A pszichológia és logika

30
több hangot, melyeknek együttes hangzása kellemes,  összhangzónak  (kon-
szonansnak) mondunk. Legnagyobb a konszonancia az olyan hangok között,
melyek közül az egyik rezgésszáma a másik hang rezgésszámának kétszerese
(oktáv). Az összhangzás már kisebb az alaphang és a kvint, még kisebb
az alaphang és a kvart, nagy terc, kis terc stb. között. A hangérzettel járó
gyönyörérzelem nem pusztán a konszonancia fokától függ. Ezt legjobban
az   mutatja,   hogy   különféle   korszakok   más   és   más   hangintervallumot
kedveltek; így az ókor az oktávot, a középkor részben a kvintet, az újkor
főkép a nagy tercet.
b) A   hang  erősségét  elsősorban   a   rezgések   kilengésének   nagysága
határozza   meg.  Ε  mellett   azonban   a   rezgések   száma   is   fontos   tényező.
Ugyanis  két hang közül, melyeknek egyenlő  kilengésû  rezgések felelnek
meg, a magasabb, vagyis nagyobb rezgésszámú hang erősebb (hangosabb).
A   piccolofuvola   túlhangozza   az   egész   zenekart;   egyetlen   jó   szoprán,   ha
hangjai magasabbak, az egész énekkaron uralkodik.
c) A hang  színezete  attól függ, vájjon milyen az összetevő rezgések
száma és természete. A zenei eszközök egyes hangja legtöbbnyire már több
egyszerű  hangból (részhangból) áll és pedig az  alaphangból  s a  vele többé-
kevésbbé   összhangzó  felhangokból.  A   felhangok   rezgésszáma   az   alaphang
rezgésszámának egészszámú többszöröse. A felhangokat gyöngeségük miatt
az   alaphanggal   szemben   rendszerint   nem   vesszük   észre.   Kellő   gyakorlat
után figyelmünk segítségével azonban egyes felhangokat a hangból kihall-
hatunk. (A hangok szétbontására szolgáló eszközök a rezonátorok.) A fel-
hangok száma és ereje szerint a hangszínezet különböző. Mivel a magasabb
egyszerű  hangok  általában erősebbek  és élesebbek,  mint  a mélyek,  ezért
azok a hangok, amelyeknek magas felhangjai vannak, élesebbek és erősebbek.
A hangvillák és fuvolák, mivel kevés felhangjuk van, lágyan, szelíden és
erőtlenül hangzanak. Ellenben a sok felhanggal bíró hangszerek (zongora,
orgona, cimbalom) hangjainak színezete erővel teljes, gazdag.
12. §. Szag- és ízérzetek.
1. A  szagérzeteket  a  minőség  szempontjából   nagyrészt
az ingert okozó tárgyak  szerint csoportosítjuk (éter-, fűszer-,
balzsam-,   mosusz-,   hagyma-,   kozmásszagok   stb.).   Osztá-
lyozásukat  az   is  megnehezíti,  hogy a  szagot   okozó  anyagok
a   szagérzetek   mellett   nyomás-,   fájdalom-,   íz-   és   szervi   ér-
zeteket is keltenek («éles», «metsző», «savanyú» szag), melyek
a szagérzetekkel bensőleg egybeolvadnak.
A szagérzeteket kiváltó anyagnak, mint  ingernek  nagyon kicsi része
is   elég   az   ingerlésre   (pl.   1/
23.000.000.000
  milligramm   merkaptán   1  cm
3
  levegő-
ben már szagérzetet kelt). A sokáig ható szagingerhez lassankint  alkalmaz-
kodunk  s  nem vesszük észre (pl. gyógyszerész, sajtkereskedő). Több egy-
idejűen   föllépő   szag   vagy   egy   újabb   szaggá  keveredik  vagy  kiegyenlíti,
semlegesíti  (kompenzálja)  egymást.  Ha  pl. egyik  orrlyukunkba  kaucsuk-,
a   másikba   viasz-   vagy   paraffininger   hatol   (egymástól   elszigetelve,   erre
szolgál  a kettős  Olfaktometer),  akkor  ezek  egymást  semlegesítik  s  szag-
érzet nem jő létre.
2. Az ízérzetek  a  minőség  szempontjából négy osztályba

---

31
sorozhatók:   édes,   sós,   savanyú   és   keserű   ízérzetek.   A   tiszta
ízérzet   megállapítása   sok   nehézséggel   jár.   Amit   ugyanis   a
mindennapi   életben   egy   étel   «ízének»   mondunk,   azon   leg-
többször   a   hozzátartozó   szagérzeteket,   továbbá   nyomás-   és
hőérzeteket is értjük (kemény vagy lágy, égető vagy húsítőíz).
Hogy   az   étel   íze   számunkra   a   szagát   is   jelenti,   akkor   tűnik
ki   legjobban,   ha   náthásak   vagyunk.   Ekkor   csak   szaglásunk
bénul   meg,   mégis   arról   panaszkodunk,   hogy   nem   érezzük
az   étel   «ízét».   A   szag-   és   ízérzetek   szoros   egybeolvadására
mutat   az   is,   hogy   befogott   orral   az   ételek   ízének   megálla-
pítása bizonytalan.
Az   ízérzeteknek  ingerei  olyan   anyagok,   melyek   vízben   (nyálban)
oldhatók. Az édes ízt főkép szénhidrátvegyületek (cukrok), a sós ízt sók,
a   savanyút   savak,   a   keserűt   pedig   különösen   alkaloidvegyületek   (kinin,
sztrichnin)   váltják   ki.  Ε  vegyületek   igen   parányi   része   már   elég   ingerül
szolgál   (pl.  
1
/
1600
  milligramm   sztrichninszulfát   már   keserű   ízt   okoz).   Az
édes ízt főkép a nyelv hegyén, a keserűt a nyelv töve táján, a savanyút az
oldali széleken, a sóst pedig a nyelvnek valamennyi ízérző részén érezzük.
Az   ízérzetek   megkülönböztetése   rendkívül   fejleszthető   (szakácsok,   bor-,
dohány-,   kávé-,   teaszakértők).   Az   ízérzetek   is   többé-kevésbbé  keverednek
(keserűédes, savanykásédes stb.) és — bár kisebb mértékben — kiegyenlítik
(semlegesítik)   egymást.   Bizonyos   anyagok   az   ízlés   érzékenységét   egyes
ízek iránt megszüntetik; pl. a kokain a keserű, a brómammónium az édes
iránt   tesz   érzéketlenné.   Ha   nyelvünket   gyönge   nátriumlúgba   tartjuk,
majd desztillált vízbe mártjuk, édes ízt érzünk. Az ízérzeteket tehát nagyon
befolyásolják a megelőző ízérzetek  (ízkontraszt). Ezért  a szakácsművészet
szerint az ételeknek bizonyos rendben (menü) kell egymásután következniök
(gasztronómia).
A szag- és ízérzeteknek nagy  biológiai  jelentőségük van. Már a szag-
és ízérzék helye is (a lélekzés és az emésztőcsatorna bejárata) arra a fel-
adatra mutat, hogy a szervezetet a káros behatásoktól óvják. A szaglóérzék
a lélekzés őre, az ízérzék szerepe pedig a táplálék minőségének, hasznos
vagy káros voltának megállapítása.
13. §. Nyomás-, hő- és fájdalomérzetek.
Azok   az   érzetek,   melyeket   a   köztudat   «tapintásérze-
tek»   neve   alatt   foglal   össze,   voltakép   több   érzék   érzetei:
nyomás-, hő-  és  fájdalomérzetek.  A múlt század végén ezek-
nek   az   érzetosztályoknak   anatómiai   alapját   is   sikerült   föl-
fedezni.   Kitűnt   ugyanis,   hogy   külön,   egymástól   teljesen
független   érzőpontok   szolgálnak   a   nyomás-,   a   hideg-  s
meleg-   és   a   fájdalom   (szúrás-,   metszés-)   érzetek   számára  s
hogy ezek a test felületén különböző mennyiségben és rend-
ben   vannak   elhelyezve.   A   bőr   tehát   nem   egy,   hanem   há-

---