20. századi kínai történelem III. A kínai Népköztársaság Salát Gergely

20. századi kínai történelem III. A Kínai Népköztársaság

• Salát Gergely

1949. október 1. A Kínai Népköztársaság kikiáltása

Az első évek

• 1949. szept. 21. Népi Politikai Tanácskozó Testület (Peking)

• 54 párt és szervezet
• államelnök-választás: Mao Zedong
• „közös program”: ideiglenes alkotmány (1954-ig)  a szocializmus még nem cél

• 1949. okt. 1. KNK kikiáltása

• 1950-52: földreform: 300 millió ember kap földet

A koreai háború (1950-53)

• A KNK önkénteseket küld Koreába

• Az USA és az ENSZ elítéli Kínát

• Kereskedelmi embargó

• Az ENSZ-ben Taiwan képviseli Kínát  Kína csak a szocialista országokra támaszkodhat (1950. febr.: KNK-SZU barátsági, szövetségi, kölcsönös segítségnyújtási egyezménye)

A józan országépítés évei (1953-57)

• 1952-re: a gazdaság helyreállítása (a nemzeti burzsoázia még megőrzi tulajdonát)

• Terv: 3 ötéves terv alatt (1953-67) hajtják végre a szocialista átalakítást

• 1953-57: első ötéves terv

• fő cél: nehézipar megteremtése
• ipari termelés: évi 18%-kal nő
• de: 1955-től ütemgyorsítás: 1955-56-ban a mezőgazdaság kollektivizálása (120 millió parasztgazdaságból 740 ezer szövetkezet)

• 1954: Országos Népi Gyűlés  alkotmány

„Száz virág” kampány (1956-57)

• meghirdetett cél: az értelmiségiek véleményének kikérése, kritika

• a KKP-t túl sok bírálat éri

• 1957 július: ellentámadás

• „kampány a jobboldali elhajlók ellen”
• 1957 végéig 300 ezer értelmiségit minősítenek „jobboldalinak”

A „nagy ugrás” (1958-1960)

• Ellentét a vezetésen belül: ütemgyorsítás/józan építkezés

• 1956: VIII. kongresszus: mérsékelt irányvonal

• 1958. május: második ülészszak: „az ipar és a mezőgazdaság nagy ugrása”

• acéltermelés
• gabonatermelés

• Acéltermelés

• terv: egy év alatt kétszeresére nő
• „népi kohók”

• Mezőgazdaság

• népi kommunák a szövetkezetek helyett
• 26 ezer kommuna
• ingyenes ellátás

• Jelszó: „Hároméves megfeszített munka, tízezer év boldogság”

• Alapelv: minden az akaraton múlik

• Eredmény:

• meghamisított statisztikák
• használhatatlan acél
• a többi gazdasági ágat elhanyagolják
• éhínség
• Mao meggyengül

• Külpolitika:

• viszony megromlása a SZU-val
• szövetségkeresés a 3. világ országaival
• feszültség Indiával, USA-val (Taiwan)

• Kiigazítás: 1960-66

A kulturális forradalom (1966-1976)

• Kiigazítás sikere  Mao irányvonala (egyenlősítés) háttérbe szorul

• Alapellentét: „balos” –X– „kiigazító” (Mao Zedong, Lin Biao, „négyek bandája” –X– Liu Shaoqi, Deng Xiaoping)

• „balos” érv: hiányos az eszmei nevelés  „nagy proletár kulturális forradalom”

• 1966 június: a mozgalom kezdete  vörösgárdisták

• Liu Shaoqit, Deng Xiaopinget meghurcolják

• 1967 januártól: helyi Forradalmi Bizottságok (lázadók, katonák)

• 1968-tól: a fiatalokat vidékre telepítik

• 1969 ápr.: IX. pártkongresszus

• a kulturális forradalom jóváhagyása
• Lin Biao Mao kijelölt utódja

• Később: ellentét Lin és Mao között (tét: az államelnökség)

• 1971. szept.: Lin puccskísérlete

Külpolitika a kulturális forradalom alatt

• 1969: összecsapások a kínai-szovjet határon

• 1971 nyár: kínai-amerikai titkos tárgyalások

• 1971 ősz: a KNK-t felveszik az ENSZ-be (szocialista országok követelésére)

• 1972. febr. 21. Nixon Kínában

A kulturális forradalom utolsó évei

• 1972-1976: harc a pragmatikusok és a szélsőbalosok között: régi elvtársak (Deng Xiaoping, Zhou Enlai) –X– ifjú radikálisok (Jiang Qing, „négyek bandája”)

• 1976 jan.: meghal Zhou En-lai

• 1976. ápr.: tömegmegmozdulás a Tiananmen téren  újra a radikálisoké a hatalom, de Mao utódjaként Hua Guofenget jelöli meg

A „négyek bandájának” bukása

• 1976. szept. 9.: Mao meghal, utódja Hua Guofeng

• 1976. okt. 6. Hua letartóztatja a „négyek bandáját”

• 1977: Denget rehabilitálják (miniszterelnök-helyettes)

• 1980-81: kirakatper – a kulturális forradalom főbb vezetőit elítélik

Deng Xiaoping reformjai

• 1978. dec.: a KKP XI. Központi Bizottságának 3. plénuma

• Deng irányvonalának győzelme a gazdaságpolitikában
• Hua elszigetelődik (ezután sorra lemond pozícióiról)
• „négy modernizálás”
• ipar
• mezőgazdaság
• tudomány
• honvédelem
• cél: „szocializmus kínai sajátosságokkal”

Az eszközök:

• mezőgazdasági termelés növelése az egyéni érdekeltség alapján (felelősségi rendszer)

• vállalkozási szabadság biztosítása

• a központi tervezés visszaszorítása

• külföldi befektetések ösztönzése

• „az igazságot a tényekben kell keresni” (kapitalista módszerek elfogadása)

Politikai változások

• 1980-tól Zhao Ziyang a miniszterelnök

• 1981-től Hu Yaobang a pártelnök (főtitkár)

• Hivatalos értékelés: Mao „70%-ban jó, 30%-ban rossz”

• Külpolitikai nyitás:

• 1979: kínai-amerikai diplomáciai kapcsolat
• 1984: kínai-brit megállapodás Hongkongról
• de: a SZU-val a viszony rossz marad, s 1979-ben háború Vietnammal

Tiananmen tér, 1989

• Alapprobléma: a politikai reformok elmaradnak a gazdaságiaktól

• Viták a párton belül is (konzervatívok – reformerek)

• Elégedetlenkedők: diákok-értelmiségiek --- városi dolgozók, munkások

• 1986: diáktüntetések a reformok fokozásáért  Hu Yaobangot a konzervatívok lemondatják, helyére Zhao Ziyang kerül; a miniszterelnök Li Peng lesz

• 1988: árreform  infláció

• munkanélküliség, általános bizonytalanság

• 1989. ápr. 15. Hu Yaobang meghal  tömegtüntetések

• 1989. ápr. 18-tól: ülősztrájk a Tiananmen téren

• Célok:

• demokratizálás
• korrupció felszámolása
• reformok folytatása

• Május 20.: statárium (Pekinget körbeveszik) – de a népi ellenállás miatt nem hajtják végre

• Megosztottság a pártvezetésen belül  egy keményvonalas klikk veszi át az irányítást

• Június 3. este: támadás Peking ellen – erős ellenállás

• Június 4.: Tiananmen tér kiürítése

• 200-3000 halott

• utána: letartóztatások, leszámolás

• Zhao Ziyangot kizárják a pártból, s haláláig házi őrizetben él; több mérsékelt vezetők menesztenek

Kína 1989 után

• 1989 után: a reformok megtorpannak, a hatalom a veterán keményvonalasoké

• 1992: Deng déli útja: új lendület a reformoknak

• 1992: pártkongresszus: a reformok megerősítése, fiatalítás

• Azóta:

• infláció megállt
• évi 8% GDP-növekedés

• Jiang Zemin pártfőtitkár: 1989-2002 (3. generáció)

• Hu Jintao pártfőtitkár (2002-) (4. generáció)