A pszichológia és logika

14
nyos   agyfiziológiai   folyamatok   felelnek   meg.   Ezek  lefo-
lyásának   színterét   azonban   kellő   pontossággal   eddig   csak
az elemi érzet- és mozgásjelenségekre nézve sikerült kimutatni.
(A nagyagy érző és mozgató területére nézve v. ö. az 1. ábrát.)
Így   pl.   kitűnt,   hogy   a   hallás   a   halántéki,   a   látás   a   nyak-
szirti   agykarély   működéséhez   van   kötve   (lokalizálva).   Az
utóbbinak   elektromos   árammal   való   izgatása   az   egész   látó-
térre   kiterjedő   fény-   és   színérzeteket  s  optikai   csalódásokat
okoz.   Hasonlókép   tagjaink   mozgatásának   is   megvan   a   maga
középponti   agyterülete.   Az   agyvelő   bizonyos   pontjának
ingerlésénél   mindig   a   kéz,   más   pontjának   izgatásánál   a   láb
vagy   valamely   arcizom   jön   mozgásba.   Mégpedig   a   köz-
ponti   barázda   felső   két   oldalán   találjuk   a   törzs   és   az   alsó
végtagok,   közepén   a   felső   végtagok,   alsó   oldalain   pedig   a
fej   és   a   nyelv   izmainak   középpontjait.   A   beszélő   szervek
mozgatása   (articulatio)   a   bal   homloki   alsó   tekervényben
megy   végbe.  Ε  résznek   és   környékének   megsértése   beszéd-
zavart   von   maga   után,   vagy   esetleg   beszédképtelenséget
is.   Siketnémáknál   gyakran   kevéssé   vannak   kifejlődve   ezek
az agycentrumok.
A bonyolultabb lelki tevékenységek az agy velőnek nem
egy   részecskéjében,   mint   valami   sejtlakásban   vannak   loka-
lizálva,   hanem,   mivel   több   érzékterület   elemeit   foglalják
magukban,   fölidézésük   az   agyvelő   számos   pontjának   mű-
ködéséhez   van   kötve.   Ezek   egyidejű   vizsgálata   pedig   egy-
előre   leküzdhetetlen   akadályokba   ütközik.   Különben   is   bár-
mily   pontosan   ismernők   valamennyi   agymolekula   műkö-
dését,   ez   a   lelki   jelenségeknek   sajátszerű   természetére   nem
vetne   világosságot,   mert   a   lelki   jelenségek   közvetlen,   belső,
csak   időben   lefolyó   folyamatok,   ezek   pedig   sohasem   ért-
hetők   közvetett,   külső,   térbeli   folyamatokból.   A   testi   és
lelki   jelenségek   összehasonlíthatatlan,   sajátszerű   sort   alkot-
nak:   a   pszichológia   sohasem   válhatik   a   fiziológia   egyik
fejezetévé (materializmus).
3. A tapasztalás, tehát a  pszichológia  is, a testi és a lelki jelenségek
párhuzamos változásának csupán a megállapításáig jut el: a végső magyará-
zat már a metafizika feladata.
A testinek és lelkinek, vagyis az anyaginak és szelleminek magyará-
zatában   két   metafizikai   alap  felfogás  áll  egymással   szemben.   Az  egyik,   a
dualisztikus  elmélet,   az   anyagit   és   a   szellemit   két,   egymástól   alapjában
különböző   független   lényegnek   (szubsztanciának)   tekinti.   A   másik, a

---

15
monisztikus  felfogás, ellenben csak egy valódi léttel bíró lényeget vesz fel,
mégpedig:   a  materialisztikus   monizmus  csak   anyagit,   aminek   a   szellemi
jelenségek csak melléktermékei vagy kísérői; a  spiritualasztikus monizmus
csak szellemit, aminek az anyagi világ csak vetülete; végül a  transzcendens
monizmus  valami   tapasztalatilag   meg   nem   ismerhető   lényeget,   amelynek
az anyagi és a szellemi világ csak két különböző megjelenési módja.
Már   most   a   testi   és   a   lelki   jelenségeknek   fentebb   ismertetett   pár-
huzamossága a materialisztikus és spiritualisztikus monizmus álláspontján
nem   probléma.   Azonban   további   magyarázatra   szorul   e   párhuzamosság
a transzcendens monizmus, főkép pedig a dualizmus álláspontján, minthogy
ezek az elméletek elismerik a testinek és a lelkinek különbözőségét. A két-
fajta lehető magyarázat közül a pszichofizikai parallelizmus értelmében a
testi és a lelki jelenségek egymással párhuzamosan folynak le ugyan, de
a   nélkül,   hogy   egymás   okai   lennének;   egymásnak   megfelelő   voltukat
ugyanis   rajtuk   kívül   álló   harmadik   tényezőnek   köszönik   (mint   pl.   két
egyformán  járó óra párhuzamos járását  megigazítójuk okozza). Viszont a
kölcsönhatás elmélete  szerint lelki folyamatok lehetnek testi folyamatok
okai (pl. akarati elhatározásom oka külső cselekvésemnek)  s  megfordítva:
testi folyamatok a lelki életben okozhatnak változást (pl. a levegőhullámok
hangérzetet okoznak). A filozófia történetében a kölcsönhatás tanának csak
a dualizmust vallók körében, míg a parallelizmusnak mind a transzcendens
monisták, mind a dualisták között vannak hívei.
A dualisztikus álláspont szerint a lélek az agyvelőtől mint anyagtól
különböző,  valóságos, önálló és egységes lényeg  (szubsztancia). Ugyanis 1. a
íolytonváltozó lelki jelenségek egy közös és egységes egészet csak úgy alkot-
hatnak, ha valamennyien egy és ugyanazon megmaradó alanyhoz tartoznak.
2. Ahol tevékenység megy végbe, ott kell valaminek lennie, ami a tevékeny-
séget, mint ok, végrehajtja. Ε nélkül a lelki jelenségek keletkezése a semmi-
ből való csodás teremtődés volna. Ez az ok nem lehet egyéb, mint az egy-

---

16
séges és megmaradó alany, vagyis a lélek. A lélek magában létező, míg a
lelki jelenségek csak a lélekben  s  a lélek által létezhetnek, a lélek a lelki
jelenségek alapja és hordozója. Amilyen  joggal  a változó fizikai jelenségek
magyarázatára   fölvesszük   a   testi   szubsztancia   fogalmát,   éppoly   joggal
vesszük fel a lelki jelenségek  végső  magyarázatára a lelki szubsztanciáét is,
mert  a lelki  jelenségek  folytonos  változása  közepett is van valami  közös,
állandóan és egységesen megmaradó, ami a lelki folyamatokat, tevékeny-
ségeket és diszpozíciókat egységbe foglalja össze.
6. §. A lelki tünemények osztályozása és egysége.
Ha   hasonlóságaik   és   különbségeik   alapján   csoportosí-
tani   próbáljuk   a   lelki   élet   tényeit,   azt   találjuk,   hogy   először
is vannak olyan jelenségek; melyek által  megismerünk  vagy
gondolunk  valamit   (pl.   a   dolgokat   látjuk,   halljuk,   képeiket
visszaidézzük,   viszonyaikról   ítélünk,   következtetünk   stb.).
Továbbá   vannak   olyan   lelki   tünemények,   melyek   azt   fe-
jezik   ki,   hogy   jól   vagy   rosszul,   kellemesen   vagy   kellemet-
lenül  érezzük  magunkat   (pl.   örülünk,   szomorkodunk,   ha-
ragszunk   stb.).   Végül   bizonyos   lelki   tevékenységekben   va-
lami   után   való  törekvés  nyilvánul,   hatni  akarunk  a   világra
(pl.  kívánunk,  akarunk  és  cselekszünk  valamit).
A pszichológia tehát a lelki  élet tényeit
1. a gondolkodás   (ismerés),
2. az érzelem,
3. az akarat
alaptüneményei szerint osztályozza.
Az   ismerés   mintegy   centripetális   irányú   (a   világ   hat
reánk),   az   akarás   centrifugális   természetű   (mi   hatunk   a
világra),   az   érzelem   pedig   centrális   mivoltú,   vagyis   azt
fejezi   ki,   hogyan   (kellemesen   vagy   kellemetlenül)   érezzük
magunkat   akkor,   mikor   a   világ   hat   reánk   vagy   mi   hatunk
a világra.  A gondolat, érzelem  s  akarat  a lelki, életnek  csak
mozzanatai,  melyek   mindig   együtt   járnak:   valójában   nin-
csen   külön,   önálló   létük,   hanem   minden   lelki   állapotban
együtt   vannak,   csakhogy   hol   az   egyik,   hol   a   másik   moz-
zanat   van   előtérben.   A   lelki   élet   tehát  nem   részekből  van
összetéve,   hanem  egységes;  nincs   külön   gondolat,   külön
érzelem,   külön   akarat  s  nem   ezek   összerakásából   keletkezik
lelki   élet,   hanem   a  gondolattal  együtt   jár   az   érzelem,   meg-
válónk   több   kevesebb   aktivitása   (akarat)   is;       viszont   az

---