A pszichológia és logika

164
más   tárgyakra   gyakorolt   hatásuk   alapján   határozzuk   meg.   Pl.   a   hőmér-
séket   nem   hőérzeteink   alapján   alkotott   ítéleteink   szerint   állapítjuk   meg,
hanem  valamely test (higany)  térfogatváltozásai  által, melyek  a hő válto-
zásainak  megfelelnek   (objektív megfigyelés   módszere).   A megfigyelésnél
arra  törekszünk, hogy adatainkat  lehetőleg mennyiségileg  meghatározzuk,
azaz mérjük.
A   jelenségek   megfigyelésére   és   mérésére   szolgáló   eszközök   pl.:   a
spektroszkóp, melynek az (égitestek kémiai összetételére vonatkozó ismere-
teinket köszönjük; a  polarizációs készülék,  mely a testek molekuláris szer-
kezetére derít fényt; a rezonátorok, melyek a fület segítik aljban, hogy egy
hang   részhangjait   megkülönböztesse.   Továbbá   egyéb   eszközök:   a  súlyra
(mértékek,   barométer,   areométer),  hőre  (termométer,   termogalvanométer,
a Borda-féle pirométer), elektromosságra (galvanométer, elektrométer, volt-
es   amperemeter),  a  magnetizmusra  (magnetometer),  a  hangra  (vibrográf,
vibrációs mikroszkóp, szirén) nézve. Vannak készülékek, melyek egyszerre
több   jelenség   változásait   automatikusan   jelzik,   pl.   a   meteorográf,   mely
pontosan följegyzi a barométer állását, a szél sebességét és irányát, az eső
idejét és mennyiségét, a levegő nedvességét stb.
A pszichológiai megfigyelésre nézve v. ö. 10. 1.
2.   Puszta   megfigyelés   útján   nagyon   nehéz,   legtöbbször
lehetetlen   annak   megállapítása,   vájjon   az   egyes   föltételek-
nek mennyi részük van, mint  okoknak,,  az okozat (hatás) elő-
idézéséhez. Ez a nehézség megszűnik akkor, ha beleavatkoz-
hatunk   a   tünemény   lefolyásába  s   a  föltételeket   akaratunk
szerint   változtathatjuk,   azaz  kísérletezünk.   A  kísérlet  vala-
mi?   szándékosan előidézett s föltételeiben önkényesen változ-
tatott   tüneménynek   tudományos   céloktól   irányított
megfigyelése.
A   kísérletnek   tehát   a   következő  föltételei  vannak:  a)
a vizsgálandó tünemény  önkényes előidézése; b)  a tünemény
feltételeinek  önkényes változtatása  a kísérletező  céljai  szerint;
a   tünemény   egyes   föltételeit   elszigeteljük   vagy   módosítjuk
s  azt   vizsgáljuk,   vájjon   e   változtatással   párhuzamosan   mi-
lyen   változás   áll   be   a   tüneményben   (v.   ö.   25.   §.);  c)  végül
rendszerint   a   kísérlethez   tartozik   a   megfigyelt   folyamatok
mennyiségi meghatározása, azaz mérése.
Hogy   kísérlet   útján   mily   könnyen   megoldható   számos   oly   kérdés,
melyet bármennyi megfigyelés sem tudott eldönteni, mutatja pl. a harmat-
képződés  elméletének története. Már régen megállapították a harmatképző-
dés feltételeit (tiszta, szélcsendes éj), anélkül, hogy a harmat keletkezésébe
bepillantást  nyertek volna. Azt hitték, hogy a földből fölszálló gőz vagy
finom   eső   idézi   elő   a   harmatot.   Csak   az   általános   feltételeket   ismerték,
de nem a különöseket, közelebbieket. Végre Wells (1818) kísérletei alapján
(vízszintes ernyő  befolyása  a harmatképződésre,  hőmérsék stb.) megálla-
pította, hogy mindkét nézet hamis, mert a harmat a környező levegő víz-
gőzéből oly tárgyakon képződik, melyek éjjeli kisugárzás által eléggé le-
hűltek.

---

165
A   kísérletnek   a   megfigyelés   fölött   való   nagy  előnyei:
a)  A kísérlet a tények  rendszeres fölkutatását  teszi lehetővé:
nem várja ugyanis, mint a megfigyelés, hogy a vizsgált folya-
mat   föllépjen,   hanem   maga   állapítja   meg   a   folyamat   föl-
lépésének   idejét   és   helyet.   A   csillagász   pl.   megfigyeléseit
akkor   kénytelen   végezni,   amikor   az   égi   jelenség   feltűnik;
a fizikus és kémikus  ellenben  a jelenséget bármikor  kutatási
céljának   megfelelőleg  maga  idézheti   elő.  b)  A kísérlet   lehe-
tővé teszi a megfigyelések  ismétlését  és ezzel ej egyik kutató-
nak a másiktól való pontos  ellenőrzését.  Ez az ellenőrzés az
eredményeknek   nagyobb   objektivitását   és   az   egyes   kutató
egyéni   sajátságaitól   és   előítéleteitől   való   függetlenségét   biz-
tosítja,  d)  A kísérlet  nagyban  előmozdítja  a  különböző  kuta-
tók   együttműködését  a   vizsgálat   föltételeire,   módszereire   és
segédeszközeire   vonatkozó   megegyezésük   alapján.   A   tudo-
mányok   története   azt   mutatja,   hogy   mindenütt,   ahol   egy
tudomány   kísérletivé   (experimentálissá)   vált,   ezzel   a   közös
tudományos munka széleskörű szervezése is fellendült.
Kísérlet   útján   bizonyos   foltételek,   melyek   a   vizsgált   tüneménnyel
mindig együttjárnak, kiküszöbölhetők  s  így a jelenség egyszerűbbé válik.
A légüres térben való szabadesés példáját a természetben sehol sem tapasz-
taljuk; Galilei azonban, hogy az esés  legegyszerűbb  formáját vizsgálhassa,
ezt  a  látszólag természetellenes  esetet  választotta kutatása  tárgyául  s  így
állapította meg azt a törvényt, hogy a szabadon eső testek egyforma sebes-
séggel esnek. A tudomány a természet bonyolult jelenségeit kísérlet útján
ilyen  legegyszerűbb  «tiszta» esetekre  iparkodik visszavezetni, melyekben
lehetőleg már csak egyféle  változás vagy egyféle  tulajdonság a vizsgálat
tárgya.  Csak  miután így az  elemi  összefüggések  megismerése,  mint  első
lépés, sikerült, történhetik meg a második lépés: a  bonyohdt  jelenségekre
való alkalmazás.
Sokkal   előnyösebb   helyzetben   vannak   azok   a   tudományok,   melyek
kísérleteket  alkalmazhatnak, mint  azok, melyek  kénytelenek  a természet-
ben talált jelenségek puszta megfigyelésére szorítkozni. A tudományok oly
területein alkalmazzák ma már a kísérletet, melyeken előbb lehetetlennek
tartották; pl. a pszichológiában (erre nézve v. ö. 11. 1.). A politikai és tár-
sadalmi tudományokban a kísérletezés egyáltalában nem vagy csak nagy-
nehezen   alkalmazható;   ezekben   a   kísérletet   a   statisztikai   megfigyelés
pótolja.
25. §. J. St. Mill kísérleti módszerei.
Az igazi induktív következtetés -- mint láttuk (17. és 18. §.) — abban
áll. hogy egyes tényekre vonatkozó ítéletünket egyetemesítjük. Erre azonban
csak akkor vagyunk följogosítva, ha bizonyos előzmények (föltételek) és a
tünemény közt oksági, azaz szükségképi viszonyt állapíthatunk meg. A tüne-
mény bekövetkezésének  szükségképiségén  alapszik az indukció útján nyert
ítélet egyetemessége. De hogyan állapíthatjuk meg. hogy bizonyos föltételek
és a

---