A pszichológia és logika
Yüklə 1,52 Mb. Pdf görüntüsü
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 26. §. A természeti törvény.
168 konstatálható, melyek régebben is fölléptek ugyan, de amelyeknek most párhuzamos emelkedését vagy csökkenését állapíthatjuk meg. A párhuza- mos változásom módszerének a társadalmi jelenségekre való alkalmazásá- ban főeszköz a statisztika. 26. §. A természeti törvény. 1. Ha valamely tünemény és bizonyos előzménye között sikerült az oksági, azaz szükségképi viszonyt megállapíta- nunk, akkor ezt nemcsak ebben az egyesetben tartjuk érvé- nyesnek, hanem valamennyi hasonló esetben: minden egyes folyamatnak ugyanis magában kell rejtenie lefolyásának egyetemes törvényszerűségét. Két tünemény oksági össze- függését egyetemesen kifejező ítélet a természeti törvény. Pl. a gázok térfogata a hőmérsékkel és a 0°-nak megfelelő tér- fogattal arányosan változik (Gay-Lussac törvénye). Minden természeti törvény ebbe az oksági formába öltöztethető: ha χ előzmény adva van, y következmény áll be. Ha a gáz hőmérsékét változtatjuk, a térfogat ezzel arányosan változik. A természettörvény mindig bizonyos tünemény s a megelőző okok közt fönnálló szükségképi s éppen ezért egyetemes viszonyt állapít meg, egyetemesen konstatál olyasmit, ami van. Ezzel szemben a jogi, erkölcsi, esztétikai törvények nem azt fejezik ki, ami van, hanem aminek lennie hell, parancsolnak, szabályoznak (normatív törvények). A természeti tör- vény nem kényszeríti a természeti tényezőket, hogy úgy viselkedjenek, amint viselkednek, nem írják elő nekik mozgásaikat, nem a természet felett álló hatalmak, melyeknek a természet «engedelmeskedik», hanem csak megállapítják, hogy a természeti folyamatok így s nem máskép mennek végbe. Pl. a folyadékba mártott test annyit veszít súlyából, mint az általa kiszorított folyadék súlya. Ellenben egy erkölcsi törvény parancsol: «ne lopj». Voltakép nem volna szabad azt mondani, hogy a természeti «törvé- nyek» uralkodnak. A természeti törvények nem a dolgok előtt vannak, hanem fölteszik a dolgokat. Az is téves, ha így szólunk: «ez a törvény ennek a jelenségnek oka»; a gravitáció törvénye pl. nem oka annak, hogy a testek vonzzák egymást tömegükkel egyenes, a távolság négyzetével fordított viszonyban levő erővel, hanem csak a vonzás egyetemes tényét fejezi ki. 2. Ha a természeti törvény mindig csak azokra az ese- tekre volna érvényes, melyeket éppen megvizsgáltunk, akkor nem volna benne semmiféle egyetemesítés. A törvény azon- ban ezt a szűk kört átlépi: jelen időformája van, ami annyit jelent, hogy minden időre (és helyre) érvényes, nemcsak a megvizsgált esetekre vonatkozik, hanem a hasonló összes tüneményekre, vagyis azt fejezi ki, hogy ugyanazon föltéte- lek között szükségképpen mindig ugyanaz a jelenség lép föl. 169 Az egyes megfigyelés csak ilyen ítéletre jogosít föl: a v b v c x föltételek között χ Λ jelenség lépett föl, hasonló a 2 , b. 2 , c 2 föl- tételek között hasonló x 2 jelenség stb. A természeti törvény azonban így szól: a, b, c föltételek között (mindig és min- denütt) χ jelenség lép föl. Annyira bizonyosak vagyunk abban az elvben, hogy ugyanazon föltételek között ugyan- annak a tüneménynek kell szükségképpen mindig létrejönnie, hogy ka a tünemény nem következik be, akkor a föltételek azonosságában kételkedünk s a hiba forrását itt keressük. Ha nem tennők fel az okság érvényét, voltakép lehetetlen volna a megismerés és a tudomány, mert amit egyszer igaznak találtunk volna, máskor, minthogy ugyanaz a tünemény máskép folynék le, hamisnak találnók s így szükségképiség- röl s ebből folyó egyetemességről szó sem lehetne. 3. Különbséget kell tennünk a természettudományban az elv és a tönény fogalma között. Az elv (princípium) oly tétel, mely bizonyos terü- leten a tények összekapcsolásának egyszerű, másból le nem vezethető elő- feltételéül szolgál. Az elv, mint tény, sohasem bizonyítható közvetlenül, hanem mindig a tények nagyobb számából következik vagy ezek posztu- lútruna. A törvény ellenben mindig a tényekben van adva, a tények össze- foglaló kifejezése, röviden: egyetemesített tény. így a tehetetlenségnek, az erők összetételének, a virtuális sebességeknek, az energia megmaradásának elve nem törvény, hanem elv, bár sokszor törvénynek is mondjuk. Ellen- ben a kapillaritás törvénye, Archimedes törvénye, Mariotte törvénye, a hang visszaverődésének törvénye nem elv, hanem sajátos értelemben vett törvény. 4. A természeti törvények nem egyforma értékűek. Tartalmuk szem- pontjából ugyanis háromféle ismerés fokon állhatnak: Olyan esetekben, midőn a tüneménynek és feltételeinek pontos mérése még nem lehetséges, a természeti törvény megelégszik annak megállapí- tásával, hogy általában összefüggés áll fönn a tünemény és bizonyos föl- tételek között. Ilyen fokon áll az élőlények jelenségeinek rendkívüli bonyo- lultsága miatt a biológiának és fiziológiának számos törvénye. — Más ese- tekben igen nagyszámú mérést végeznek, a nélkül, hogy az összefüggés kellő matematikai formulába volna öltöztethető. Ekkor nagyon hasznosak a grafikai ábrázolások. Ilyen ismerési fokon vannak pl. azok a törvények, melyek a telített vízgőz feszítőerejének vagy egy só oldhatóságának a hő- mérsékletétől való függését fejezik ki. A meteorológiai elemeknek a hely- től és időtől való függése hasonlóképpen jut kifejezésre az éghajlati és idő- járási grafikonokon. — Az igazi exakt természeti törvény a tüneményeknek és föltételeinek összefüggését matematikai formulában fejezi ki. Ilyenek pl. ;i sok közül a Boyle-Mariotte és Gay-Lussac-féle törvények; ezeknek a v t p t = v o p o (1 + af) formulába való egyesítése egyszersmind világosan szemlélteti a törvények terjedelmének különbségét (A gáztömeg állapotát a nyomás, térfogat és temperatura teljesen meghatározzák. Ε három meny- nyiség összefüggését az itt jelzett állapot-egyenlet fejezi ki.) Pszichológiai szempontból a törvény oly eszköz, melynek segélyével a legnagyobb mértékben munkát takarítunk meg. Ha tudunk egy törvényt. Yüklə 1,52 Mb. Dostları ilə paylaş:
|