A pszichológia és logika

22
szellemi   működések   kifejezésére   is   felhasználja;  így   a   látásét   (prudens
[okos]:   providens   [előrelátó];  οtδα:  látok   és   tudok,  είδος,   ιδέα:  eszme:
belátás, Einsicht, Absicht, előrelátás, evidentia, stb.), a hallásét (vernehmen
—  Vernunft),  a   szaglásét   (a   nares-ből   ignarus),   az   ízlését   (sapiens:   ízlő
és   bölcs,   okos;  savant:  tudós;   a   magyarban:   ízlés,   ízetlenség);   a   tapin-
tásét  (begreifen:  îûfogni,  megérteni;  Begriff:  fogalom:  Takt:  tapintat).
Általában sentire: érezni, érzékelni; de már sententia: gondolat.
9. §. Az érzet erőssége.
1. Ugyanaz   a  c  hang   hangosabb   és   halkabb,   ugyanaz
a   vörös   szín   sötétebb   és   világosabb,   ugyanaz   a   szag-   és
ízminőség   erősebb   vagy   gyöngébb   lehet.   Az   érzetek   tehát
nemcsak   minőségük   szempontjából,   hanem  erősségük  (in-
tenzitásuk) szerint is különböznek egymástól.
Voltakép   az   erősségi   különbség   is   minőségi   (kvalitatív)   különbség-
nek   vehető.   Ha   ugyanis   az   ingert   növeljük,   nem   ugyanazon  érzet  válik
erősebbé, hanem egy más, új érzet keletkezik. A világos és a sötét zöld egy-
szerű színek, mind a kettő a  zöld színminőséghez tartozik. Szoros értelem-
ben azonban szó sem lehet arról, hogy mindkét esetben ugyanazt a zöldet
látnók, csakhogy ebből a zöldből egyiknél többet, a másiknál kevesebbet,
úgy,  amint  a hosszabb egyenesben  többet  látunk abból, amit  egyenesnek
nevezünk, mint a rövidebb egyenesben. A sötétebb zöld a szemlélet alkal-
mával   nem   úgy   tűnik   föl   előttünk,   mint   a   világosabb   zöld   többszöröse.
Hasonlókép   két   ugyanazon   magasságú,   de   különböző   erejű   hang   minő-
ségileg   is   voltakép   másképpen   hangzó   hang.   Ebből   következik,   hogy  az,
amit   az   érzettartalmak   erősségi   különbségének   szoktunk   nevezni,   valójában
minőségi különbség is. Az erősségkülönbségek is voltakép egy külön minőség-
sort  alkotnak, mert  pl. két  különböző magasságú  hang  minőségi  különb-
sége nyilvánvalóan más minőségsorba tartozik, mint két ugyanazon magas-
ságú, de különböző erejű hang különbsége. Az utóbbi hangok kétségkívül
sokkal közelebb állanak minőségileg egymáshoz, mint az előbbiek, amint
a  sötétebb  szürke   is  a  világosabb  szürkéhez   közelebb  áll,  semmint   vala-
mely   tarka   színhez.   Ha   a   továbbiakban   hagyományosan   erősségkülönb-
ségekről   beszélünk,   akkor   voltakép   az   itt   értelmezett   minőségi   különb-
ségeket kell értenünk rajtuk.
2. Nem   minden   inger   elég   erős   arra,   hogy   érzetet   kelt-
sen;   bizonyos   erősségi   fokot   kell   elérnie,   hogy   éppen   meg-
érezzük.   Az   ingernek   ezt   az   erősségét  ingerküszöbnek,  a
neki   megfelelő   érzetet   pedig  minimális   érzetnek  hívjuk.   Az
ingernek   viszont   olyan   erősségi   foka   is   van,   melyen   túl   az
ingert   hiába   fokozzuk,   nagyobb   erősségű   érzet   már   nem
jön   létre.   Az   ingernek   ezt   az   erősségi   fokát  ingertetőpont-
nak,  a megfelelő érzetet  maximális érzetnél·  nevezzük. Minél
kisebb   az   ingerküszöb   értéke,   annál  érzékenyebbek  vagyunk;
s  minél   nagyobb   az   ingertetőpont   értéke,   annál  fogékonyab-
bak vagyunk.

---

23
Az   ingerküszöb   értéke   nem   állandó:   nemcsak   egyénen-
kint,   változó,   hanem   ugyanazon   egyén   különböző   lelkiálla-
potaiban is különböző értékű. A jóhallású ember olyan han-
gokat   is   meghall,   melyeket   más   egyáltalán   nem   vesz   észre;
az   élesszemű   ember   már   olyan   fényt   is   meglát,   melyet   a
gyöngeszemű   egyáltalán   nem   is   sejt.   Viszont   kitűnő   hallású
egyén,   ha   valami   élénken   foglalkoztatja,   erős   hangingereket
sem vesz észre: ezek is a küszöbön alul maradnak nála.
Egy   szobában   tíz   gyertyafényt   látunk;   ha   ezt   még
egy   gyertyafénnyel   növeljük,   a   fény   erősségét   nem   érezzük
nagyobbnak.   Az   ingernövekedésnek   tehát   bizonyos   fokot
kell   elérnie,   hogy   az   érzet   erősségét   is   éppen   nagyobbnak
érezzük. Az ingernövekedésnek ezt  a minimumát,  mely arra
szükséges, hogy az érzet erősségében éppen észrevehető nö-
vekedés álljon be, különbségi küszöbnek nevezzük.
Egy     10   gyertyafényerejű  petróleumlámpa    fényerejét
2   gyertyafénnyel   kell   növelnünk,   hogy   világosabbnak   érez-
zük,   egy   60   gyertyafény   erejű   Auer-égőt   már   12-vel,   egy
2000   fényerejű   elektromos   ívlámpát   400-zal   kell   növelnünk,
hogy egy fokkal erősebb fényt erezzünk.  Minél erősebb tehát
az inger, annál nagyobbnak kell lennie az inger növekedésének,
hogy egy fokkal erősebb legyen az érzet; a  relativ  különbségi
küszöb, vagyis az ing er növekedés viszonyszáma azonban állandó
(példánkban   az   ingert   mindig  
1
/
5
-ével   kellett   növelni).   Az
inger  s  az   érzet   erősségének   ezt   a   törvényszerű   összefüg-
gését   fölfedezője   után  Weber-féle   pszichofizikai   alaptör-
vénynek  hívjuk. (A pszichofizika az inger és az érzet viszo-
nyát vizsgáló tudományág.)
3.   A   különbségi   küszöb   viszonyszámát   az   egyes   érzet-
osztályoknál   kísérletek   útján   lehet   megállapítani   (a   látás
érzeteinél  
l
/
5
,   a   hallás-   és   nyomásérzeteknél  
1
/
3
).   Ez   a
viszonyszám   azonban   csak   középerejű   ingereknél  s  ekkor
is   csak   megközelítőleg   állandó,   ellenben   nagyon   változó,
ha az ingerek ereje alsó vagy felső határértékéhez közeledik
A különbségi küszöb továbbá nagyban függ a kísérleti személy érzelmi
diszpozíciójától, elfáradásának fokától., gyakorlatától, figyelmétől stb., úgy
hogy e törvény inkább csak a tipikus szabályszerűségnek (átlagnak), semmint
az  exakt  törvényszerűségnek igényével lép fel. Azonfelül az éppen észre-
vehető   (minimális)   érzetnövekedést   sem   lehet   ugyanakkora   kvantitatív
egységnek  tartanunk  az   érzeterősség  különböző  fokain.   Ha   pl.  10kg-hoz
3
 
½    kg-t  teszünk, az éppen észrevehető növekedés érzete   más,   mintha

---