A pszichológia és logika

178
az érzéki ismerésnek a  fizika  s  az akaratnak meg vágynak  az  etika  tudo-
mánya.  Aristoteles  a   lelki   élet   irányai   szerint   igazodó   platóni   felosztást
kiegészíti a
 
tudományos
 
 tevékenység  céljának  szempontjából, mely szerint
vannak  elméleti  (teoretikus)   és  gyakorlati  (praktikus)   tudományok.   Az
előbbiek:   analitika   (logika),   metafizika,   matematika,   fizika,   pszichológia;
az   utóbbiak:   etika,politika,   retorika,   poétika.  Bacon  (1023)   ismét   a   lelki
képességek  alapján  osztja fel  a tudományokat:  az  emlékezetnek  megfelel
a történelem, a fantáziának a költészet  s az észnek a filozófia, mely magá-
ban foglalja  a természetre és az emberre  vonatkozó tudományokat. Nagy
hatású   volt  A.   Comte-nak,  a   pozitivizmus   megalapítójának   tudomány-
osztályozása (1830). Szerinte a tudományok hierarchiája a fokozódó bonyo-
lultság szempontja szerint a következő: matematika (analízis és geometria),
mechanika,   asztronómia,   fizika,   kémia,   biológia,   szociológia.   A   tudomá-
nyok e lineáris rendszerében az  absztrakt  matematikából kiindulva mindig
konkrétebb  jelenségekkel foglalkozó tudományok következnek.  IL Spencer
a   következő   tudománycsoportokat   különböztette   meg   (1864):  absztrakt
csoport   (matematika,   absztrakt   mechanika);  absztrakt-konkrét  csoport
(konkrét   mechanika,   fizika,   kémia);  konkrét  csoport   (asztronómia,   geo-
lógia, biológia, pszichológia, szociológia).
I. Ideális (v. formai) tudományok.
Az  ideális  tudományok  közé tartoznak a  matematikai  és
a  tiszta   mechanikai  tudományok.   Azok   a   szám-   és   térviszo-
nyok,   melyek   ezen   tudományok   tárgyai,   nem   a   valóságra
vonatkozó   észleletek,   hanem   tisztán   gondolatiak   (ideálisak).
Eredetileg   az   aritmetika  s  geometria   alapjai   (a   számsor,
vonal,   alakzatok)   tapasztalati   adatok;   a   matematika   is,
mint   a   legtöbb   tudomány,   történetileg   bizonyos   gyakorlati
szükségletekből   (számolás,   földmérés   =   geometria)   kelet-
kezett.   De   azért   a   matematikai   tételek   érvénye   nem   tapasz-
talati,   hanem   eszünk   természetében   gyökerező  (a   priori);
a   matematika   nem   a   valóságos   tárgyak   ismeretére   törekszik,
hanem az a célja, hogy az elemi tér- és számviszonyok  egy-
másra   vonatkoztatása   (szintézise)   útján   új   és   új   észszerű
(racionális)   eredményekre   jusson,   tekintet   nélkül   arra,   váj-
jon azok a valóságban előfordulnak-e vagy sem (v. ö. 175.1.).
Míg   a   valóságra   vonatkozó   tudományok   főkép   a   jelenségek
létokait  (causa)  kutatják,   addig   a   matematika  észokokat
(ratio),  racionális   összefüggéseket   (logikai   alapokat)   nyo-
moz. A matematika tárgyai nem «léteznek», mint a dolgok a
valóságban, hanem «érvényesek».
A   matematika   a   valóságtól   független,   de   azért   sokféle
alkalmazást   nyer   a   valóságra   vonatkozó   (reális)   tudomá-
nyokban   és   pedig   nemcsak   a   természettudományokban

---

179
(asztronómia, fizika, kémia, stb.), hanem a szellemi tudomá-
nyokban   (kísérleti   pszichológia,   kronológia,   statisztika,   tár-
sadalmi gazdaságtan stb.)  is.
II. Reális tudományok.
A  reális  tudományok   (valóságtudományok)   két   cso-
portra   oszlanak:  1.   természettudományokra,   2.   szellem-
tudományokra.  Amazok   térben   és   időben   lefolyó   tünemé-
nyekkel,   természeti   tárgyakkal  s  ezek   fejlődésével,   az   utób-
biak a csak időben lefolyó, belső, lelki jelenségekkel  s  ezek-
nek   külső   termékeivel   és   fejlődésével   foglalkoznak   (v.   ö-
8.   lap).   Mind   a  természet-,  mind   a  szellemi  tudományoknak
logikai célja,  melyre törekednek.,  háromféle lehet:
a)
a valóság törvényeinek kutatása;
b)
a valóság leírása;
c)
a valóság történetének (fejlődésének) vizsgálata. Ε sze-
rint   mind   a   természettudományok,   mind   a   szellemi   tudomá-
nyok   körében   háromféle   tudománytípust   különböztethetünk
meg:  1.   törvénytudományokat,   2.   leíró  (deszkriptív)  tudo-
mányokat és 3. történeti   (genetikus) tudományokat.
Természetes,   hogy   e   tudománycsoportok   határai   többé-
kevésbbé   folyékonyak,   mert   a   tudományok   egymásra   van-
nak   utalva.   A   tárgyakra   és   folyamatokra   fényt   derít   fejlő-
désük, a fejlődés vizsgálata föltételezi a tárgyak  és folyama-
tok   leíró   elemzését.   Viszont   a   fejlődésnek   is   lehetnek   tör-
vényszerűségei,   tehát   a   genetikus   tudományok   e   tekintet-
ben   törvénytudományok   is.   Ugyanaz   a   tudomány   tehát
több csoportba is tartozik, ezért a tudományoknak ez a cso-
portosítása   sem   tökéletes;   csak   azokon   a   főszempontokon
nyugszik,   melyek   az   egyes   tudományokban   túlnyomó   jelen-
tőségűek.   A   leíró   tudományok   e   kérdésre   felelnek:  milyen
a   valóság,   a   genetikus   tudományok   erre:  mikép   lett  ilyenné
a   valóság,   a   törvénytudományok   feladata   pedig   az   okság
alapján   a   jövőnek   előre   való   megállapítása:   milyen  lesz
továbbra  a valóság?  A tudományok  első csoportja a  jelenre,
a második a múltra,  a harmadik a jövőre vonatkozik.

---