A GONDOLKODÁS PSZICHOLÓGIÁJA.
1. Érzet és szemlélet.
7. §. Az érzet.
Érzékszerveinkre a külső világ fizikai folyamatai hat-
nak: nyomás a bőrre, levegőhullámok a fülre, éterhullámok
a szemre, vegyi anyagok az orr és nyelv idegvégződéseire
stb. Ezek az érzékszervekben bizonyos változásokat okoz-
nak, melyek az idegszálak útján az agy velőbe jutnak. Az
agyvelőben így létrejött változást mint nyomást, hangot,
színt, ízt, szagot stb. megérezzük. Azt a legegyszerűbb lelki
tartalmat, mely a szervezet inger éltetése útján jő létre, érzet-
nek nevezzük.
Az érzet keletkezésének tehát a következő feltételei
vannak:
1. Szükséges egy fizikai folyamat (nyomás, levegő-
hullám, éterrezgés), mely a szervezet idegvégződéseire hat.
A külső világnak ez a folyamata a fizikai inger.
2. A fizikai ingert valamely érzékszervnek (a szemnek,
fülnek, orrnak, nyelvnek stb.) föl kell fognia. Az így már a
szervezetben továbbterjedő ingert fiziológiai ingernek vagy
ingerületnek nevezzük. Ezt az érzékszerv vezetőidege az
agykéreg valamely területére vezeti (a fényingerületet a
nyakszirti, a hangingerületet a halántéki karélyba stb).
3. Az illető agy terület sejtjei az ingerületeket föl-
fogják s idegszálaik útján más centrumokkal közlik. Mi
pedig e külső, anyagi (térbeli) folyamatokkal párhuzamosan
színt látunk, hangot hallunk, ízlelünk, szagolunk, nyomást
szenvedünk, valamit hidegnek vagy melegnek találunk stb.
Vájjon az agyvelő folyamatainak, vagyis anyagrészek tér-
beli, külső mozgásainak hogyan felelhet meg a szín, hang,
20
meleg, hideg érzete, mint tisztán belső, közvetlen, időben
lefolyó lelki tartalom: az teljesen megfoghatatlan előttünk.
A mennydörgés a levegő erősebb rezgése; fülünk nélkül ezek a rez-
gések (levegőhullámok) csupán fizikai folyamatok maradnának. A halló-
ideg útján azonban ezek módosított formában az agyba jutnak (fiziológiai
folyamat) s mint hang jelentkeznek ('pszichológiai folyamat). Az ingereknek
és hatásuknak vizsgálatával tehát három tudomány is foglalkozik: a fizika,
a fiziológia s a pszichológia.
A világ előttünk mint fényes, színes, hangos, hideg,
meleg, érdes, sima stb. tárgyak összesége jelentkezik. A
tárgyakról való érzéki képeinket szemléleteknek nevezzük.
Az érzetek nem fordulnak elő önállóan, mint elszigetelt
tartalmak (tiszta érzetek), hanem, csak mint a tárgyakra
vonatkozó szemléleteinknek viszonylag egyszerű elemei. Ha
az asztalon előttem fekvő fehér papirosdarabra nézek, szem-
léletem van róla. Ha most eltekintek attól, hogy ez a «fehér»
egy tárgynak tulajdonsága s hogy ebben az alakban, nagy-
ságban és távolságban jelentkezik, és ha csupán arra a
valamire irányul figyelmem, amit a «fehér» szóval jelzek:
akkor a papirosdarab szemléletéből a «fehér» érzetet kiemel-
tem és elszigeteltem. Ε szerint az érzetek mindig egyéb lelki
mozzanatokkal vannak kapcsolatban, melyek közül ki kell
elemeznünk őket. 1A tiszta érzet tehát, mint elemi lelki
tartalom, voltaképpen csak elvonás (absztrakció) eredménye!
8. §. Az érzet minősége.
Az érzeteknek fősajátságuk minőségük (kvalitásuk).
A szín, a hang, az íz, a szag mind egy-egy fajta érzetminő-
ség. A színben semmi sincs a hangból s a hangban semmi
sem rejlik a színből. Ezek az érzetek teljesen különböző
(diszparát) minőségosztályba tartoznak. A minőségosztályo-
kon belül viszont ismét különböző érzetminőségeket veszünk
észre.
Ha a vörös színt összehasonlítjuk a zölddel, a c hangot a d-vel, a
keserűt a savanyúval, az aromásszagot a balzsamszaggal, akkor azt találjuk,
hogy noha ezek is különböznek minőségileg egymástól, mégis bizonyos
rokonság van köztük. A vörös már nem olyan idegen minőség a sárgával
vagy zölddel szemben, mint a hanggal szemben; az egyik hang közelebb
áll a másik hanghoz, mint a keserű ízhez és így tovább. A minőségek tehát
rokonságuk szerint egy-egy osztályba csoportosíthatók. A minőségosztályok
(színek; hangok; szagok; ízek stb.) egymástól teljesen különböznek;
egy-egy minőségosztályon belül azonban ismét sokféle érzetminőség található
21
(pl. a színek minőségosztályában fehér, szürke, fekete, a spektrum színei;
az ízek minőségosztályában édes, sós, keserű, savanyú stb.).
2. Az érzetek sajátszerű, minősége közelebbről le nem
írható; mindenki annyiban ismeri, amennyiben átéli őket.
Akinek a megfelelő fiziológiai és pszichológiai feltételei
hiányzanak, az előtt az illető érzetminőség ismeretlen ma-
rad. A vakon született semmit sem tud a színekről, a siketen
született a hangokról; mi az a szín, mi az a hang, meg
nem magyarázhatjuk nekik. Ezek lelki elemek s mint ilye-
nek definiálhatatlan, egyszerű élmények.
Ez természetesen nem zárja ki, hogy az olyan ismereteket, melyeket
egyébként a hiányzó érzék működésével szerzünk (pl. térszemlélet a látás
által), más érzék működése ne helyettesíthetné (térszemlélet tapintás által).
A vakok a térben —- nem tekintve éles hallásukat — főkép a gyakorlat útján
megfinomult tapintás- és mozgásérzeteik által tájékozódnak. Szemüket
sokban kezük helyettesíti, így a Braille-féle domború betűkből álló írást
kezükkel olvassák. Pusztán tapintás útján a testek formai tulajdonságaival
is behatóan megismerkednek, domborműveket, szobrokat esztétikailag
élvezni is tudnak. Testük egész felületével felfogják a rájuk ható mecha-
nikai ingereket; kikerülik a közeli falat, mert homlokuk jól felfogja a
falról reá áramló léghullámokat. A vakon született Saunderson a formák-
nak csupán tapintása alapján geometriai könyvet tudott írni.
3. Az érzeteknek következő minőségosztályai vannak:
a) a látás érzetei,
b) a hallás érzetei,
c) a szaglás és ízlés érzetei,
d) a nyomás, a hideg és meleg s a fájdalom érzetei,
e) erő-, helyzet- és mozgásérzetek (kinesztétikus
érzetek),
f) életérzetek.
Az érzeteket vagy külső vagy belső ingerek váltják ki. A külső ingerek
a test érzékszerveinek idegvégződéseire ható folyamatok (éterrezgés, levegő-
hullám, kémiai folyamatok, mechanikai nyomás stb.). Az ezektől keltett
érzetek az érzéki érzetek (látás-, hallás-, ízlés-, szaglás-, nyomás-, hideg- s
meleg-, fájdalomérzetek). A belső ingerek testünk vegetatív folyamataiból;
(lélekzés, vérkeringés, táplálkozás, kiválasztás) származó érzetek okai. Az
ilyen érzeteket életérzeteknek vagy szervi (organikus) érzeteknek nevezzük
(éhség, szomjúság, levegőhiány stb. érzetei). Ugyancsak belső ingerek az
okai az inak, ízületek és izmok működését kísérő érzeteknek. Ilyenek az
erő-, helyzet- és mozgásérzetek. Ezeket összefoglaló kifejezéssel kinesztétikus
érzeteknek hívjuk (χινέω: mozgatok, αίσ&άνομα:: érzek).
Az érzetosztályok közül némelyek (nyomás-, hő-, íz- szagérzetek)
szorosabban összefüggnek a vegetatív életműködésekkel, nagyobb a szer-
vezetünk önfenntartására és önkifejtésére vonatkozó, azaz biológiai jelentő-,
ségük. Ezeket alsóbbrangú érzékérzeteknek szokták hívni. Ellenben a látás-
os hallásérzetek a magasabbrangú érzékérzetek, mert a szellemi működésekkel
szorosabb kapcsolatban vannak. Egyébként a nyelv az érzékelés szavait a
Dostları ilə paylaş: |