20. századi kínai történelem III. A Kínai Népköztársaság
1949. október 1. A Kínai Népköztársaság kikiáltása
Az első évek 1949. szept. 21. Népi Politikai Tanácskozó Testület (Peking) - 54 párt és szervezet
- államelnök-választás: Mao Zedong
- „közös program”: ideiglenes alkotmány (1954-ig) a szocializmus még nem cél
1949. okt. 1. KNK kikiáltása 1950-52: földreform: 300 millió ember kap földet
A koreai háború (1950-53) A KNK önkénteseket küld Koreába Az USA és az ENSZ elítéli Kínát Kereskedelmi embargó Az ENSZ-ben Taiwan képviseli Kínát Kína csak a szocialista országokra támaszkodhat (1950. febr.: KNK-SZU barátsági, szövetségi, kölcsönös segítségnyújtási egyezménye)
A józan országépítés évei (1953-57) 1952-re: a gazdaság helyreállítása (a nemzeti burzsoázia még megőrzi tulajdonát) Terv: 3 ötéves terv alatt (1953-67) hajtják végre a szocialista átalakítást 1953-57: első ötéves terv - fő cél: nehézipar megteremtése
- ipari termelés: évi 18%-kal nő
- de: 1955-től ütemgyorsítás: 1955-56-ban a mezőgazdaság kollektivizálása (120 millió parasztgazdaságból 740 ezer szövetkezet)
1954: Országos Népi Gyűlés alkotmány
„Száz virág” kampány (1956-57) meghirdetett cél: az értelmiségiek véleményének kikérése, kritika a KKP-t túl sok bírálat éri 1957 július: ellentámadás - „kampány a jobboldali elhajlók ellen”
- 1957 végéig 300 ezer értelmiségit minősítenek „jobboldalinak”
A „nagy ugrás” (1958-1960) Ellentét a vezetésen belül: ütemgyorsítás/józan építkezés 1956: VIII. kongresszus: mérsékelt irányvonal 1958. május: második ülészszak: „az ipar és a mezőgazdaság nagy ugrása” - acéltermelés
- gabonatermelés
Acéltermelés - terv: egy év alatt kétszeresére nő
- „népi kohók”
Mezőgazdaság - népi kommunák a szövetkezetek helyett
- 26 ezer kommuna
- ingyenes ellátás
Jelszó: „Hároméves megfeszített munka, tízezer év boldogság” Alapelv: minden az akaraton múlik
Eredmény: - meghamisított statisztikák
- használhatatlan acél
- a többi gazdasági ágat elhanyagolják
- éhínség
- Mao meggyengül
Külpolitika: - viszony megromlása a SZU-val
- szövetségkeresés a 3. világ országaival
- feszültség Indiával, USA-val (Taiwan)
Kiigazítás: 1960-66
A kulturális forradalom (1966-1976) Kiigazítás sikere Mao irányvonala (egyenlősítés) háttérbe szorul Alapellentét: „balos” –X– „kiigazító” (Mao Zedong, Lin Biao, „négyek bandája” –X– Liu Shaoqi, Deng Xiaoping) „balos” érv: hiányos az eszmei nevelés „nagy proletár kulturális forradalom” 1966 június: a mozgalom kezdete vörösgárdisták
Liu Shaoqit, Deng Xiaopinget meghurcolják 1967 januártól: helyi Forradalmi Bizottságok (lázadók, katonák) 1968-tól: a fiatalokat vidékre telepítik 1969 ápr.: IX. pártkongresszus - a kulturális forradalom jóváhagyása
- Lin Biao Mao kijelölt utódja
Később: ellentét Lin és Mao között (tét: az államelnökség) 1971. szept.: Lin puccskísérlete
Külpolitika a kulturális forradalom alatt 1969: összecsapások a kínai-szovjet határon 1971 nyár: kínai-amerikai titkos tárgyalások 1971 ősz: a KNK-t felveszik az ENSZ-be (szocialista országok követelésére) 1972. febr. 21. Nixon Kínában
A kulturális forradalom utolsó évei 1972-1976: harc a pragmatikusok és a szélsőbalosok között: régi elvtársak (Deng Xiaoping, Zhou Enlai) –X– ifjú radikálisok (Jiang Qing, „négyek bandája”) 1976. ápr.: tömegmegmozdulás a Tiananmen téren újra a radikálisoké a hatalom, de Mao utódjaként Hua Guofenget jelöli meg
A „négyek bandájának” bukása 1976. szept. 9.: Mao meghal, utódja Hua Guofeng 1976. okt. 6. Hua letartóztatja a „négyek bandáját” 1977: Denget rehabilitálják (miniszterelnök-helyettes) 1980-81: kirakatper – a kulturális forradalom főbb vezetőit elítélik
Deng Xiaoping reformjai 1978. dec.: a KKP XI. Központi Bizottságának 3. plénuma - Deng irányvonalának győzelme a gazdaságpolitikában
- Hua elszigetelődik (ezután sorra lemond pozícióiról)
- „négy modernizálás”
- ipar
- mezőgazdaság
- tudomány
- honvédelem
- cél: „szocializmus kínai sajátosságokkal”
Az eszközök: mezőgazdasági termelés növelése az egyéni érdekeltség alapján (felelősségi rendszer) vállalkozási szabadság biztosítása a központi tervezés visszaszorítása külföldi befektetések ösztönzése „az igazságot a tényekben kell keresni” (kapitalista módszerek elfogadása)
Politikai változások 1980-tól Zhao Ziyang a miniszterelnök 1981-től Hu Yaobang a pártelnök (főtitkár) Hivatalos értékelés: Mao „70%-ban jó, 30%-ban rossz” Külpolitikai nyitás: - 1979: kínai-amerikai diplomáciai kapcsolat
- 1984: kínai-brit megállapodás Hongkongról
- de: a SZU-val a viszony rossz marad, s 1979-ben háború Vietnammal
Tiananmen tér, 1989 Alapprobléma: a politikai reformok elmaradnak a gazdaságiaktól Viták a párton belül is (konzervatívok – reformerek) Elégedetlenkedők: diákok-értelmiségiek --- városi dolgozók, munkások 1986: diáktüntetések a reformok fokozásáért Hu Yaobangot a konzervatívok lemondatják, helyére Zhao Ziyang kerül; a miniszterelnök Li Peng lesz 1988: árreform infláció munkanélküliség, általános bizonytalanság
1989. ápr. 15. Hu Yaobang meghal tömegtüntetések 1989. ápr. 18-tól: ülősztrájk a Tiananmen téren Célok: - demokratizálás
- korrupció felszámolása
- reformok folytatása
Május 20.: statárium (Pekinget körbeveszik) – de a népi ellenállás miatt nem hajtják végre
Megosztottság a pártvezetésen belül egy keményvonalas klikk veszi át az irányítást Június 3. este: támadás Peking ellen – erős ellenállás Június 4.: Tiananmen tér kiürítése 200-3000 halott utána: letartóztatások, leszámolás Zhao Ziyangot kizárják a pártból, s haláláig házi őrizetben él; több mérsékelt vezetők menesztenek
Kína 1989 után 1989 után: a reformok megtorpannak, a hatalom a veterán keményvonalasoké 1992: Deng déli útja: új lendület a reformoknak 1992: pártkongresszus: a reformok megerősítése, fiatalítás Azóta: - infláció megállt
- évi 8% GDP-növekedés
Jiang Zemin pártfőtitkár: 1989-2002 (3. generáció)
Hu Jintao pártfőtitkár (2002-) (4. generáció)
Dostları ilə paylaş: |