A pszichológia és logika

32
rom,     egymástól   egészen  különböző  érzéknek:    a    nyomás-,
hő- és fájdalomérzéknek székhelye.
1. Nyomásérzetek.  A   nyomás   (vagy   tapintásérzetek)
külső   ingere   valamely   testnek   a   bőrrel   való   érintkezése.
Az   ingerek   felfogására   a   bőrben   sajátos   érzékelemek,   az
ú.   n.   nyomáspontok   szolgálnak.   Az   ingerküszöb   oly   mélyen
van,   hogy   az   igen   gyönge   érintés   is   már   érzetet   vált   ki.
Nyomásérzeteink   útján   értesülünk   a   testek   felületi   tulaj-
donságairól   (hegyes,   tompa,   érdes,  sima,  kemény,  lágy,   ned-
ves,   száraz),   halmazállapotáról   (szilárd,   cseppfolyós),   súlyá-
ról és alakjáról.
Minthogy   nyomáspontok   nemcsak   a   bőrben,   hanem   az   inakban,
ízületekben   és   izmokban   is   vannak,   a   nyomásérzetek   a   legszorosabban
egybekapcsolódnak a mozgásérzetekkel (az ín-, ízület-  s  izom érzeteivel).
A   kemény   és   lágy   tulajdonságok   megállapítása   pl.   azon   az   ellenálláson
alapszik,   melyet   a  test   az   összenyomással   szemben   kifejt.  Az   ellenállás
felfogása   pedig   mozgásérzetünk   útján   történik.   A   határozatlan   tapintási
benyomásokat a mozgásérzetek teszik határozottakká; ha pl. megtámasztott
kezünkre   egy   fémdarabkát   teszünk,   támadnak   ugyan   nyomásérzeteink,
melyek a fémdarab terjedelméről és súlyáról értesítenek, de mindez sokkal
határozottabb, ha kezünkben emelgetni próbáljuk.
Legelőször a tapintás (nyomás) érzéke kezd működni  s a  legkésőbb
szűnik   meg   működése.   A   többi   érzéket   elveszíthetjük,   a   tapintás   többé-
kevésbbé helyettesítheti őket. Bridgeman Laurának (olv. Bridzsmen f 1889)
csak tapintás-érzéke volt, mégis pusztán ennek segítségével sokféle isme-
retre  tett szert.  Keller  Helen  (szül. 1880, vak, siket és néma),  a bostoni,
vakok   intézetében   7   éves   korában   megtanulta   a   domborúbetű-olvasást
(v.  ö.  21.  1.),  megtanult  németül,  franciául   és  görögül,  22  éves   korában
megírta   önéletrajzát.   (Megjelent   magyarul   Boros   György   fordításában
1905.) Tapintása oly finom, hogy valamely egyén  kezének megérintéséből
(érveréséből,   izomfeszültségéből,   ínrezdüléseiből)   azonnal   ki   tudja   érezni
kedélyhangulatát.
A   tapintásérzeteknek   a   térszemlélet   kialakulásában   való   szerepére
nézve v. ö. 36. 1.
2. Hőérzetek.  A   hőingerek,   mint   fizikai   folyamatok-
csak mennyiségi szempontból különböznek egymástól. A hő,
érzetek   azonban  minőségi  különbséget   mutatnak:   a,  meleg-
érzetek egészen  más  minőségűek,  mint a hidegérzetek.
Ennek a pszichológiai különbségnek megfelel a hőérzók berendezése
is: más érzéki elemek szolgálnak a meleg s mások a hideg felfogására (meleg-
és   hideg-pontok).  Ha   ceruzánk   tompa   hegyével   kezünk   fejét   tapogatjuk,
bizonyos helyeken élénk hidegérzetünk támad. A hidegpontok különösen
sűrűn   vannak   a   szemhéjon;   ennek   ceruzaheggyel   való   érintése   mindig
kivált hidegérzetet. Átlag 1 cm
2
-nyi testfelületre 1.5 meleg és 13 hidegpont
esik; így az egész testfelületen mintegy 30,000 meleg és 250,000 hideg-
pont van. Ezért a hideg iránt sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint a meleg

---

33
iránt.   Ez   kellemetlen   ugyan,   de   biológiailag,   testünk   védelme   szempont-
jából, célszerű.
3.   Fájdalomérzetek.  Az   ú.   n.   fájdalompontok   szolgál-
nak   az   érzéki   fájdalomingernek   felfogására.   A   szúrásból,
metszésből stb. keletkező érzéki fájdalom éppen olyan érzék-
elemekkel   bíró   külön   érzetosztály,   mint   a   tapintás-   vagy
meleg stb. érzetek.
Az  érzéki  fájdalomérzetet meg kell különböztetnünk a fájdalom  érzel-
métől  (v. ö. 30. §.). Az érzéki fájdalomérzet az utóbbival szemben  lokali-
zálva,
test bizonyos helyéhez  kötve jő tudomásunkra, ellenben pl.
a   szomorúsággal   járó   fájdalmat   a   test   egy   részéhez   sem   kötjük.   A   fáj-
dalompontok   száma   sokkal   nagyobb,   mint   a   nyomás,   hideg-   és   meleg-
pontoké   (1   cm
2
-re   átlag   150   esik).   Minthogy   az   utóbbiaknál   mélyebben
foglalnak   helyet   a   bőrben,   ezért   a   fájdalomérzetek   viszonylag   hosszabb
időt vesznek igénybe. Innen érthető, hogy pl. egy nagyon forró tárgy meg-
fogásánál  az érintés (nyomás) és a meleg érzete előbb jelentkezik mint a
fájdalomé;   az   utóbbi   viszont   még   akkor   is   tart,   amikor   már   az   érintés
és a meleg érzete régen megszűnt.
14. §. Erő-, helyzet-, mozgás- és egyensúlyérzetek.
1.   A   nyomásérzetekkel   a   legszorosabban   kapcsolódnak
egybe   olyan   érzetek,   melyek   testrészeinknek   mozgásaiból
vagy   feszüléseiből   származnak.   Ha   egy   súlyt   felemelünk,
ennek   nehézségéhez   mérten   bizonyos  eroérzetünk  van;   a
földtől   való   emelési   távolság   szerint   az   emelő   karnak   vagy
kéznek   helyzetét   is   érezzük  (helyzetérzet)  és   végül,   ha   ezt
a   helyzetet   változtatjuk,   vagyis   karunkat   mozgatjuk,  moz-
gásérzeteink vannak.
Ezek az érzetfajok egymással  a legszorosabban  összeszövődnek, de
azért a minőség szempontjából külön-külön érzetosztályt alkotnak. A helyzet-
és   erőérzetek   egymástól   függetlenül   is   előfordulnak;   az   előbbi   akkor,
ha   egy   testrészünket   valamely   külső   erő   mozdítja   meg,   pl.   valaki   meg-
emeli karomat (passzív mozgás), az utóbbi pedig, ha ugyanazon helyzetbe
(pl.   katonás   vigyázz-állásban)   próbáljuk   feszíteni   izmainkat.   Mindezeket
az érzeteket összefoglalóan kinesztétikus érzeteknek nevezzük.
A   kinesztétikus   érzeteknek   közvetítő   szervei   azok   az   idegszálak,
melyek   az   ízületekben,   izmokban   és   inakban   végződnek.   Ha   az   ízületek
megmozdulnak vagy felületeik tagjaink megterhelése alkalmával egymás-
hoz erősebben szorulnak, vagy ha az izmok és inak megfeszülnek: ezek a
változások a kinesztétikus érzetek ingereiül szolgálnak.
2. A fül belső részében van egy külön szerv  (statikus érzék),  mely
testünk térbeli helyzetéről értesít bennünket. Főrészei a félkörös ívjáratok,
melyek a térbeli kiterjedés három irányában vannak elhelyezve. Ha fejünket
mosatjuk,   az   ívjáratokban   lévő   folyadék   (endolympha)   a   nehézkedés
törvénye szerint különböző helyzetet foglal el s így más és más idegvégződést

---