Moszinfo jav`t'si p;ld'ny

MENOPAUZA, A VÁLTOZÓKOR ÉS AZUTÁN

Tisztelt Asszonyom!

A nők szervezetében életük ötödik-hatodik évtizedének fordulóján fontos biológiai változások következnek be: véget ér a termékenység kora, de még nem kezdődik el az öregség. Ezt a néhány évre tehető időszakot helyes magyar kifejezéssel változókornak nevezzük.

A változókorra utaló legfontosabb jel, hogy a havivérzések szabálytalanná válnak, később megszűnnek. A gyakran használt menopauza kifejezés az utolsó rendes havivérzés időpontját, tágabb értelemben az azt követő életszakaszt jelöli.

A petefészkek hormontermelése és a bennük lévő petesejtek száma párhuzamosan csökken. A női szervezet egésze számára a legnagyobb hátrányt a tüszőhormon (ösztrogén) hiánya jelenti. Bár egyes mellékvese hormonokból - egyénileg változó mértékben - a májban, az izomban és a zsírszövetben is keletkezhetnek ösztrogének, ez a „maradvány” hormonszint a nők többségében alacsony vagy nem mérhető. A petefészek hormonok kiesése ill. a negatív visszacsatolás gyengülése miatt jelentősen megemelkedik az agyfüggelékmirigy tüszőérést serkentő hormonja (FSH) és módosulnak a központi idegrendszer idegi-hormonális folyamatai is. Mindezek klinikai következményei a havivérzés rendellenessége ill. a hőhullámok és a hangulatzavarok gyakoribbá válása.
Az utóbbi 150 évben a nők születéskor várható élettartama kb. 30 évvel hosszabbodott meg. A menopauza idején a nők átlagos életkora viszont alig változott. Ez azt jelenti, hogy a nők életének egyharmadában a petefészek nem termel ösztrogént.

Az ösztrogének hiánya a korral járó biológiai változások természetes velejárójaként tekinthető és nem jár olyan látványos hiánytünetekkel, mint például a pajzsmirigy-, vagy a mellékvese hormonok termelődésének kiesése.

A nők egy részének az ösztrogénhiány mégis számos és nemritkán súlyos hiánytünetet okoz. Növekedik továbbá több szervrendszer megbetegedésének kockázata.

Ez fokozottan vonatkozik azokra a nőkre, akiknek már a menopauzát megelőzően mindkét petefészkét el kellett távolítani. Esetükben a menopauza nem az 50. életév körül, hanem közvetlenül a műtétet követően kezdődik.

Hasonló következményekkel járhat, ha petefészkekben még a biológiai termékenység korában, betegség miatt, esetleg gyógyszeres beavatkozás következtében, időlegesen vagy tartósan csökken, vagy megszűnik a hormonális működés.
A nők többsége, már az utolsó menstruációt megelőző években érezhet kellemetlen, esetenként az addigi életvezetésüket is lehetetlenné tevő, a hormonhiányra visszavezethető tüneteket. Ezek a tünetek rendszerint átmenetiek, egy-két év alatt elmúlnak, de hosszabb ideig is megkeseríthetik a nők életét. Fontos hogy maguk a nők és orvosaik gondoljanak arra, hogy ezek a panaszok és tünetek nem valamilyen gyógyszeres kezelést igénylő betegséget jelentenek, hanem az ösztrogénhiányos menopauzális tünetegyüttes részjelenségei.
A menopauza vegetatív (hőhullám, éjszakai izzadás, szívdobogásérzés) és pszichés (depresszió, hangulatingadozás, fáradékonyság, ingerlékenység, rövidtávú emlékezetzavar, összpontosítási képtelenség, libidó csökkenés) tünetei a nők 75%–ában jelentkeznek. Ezek a tünetek különböző súlyosságúak lehetnek. A hőhullámokat hatékonyan csak a kiesett ösztrogén hormon pótlásával lehet csökkenteni, illetve megszüntetni. A változókort kísérő lelki zavarokat ugyancsak a hormon vagy hormonhatású készítmények befolyásolják a leghatékonyabban. Ezek kezelésében eredmények érhetők el az antidepresszánsokkal, hangulatjavító szerekkel is.
A változókori tünetek megjelenésekor – legalább akkor – mindenkinek érdemes átgondolni az addigi életmódját és elgondolkodni az egészség megőrzésére szolgáló változtatások szükségességéről. A táplálkozás kontrollja – „testsúlymenedzselés”- a jól tervezett testedzés (úszás, gyaloglás, gimnasztika), a kerti munka örömeinek felfedezése, mind segíthet az élettani változások elfogadásában és a „túl vagyok a felén”, „nyakamon az öregség” típusú hangulatingadozások elkerülésében. A rendszeres testezés a menopausa után is segít a testi-lelki egészség megőrzésében.
Az utolsó vérzést követő évtizedekben a nők több mint fele szenved a hüvely, a húgycső és a hólyag hámjának fokozatosan kialakuló sorvadásától. Ennek tünetei a hüvelyszárazság, a nem anatómiai okokra visszavezethető vizeletcsepegés, a gyakori hüvely és húgyúti gyulladások. Mindezen - sokszor „rejtegetett” - igen kellemetlen tünetek hátterében nemritkán az ösztrogénhiány fedezhető fel.
A menopauzával kapcsolatos anyagcsere változások rendkívül sokrétűek és még ma is kutatások tárgyát képezik. Az egyik legfontosabb ismert változás a zsíranyagcserét érinti: nő a vér összes koleszterin tartalma és csökken a nagysűrűségű koleszterin (un. ”jó koleszterin”) aránya. Ezen változásoknak – természetesen sok egyéb, ismert és még ismeretlen ok mellett – valószínűleg szerepe van abban, hogy a menopauza után a nők között mintegy 30–50 %-al gyakoribb a szív- és érrendszeri betegség.

Az örökletes tényezők mellett, a szív- és érrendszeri betegségeknek (mindenek előtt a szívkoszorúerek szűkületét) korhoz és nemhez kötött, életmód változtatással nem befolyásolható kockázati tényezőinek egyike az ösztrogénhiány. Fontos megemlíteni a szív- és érrendszeri betegségek életmóddal befolyásolható kockázati tényezőit is: a magasvérnyomást, a szorongást, a stresszt, az elhízást, a cukorbetegséget, a magas koleszterinszintet, a dohányzást, és a mozgásszegény életmódot.

Hormonpótló kezeléssel (természetes petefészek hormonok külső bevitele tabletta, tapasz, vagy zselé formájában) mindkét kockázati csoport előnyösen befolyásolható. A hormonpótlás lehetősége természetesen nem csökkenti, hanem éppen növeli az egészséges életmód szerepét a kockázati tényezők hatásainak megelőzésében.

A változókorral a női szervezetben – különösen az arra valószínűleg öröklötten hajlamos nőkben – a csökkenő ösztrogén termelődés, hosszú távon csontritkuláshoz, végső soron csonttöréshez vezethet. A csonttömeg csökkenésének jelentősége függ az élet során megszerzett csontmennyiségtől (csúcs csonttömeg), a változókorban is fellelhető „maradvány” ösztrogén szintektől, az étrend kalcium tartalmától, a mozgásszegény életmódtól és minden bizonnyal öröklött (genetikai) hajlamtól. Az érintett női népesség 15-20 %-nál azonban változás korával felgyorsuló csontvesztés a legfontosabb, nemritkán súlyos, késői szervi következménye az ösztrogén hormonok hiányának.

A lappangva kezdődő oszteoporózis éveken keresztül rendkívül tünetszegény (a néma kór). Nincsenek biztos laboratóriumi, vagy röntgenológiai tünetek, mégis, súlyos esetekben az évi csontvesztés 5–8% is lehet.

Először a csontfájdalom, a testmagasság csökkenése (összeroppanásos csigolyatörés), majd az aránytalanul kis erőbehatásra bekövetkező törések (alkar, combnyak) már a kialakult betegségre hívják fel a figyelmet.

Kit fenyeget nagyobb mértékben a csontritkulás? Hajlamosító tényezők.
- A nőket, főleg ha idősek; továbbá,

- akiknek első menstruációja:

- későn jelentkezett, és/vagy

- korán elmaradt, ha hosszabb időre kimaradt,

- akiknek mindkét petefészkét 45. életéve előtt műtétileg eltávolították,

- akik nem szültek, vagy háromnál több szülésük volt,

- akik erős dohányosok és/vagy rendszeresen fogyasztanak nagyobb mennyiségű alkoholt,

- akik sovány testalkatúak, szőkék, fehérbőrűek,

- akik ülőéletmódot folytatnak, vagy tartósan ágyhoz kötöttek.

- akiknek fizikai megterhelése heti 30 km, vagy nagyobb futásterhelésnek felel meg

- akik életük folyamán hiányosan táplálkoztak,

- akik tartósan szednek mellékvesekéreg hormon készítményeket,

- akiknek tartósan fennálló nem kezelt pajzsmirigy túlműködésük van.
Tekintve, hogy lehetőségeink a kifejlődött betegség kezelésében is korlátozottak, az oszteoporózissal kapcsolatban különös hangsúlyt kap a megelőzés.
Hogyan előzhetjük meg az oszteoporózist?

• 
  Fiatal korban törekedni kell a megfelelő mennyiségű csonttömeg kialakítására és megőrzésére:
  
• 
  egészséges mértékű fizikai terheléssel,
  
• 
  800-1000 mg körüli kalcium bevitelével (pl. 5-7 dl sovány tej)
  
• 
  A változás korában a csontvesztés felgyorsulását kell megelőzni:
  

• 
  a menstruációs zavarok kezelésével,
  
• 
  természetes ösztrogénekkel,
  
• 
  hormonhatású készítményekkel,
  
• 
  tervezett és ellenőrzött gyógytornával
  
• 
  napi 1000-1500 mg kalcium bevitelével,
  
• 
  egyéb gyógyszeres kezeléssel.
  

• 
  Az időskori csontritkulás megelőzését már fiatalkorban el kell kezdeni.
  

Vannak-e egyéb előnyei a menopauzális hormonpótló kezelésnek?

• 
  A változókor legtöbb kellemetlen tünete (a hőhullámok éjszakai izzadás, álmatlanság, szívdobogásérzés, koncentrálási képtelenség, lelki zavarok, a hüvely-, a bőr- és nyálkahártyák szárazsága stb.), a kezelés során már az első hetekben megszűnik ill. lényegesen csökken.
  

• 
  Különös jelentősége van a hormonpótlásnak a hólyagot és a húgycsövet bélelő hám sorvadásának megelőzésében és kezelésében.
  

• 
  A kisizületek fájdalmassága, reggeli átmeneti merevsége szintén ösztrogénhiányos tünet, mely a hormonpótlásra nagyon jól reagál.
  

• 
  Az egészséges nők szív- és érrendszeri megbetegedéseinek (pl. szívinfarktus) kockázata, az ösztrogén hormonnal történő kezelés hatására jelentősen csökken.
  

Ajánlható-e minden nőnek a változókorban a hormonpótló kezelés?

Nem,

• 
  mert nincs hormonhiányra utaló panasza, tünete,
  
• 
  mert van elegendő ösztrogén a szervezetében,
  
• 
  mert hajlamosító tényezők hiányában, a mért csontsűrűségi értékek alapján nincs rá szükség,
  
• 
  mert a helyesen beállított hormonpótló kezelés esetén is mellékhatások és szövődmények léphetnek fel,
  
• 
  mert a kezelésre egyébként rászoruló nőkben különböző (az emlők jó-, vagy rosszindulatú betegségei, a méhtestrák, mélyvénás trombózis, súlyos májbetegség, kezeletlen magas vérnyomás és cukorbetegség súlyosabb formái, a migrén, rendellenes méhvérzés, stb.) relatív, vagy abszolút ellenjavallatot képeznek.
  

Ezért a hormonpótló kezelést csak alapos kivizsgálás, a javallatok és ellenjavallatok mérlegelése után helyes rendelni. A hormonpótló kezelés egész tartama alatt a nő folyamatos családorvosi és szakorvosi ellenőrzése ajánlatos. Ily módon biztosítható, hogy a hormonkezelés előnyei valóban az egészségmegőrzést szolgálják.

Az egészség megőrzése, annak felmérésével kezdődik. Nem halasztható tovább az addig időhiány, vagy a betegséggel való szembesüléstől való félelem miatt elhanyagolt tünetek (csomó a mellben, széklet rendellenességek, rendellenes nőgyógyászati vérzések, köhécselés, elhanyagolt magasabb vérnyomás stb.) kivizsgálása. Panaszmentesség esetén a szűrővizsgálatok segítik leghatásosabban az egészség megőrzését.
A változókor közeledtével fel kell keresnie családorvosát, nőgyógyászát, akkor is, ha addig nem tette. Lehetséges, hogy az országszerte megtalálható menopauza szakambulanciák egyikébe fogják irányítani. A menopauza ambulancián meghallgatják panaszait és egészségének felmérésére és megőrzésére alkalmas protokoll alapján, Önnel egyeztetve, megszervezik kivizsgálását és szükség esetén, a beállítják hormonpótlás valamely formáját.