172
nősen akkor, ha két igen valószínű elmélet áll egymással
szemben, mivel mindkettő védői mindig újabb és újabb
tényeket kutatnak fel, melyek alkalmasnak látszanak a kér-
dés eldöntésére. Így Guerickét a légritkító fölfedezésére a
légüres tér (vacuum) elméletéről való vita indította. Egy
korban sem volt az
1
optikában oly nagy haladás, mint akkor,
amikor az emissziós és az undulációs elmélet versengett
egymással. Volta az elektromos áramra vonatkozó alapvető
kísérleteit azért végezte, hogy kimutassa ennek az elektro-
mosságnak állati eredetéről való Galvani-féle elmélet tart-
hatatlanságát.
A tudományok története azt mutatja, hogy az elméletek soha sincsenek
készen, hanem az újonnan fölfedezett vagy pontosalibari megfigyelt jelen-
ségekhez alkalmazkodnak, amíg csak egy másik, jobb elmélet nem pótolja
őket. így lépett az undulációs fényelmélet helyébe is a Maxwell- és Hertz-féle
elektromágneses fényelmélet, a phlogiston-elmélet helyébe Lavoisier égés-
teóriája: a térszemlélet eredetének Hering-féle nativisztikus és Helmholtz-
f éle empirisztikus elmélete helyébe a genetikus teória. Nagy átalakulás megy
végbe napjainkban az elektrónok fogalmának bevezetése óta az atomelmélet-
ben: az atom, mely régebben mint abszolút merev és oszthatatlan elem sze-
repelt, most mint egy kis világ kezd a kutatók előtt föltárulni. Az elmélet
tehát, mint ilyen, nem célja, hanem csak magyarázó eszköze a tudománynak.
Amig jó kutatási (heurisztikus) segítőeszköznek mutatkozik, addig alkal-
mazza a tudomány, hogy vele a tüneményeket magyarázza. Mihelyt e
szerepre alkalmatlannak mutatkozik, lebontja, mint a már kész épület
állványait. Azért nem szabad tőle a tudományos értéket megtagadnunk,
mert hisz értéke termékenységében áll. Ha később helytelennek bizonyul
is, megtette a maga értékes szolgálatát: a kutatásnak azon a fokán az
adott tényeket a legegyszerűbb és legkielégítőbb módon magyarázta s így
a további vizsgálódás útját egyengette. Ezért értelmetlen a szkeptikus
szemrehányás, hogy mennyi tudományos elmélet jön divatba, avul el s
megy feledésbe! Aki ebből a tudományos teóriák értéktelenségére és hiába-
valóságára következtet, annak sejtelme sincsen e teóriák céljáról és szerepéről.
Az új, meglepő teóriák és hipotézisek sokszor csak nagy küzdelem
útján tudnak érvényesülni. Gahanit eleinte kinevették s «a békák tánc-
mesterének» nevezték; Franklint, mikor előterjesztette egy tudományos
társaságban a villámhárító gondolatát, mint ábrándozót megmosolyogták.
Egy híres tudományos folyóirat kényszerzubbonyt indítványozott ΊΊι.
Gray-re, mert fölvetette a vasutak eszméjét. H. T)avu nevetett a gondolaton,
hogy valamikor Londont gázzal fogják világítani. A francia Tud. Akadémia
tagjai gúnnyal fogadták Arago tervét a villamos távíróról.
2. A fikció abban különbözik a hipotézistől, hogy amíg
az utóbbit igazolásnak vetjük alá s bizonyíthatósága tudatá-
val alkotjuk, addig a fikciót lehetetlensége tudatával szer-
kesztjük meg s pusztán a gondolkodás eszközéül használjuk.
Alkalmazását csak az igazolja, hogy hasznot hajt a gondol-
173
kodásnak. Ilyen fikció pl. abszolúte merev testeknek, abszo-
lúte összenyomhatatlan folyadékoknak föltevése; a társa-
dalmi gazdaságtan egyik fikciója, hogy a gazdasági érint-
kezésben kizárólag csak egoisztikus indítékok játszhatnak
szerepet (homo oeconomicus). Munkahipotézisnek is nevez-
zük az olyan ideiglenes föltevést, melyet a tudománv csak
a továbbhaladás kedvéért fogad el, de amely a kutatás végső
eredményéből kiesik.
A tudománynak vannak hipotetikus segéd-fogalmai, melyek maguk
túllépik ugyan a tapasztalás körét, de a tudomány megszerkesztésében
fontos szerepük van, különösen akkor, ha a szemléleti tartalomnak mate-
matikai formulázását teszik lehetővé (erő, energia, atom stb.). Az erő
fogalma pl. magában véve csak elvonás és semmi új ismeretet sem ad.
Ha azt mondjuk, hogy a mozgásváltozás oka az erő, ezzel a mozgást meg
nem magyaráztuk; ha a nyugvó test mozgásnak indul, vagy a mozgó
test sebessége növekedik vagy csökken, a testre gyakorolt ezen hatást
valaminek tulajdonítanunk kell s ezt az okot erőnek nevezzük. így voltakép
csak tovább toltuk a kérdést a jelenségek bekövetkezésének alapját illetőleg,
de tudásvágyunkat ki nem elégítettük. Az erő mégis fontos segédfogalom,
mert ha magát sohasem tapasztalhatjuk is, följogosultnak érezhetjük
magunkat arra, hogy azt gondoljuk, hogy a testek úgy mozognak, mintha
a fölvett erők hatása alatt állanának. Pl. az égitestek úgy mozognak, mintha
Newton gravitáció-törvényéhez alkalmazkodnának; de ezzel a gravitációs
erőnek, mint ilyennek, létezése nincs bebizonyítva. Minthogy pedigafölteteles
ható ok, az erő, tapasztalati föltételekkel kifejezhető
a fizikának egyik leghasznosabb s elmaradhatatlan segédfogalmává válik.
28. §. Indukció és dedukció.
.1. Az indukció nem abban áll, hogy sok esetből elvonjuk
(absztraháljuk) azt. ami bennük egyetemes, hanem az egyes
tüneményt elemezzük s ennek bizonyos más tüneménnyel
(feltételekkel) való oksági, azaz szükségképi összefüggését
törekszünk megállapítani. Ha ez sikerül, akkor ítéletünket
egyetemesíthetjük. Hogy azonban melyek a tüneménynek
okai, amelyekre szükségképpen bekövetkezik, ezt csak úgy
dönthetjük el, hogy előbb föltesszük, hogy bizonyos feltéte-
lek az okok. Föltevésünk (hipotézisünk) helyességét azután
kísérlet útján a tapasztalás tényei döntik el. Az okok előzetes
föltevése azonban maga nem tapasztalásnak, hanem deduktív
következtetésnek eredménye. Indukció tehát nem lehetséges
dedukció nélkül. A valóság kutatásában tapasztalás és gon-
dolkodás kölcsönhatásban vannak: a kísérleti módszer lé-
Dostları ilə paylaş: |