Cercle, trou, maille, 2

teb-fí — magy. tepsi, mert noha a deb-is- (terít — tép s-esz-t), mégis a tep-ee-ed (étre aplati, épaté) nem mongol. A tam. tav-isii (siége, petite natte, coussin etc.) szót a dobasz (emelkedett vlmi) szónál fölhoztam, de biz az lehet idetartozó is. ter-eb (nom. v. = tör-öb, tereb-ély, ter-ep id. terep-ed-ik |J ter-j-ed, ter-ül, ter-it).

Tam. tarlei-, tarlei'· (s'étendre, croitre, pousser des feuilles, des rejetons, «étendre son feuillage, ses branches·, bourgeonner etc. tarl-ei-vUy tarlei-ppu etc. nom. v.)' cf. man. sar-ba-yun (mit ausgebreiteten Aesten); sarba-tala (platt auf dér Erde liegend), mong. sarbai- (sich aus-sprei- tzen).

ter-em- (= tör-em: term-ékeny, termeszt).

Tam. serli'- (étre fertile, florissant: serlu-mei fertilité, fécondité, serlum, fer­tile, gras; serlumb-al fertilité).

NB. Ezen tam. alak inkább a saij-nak felel meg, s így a tam. tan- (porter, produire) igét kellett volna itt fölhozni. Nézetem szerint a ter-eb, ter-em, ter-j-ed és sarj-ad csupa mellék­alakok.

terécs-el = derécs-el.

teré-fa (nom. v. teréfá-1: hibásan t’réfál).

Tam. i. siri-ppu (plaisanterie Vsiri'- rire, plaisanter, railler etc.); 2. sarasi- (plaisanter, badiner, folátrer, railler, s’amu- ser indecemment, cf. man. sara-sa-, sich ergötzen, lustwandeln, erheitern). térj- (teij-ed stb.), 1. ter-eb és szerte, ser-ge.

ter-p-ed- (terp-esz-t), 1. ter-eb. tes-p-ed (pro teps-ed; ha csak nem egy- gyökü a tes-t gyökével), tes-t (= tűst-: test-es, testes-ed-ik, cf. te­tem).

Tam. i. tas-ei (chair vive ou morte, viande, graisse, les parties constitutives du corps humain : tasei-, tasei'-, tasri-ttal: prendre du corps, de l'embonpoint etc.);

2. 
   sadei pro * tasei* (chair des animaux, des fruits), tet-em (tetem-es).
   

Tam. I. tadi (chair ... etc), kud. tadi (body); 2. sad-am (corps, sadam- uffa, corporel, materiel, sad-alam, corps, sad-alet, ce qui est gros: sad-ή/ étre corpulent, gros, gras). tete-put-a (tata p. szék. ügyetlen: tetye- totya).

Tam. lada-bada’ (chanceler.vaciller etc.). tet-ik (= tiit-ik rég. látszik).

Tam. term (teTT-en- étre clair, évident Vten-y tettei clareté), cf. tűn. tet-δ (tetó-z).

Tam. ti/ti, tittu, tiftei (hauteur, mon­tagne, collíné, butte, ílot dans un fleuve: tid-al, tid-ar id. banc de sable, cf. Titel helynév).tetii (= tfltii, tetv-ez).

Tam. 'ottu-kmisu (petits poux; ottu-

• 
  s'attacher, se coller, cf. tottu- s’attacher, se coller, infecter etc.). teve (= tövá).
  

Osm. devey k.-tat. döjü, mong. temé, man. temen (Cameel; temege coko Strauss- Vogel). Minthogy tudvalevőleg teve = •púp, domb, hegy», a föntebbi szókhoz tartozik a tam. timt-l (bosse du garrot des boeufs indiens). A sóg-atn (chameau) a sőg-ei (tumeur, enflure) szóval egy-gyökü. Az ottagam (chameau) szó valószínűleg a-t-ta-gam helyett áll, s a mong. stb. lak (Hügel, Berg) szóhoz tartozik.

te ftö is)

teg-nap (ten-nap pro teg-nap s így a t.-tat. tön, tűn éjszóval semmi köze).

Minthogy e szó rég. tege, tege-tt volt, sem a perzsa dig (heri), sem a segg (far-) szóval nem lehet speculálni, hanem a mong. tege (ama), k.-tat. tege (ama bizo­nyos) mutató szókkal egynek kell venni, tem- — töm-.

teng- (teng-ód-ik: teng, leng || tenget).

Tam. i. tayaiigu- (vaciller, étre agité, inquiet, désolé, épuisé etc.); 2. tiyaiigu ' (s'agiter, se troubler, se décourager, étre dans le perplexité); 3. téiigti- (se troubler, se déconcerter, se ralentir, devenir stagnant), teng-el (töng-öly: osm. dingil, mong. teű- gel-ik Wagenachse, man. temun, ten id.),

1. 
   töngöly.
   

tenger. Tam. ta-ra-iigar (mer, flot, vague, cf. tir-angu-, se rider, tir-ei-, se rider, onduler etc., tirei «vague, flot·). tepen (tepeny-eg, tep-en-ke, szék. = terpe, törpe).

Ezen alak a k.-tat. tubán (alacsony, terpe) szóval együtt a te-r-pe olyan r-telen alakja, mint pl. tam. távú pro tárl-vu. ter-pe (törpe szék. alacsony, kicsi: tör- p-űl stb.).

A tam. ttrl-ppu (bassesse, vileté) = tdrl- ppu (humilité V tárlu- étre bas, abaissé, en- foncé, humble, soumis, rampant, décroitre etc.), mong. i. tar-bon (törpe), 2. dór (pars inferior), tesz (УЧеѵ, sz, jelen idöképzö). tev- (tesz pro tev-sz, té-tel, té-te-mény).

Ezen ige közép-turáni társai: mong. tege-, te- (rak, aufladen), man. tebu- (setzen, legen etc.), k.-tat. teya (laden, aufladen), tehát «ροηο» jelentésüek s ilyen volt ere­detileg a tev- ige is. A tam. te'- {tettu- kkolln-, adopter, tevvu, enlévement, prise), kan. tegi (to take) értemény cserét szen­vedtek. Ha a finn teke (facéré) állana: akkor a rég. porosz tik-int (facéré), gör. tek-, tik-to árya igékre mennénk).

té

téb-láb (mozog, dologtalan: a tap-og és lábog ikerítése).

téb-oly (téboly-og- = tévely-eg, téved || tibely-ed-ik szék.).

Tam. tappu- {tappal: se tromper, se mé- prendre, s’égarer, irrer etc. tapp-idi, tapp- idam, erreur, méprise, tév-ed-és, tappu-dal nom. v.) ; 2. tab-ádu (faute) ; 3. tav-aru-, tav-aru- (errer, se méprendre, se trom­per etc.), man. tabara- (irren, fehlgreifen). ték-oz (tékoz-ol: rég. romb-ol; veszteget). Tam. te-Ti-kk-adi'- (disperser, dissiper,

1. 
   az r eltűntét a nyelvtanban, cf. szék. met pro mert), tél (У tál: tel-et, tel-el, cf. szél, szel-el). Tam. tali (froid, cf. tam. kulir-gálam l'hiver = hült-idö). tép- (tép-ász, tép-el-őd-ik, cf. czibál, czim- bál).
   

Tam. tim-iru- (arracher, s'arracher des mains de quelqu’un ; agiter,' rompre).

I tér, tér. Tam. terű, teruvu (rue, chemin). ί tér- (tér-ing, tér-ül, tér-it).

Tam. tiri- (tourner autour, retourner, róder, se changer: tiri-y-a — térve, meg­int, de nouveau: tiri-daru-, tournoyer, róder 9a et Iá: tiruttu- pro tiri-ttu, cor- riger, reformer, amender etc.) ; 2. tiru-mbu- (se retourner, se convertir; tiruppu- v. tr.) ;

2. 
   tirugu- (tourner, plier, tordre, tortiller, rompre en tournant || se tourner, se tordre). I tér-d, tér-gy (térd-el, térd-ep-el, terd-bet-el).
   

A tam. murlaii-gál, murlan-ddl (genou) tkp. «forgó láb, forgó szár· jelentésű s így a tér-d a tér (forog) ige származéka, tév-ed (stb. tav-aru), 1. téboly

.tibély-ed- (szék.), 1. téboly.

tik, tyuk (tik-er-el = szék. bend-er-ész).

Sem egyik, sem másik alak nem iga­zolja azon állítást, hogy a magy. szó a t.-tat. tájuk, tank (cf. ser. dáhuka, poule d'eau) kölcsőnzete, mert a magy. alak közelebb áll a mong. tak-ia s még köze­lebb a man. coko (Hahn, Huhn) alakhoz, a melyek meglehel a tam. tógei (paon) alak másai. tik-ег (tük-ör, tük-röz=tek-int, cf. csap, csap-int).

Tam. tig-arl- (briller, luire, resplendir, apparaitre: Ugari, tigarl-ssi, tigarl-vu- nom. v., cf. tam. paft-ügu, iniroir..., pil-ák, pill-ant = tekint), tikk-ad- (szék. = fulad, 1. tikk-asz-tó hő­ség = fulasztó hőség, 2. lankad).

Tam. i. tikku-mukku- (suffocation, stran­gulation, étouffement: t. pp-adu- étre suffo- qué, étouffé etc.). A tam. olyan, mintha mi tikk-ad- pukkad-ot mondanánk. 2. tigar- adi (affliction, anxiété, fatigue, épuisement, asthme, courte respiration etc.). til (til: til-os, til-alom, til-t).

Tam. tál- (arréter, empécher, ta-t-tal pro tal-tal, defense, empécliement). tili-bógyi (féleszű, a dilió és bód-ult, szó együtt), til-ó '(tilu, tiló-1).

Tam. toli'- (piler le riz; tolt, peau, écorce etc., mong. tál-ki-, man. tal-gi- schaben, absehaben, gerben ; k.-tat. tal-ki- Hanf brechen). tim-ár. Tam. semntán (honorif. semmár, cordonnier, «corroyeur»). Ha a magy. szó a timsó előrészéböl való, az összevetés nem áll, mert a tam. sem inkább «simí­tás· jelentésű, tincs (division, portion, touffe).

Tam. tinusu (sorté, espéce, genre), tinó. Tam. tana-m (jeune veau), k.-tat. tana (génisse), osm. dana (veau), cf. mong. dünü (vierjáhriges Vieh). tip-or (teper), 1. tap-od. tipp-ad- (szék. a tap-ad mellékalakja), tisz-t (nom. acti: tiszt-tartó = rend-tartó = megbízott, tiszt-el).

Tam. tittam (certitude, ordre, régle,

commandement, commission, accord, es- time etc., t. pannii, regler, ordonner, don- ner commission), titok (titk-ol pro titok-ol, cf. tam. titku-, tut-ku-, avoir peur, étre stupéfait, saisi de terreur, ti'k-al nom. v., mert a titok féle­lemből keletkezik s félelmet szül), t tiz (árya számnév; turáni: van, tam. pan etc., 1. a nyelvtanban).

ti

tísz-ta (tiszt-ul, tiszt-ít pro tiszt-ul-t).

Tam. i. tűs ti, túysu (netteté; tüy-dti, ce qui est net); 2. tiya, tiyadu (pur etc.).

NB. A szláv