35
nak Itália. Majd sereget szedtek, hogy Afrikába vigyék, és megszavazták a zsoldot és a háború
egyéb szükségleteit.
28. Jugurthát váratlanul érte a hír, hiszen már lelkébe vésődött, hogy Rómában minden eladó;
s fiát küldte két hívével együtt követségbe a senatushoz, s meghagyta nekik, ugyanúgy, mint
azoknak, akiket Hiempsal meggyilkolása után küldött, hogy minden élő embert igyekezzenek
pénzzel megkörnyékezni. Mikor már Róma alatt voltak, Bestia felvetette a kérdést a senatus-
ban, hogy beengedik-e a város falai közé Jugurtha követeit. Megszületett a döntés: ha nem
királyságát s magát megadni jönnek, tíz napon belül hagyják el Itáliát. A consul parancsára a
senatusi döntést közölték a numidákkal, így ezek dolguk végezetlen tértek haza.
Közben Calpurnius sereget állított, s a nemesi párt vezető embereit nevezte ki alvezérekké.
Azt remélte, ha hibázik, majd megvédi az ő tekintélyük. Köztük volt Scaurus is: jelleméről és
magatartásáról fentebb megemlékeztünk. Mert consulunkat sok testi és lelki erény tüntette ki:
fáradhatatlan volt, éles eszű, elég körültekintő, háborúban tapasztalt, veszélyben vagy váratlan
helyzetekben sziklaszilárd - de a kapzsisága valamennyi erényét gúzsba kötötte.
A legiókat Itálián át Regiumba, onnan Szicíliába, majd Szicíliából Afrikába hajózták.
Calpurnius gondoskodott az élelemről, s heves támadást indított Numidia ellen. A harc során
sok foglyot ejtett, s néhány várost ostrommal bevett.
29. Mihelyt azonban Jugurtha, követei útján, pénzzel megkísértette, s rámutatott az általa
vezetett hadjárat nehézségeire, pénzéhség perzselte szíve hamar szándékot változtatott. Társul,
segédül egyébként Scaurust avatta be minden tervébe. Ez eleinte, mikor a pártbéliek nagy
részét már megvesztegették, vitézül harcolt a király ellen, végül azonban egy jelentős pénz-
összeg az igaz és tisztes útról a gazságra térítette. Jugurtha először csak a háború elhúzását
akarta megvásárolni; azt hitte, hogy közben Rómában pénzzel, összeköttetéssel el tud érni
valamit. Később, mikor Scaurust is sikerült megnyernie magának, erős remény támadt benne,
hogy békét köthet velük, s úgy döntött, hogy minden feltételről személyesen fog tárgyalni.
Közben a consul kezesként Sextius quaestort Jugurtha Vaga nevű városába küldte. Az ürügy a
gabona begyűjtése volt, amit Calpurnius hivatalosan követelt a király követeitől, viszonzásul a
meghódolás körüli tárgyalások ideje alatti fegyverszünetért. A király elhatározásának meg-
felelően a római táborba ment, és a haditanács előtt csak röviden szólt gyűlöletes tettéről s
arról, hogy fogadják el meghódolását, a többit Bestiával és Scaurusszal titokban tárgyalta meg.
A következő napon hevenyészett szavazást tartottak, és elfogadták a meghódolást. A hadi-
tanács előtt kihirdetett határozat szerint a numidiaiak harminc elefántot, számtalan bikát és
lovat és némi ezüstpénzt szolgáltattak be a quaestornak. Calpurnius Rómába utazott a tiszt-
viselő-választásra. Numidiában és seregünkben béke honolt.
30. Miután híre ment, mi s hogyan történt Afrikában, az emberek Róma minden pontján cso-
portokba gyűlve tárgyaltak a consul viselkedéséről. A nép felháborodása magasra csapott, az
atyák tétováztak: szemet hunyjanak-e ekkora gyalázat fölött, vagy semmisítsék meg a consul
határozatát - nemigen tudták eldönteni. Leginkább Scaurus tekintélye tartotta vissza őket az
igaz és méltányos eljárástól, mert a hír szerint ő volt az értelmi szerző és Bestia szövetségese.
De C. Memmius (feljebb már említettük független szellemét, s a hatalmaskodó nemességgel
szemben érzett gyűlöletét), a senatus habozása és időhúzása láttán, a népet gyűléseken
bosszúra hívta fel, intette, hogy ne hagyja cserben az államot és a saját szabadságát, rámutatott
a nemesség sok gőgös, kegyetlen gaztettére, egyszóval erejét megfeszítve minden eszközzel
tüzelte a nép indulatát. Minthogy ez idő tájt Memmius Róma egyik legnevesebb, leghatáso-
sabb szónoka volt, illő, hogy a sok közül egyik beszédét ideiktassam, mégpedig azt, amelyet
Bestia visszatérte után a népgyűlésben tartott, ilyenformán:
36
31. „Sok minden elvenné a kedvem attól, hogy előttetek beszéljek, polgárok, ha államunk
szeretete nem állna fölöttük: a nemesi klikk hatalma, a ti birkatűrésetek, a jogfosztottság, s
leginkább az, hogy a becsületesség nagyobb veszélyt kelt, mint tiszteletet. Mert azt restellem
elmondani, mennyi fricskát kaptatok a legutóbbi tizenöt évben egy maroknyi gőgös nemestől,
milyen rút, milyen bosszulatlan halált haltak védelmezőitek, hogyan torzította el lelketeket a
tétlenség és az elbutultság, hiszen még most sem álltok a talpatokra, mikor ellenségeitek a
kezetekben vannak, még most is féltek tőlük, pedig ők retteghetnének tőletek. De ha százszor
így van is, lelkem arra hajt, hogy a klikk hatalmával szembeszálljak. Legalább megpróbálok
élni az atyámtól örökölt szabadsággal. Hogy hiába cselekszem-e, vagy haszonnal, az rajtatok
múlik, polgárok.
Nem arra buzdítalak én, hogy fegyverrel keljetek fel a jogtalanság ellen, miként annyiszor
tették őseitek. Nincs szükség erőszakra, nincs szükség kivonulásra. Tulajdon viselkedésük
buktatja meg őket. Mikor megölték Ti. Gracchust, akiről azt állították, hogy egyeduralomra
tör, a római nép ellen folytattak vizsgálatokat; majd C. Gracchus és M. Fulvius meggyilkolása
után szintén a ti soraitokból végeztek ki sokakat a börtönben: szeszélyük vetett véget mindkét
vérengzésnek, nem a törvény. Persze »egyeduralomra törekvés« visszaállítani a nép jogait, s
»jogos cselekedet« az, amit polgárvér ontása nélkül lehetetlen megtorolni. A korábbi években
csöndben dohogtatok a kincstár kifosztása miatt, vagy mert szabad királyok és szabad népek
néhány nemesnek fizettek adót, s az övék volt minden dicsőség és minden vagyon. De
kevesellték, hogy ilyen gaztetteket büntetlenül vihetnek végbe, így végül törvényeinket,
méltóságotokat, isteni és emberi jogaitokat ellenségeitek kezére játszották. S még csak nem is
szégyellik, nem is bánják: fennhéjázva pöffeszkednek szemetek előtt, főpapi és consuli
tisztüket, diadalmeneteiket hánytorgatják; mintha valami megtiszteltetéshez jutottak volna s
nem rablózsákmányhoz. Pénzen vett szolgák nem viselik el, ha uruk igazságtalanul bánik
velük; ti, polgárok, akik uralomra születtetek, egykedvűen tűritek a szolgaságot? Hát kik ezek,
akik markukban tartják az államot? Elvetemült, véres kezű, farkasmohóságú, mindenkinél
ártalmasabb, mindenkinél dölyfösebb gonosztevők, akiknek becsület, rang, kegyelet, egy-
általán, minden tisztes és tisztességtelen dolog csak vagyonszerzésre jó. Egy részük attól érzi
magát biztonságban, hogy néptribunusokat gyilkolt le, mások attól, hogy igazságtalan pereket
folytattak, de a legtöbben attól, hogy vérfürdőt rendeztek köztetek. Egyszóval minél hitvá-
nyabbul jártak el, annál nagyobb biztonságban vannak. Félhettek volna gazságuk miatt, de
meghunyászkodásotok magára vette a félelmet; őket pedig eggyé forrasztotta, hogy ugyanazt
szeretnék, ugyanazt gyűlölik, ugyanazt rettegik. A tisztességesek között ez baráti szövetség, de
a gazemberek között klikk. Ha nektek annyi gondotok volna a szabadságra, amennyire ők az
uralkodásért lángolnak, bizony az állam sem volna közpréda, mint most, s nem a legelvete-
mültebbeknek, hanem a legkiválóbbaknak jutnának jóvoltotokból a főhivatalok. Őseitek
jogaik kivívására és védettségük megteremtésére kétszer is kivonultak a városból, és fegyvere-
sen megszállták az Aventinust; ti a szabadságért, amit tőlük kaptatok, nem szoktatok minden
erőtökkel harcolni? Annál elkeseredettebben illenék, minél nagyobb szégyen elveszteni a már
megszerzett javakat, mint meg sem szerezni.
Azt mondhatná erre valaki: »Hát mit javasolsz?« Büntessük meg azokat, akik az állam ügyét
elárulták az ellenségnek. De nem fegyverrel, nem erővel - ezt méltatlanabb volna nektek meg-
cselekedni, mint nekik elszenvedni -, hanem törvényes vizsgálat és Jugurtha tanúvallomása
alapján. Mert ha csakugyan megadta magát, engedelmeskedni fog parancsaitoknak, ha viszont
fütyül rájuk, láthatjátok, miféle békekötés vagy meghódolás az, amelyből Jugurthának gaz-
tetteiért büntetlenség, néhány hatalmasnak óriási vagyon, az államnak pedig kár és gyalázat
jut. Vagy talán még most sem laktatok jól uraskodásukkal, és a mi korunknál jobban szeretitek
azokat az időket, amikor hatalom, tartományok, törvények, jogok, bíráskodás, háború és béke,