A pszichológia és logika

170
az      egyetemes   formulázást,   akkor   a   részletek   egész   tömegétől   szabadul
fel   emlékezetünk:   nem   a   részleteket,   hanem   a   törvényt   idézzük   vissza,
ha szükségünk van reá. Aki pl. a refrakció törvényét ismeri, kis papiroson
azonnal megrajzolhatja azokat a különféle változásokat, melyeket  a tárgy
szenved, ha homorú vagy domború lencsén vagy prizmán át nézzük. Amikor
a tudomány «törvényt» alkot, akkor a világba rendet visz be:  fogalmi munkája
ezt a rendet a tények halmazából dolgozza ki  s  így hozza létre számunkra
a benyomások káoszával szemben a rendezett kozmosz fogalmát.
27. §. Elmélet, hipotézis, fikció.
1. A tények puszta megállapításával meg nem elégedve,
magyarázatukat  keressük. Így támadnak a tudományos  elmé-
letek (teóriák).  Az elmélet olyan magyarázat, mely az egyes
esetek  széles körét  általános  elvekből,  illetőleg  fogalmakból
vezeti  le, úgy hogy az  utóbbiakból  vont következtetések  az
egyes   esetekkel   (a   tapasztalás   tényeivel)   összhangban   áll-
janak.
A   teóriával   rokon   a  hipotézis  (a   két   szót   sokszor   fel-
cserélve   használják).   A   kettő   között   az   a   különbség,   hogy
amíg   a   teória   a   jelenségek   valamely   osztályát   elvszerűen
magyarázza,   addig   a   hipotézis   (föltevés)   csak   valamely   je-
lenség   egyik   föltételének,   mint   oknak,   gondolatban   való   föl-
tevése,     melyet   azután   a   kísérlet   vagy   igazol,     vagy   nem.
Az  elmélet  annál   tökéletesebb,   minél   nagyobb   számát
tudja   körébe   vonni   az   addig   elszigeteltnek   látszó   ismeretek-
nek. Ilyen pl. az  atomelmélet.  Ennek segítségével megmagya-
rázhatók   a   kémiai   analízisnél   és   szintézisnél   szereplő   folya-
matok;       az   anyagok   különböző   tulajdonságai;   a   gőz   sűrű-
ségének   magas   hőmérséknél   való   változása;       a   testek   tér-
fogatváltozásai   a   hőmérsék   változásának   következtében   (t.
i.   a  rezgő   molekulák  különböző   hőmérséknél  különböző
amplitúdóval   és   gyorsasággal   rezegnek);       a   nem   szabályos
kristályok   különböző   viselkedése   különböző   tengelyek   sze-
rint   (a   molekuláknak   a   tengelyek   irányában   való   különböző
elrendeződése   által);   a   kristályosodás;   az   olvadás;   a   gázok
feszítőereje,  a fény-, hő- és elektromos  sugarak;  az  utóbbiak
alapján   a   mágneses   jelenségek.   Ezeken   a   tényeken   kívül   az
atomelmélet   teljes   összhangba   hozható   a   fizika   egyéb   leg-
fontosabb   teóriáival.   —   Igen   termékeny   elmélet   a   pszicho-
lógiában   az   emlékezetnek   diszpozíciók   által   való   magyará-
zata,   amely   viszont   a   test   és   a   lélek   viszonyára   vonatkozó

---

171
felfogás   szerint  lebet  fiziológiai,   pszichikai   vagy   pszicho-
fiziológiai   irányú.   Az   érzelmeket   magyarázza   a   James-
Lange-féle periferikus érzelem-elmélet.   (93.  lap.)
Az   elmélet   akkor  igazolt  (verifikált),   ba   a   belőle   vont
következmények   a   valósággal   megegyeznek.   Ez   azonban
még csak azt bizonyítja,  bogy  az elmélet  lehetséges,  de nem
egyszersmind   azt  is,   bogy  már   most   végérvényesen   igaz.
Ha   ugyanis   a   következmények   helyesek,   ezzel   még   nincs
bizonyítva,   hogy   a   kiindulási   pont   is   helyes,   mert   a   meg-
figyelt   tények   esetleg   teljesen   más   előzmények   (okok)   ered-
ményeként   is   levezethetők.   Az   is   lehetséges,   hogy   olyan
tények,  melyek  ma  még  nem ismeretesek,  elméletünk  követ-
kezményeivel   ellentétben   állanak.   Pl.  Foucault  kísérletére
volt szükség, hogy eldőljön a kérdés, vájjon a fény Newton-
féle   emissziós   vagy   Huyghens-féle   undulációs   elmélete-e   (a
fény   anyag-   vagy   hullámteóriája)   a   helyes.  Foucault  ki-
mutatta,   hogy   a   fény   sebessége   a   vízben   kisebb,   mint   a   le-
vegőben,   amint   ez   az   undulációs   elméletnek   meg   is   felelt,
míg az emissziós elméletből az ellenkező következett. Egyéb-
ként   mindkét   elmélet   a   fénytünemények   egész   sorát   egy-
forma sikerrel tudta magyarázni. Valamely teória annál való-
színűbb,   minél   több   tényt   tud   megmagyarázni.   Minden   új
ténynek az elmélet egységes magyarázó elve alá foglalása az
elmélet diadala. Legfényesebb ez a diadal akkor, ha az elmé-
let alapján egyes tényeket  előre  jelezni  s  kiszámítani sikerül.
így   sikerült   a   mechanikai   hőelmélet   alapján   előre   meg-
mondani   tapasztalás   nélkül   az   olvadáspontnak   a   nyomás-
tól   való   függőségét;   az   elemeknek   Mendelejeff-féle   periodi-
kus sora új  elemek fölfedezésére vezetett.
Mendelejeff  a kémiai elemeket atomsúlyuk szerint családokba és so-
rokba   rendezte  s  arra   a   gondolatra   jutott,  bogy  az   elemek   tulajdonságai
atomsúlyuktól függnek. Ezt a függést fejezte ki «periodikus törvényében».
Ennek az elméletnek alapján ott. ahol az elemek sorozata hiányt mutatott,
új, addig ismeretlen elemek létezésére következtetett  s  tulajdonságaikat és
kémiai   viselkedésüket   előre   megállapítani   törekedett.   Három   ilyen  hipo-
tetikus elem tulajdonságainak 1871-ben való kiszámítását a legfényesebben
erősítette meg később a galliumnak, scandiumnak és germaniumnak, mint
valóságos elemeknek fölfedezése.
A   teóriáknak   kiváló   elmeindító   és   termékenyítő   hatá-
suk van a kutatásra.  Mozgást, lüktető  életet  visznek a tudo-
mányba,   új   célt   és   irányt   szabnak   a   vizsgálódásnak.   Külö-

---