A pszichológia és logika

184
Gyula:  Bevezetés a tudományos gondolkodásba. 1922. Történetfilozófia.
1924.   —  H.   Rickert:  Kultúrtudomány   03   természettudomány.   (Magyar
fordítás, 1923.)
A  tudományoknak fönnebb tagozott rendszerét a következő táblázatban
foglalhatjuk össze:
A   tudományok   fönnebbi   osztályozásából   számos   fontos
tudomány   hiányzik,   pl.   orvostudomány,   neveléstudomány
(pedagógia),   kereskedelmi,   építészeti,   földmívelési,   bányá-
szati,   erdészeti,   hadi   tudomány   stb.     Ezeknek tárgya     az
emberi   test   egészsége,   a   nevelés,   a   kereskedelem,   ipar   stb.
előmozdítása,   szóval   valamely   gyakorlati   célnak   elérése.*
Az   ilyen   tudományokat  gyakorlati  vagy  alkalmazott   (tech-
nikai)  tudományoknak   nevezzük.   Ezek   anyagukat   az   előbb
felsorolt  elméleti  vagy  tiszta  tudományokból   veszik.   A   gya-
korlati   tudományok   ezeknek   az   elméleti   tudományoknak
eredményeit   alkalmazzák,     vagyis   nem   a   természeti   vagy
a   szellemi   élet   törvényeit   kutatják,   hanem   bizonyos   gya-
korlati   (praktikus)   szabályokat  állítanak  föl:   az   elméleti
tudományokból   merített   ismereteket   az   élet   gyakorlati   szük-
ségleteire   fordítják.   Az   elméletre   nagy   szükség   van,   mert
ez   képesít   bennünket   arra,   hogy   jobb   tapasztalatokat   te-
gyünk, mint a nyers érzékelés útján. Az elmélet a természet-
hez   kérdést   intéz  s  feleletet   kényszerít   ki   belőle.   «Az   el-
méleti   fogalmak   a   szellem   szemei,   vagy   helyesebben   telesz-
kópjai   és   mikroszkópjai;       ezek   feltételezik   a   természetes
* A tudományoknak  gyakorlati  célú alkalmazásától meg kell külön-
böztetnünk  elméleti  célú alkalmazásukat. így elméleti feladatok megoldá-
sára   alkalmazzuk   a   matematikát   a   fizikában.   Ez   az   elméleti   alkalmazás
voltaképpen tudományos magyarázat. V. ö. a 23. §-t.

---

185
látószervet,   de  élesítik,   megnagyobbítják   s    elmélyítik  a
látást.»
A tudományoknak nagy része elsősorban gyakorlati érdeknek köszöni
eredetét. Az első geométerek a földmívelők voltak, kiknek föl kellett mérni
földjüket;   az   első   aritmetikusok   a   kereskedők,   az   első   asztronómusok   a
hajósok,   az   első   zoológusok   és   botanikusok   az   állattenyésztők   és   föld-
mívelők voltak. Az alkímia, mint a haszon szempontjából nagyfontosságú
aranycsinálás   művészete,   volt   a   kémiának   forrása.   Egy   időben   Európa
legkiválóbb   vízépítészei   az   olasz   és   németalföldi   mérnökök   voltak,   mert
náluk volt a legtöbb áradás;  Egyiptomban alakult ki a geometria a Nílus
áradásai   következtében   szükségessé   lett   földmérések   miatt;   Németország
bányászai   vetik   meg   az   ásvány-   és   kőzettan   alapját;   a   hajózás   érdekei
vezettek Angliában a levegő és tengeráramlatok törvényeinek ismeretéhez.
A   francia   forradalmat   követő   háborúknak   vagy   a   világháborúnak   hadi
szükségletei igen sok kémiai és technikai fölfedezésre adtak ösztönzést.
A gyakorlati érdek előtérbetolása azonban sokszor hátráltatta a tudo-
mány fejlődését. Az ember elsősorban hasznos ismeretre törekedett, anélkül,
hogy előbb a dolgok természetébe és összefüggésébe fáradtságos elméleti
úton   iparkodott   volna   bepillantást   nyerni;   a   bölcsek   köve   után   kutatott,
hogy   mindenhatóvá   és   halhatatlanná   legyen;   horoszkópokat   szerkesztett,
hogy a jövendőt előre tudja  s  így a fenyegető veszedelmet eleve elhárít-
hassa.   De   nem   kutatta   előbb,   vájjon   a   világ   olyan   természetű-e,   hogy
lehetséges benne a bölcsek köve s hogy sorsunk a csillagokban meg lehet-e
írva?   A   tudományos   gondolkodás   fejlettebb   állapotában   a   gyakorlati
szempontok hátrább szorulnak, a gondolkodás inkább elméleti jelleget ölt:
az  ismerés  elsősorban a dolgok természetére  irányul,  nem törődve azzal,
vájjon   eredményeinek   van-e  azonnal  gyakorlati   alkalmazása   vagy   sem.
Minden igazi tudomány magában rejtegeti alkalmazhatóságának föltételeit,
bár   nem   az   az   első   föladata,   hogy   az   életet   szolgálja,   hasznot   hajtson.
«Vájjon Aristoteles, Linné, Buff on, amikor az állatvilágot leírták, Newton,
amidőn az általános nehézkedés kérdéséről elmélkedett, Cuvier, amidőn a
kihalt állatfajok jellemvonásait megállapította, vájjon mindezek a tudósok
tűztek-e   maguk   elé   valami   gyakorlati   célt?   Egy  Lyell  gyűjt   és   rendez,
egy Faraday mér és elemez, egy  Owen  boncol és hasonlít, egy Herschel
vizsgál és számol anélkül, hogy gondolna munkájának közvetlen értékesít-
hető   eredményeire.   Egy   Gauss,   egy   Helmholtz   sem   azért   fejlesztette   a
tudományt, hogy az anyagi érdekeket előmozdítsa. Mikor Galvani és Volta
az   elektromosság   áramát   megtalálták,   még   csak   halvány   sejtelmök   sem
volt arról, hogy ez az erő miként fogja átalakítani az egész modern ipari
haladást».  Az igazi tudománynak  önmagában van a célja. «Minden  igazi
tudomány — mondja  Humboldt Sándor  — az igazság aranya  után kutat:
a másik aranyat mellesleg találja meg».
31. §. Az egyes tudományok és a filozófia.
Az ismerés nem állapodik meg az egyes (speciális) tudo-
mányoknál.   Elménk   egységes   természete   követeli,  bogy  az
egyes   tudományterületek   összefüggését   is   vizsgáljuk,   vagyis
azokat   a   törzsfogalmakat   (lét,   tér,   idő,   okság,   célszerűség,

---

186
anyag, erő, élet, szellem stb.), melyek az egyes tudományok-
ban közösek, de amelyekkel külön egyikük sem foglalkozik.
           Ezek a fogalmak alkotják elsősorban a. filozófia tárgyát.
Minden   tudományban   megvan   a   törekvés   arra,   hogy   az
egyes   tények   Vizsgálata   alapján   egyetemes,   az   ismerésre
általában   vonatkozó,   azaz   filozófiai   problémákhoz   emelked-
jék.   Ebből   a   szempontból   minden   egyes   tudománynak   meg-
van a maga filozófiai betetőzése (természet-filozófia, történet-
filozófia,  államfilozófia, társadalomfilozófia, vallásfilozófia).
Az  egyes  tudományokból   különösen  két   főút  vezet   a
filozófiába:   az   egyik   a  logika,  a   másik   a  metafizika  útja.
Ez   a   két   filozófiai   tudományág   foglalkozik   ugyanis   azokkal
a   föltételekkel,   amelyek   mellett   a   valóságot   általában
tudományos gondolkodás tárgyává tehetjük.
Az   egyes   tudományokat   nemcsak   azok   a   különös   tár-
gyak   jellemzik,   melyekkel   foglalkoznak,   hanem   azok   a   kü-
lönös  módszerek  is,   melyeket   alkalmaznak,   hogy   tárgyaikról
egyetemes   érvényű   ítéleteket   alkothassanak.   Ezeknek   a
módszereknek   ismeretére   tehát   szüksége   van   annak,   aki
nemcsak   ismerni   akarja   tárgyát,   hanem   azt   is   akarja   tudni,
hogyan   nyúljon   helyesen   tárgyához.   Az   egyes   tudományok
speciális   módszereinek   ismerete   természetszerűen   föltételezi
a tudományos gondolkodás azon formainak  ismeretét, melye-
ket a  logika metodikai része  tár föl. Elsősorban tehát a mód-
szertan   közvetíti   azt   a   kapcsolatot,   mely   a   logikát   az   egyes
tudományokkal összefűzi.
A másik főút, amely az egyes tudományokból kiindulva
a   filozófiába   torkollik,   a  metafizika    útja.   Az   egyes   szak-
tudományokban   öntudatlanul   egy   csomó   előfeltevés   lap-
pang   a   létezők   általános   természetére   vonatkozóan.   Ezeket
az   egyes   tudományok   rendszerint   megvizsgálatlanul   hagy-
ják  sa  köztudatnak   idevágó   naiv,   kritikátlan   fogalmát
használják:   ha   ezeket   vizsgálni   kezdik,   már   a   metafizika
területére   lépnek.   így   pl.   valamennyi   egyes   tudomány   föl-
tételezi,   hogy   az   a   valóság,   melyet   gondolkodása   tárgyává
tesz,   a  létezők  összességéből   áll,   amelyek   térben   és   időben
adva   vannak  s  amelyeken   folyamatok   játszódnak   le;   az
utóbbiakat   viszont  oksági   viszony  kapcsolja   össze.   Vájjon
miben   áll   a  létezőnek  és   az  okságnak  fogalma,   ezzel   a   kér-
déssel   sem   a   kémia,     sem   a   fizika   mint   ilyen,   nem   foglal-

---

187
kozik.   Ha   azonban   a   fizikus   vagy   kémikus   a   maga   tudo-
mányának   problémáit   a   végső   elvekig   végiggondolja,   ok-
vetlenül kénytelen a «létező» és az «okság» fogalmát  általá-
ban  megvizsgálni,   vagyis   a   metafizikában   tájékozódni.
Ugyanígy   vezet   a   geometria   a   térnek   és   a  végtelenségnek,
a   biológia   az   életről   való   mechanisztikus   vagy   vitalisztikus
felfogásnak problémáin át a  metafizikába.
Hasonlóképpen   számos   tudomány   nem   nélkülözheti   az
értékfogalom  megvizsgálását.   így   nyúlik   át   a   jogtudomány
az   erkölcsiség   (moralitás)   és   törvényesség   (legalitás)   kér-
désein   keresztül   az   etikába,   az   irodalom   és   művészettör-
ténet   pedig   a   szép   problémáján   keresztül   az  esztétikába,
vagy   általánosabban:   az  érték   filozófiába.  A   történész   ob-
jektíve   megállapítja,   hogy  mi  történt;   azonban   amikor   azt
is   meg   akarja   ítélni,   vájjon   mi  értéke  van   annak,   ami   tör-
tént,  milyen  az   erkölcsi   értéke   azoknak   az  egyéneknek,  akik
a   történet   tényezői,   mi   a   fejlődés,   haladás   és   visszafejlődés
fogalma:   akkor   már   a   hisztorikus   a   megítélés   normáival
foglalkozva,   a   filozófia   sajátos   területén   jár.   Ha   így   most
sorban   megvizsgálnék   az   egyes   tudományokat,   mindegyik-
ben   kimutathatnók   azokat   az   általános   problémákat   és
szempontokat,   melyeknek   vizsgálata   már   nem   az   egyes
szaktudománynak,   hanem   a   filozófiának   kérdése,   mely
ezeket az általános problémákat összefüggően vizsgálja.
Az   egyes   tudományok   munkafelosztása,   folytonos   el-
különölése   ugyanis   azzal   fenyegeti   a   tudomány   egészét.
hogy   teljesen   elmerül   az   egyre   kisebb   és   kisebb   részletek-
ben   (mikrológia).   Ezzel   szemben   a  filozófiának  feladata
annak   a   tudatnak   ébrentartása,   hogy   a   tudomány   csak
mint  egész  éri   el   célját:   a   teljesen   egységesített   ismeret-
rendszer   az   eszmény.   A   filozófia   e   feladatát   úgy   teljesíti,
hogy   ismereteink   egyetemes   elveit   és   ezek   összefüggését
vizsgálja  s  végső   célul   egységes  világnézet  kialakítását   tűzi
ki.   Minden   egyes   tudomány   az   ismerés   valamely  kidönös
területén   kutat:   a   filozófia   viszont   az   egységesített  egész
ismerésre,   a  teljes  igazságra   való   törekvés   képviselője.   Szép
kifejezést   ölt   ez   a   törekvés  Madách  Ádámjának   szavaiban;

---

188
Mi a tudvágyat szakhoz nem kötök,
Átpillantását vágyjuk az egésznek . . .
Igaz! Tudom jól, hogy kell olyan is.
Ki homokot hord, vagy követ farag;
NéhVüle nem emelkedik terem.
De ez csak a homályban tévelyeg
S fogalma sincs arról, miben segít,
Csak az építész látja az egészet.
S bár megfaragni nem tud egy követ-,
A művet ő teremti mint egy Isten.
A tudománynak gazdag ágai
Egy Organismus sok külön vonása.
Együtt igéző csak.
Az ember tragédiája. XII. szín.

---

TARTALOM.
Lap
Az első kiadás előszavából...................................................................................................       3
Előszó a hetedik kiadáshoz    ...............................................................................................       4
1. §. A filozófia fogalma és területének beosztása...............................................................       5
Pszichológia.
Altalános bevezetés a pszichológiába.
Lap
2. §. A pszichológia tárgya és
föladata................................
8
3. §. A pszichológia módszerei
10
4. §. A pszichológia területe
12
5. §. A testi és lelki jelenségek
viszonya   ...........................
13
6. §. A lelki tünemények osz-
tályozása és egysége .
16
A gondolkodás pszichológiája.
1. Érzet és szemlélet.
7. §. Az érzet   .....................................
19
8. §. Az érzet minősége.......................
20
9. §. Az érzet erőssége   ......................
22
10. §. A látás érzetei............................
24
11. §. A hallás érzetei..........................
28
12. §. A szag- és ízérzetek ...
30
13. §. Nyomás-,  hő-  és  fájda-
lomérzetek   ........................
31
14. §. Erő-,   helyzet-,   mozgás-
és egyensúlyérzetek   .
33
15. §. Életérzetek.................................
34
16. §. A szemlélet (percepció)
34
17. §. Térszemlélet..............................
36
18. §. Időszemlélet..............................
40
2. Képzet.
19. §. Szemlélet és képzet ....
41
20. §. Az emlékezet.............................
45
21. §. Hogyan tanuljunk? ....
52
22. §. A képzelet   ..............................
57
23. §. A tudat.......................................
61
24. §. A figyelem   .............................
62
£5, §. Az appercepció   .........................
68
3. Gondolkodás.
Lap
26. §. Általános képzetek....................     69
27. §. A nyelv......................................     71
28. §. A gondolkodás..........................     74
Az érzelem pszichológiája.
29. §. Az érzelmek és fölosztá-
suk  .....................................
77
30. §.  Érzéki érzelmek........
78
30. §. Értelmi   (logikai)   érzel-
mek   ..................................
83
32. §. Esztétikai érzelmek....................    84
33. §. Erkölcsi és vallási érzel-
mek  ...................................    89
34. §. Az   érzelmek kapcsolata
és lefolyása..........................    90
35. §. Az indulat   ...............................    92
36. §. Az érzelmekkel és indu-
latokkal  kapcsolatos
testi jelenségek   .................    93
37. §.  Érzelem és gondolkodás    94
Az akarat pszichológiája.
38. §. Törekvés, vágy és akarat
96
39. §.  Ösztöncselekvések....................
98
40. §. Az akarat....................................
102
41. §. A jellem   ..................................
106
Függelék.
42. §. Alvás és álom  .......................... 108
43. §. Hipnotikus állapotok...
110
44. §. A lelki betegségek.................... 111
45. §. Tömegpszichológiai jelen-
ségek   ................................   117

---

1. §. A logika és   feladata   
A gondolkodás elemi 
1. Fogalom.
2.
§. A fogalom .......................   124
3.
§. A   fogalmak   logikai   vi-
szonyai   ....................   125
4.
§. A meghatározás...............   127
5.
§.  A felosztás.    Osztály   és
típus....................….     128
2. ítélet.
6.
§. Az ítélet   ....................... 131
7.
§. Az ítélet fajai   ............... 132
8.
§. Logikai alapelvek........... 134
9.
§. Az elégséges    ok    elve 136
3. Következtetés.
10.
§. A következtetés és fajai 138
11.
§. A szillogizmus   ............. 138
12.
§. Feltétlen szillogizmusok 139
13.
§. Feltételes szillogizmusok 141
14.
§. Szétválasztó   szillogizmu-
sok ............................. 142
15. §. Rövidített   és   összetelt
szillogizmusok   ........ 144
16.
§. A szillogizmus értéke . . 145
17.
§. Az indukció   ................. 147
18.
§. Az oksági viszony   ....... 149
19.
§. Valószínűségi   következ-
tetések ....................... 151
20. §. A bebizonyítás................ 154
 
21. §...................................   120
sek..............................   156
A  gondolkodás  módszeres  íormái.
22.  §.  A gondolkodás módsze-
res formáinak fölosztása 160
1. A   gondolkodás   kutató    (heurisz-
tikus)  formái.
23.
§. Leírás és magyarázat . .   161
24.
§. Megfigyelés és kísérlet   .   163
25.
§. J. St. Mill kísérleti mód-
szerei.......................... 165
26.
§. A természeti törvény . .
168
27.
§. Elmélet, hipotézis, fikció 170
28.
§. Indukció és dedukció . . 173
2. A gondolkodás rendszeres (sziszte-
matikus) formai.
29. §. A tudományos rendszer   175
30. §. A    tudományok    fölosz-
tása   ..........................   177
I.
Ideális (vagy formai)
tudományok............   178
II.
Reális tudományok   179
1. Természettudo-
mányok ..................   180
2. Szellemi tudo-
mányok....................   181
31. §. Az egyes tudományok és
a filozófia...................   185
Logika.
Helytelenkövetkezteté-
formái
..