A pszichológia és logika

A GONDOLKODÁS PSZICHOLÓGIÁJA.
1. Érzet és szemlélet.
7. §. Az érzet.
Érzékszerveinkre   a   külső   világ   fizikai   folyamatai   hat-
nak:   nyomás   a   bőrre,   levegőhullámok   a   fülre,   éterhullámok
a   szemre,   vegyi   anyagok   az   orr   és   nyelv   idegvégződéseire
stb.   Ezek   az   érzékszervekben   bizonyos   változásokat   okoz-
nak,   melyek   az   idegszálak   útján   az   agy   velőbe   jutnak.   Az
agyvelőben   így   létrejött   változást   mint   nyomást,   hangot,
színt,   ízt,   szagot   stb.  megérezzük.   Azt   a   legegyszerűbb   lelki
tartalmat, mely a szervezet inger éltetése útján jő létre,  érzet-
nek  nevezzük.
Az   érzet   keletkezésének   tehát   a   következő   feltételei
vannak:
1. Szükséges   egy   fizikai   folyamat   (nyomás,   levegő-
hullám,   éterrezgés),   mely   a   szervezet   idegvégződéseire   hat.
A külső világnak ez a folyamata a fizikai inger.
2. A  fizikai  ingert   valamely   érzékszervnek   (a   szemnek,
fülnek,   orrnak,   nyelvnek   stb.)  föl   kell   fognia.   Az  így  már   a
szervezetben   továbbterjedő   ingert  fiziológiai   ingernek  vagy
ingerületnek  nevezzük.   Ezt   az   érzékszerv   vezetőidege   az
agykéreg   valamely   területére   vezeti   (a   fényingerületet   a
nyakszirti,   a  hangingerületet a  halántéki  karélyba  stb).
3. Az   illető   agy   terület   sejtjei   az   ingerületeket   föl-
fogják  s  idegszálaik   útján   más   centrumokkal   közlik.   Mi
pedig   e   külső,   anyagi   (térbeli)   folyamatokkal   párhuzamosan
színt   látunk,   hangot   hallunk,   ízlelünk,   szagolunk,   nyomást
szenvedünk,   valamit   hidegnek   vagy   melegnek   találunk   stb.
Vájjon   az   agyvelő   folyamatainak,   vagyis   anyagrészek   tér-
beli,   külső  mozgásainak  hogyan   felelhet   meg   a   szín,   hang,

---

20
meleg,   hideg  érzete,  mint   tisztán   belső,   közvetlen,   időben
lefolyó lelki tartalom: az teljesen megfoghatatlan előttünk.
A mennydörgés a levegő erősebb rezgése; fülünk nélkül ezek a rez-
gések (levegőhullámok) csupán  fizikai  folyamatok maradnának. A halló-
ideg útján azonban ezek módosított formában az agyba jutnak  (fiziológiai
folyamat) s mint hang jelentkeznek ('pszichológiai folyamat). Az ingereknek
és hatásuknak vizsgálatával tehát három tudomány is foglalkozik: a fizika,
a fiziológia s a pszichológia.
A   világ   előttünk   mint   fényes,   színes,   hangos,   hideg,
meleg,   érdes,   sima   stb.   tárgyak   összesége   jelentkezik.   A
tárgyakról   való   érzéki   képeinket  szemléleteknek  nevezzük.
Az   érzetek   nem   fordulnak   elő   önállóan,   mint   elszigetelt
tartalmak   (tiszta   érzetek),   hanem,   csak   mint   a   tárgyakra
vonatkozó   szemléleteinknek   viszonylag   egyszerű   elemei.   Ha
az   asztalon   előttem   fekvő  fehér  papirosdarabra  nézek,  szem-
léletem  van róla. Ha most eltekintek attól, hogy ez a «fehér»
egy   tárgynak   tulajdonsága  s  hogy   ebben   az   alakban,   nagy-
ságban   és   távolságban   jelentkezik,   és   ha   csupán   arra   a
valamire   irányul   figyelmem,   amit   a   «fehér»   szóval   jelzek:
akkor a papirosdarab szemléletéből a «fehér»  érzetet  kiemel-
tem és elszigeteltem.  Ε  szerint az érzetek mindig egyéb lelki
mozzanatokkal   vannak   kapcsolatban,   melyek   közül   ki   kell
elemeznünk   őket.   1A   tiszta   érzet   tehát,     mint   elemi   lelki
tartalom, voltaképpen csak elvonás (absztrakció) eredménye!
8. §. Az érzet minősége.
Az   érzeteknek   fősajátságuk  minőségük  (kvalitásuk).
A szín, a hang, az íz, a szag mind egy-egy fajta érzetminő-
ség.  A színben   semmi   sincs  a  hangból  s a  hangban   semmi
sem   rejlik   a   színből.   Ezek   az   érzetek   teljesen   különböző
(diszparát)  minőségosztályba  tartoznak.   A   minőségosztályo-
kon belül viszont ismét különböző  érzetminőségeket  veszünk
észre.
Ha a vörös színt összehasonlítjuk a zölddel, a c hangot  a d-vel, a
keserűt a savanyúval, az aromásszagot a balzsamszaggal, akkor azt találjuk,
hogy noha ezek is különböznek minőségileg egymástól, mégis bizonyos
rokonság van köztük. A vörös már nem olyan idegen minőség a sárgával
vagy zölddel szemben, mint a hanggal szemben; az egyik hang közelebb
áll a másik hanghoz, mint a keserű ízhez és így tovább. A minőségek tehát
rokonságuk szerint egy-egy osztályba csoportosíthatók. A  minőségosztályok
(színek;   hangok;   szagok;   ízek   stb.)   egymástól   teljesen   különböznek;
egy-egy minőségosztályon belül azonban ismét sokféle érzetminőség található

---

21
(pl. a színek minőségosztályában fehér, szürke, fekete, a spektrum színei;
az ízek minőségosztályában édes, sós, keserű, savanyú stb.).
2. Az   érzetek   sajátszerű,   minősége   közelebbről   le   nem
írható;   mindenki   annyiban   ismeri,   amennyiben   átéli   őket.
Akinek   a   megfelelő   fiziológiai   és   pszichológiai   feltételei
hiányzanak,   az   előtt   az   illető   érzetminőség   ismeretlen   ma-
rad. A vakon született semmit sem tud a színekről, a siketen
született   a   hangokról;   mi   az   a   szín,   mi   az   a   hang,   meg
nem   magyarázhatjuk   nekik.   Ezek   lelki   elemek  s  mint   ilye-
nek definiálhatatlan, egyszerű élmények.
Ez természetesen nem zárja ki, hogy az olyan ismereteket, melyeket
egyébként a hiányzó érzék működésével szerzünk (pl. térszemlélet a látás
által), más érzék működése ne helyettesíthetné (térszemlélet tapintás által).
A vakok a térben —- nem tekintve éles hallásukat — főkép a gyakorlat útján
megfinomult   tapintás-   és   mozgásérzeteik   által   tájékozódnak.   Szemüket
sokban   kezük   helyettesíti,   így   a   Braille-féle   domború   betűkből   álló   írást
kezükkel olvassák. Pusztán tapintás útján a testek formai tulajdonságaival
is   behatóan   megismerkednek,   domborműveket,   szobrokat   esztétikailag
élvezni is tudnak. Testük egész felületével felfogják a rájuk ható mecha-
nikai   ingereket;   kikerülik   a   közeli   falat,   mert   homlokuk   jól   felfogja   a
falról reá áramló léghullámokat. A vakon született Saunderson a formák-
nak csupán tapintása alapján geometriai könyvet tudott írni.
3. Az érzeteknek következő  minőségosztályai  vannak:
a)  a látás érzetei,
b) a hallás érzetei,
c) a szaglás és ízlés érzetei,
d) a  nyomás,  a  hideg  és  meleg  s a  fájdalom  érzetei,
e) erő-,  helyzet-  és  mozgásérzetek  (kinesztétikus
érzetek),
f) életérzetek.
 Az érzeteket vagy külső vagy belső ingerek váltják ki. A külső ingerek
a test érzékszerveinek idegvégződéseire ható folyamatok (éterrezgés, levegő-
hullám,   kémiai   folyamatok,   mechanikai   nyomás   stb.).   Az   ezektől   keltett
érzetek az  érzéki érzetek  (látás-, hallás-, ízlés-, szaglás-, nyomás-, hideg-  s
meleg-, fájdalomérzetek). A belső ingerek testünk vegetatív folyamataiból;
(lélekzés, vérkeringés, táplálkozás, kiválasztás) származó érzetek okai. Az
ilyen érzeteket  életérzeteknek  vagy  szervi  (organikus) érzeteknek nevezzük
(éhség, szomjúság, levegőhiány stb. érzetei). Ugyancsak belső ingerek az
okai az inak, ízületek és izmok működését  kísérő érzeteknek.  Ilyenek  az
erő-, helyzet- és mozgásérzetek. Ezeket összefoglaló kifejezéssel kinesztétikus
érzeteknek hívjuk (χινέω: mozgatok, αίσ&άνομα:: érzek).
Az   érzetosztályok   közül   némelyek   (nyomás-,   hő-,   íz-   szagérzetek)
szorosabban   összefüggnek   a   vegetatív   életműködésekkel,   nagyobb   a   szer-
vezetünk önfenntartására és önkifejtésére vonatkozó, azaz  biológiai jelentő-,
ségük. Ezeket alsóbbrangú érzékérzeteknek szokták hívni. Ellenben a látás-
os hallásérzetek a magasabbrangú érzékérzetek, mert a szellemi működésekkel
szorosabb kapcsolatban vannak.   Egyébként a nyelv az érzékelés szavait a

---