08-DrKoltaiDénes korrektura qxp

A  képzési kínálat szervezeti formák szerkezetét tekintve szintén kettõsséget figyel-
hetünk meg:
• A biztos bevételt hozó képzésekben mindenki részt akar venni, de a „kicsi szép”
elve alapján ez bizonyos területeken, így elsõsorban a nyelvi, és a gépjármûvezetõi
képzésekben a magántársaságoknak, így a bt-knek s kft-knek sikerül.
• Az agrár felnõttképzési, valamint a mûszaki-ipari programok kínálatából a magán-
szféra gyakorlatilag kivonult, illetve helyesebb a fogalmazás, ha azt állítjuk, valószí-
nûleg be sem vonult. A két képzési terület közül az ipar igényeit kiszolgálni igyekvõ
mûszaki-ipari felnõttképzés rendkívül alulreprezentált az ipar súlyához képest.
Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a gazdasági és a felnõttképzési teljesítményt
összehasonlítva, a vizsgálatba vont, akkreditált felnõttképzési szervezetek legalább 
kettõs szerkezeti gonddal küzdenek:
egyrészt, nem képesek teljesíteni, és különösen a magánszervezeteknek nem is ér-
dekük a jelenlegi struktúrában a gazdasági szerkezet szükségleteinek a kielégítése.
Megfordítva is igaz a probléma: a gazdaság szereplõi nem képesek kihatni a 
felnõttképzési szervezetek kínálatára.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
96

---

IV.
A felnõttképzési szervezetek akkreditációjának körülményei
A minõségbiztosítás és a minõségirányítás az akkreditáció néven vált ismertté az ok-
tatásban. Egyfajta minõséghitelesítésrõl van szó, a használhatóság és a megbízhatóság
követelményeinek a kielégítése, gyakorlatilag annak a megvizsgálását jelenti, hogy egy
oktatási szervezet rendelkezik-e azokkal a szakmai személyi, tárgyi, infrastrukturális
feltételekkel, amelyek révén az általa ígért képzést le tudja folytatni, illetve, hogy ez a
képzés arra, amire ígérték, felhasználható. Az akkreditáció ebbõl a szempontból
minõségbiztosítási tevékenység.
Intézményi akkreditációról akkor beszélünk, ha az adott intézmény szeretné akkredi-
táltatni magát. A jelentõsége ennek az SZJA kedvezmény igénybe vétele esetén van,
30%-os kedvezményt kapnak azok a felnõttképzésben résztvevõk, akik akkreditált in-
tézménynél tanulnak, hallgatnak valamilyen kurzust, programot. A program-akkredi-
táció ezzel szemben egy konkrét tanfolyam, képzési program akkreditálását jelenti. 
Itt is van egy gazdasági elõny, hogy az akkreditált program továbbra is ÁFA-mentes. 
A felnõttképzési szervezetek akkreditálásának a folyamata 2002. õszén indult meg,
pontosabban ekkor már megtörtént az elsõ akkreditációs tanúsítványok kiadása is.
Azóta eltelt két év, és ezalatt már az ezredik intézményi akkreditációnál, és közel a
hatszázadik program-akkreditációnál tart magyar felnõttképzés. Nem haszontalan hát
megvizsgálni az akkreditációs folyamattal kapcsolatos alapvetõ véleményeket, attitû-
tödöket. 
Jelen tanulmány az intézményi akkreditáción túlesett szervezeti kör alapvéleményét
foglalja össze.
IV.1. Az intézményi akkreditációval kapcsolatos elégedettség felmérés
eredményei
A felmérés során azt vizsgáltuk, melyek voltak azok a tényezõk, amelyek befolyásol-
ták az akkreditációs folyamattal kapcsolatos elégedettséget, illetve ezen tényezõk kö-
zött kimutatható-e valamilyen összefüggés, egymásrautaltság.
Az intézményi akkreditációs folyamatban, legalábbis a vizsgálatba bevont intéz-
mények számára, hiszen ezek mind 2002, 2003-ban vagy 2004, elején szerezték meg
az akkreditációjukat, az akkor érvényes akkreditációs szabályozók szerint, a követ-
kezõ csomópontok voltak fontosak:
• maga az egész akkreditációs folyamat, amelynek során döntõen a Felnõttképzési
Akkreditáló Testület (FAT) Titkárságával voltak kapcsolatban;
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
97

---

• az akkreditáció „csúcseseménye”, legalábbis a szervezetek nézõpontjából, a szak-
értõi látogatás, illetve jelentõs, amelynek során az akkreditációs szakértõk mun-
kájáról alkothattak véleményt;
• végül, az akkreditációs döntéssel kapcsolatban magával a FAT-tal mint testülettel is
kapcsolatba léptek.
A három csomópont három elégedettségi jellemzõt alakít ki, a kutatás is ezt a há-
rom tényezõt vette górcsõ alá. Az elégedettségi adatokból elõször az országos, összeg-
zõ adatokat tekintsük át.
100. ábra
Általánosságban kijelenthetõ, hogy az akkreditáció során az inkább elégedett érték
kapta mindenhol a legtöbb szavazatot, amely legalább két következtetés levonását 
engedi meg:
• Egyrészt, a tevékenység új voltával kapcsolatosan meg kell említeni, hogy nem vol-
tak elõzetes tapasztalatok birtokában a szervezetek, így, ha minden zökkenõmen-
tesen megtörtént, természetes volt a reakció.
• Szintén az elõzetes tapasztalatok hiányához köthetõ, hogy, ha negatívum érte a szer-
vezeteket, azok képviselõit, többnyire beérték, a „másik oldal éppúgy tanulja, mint
mi” elve alapján azzal, hogy végül is sikeres lett az akkreditációjuk.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
98

---

Ennek tudatában, inkább arra kell koncentrálni, hogy, bár itt akkreditált szervezetek
szerepelnek, azaz végsõ soron sikeresek voltak, mégis megfigyelhetõ összesen tizenöt
százaléknyi negatív vélemény, ami soknak tekinthetõ. Az adatfelvételbõl egyértel-
mûen kiderült, a negatívum döntõen az ügyrend, az eljárás hosszával kapcsolatos. 
Ez megerõsíti a 2004. tavaszától érvényes új eljárási struktúra helyességét, miszerint 
a felnõttképzési akkreditáció is az államigazgatási eljárás szervezett keretei között kell,
hogy megtörténjék.
101. ábra
A szakértõk munkájával kapcsolatosan harmadannyi, mintegy ötszázaléknyi, inkább
negatív vélemény fejezõdött ki. Az adatfelvétel alapján elmondható, hogy a negatív
vélemények két csoportba szervezhetõk:
• a nagyobbik, mintegy kétharmados rész a szakértõk magatartásbéli problémáit
panaszolta,
• a kisebbik egyharmad elsõdlegesen a szakértõk képességeivel volt problémája.
Mindkét adat rávilágít arra, hogy a felnõttképzési szakértõkkel foglalkozók számára
a szakértõi munka fejlesztése során erre a két pontra kell fókuszálni.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
99

---