A pszichológia és logika

24
1  ~kg-hoz  
1
j
3
-ot  helyezünk. Két érzet egyenlőségét vagy két érzet különbsé-
gének nagyságát a szó szoros értelmében  exakt  módon nem lehet megálla-
pítani.   Különben   is   az   érzet   sem   tekinthető   egyszerű   lelki   tartalomnak,
mert a kísérlet alkalmával ítéletekkel van keverve, melyektől el nem szige-
telhető. A pszichofizika «tiszta érzete» puszta feltevés; a valóságos érzetet
nem lehet mérőszámmal ellátni.
10. §. A látás érzetei.
1.
A   látás   érzeteinek  fizikai  okai   a   különféle   hosszú-
ságú   éterrezgések.   Ezek   a   szemideg   hártyáján   (retina)   bi-
zonyos   vegyi   (fotokémiai)   folyamatokat   váltanak   ki,   melyek
ingerületekké   átalakulva,   a   látóideg   útján   a   megfelelő   agy-
centrumba jutnak és fényérzeteket keltenek.
2.
A látás érzetei  minőség  szempontjából  két csoportba
oszthatók:  először  semleges színérzetekre  (vagy világosság-
érzetekre), amilyenek a fehér és fekete  s a  kettő között lévő
szürke   árnyalatok;   másodszor  tarka   színérzetekre,  ami-
lyen   a   vörös,   sárga,   zöld,   kék   (a   spektrum   színei).   Ha   a
tarka   színeket   hasonlóságuk   szerint   rendezni   próbáljuk  s   a
vörösből indulunk ki, az egyes vöröses színárnyalatok mind-
inkább   elvesztik   vörösségüket   és   a   sárgához   közelednek.
Ha   a   sárgán   túl   tovább   megyünk,   a   vöröshöz   való   minden
hasonlóság   megszűnik  s  a   következő   színárnyalatok   a   zöld-
del   mutatnak   mindinkább   növekvő   hasonlóságot.   A   sárgá-
nál   tehát   a   színeknek   irányváltozása,   fordulópontja   van.
Hasonlóképpen a színárnyalatoknak a sárgához való hasonló-
sága   megszűnik   a   zöldnél,   a   zöldhöz   való   hasonlóságuk
a kéknél.
A   tarka   színeknek   három   egymástól   független   tulaj-
donsága   van:  a)  a  színezet,  azaz   a   színeknek   vörös,   sárga,
zöld stb. minősége;  h)  a  világosság,  vagyis  a fehérhez való
kisebb-nagyobb   hasonlóság;   a   sárga   pl.   a   spektrumszínek
között   mindig   világosabb,   mint   a   kék;   a   sárga   egymagában
természeténél   fogva   világos,   a   kék   pedig   sötét   szín;  ej  a
teltség  vagy  Színfok,  mely   annál   nagyobb,   minél   kevesebb
semleges   szín   van   benne:   a   spektrum   színei   pl.   nagy   mér-
tékben   telítettek,   ellenben   az   égkék   már   egy   kissé   fehérrel
kevert   kék.  Ε  három   tulajdonság   alapján   mondhatjuk,   hogy
pl.   ez   a   szín   vörös,   eléggé   világos   és   telt;   de   ugyancsak   a
vörös szín  lehet   világosabb  és  sötétebb  s  lehet   teltebb   vagy
kevésbbé telt.

---

25
A semleges színek minőségük hasonlósága alapján egyenes  vonalba
rendezhetők, melynek egyik végpontján a legvilágosabb fehér, a másikon
a   legsötétebb   fekete   van.   Viszont   a   tarka   színek   rokonsága   négyszöggel
ábrázolható,   melynek   sarkai   a   főszíneket   képviselik:   vörös,   sárga,   zöld
és kék.
A színeknek valamennyi lehetséges fokozatát, e fokozatoknak mintegy
rendszerét ábrázolja a  szilioktaéder.  (V.  ö. a 2. ábrát.) Tengelyének felső
pontja képviseli a legvilágosabb fehéret, közben a kevésbbé világos fehér
s   a  kevésbbé   sötét   fekete,   azaz   szürke   ár-
nyalatokat.   Az   oktaéder   egyenlítő   síkjának
sarkaiban   találhatók   a   telített   főszínek   (leg-
vörösebb   vörös,   legzöldebb   zöld   stb.),   kö-
zéppontjában   a   középszürke.   A   telített   zöld
sarokból   a   centrum   felé   indulva       pl.   talál-
juk   a     kissé     szürke   zöldet,     még   szürkébb
zöldet,     végre   a   központi   szürkét.   Hasonló-
képp  a többi színeknél.    Ε  sík   alatt egy má- 
sik   síkot   képzeljünk,   melyen   a   szürke   már
sötétebb,   fölötte   pedig   egy   síkot,   melynél   a
szürke   a   fehérhez   jobban   közeledik  si.   t.
A   négyszögek   mindinkább   kisebbednek.   így
haladunk   tovább,   míg   a   középponti   szürke
egyrészt feketévé, másrészt fehérré nem lesz 
s már nincs is síkunk, hanem csak két (fe-  
kete és fehér) pontunk. Ε síkok egymásra-
2. ábra. Színoktaéder
helyezéséből   kapjuk a színoktaédert vagy
kettős színpiramist, mely mintegy 35,000 megkülönböztethető szín rend-
szere. A színérzetek e szerint három, egymástól különböző sorba rendezhe-
tők, ábrázolásuk is három méretben, azaz test alakjában eszközölhető: a
színek rendszere tehát három dimenziós.
3. Eddig a színérzeteket csak  leírtuk,  úgy, amint tudatunkban jelent-
keznek. De hogyan magyarázzuk létrejöttüket: milyen viszonyban vannak
a fizikai  ingerekhez,  vagyis az éterrezgésekhez? Általában a színezetet az
éterhullámok hossza, a szín világosságát az éterhullámok erőssége (inten-
zitása)  s  végül a szín teltségét az éterhullámok tisztasága (keveretlensége)
határozza meg.  a)  A  leghosszabb  hullámok  (λ  =  760  μμ  [millimikron: a
milliméter   milliomod   része,]   400   billió   rezgés   mp-ként)   a   vörös   érzetét
keltik, majd a mindig rövidebbeknek a narancs, sárga, zöld, kék, indigó
felel meg, a legrövidebbeknek  (λ  =  390  μμ,  770 billió rezgés mp-ként) az
ibolyaszín, b) Minél nagyobb a hullámok erőssége (az éterrészecskék mozgás-
impulzusa), annál inkább fokozódik a színérzetek világossága, c) A hullámok
tisztasága annyit jelent, hogy a fény csak egyfajta hosszúságú hullámokból
áll. Ilyen egynemű (homogén) fény kelti a telt színek érzeteit, amilyenek
a spektrum színei. Ha más hosszúságú hullámok is belekeverednek a fénybe,
a szín veszít teltségéből.
Pontosabb vizsgálatok szerint a fényingereknek és a színérzeteknek
viszonya   nem   egészen   olyan   egyszerű,  amint   itt  ismertettük.  A  hullám-
hosszúság különbségei  nemcsak  a színezetnek, hanem  néha a teltségnek
és   világosságnak   különbségeit   is   meghatározzák.   A   hullámok   erőssége
viszont a színérzeteknek nemcsak világosságbeli, hanem színezeti és teltségi
viszonyait is módosítják.
4. Ha a spektrum  fényerősségét  erősen  csökkentjük, természetesen
valamennyi szín veszít világosságából. Ez a veszteség azonban a vörösnél

---