A pszichológia és logika

174
nyege  éppen az indukció és dedukció egységében áll. A de-
duktív   következtetés   adja   a   szempontot,   melyből   a   kísérleti
vizsgálat   tapasztalását   irányítanunk   kell.   A   kutatásnak  két
tapasztalati   végpontja  van:   az   érzéki   szemlélet   a   kiinduló-
pont   és   a   kísérleti   tapasztalás,   a   föltevés   tapasztalati   igazo-
lása a befejezés — ami e két végpont közé esik, az  deduktív
természetű. Indukció és dedukció tehát föltételezi egymást.
A valóság  kutatásában  a  dedukció  teszi   érthetővé,   hogy
olyan   új   ismereteket   (törvényeket)   állapítsunk   meg,   melyek-
ről   pusztán   tapasztalati   úton   sejtelmünk   sem   lehetne.   így
pl.   újabban   az   atom   szerkezetét   úgy   képzelik,   hogy   benne
pozitív   mag   körül   egy   vagy   több   elektron   kering.   Ebből
Lorentz dedukció útján megállapította, hogy mágneses mező-
ben   egy   fényforrás   (pl.   nátriumláng)   spektruma   az   eredeti
spektrum-vonalak   mindegyike   helyett   két,   az   eredetivel
szimmetrikus   vonalat   fog   mutatni.   A   tapasztalás   e   tisztán
elméleti levezetést igazolta (Zeeman-effektus).
A dedukció a vizsgált jelenséget a lehető  legegyszerobb  föltételek  között
veszi föl, tehát eltekint a természetben előforduló bonyolult viszonyoktól,
melyeket   a   kísérlet   is   csak   részben   tud   egyszerűbbé   tenni.   A   dedukció
útján   nyert   törvények   éppen   ezért   legtöbbször   csak  ideális   liatáresetcl·,
melyektől a valóság többé-kevésbbé eltér. Ezeknek az eltéréseiknek meg-
állapítása ismét a kísérleti eljárás föladata. Pl. az inga-lengés időtartamára
vonatkozó   törvénv:
vagy   a   homorú    tükrök    és   lencsék  formu-
lája:
—      csak ooly határesetekre érvényes,  melyek
nincsenek
megvalósulva a természetben.
2. A dedukció az egyest az egyetemesből vezeti le, vagyis
a tüneményeket  úgy  magyarázza  meg, hogy valamely egye-
temes   törvény   különös   eseteként   vagy   következményeként
mutatja   ki   őket.   Pl.   azt   a   tényt,   hogy   az   üveg,   melyben   a
víz   megfagy,   széttörik,   egyrészt   abból   a   törvényből   magya-
rázza   meg.   hogy   a   víz   megfagyva   kiterjeszkedik,   másrészt
abból, hogy az üveg nem tud kitágulni. Egy gépezet bonyolult
munkáját   azzal   magyarázzuk   meg,   hogy   ráutalunk   azon
mechanikai   törvények   sorára,   melyeken   működése   alap-
szik.   —   Azt   a   tényt,   hogy   a   rothadáshoz   víz   szükséges,
Liebig   deduktív   úton   így   magyarázta   meg:   Az   állati   és   más
nitrogéntartalmú   testek   rothadása   olyan   kémiai   folyamat,
amely   ezeket   az   anyagokat   fokozatosan   gázalakúakká   ala-
kítja   át,   főkép   szénsavvá   és   ammóniákká;       hogy   a   szerves

---

175
anyagok   karbonja   szénsavvá   válhassék,   ebhez   oxigén,   am-
móniákká   változásukhoz   hidrogén   szükséges:   ezek   pedig   a
víz alkotó elemei.  A rothadáshoz  tehát víz  szükséges.
3. A valóság vizsgálatában mind az indukció, mind a de-
dukció   nélkülözhetetlen.   Ott   azonban,   ahol   nem  adott  való-
ságok a vizsgálat tárgyai,  hanem az ész alkotásai, mint  tisz-
tán gondolati (ideális) tárgyak, a puszta dedukció is elegendő.
A   deduktív   jellegű   tudományok   típusa   a  matematika,  mely
bizonyos   axiómákból,   posztulátumokból   és   definíciókból
indul   ki.   ezeket   egymáshoz   viszonyítja   és   összekapcsolja  s
minden   tapasztalás   (megfigyelés   vagy   kísérlet)   nélkül   jut
újabb és újabb evidens ismeretekre, a tér- és számviszonyok
törvényeire.
A valóságra vonatkozó tudományokban az egyes  tapasztalatok elemzése
(analízise)  útján megy végbe az ismerés,  a matematikai ismerés azonban
tisztán gondolati (racionális)  szintézis.  A matematika tárgyai ugyanis nem
tünemények,  hanem   bizonyos   mennyiség-fogalmak   között   megállapítható
logikai   viszonyok.  A   természet   tényei   tőlünk   függetlenül  adva  vannak  s
éppen ezért  minden  tapasztalás nélkül, puszta okoskodással észből le nem
vezethetők   (irracionálisak),   ellenben   a   matematikai   fogalmak   kapcsolata
(szintézisei) nem  a valóságra,  hanem  tisztán gondolati  (ideális) tárgyakra
vonatkoznak.
A   matematikai   alapfogalmak   az  ész   alkotásai  s  nem   tapasztalásból
való elvonások (abszolút egyenes,  kör, kiterjedésnélküli pont stb. nincs a
valóságban). Ezek az alapfogalmak észkonstrukciók lévén, nem a valóságot
jelentik, hanem egy ideális világot (innen a különböző geometriák lehető-
sége). Ezek a fogalmak nem rejtegetik az egyéniség vonásainak határtalan
összegét, mint a természeti tárgyak  fogalmai  (princípium individuationis),
hanem   csak   az   van   bennük,   amit   mi   tettünk   beléjük,  nem   adva  vannak
nekünk,   hanem   mi   adtuk   őket   magunknak.   A   fizikus   is   állít   fel   ugyan
elvont törvényeket,  melyek  a valóságban  csak megközelítő pontosságúak,
de   egyszersmind   a   pontatlanságokat,   eltéréseket   okaikra   visszavezetni   is
iparkodik.  A   geometer  azonban   nem   törődik   ábráinak   pontatlanságával,
éppúgy, mint annak tudatával sem, hogy nincs tárgy, mely az ő fogalmainak
megfelelne   a   valóságban,   mert   az,   amit   gondol,   nem   az   érzéki   valósági
eleme, hanem gondolati (ideális) tárgy.
    2. A gondolkodás módszeres (szisztematikus)
formái.
29. §. A tudományos rendszer.
Minden   tudomány   fogalmaknak,   ítéleteknek   és   követ-
keztetéseknek   szövedéke,   melynek   összefüggését   elsősorban
a kutatás közös tárgya  biztosítja. A tudomány végső célja a

---