Istenem?! (Kis csend.) Katus Tudja mit, nem is bánnám! Ignác Mit? Katus Amit az előbb mondott! Ignác És amit csináltam? (visszateszi a kezét az asszony derekára) Katus (odanyúl, ráteszi kezét a férfiéra, s kis időbe telik, mire eltolja) Hogy képzeli, itt mindenki szeme láttára! Arra céloztam, amit a gyerekekről mondott! Ignác (eltűnődik, közben hamiskásan mosolyog) Vagy úgy?! Katus Rendes lány ez a Gabi! Ignác Az! Katus Jocim is benne van már a korban! Ignác Benne! Katus Szóval nem bánnám! Ignác A szívnek meg úgyse lehet parancsolni! Katus (nevet) Maga csak tudja! Ignác Csak én? Katus Hát… Ignác (diadallal) Nézzenek oda, maga elpirult! Katus Úriember az ilyesmit szó nélkül konstatálja, és másról kezd beszélni. Ignác Hehe … Szépen kikeltek az idén a… kislibák… Katus A libák, azok igen! (Összenevetnek,) (Szín elsötétedik, mikor világos lesz, Gabiék házánál vagyunk, Joci a kapu előtt várakozik.) Gabi (jön ki, kicsit álmos, kicsit kócos, a kapufélfának dől) Szia! Mi járatban ilyen korán? Joci Csak gondoltam, megkérdezem, hogy minden rendben van-e… Van-e áramod… meg ilyesmi… Gabi Áram van… de az ilyesmi… az, látod, éppen kifogyott… (Nevetnek, zavartan nézegetnek egymásra.) Joci De csillognak a szemeid! Mit álmodtál? Gabi Egy szépet… A boltomat... Joci Csak? Gabi Másra nem emlékszem. Joci Mostanában én is sokat álmodom. Gabi (szórakozottan) Igen? Joci Igen. (kis szünet) Nem is kérded: miről? Gabi (odafordul) Miről álmodsz? Joci (ünnepélyes arccal lép egyre közelebb) Rólad!… Rólunk! Gabi (ijedten arrébb csusszan) Jaj, ne! Joci (csalódottan) Azt hittem, te is… Azt hittem, kedvelsz… Gabi (visszacsusszan) Úgy is van! De férjem van, ha nincs is itt most… Joci (reménykedve) Ha nem lenne, mármint ha egyáltalán nem lenne férjed… Szóval akkor… Lenne esélyem? Gabi Akkor igen! Joci (ugrik egy nagyot) Juhhé! Most már csak egy a feladat, ki kell iktatni Gyuszit. Gabi Miket beszélsz?! Joci Pedig egyszerű! Válj el, Gabika! Gabi Ugye, viccelsz? Két hónapja ment el… Joci (két kezébe fogja Gabi arcát, megsimogatja) Előbb-utóbb dönteni kell, drága! (elmegy) Gabi (áll bénán, ujjait végigjártatja Joci simogatása helyén) Drága! Én?! (A szín elsötétedik, este van, Ignác és Katus ülnek a kőnél.) Ignác Milyen gyakran elromlanak a villanykapcsolók Gabinál! Katus (cinkos kacsintással) Istenkém! Ha egyszer slendriánul csinálták meg! De Joci majd a helyére teszi a dolgokat. Ignác Hát én is… úgy a helyére tennék… Katus Ignác! Ignác … egy-két dolgot… Katus (morog) Ignác Persze, úgy általában értettem. Katus Azért! Gabi (jön) Jó estét! Katus Jó estét, Gabika! Joci már vár! Gabi Engem? Katus Ráadásul valami meglepetéssel. Gabi Mi az, Katus néni? Katus Majd megtudod! Csak arra van felhatalmazásom, hogy küldjelek hozzá, ha látlak. Gabi Igazán? (boldogan beszalad Katusékhoz) Ignác De nekem elárulhatná! Katus Hintaszék. Egész héten azzal bíbelődött… Közben meg vígan fütyörészett… Ignác Mondtam, ugye?! Katus Mondta! (Elsötétedik a szín, amikor világos lesz Ignác, Gabi, Joci ülnek a malomkőnél.) Joci Náci bácsi, ez a malomkő mikor került ide? Ignác Az, bizony már nagyon régen! (Csend) Joci Nincs története róla? Ignác De van… Joci (Gabinak) Szeretem, ahogy Náci bácsi mesél! Ignác Hehe! (nagy levegőt vesz) Ez mindig egy csendes sarok volt, és egyszer arra kellett rádöbbennünk, hogy vigalmi hely lettünk. Éjszakánként egyre másra jöttek az autók a… mondjuk úgy: szerelmespárokkal. Az én barátom… Joci A biológia tanár? Ignác A másik! Megelégelte, hogy bevilágítanak a hálószobájába, és mindenfélét kell végighallgatnia, ezért egyszer hozatott egy csomó rönkfát, és lerakatta keresztben az úton. Joci És bevált? Ignác Nem annyira! Azt az ügyet másképpen oldottuk meg…Viszont elkezdtünk kiüldögélni a rönkökre. Azt mondja egyszer a barátom… Joci A földrajzos? Ignác A biológus! Joci Ej, a csudába, hogy sose találom el! Ignác (röszög) No, ez amúgy a földrajzos volt, csak cukkoltalak! Gabi Nem mindegy?! Joci Persze, hogy mindegy, Gabika! Ez egy ősrégi játék közöttünk. Gabi Mit mondott a biológus-földrajzos tanár? Ignác He! Azt mondta: De kár, hogy nincs itt asztal! Milyen jókat zsugázhatnánk, sakkozhatnánk mellette! Joci És lett? Ignác Ahogy látod! Joci De honnan? Ignác Tudja a manó! Egyszer, amikor jöttünk ki, már itt volt, de senki nem vállalta magára, hogy ő hozatta volna ide. Joci Talán balkézről lett szerezve… Ignác Még az is lehet! Egy ideig találgattuk, közben jókat poénkodtunk rajta, aztán megszoktuk, mintha mindig itt lett volna. A nagy melegben ponyvát húztunk fölé, és vertük a blattot. (Csend.) Ignác Anyád mondta, hogy van egy új szerzeményed… Joci Pszt! Ignác bácsi, el ne rontsa már a meglepetésemet! Ignác De sok a meglepetés mostanában! (bazsalyogva néz felfelé) Mintha az égből hullna… (Elsötétedik a szín, a világosban Ignác és Katus ülnek a malomkőnél.) Ignác (előveszi a zsebóráját) Öt óra van… Nem kellene már készülődni? Katus Fél nyolcra megyünk, jóember! Ignác Tudom, de erős a megtapasztalásom, hogy a hölgyeknél miből áll az öltözködés… Minimum másfél órával kell számolni… Egyénenként plusz-mínusz félóra eltérés lehetséges… Kegyed a plusz vagy a mínusz kategória? Katus (bokán rúgja) Kegyednek ki van készítve az öltözéke a harisnyától a fülklipszig… Ignác Vetnék rá egy pillantást, ha szabad, nehogy alul öltözzem… kegyedet… Katus Még mit nem! Vegye úgy, hogy egy visszafogottan elegáns hölgyet kísér… Úriembernek ez nem nagy feladvány… Ignác (kis sértődöttséget mutat) Nem! Katus Annyit elárulok, hogy világosszürke selyemruha… Ignác Ezek szerint térdnadrágban nem mehetek. Katus Tőlem jöhet, de akkor nem ismerjük egymást. Ignác Képes lenne rá, tudom, hogy egész este nem szól hozzám. Katus Amúgy se… Az előadás alatt semmi se lehet olyan fontos! Ignác Nem is a színházban gondoltam, hanem vacsora közben. Katus (felpattan) Kövessen! Ignác Hová, lelkem? Katus Készülni! Ignác (nem mozdul) Tíz perc se telt el! Katus Úgy döntöttem, hogy átvasalom az öltönyét… Jöjjön már! (megindul Ignác háza felé) Ignác (csodálkozva követi) (Este van, Joci egy gitárral ül a malomkőnél, Máté Péter Úgy várom, jössz-e már című dalát gyakorolja. Gabi (kijön, lassan közelít) Szia! Nem is tudtam, hogy van gitárod. Joci A napokban szereztem… Gabi (megsimogatja a gitárt) Meguntad a szájharmonikát? Joci (zavartan nevetgél) Jött egy őrült ötlet, ahhoz kell… Gabi De sejtelmes vagy! Megtudhatom? Joci Gitár segítségével szeretnék valakit elkápráztatni. Gabi (hamiskás mosollyal) A dalból következtetve bőven a mamád lehet a hölgy. Joci Szép dal! Gabi Szép régi! Joci Náci bácsinak ez az egy kottája volt! Gyakorlásra jó… Gabi Értem már! Náci bácsi kedvéért… Szerenádot akar adni Katus néninek? Joci Nem érted!… És én akarok majd - neked! Gabi Hogy elkápráztass? Húha! Joci Volt már nekem egy gitárom… tinédzser koromban… Gabi És úgy emlékszel, hogy ragadtak rád a lányok! Joci Sose voltam egyedül… Gabi Persze csakis a gitár miatt! Joci Zenével könnyebb… Gabi Viszont jó, hogy megvetted! Szép hangja van! Joci Alkalmi vétel volt. Gabi Márpedig az alkalommal élni kell! (Hosszan nézik, majd megcsókolják egymást.) Gabi Tudattam Gyuszival, hogy el akarok válni. Joci Jól hallok?! Gabi (mosolyog) Igen, küldtem neki egy e-mailt. Joci És? Gabi Benne van! Köszönte, hogy felvállaltam helyette a kényes témát. Joci Mit? Gabi Mit, mit? Talált magának valakit: egy maláj asszonyka, ő a főnök helyettes a desszert részlegnél (Kis sötét után ismét a malomkőnél; Ignác egyedül üldögél.) Joci (jön ki, odamegy hozzá, de nem ül le) Náci bátyám, mondjak egy nagy újságot? Ignác Hallgatom. Joci Gabi elválik. Ignác Sejthető volt! Örülök, fiam! Joci Hát még én! Ignác Azt elhiszem! Hehe! Joci És Náci bácsi? Nem…? Ignác Csak bátran! Ne kímélj! Joci Anyámmal ez a dolog… Hogy is mondjam?!… Komoly? Ignác Jó kérdés! Joci Mert elnézem magukat, idestova öt éve… És nem mennek semmire egymással. Ignác (sóhajt) Tudod, a hajlandóság megvolna mindkettőnkben, de megvan az óvatosság is. Joci Öt év alatt már kiismerhették egymást annyira, hogy félresöpörhessék az óvatosságot. Ignác Bogarat ültettél a fülembe, fiam. Átgondolom. Joci (megveregeti az öreg vállát) Gabi vár. (elmegy) Katus (jön ki) Mit búslakodik? Ignác Gondolkodom. Katus Nem annak látszik! Ignác Ne viccelje el, komoly kérdéshez gyűjtöm a bátorságot. Katus Maga is a komoly kérdésnél tart? Én is azzal jöttem ki. Ignác Igen? Hölgyeké az elsőbbség! Tegye fel! Katus Ignác, akar a férjem lenni? Ignác Álmodom? Maga igent mondott? Katus Nem! Ignác Nem?! Katus Magának kell igent mondani, mert én kértem meg a kezét. Ignác Az anyját! Igaza van! Hogy is volt a kérdés? Katus Ignác! Akar a férjem lenni? Ignác Akarok! (feláll, ünnepélyesen kihúzza magát) Ha nem bánja, azért én is megkérem. (letérdel) Hozzám jön feleségül? Katus Igen! Ignác (tápászkodna fel, de nem sikerül) (Joci és Gabi jön.) Joci (felsegíti Ignácot) Ezzel kifújt, más segítségre ne számítson… apuka! (Nevetnek.) Joci Még nem is néztem, formásak-e a lábai? Mert mostantól nem maga hordja a nadrágot, arra készüljön fel! Katus (legyint egyet Jocira) Joci De édesanyám! Katus Úgyis elköltözöl, nincs rizikó! (Nevetnek.) Ignác (leül Katus mellé) Ezzel megvolnánk, hanem hogyan tovább? Katus (megfenyegeti az ujjával) Mi rosszban töri a fejét máris? Ignác (megrázza a fejét) Mikor költözik hozzám? Katus Én? Maga nagy tévedésben van! Ignác (elszontyolodva) Akkor távházasságban fogunk élni? Katus Dehogy! Csak nem én költözöm, hanem maga! Ignác Igen? Katus Igen, bizony! Én a konyhámat, ahol behunyt szemmel is meg tudom főzni az ebédet, el nem hagyom! Ignác Méltányolom, költözöm. Katus A maga házát meg eladjuk. Ignác Mást mondok! Katus Mit? Ignác A fiatalok költözzenek az én házamba, az jobban felszerelt, és a Gabika házát adjuk el. Gabi Rendben. Joci Szerintem ne adjuk el! Katus Ne bomolj már! Joci Megérne egy próbát, hogy falusi vendégfogadóvá alakítsuk. Édesanyám irányítaná, Náci bácsi támogatásával. Ignác Nekem tetszik. (Mind helyeselnek.) Joci Mi pedig megvalósítjuk Gabi bolt-ötleteit… Ha csak édesanyám meg nem vétózza! Katus (legyinti a kezét Joci felé) Ignác (lefogja Katus kezét) Bízd ide, Joci! Ne félj, nem hagyok rá neki időt! Joci Köszönöm, de nem irigylem, Náci bácsi! Huszonnégy órás szolgálata lesz! Ignác A nőkhöz érteni kell, fiam! Van valami trükk is… (kezet csókol) Katus (lendíti a másik kezét, aztán megsimogatja Ignác arcát) Ignác (kihúzza magát) Akkor jól emlékszem! (Nevetnek.) Vége Yüklə 182,91 Kb. Dostları ilə paylaş:
|