A pszichológia és logika

28
tével.   A   normális   szem   retináján   ugyanis   a   színérzetek   szempontjából
három   rész   különböztethető   meg:   1.   a  retina   középponti   része  (a   sárga
folt   és   környéke),   melynek   a   fénysugaraktól   való   izgatása   valamennyi
tarka színt előidézi; 2.  a retina, középső öve:  ha a fénysugarak erre esnek,
akkor   úgy   viselkedünk,   mint   a   vörös-zöld   színtévesztők:   a   spektrumnak
a vöröstől a zöldig terjedő színeit sárgának,  a többit  kéknek látjuk;  3.  a
retina legszélső öve: ha ezt érik a fénysugarak, csak semleges színérzetünk
van  (fehér,  szürke,  fekete),   úgy,   ahogyan   a  teljes  színvakoknak.   Ha   pál-
cikákra   különböző   színű   papirosszeletet   erősítünk,   majd   ezeket   indirekt
látómezünkbe   kellő   módon   beállítjuk,   a   retina   itt   jellemzett   színlátó   ter-
mészetét könnyen igazolhatjuk.
A. §. A hallás érzetei.
1. A   hallás   érzeteinek  fizikai  ingerei   a   levegő   rezgései.
Ezek   a   rezgések   a   fül   belső   részében   átalakulva,   mint   in-
gerületek   jutnak   a   megfelelő   agycentrumokba  s  hangér-
zeteket váltanak ki.
A belső fülnek a hallás szempontjából legfontosabb része a hártyás
csiga, mely a két és fél csavarulatú csontos csigában foglal helyet. A hártyás
csiga alaphártyáján találjuk a hallószerv végkészülékét, a Corti-féle szervet.
Ez   egy   húros   szerkezetű   képződmény,   mely   mintegy   20,000   rugalmas
rostból   áll   (átmérőjük   kb.  
1
/
500
  mm).   Helmholtz  elmélete   szerint   minden
egyes rost bizonyos rezgésre van hangolva, azaz mint rezonátor szerepel:
csak bizonyos hullámok hozzák együttrezgésbe. Ezt a rezgést a hallóideg
az agyvelőbe vezeti, amire specifikus hangérzet jő létre. A mély hangokat
a hosszú és vastag, a magas hangokat a rövidebb és vékonyabb idegrostok
rezgése kelti.
2. A hallás érzetei közül egyesek (pl. a hangvilla hangjai)
tiszta  s  nyugodt   természetűek,   mások   ellenben   zavarosak,
nyugtalanok,   darabosak   (pl.   a   léptek   zaja).   Az   előbbiek   a
hangok, az utóbbiak a zörejek.
A   hangokon   négy   fősajátság   különböztethető   meg:
magasság, minőség, erősség és színezet.
a) A.  hangokat  magasságuk  szerint   egyirányú   folyto-
nos sorba rendezhetjük,  melynek  egyik  végén  a legmélyebb,
másik   végén   pedig   a   legmagasabb   hang   van.   A   magas   és
mély szó természetesen csak metafora, a görögök és rómaiak
az   előbbit   «élesnek»  (οξ,ός,  acutus),  az   utóbbit   «nehéznek»
(βαρός, gravis) mondották.
b) Ha a hangsorban egy hangból, pl. a c-ből kiindulunk,
nemsokára   ismét   olyan   hangra   találunk,   amely,   noha   maga-
sabb,   mégis   a   c-hez   hasonlóan   hangzik.   Ez   a   meglepően
hasonló   hang   a   c   oktávhangja.   Minden   oktáván   belül   a

---

29
hangok   hasonlósága   periodikusan   visszatér.   A   hangoknak
ez   az   ismétlődő   sajátsága   a   hangok  minősége.  Valamely
hang   minősége   tehát   ugyanaz   lehet   (pl.   c),   jóllehet   magas-
sága különböző c
1
, c
2
, c
3
 stb.).
A.   hangok   tehát   a   minőség   szempontjából   egy   magába   visszatérő
wort alkotnak, míg magasságuk szempontjából mindig ugyanabban az irány-
ban   tovahaladó,   egyenes   vonalú   sort.   A   hangok   rendszerét   legjobban   a
csavarvonal   szimbolizálja.   A   magassági   sor   irányának   állandósága   a   ki-
indulóponttól növekvő távolságban jut kifejezésre;  a minőségi sor periodi-
citását pedig az ugyanabba a függőlegesbe való visszatérés fejezi ki.
c) A hangoknak harmadik sajátsága  erősségük.  Ugyanaz
a   magasságú   hang   egyszer   gyöngébben,   máskor   erősebben
hangzik.
d) Az   egyforma   magasságú   és   erősségű   hangok   is   kü-
lönbözhetnek   a  hangszínezet  szempontjából.   Ugyanaz   a
hang   másképpen   hangzik   a   hegedűn,   máskép   a   zongorán  s
máskép,   ha   emberi   hang.   A   hangszínezet   különbségének
forrása   a   hangokat   alkotó   részhangok   természete.   A   han-
gokat továbbá bizonyos mellékzörejek is színezik, pl. súrolás
és kaparás a hegedű- és grammafonhangokat, zúgás és fúvás-
zörej a síp- és trombitahangokat.
3. Milyen viszonyban állanak a hangok tulajdonságai a  fizikai ingerek
(levegőrezgések) sajátságaival?
A  hang  és a  zörej különbsége  elsősorban arra vezethető vissza, hogy
a   hangot   periodikus   (szabályszerű)   levegőrezgések,   a   zörejt   pedig   nem
periodikus rezgések keltik. Az ingereknek és a hangérzeteknek ez a viszonya
azonban   nem   minden   esetben   állapítható   meg:   vannak   igen   bonyolult
periodikus rezgések, melyeknek zörej érzet felel meg (pl. ha egy sor billentyűt
egymásmelleit egyidejűen nyomunk  le) s  néha a nem periodikus rezgések
zenei hangot keltenek.
A  hangok   előbb  jellemzett   tulajdonságainak  mindegyikét   a  rezgések
valamely sajátsága határozza meg: a hang magasságát és minőségét a rezgések
száma, a hang erősségét  a rezgések kilengése (amplitúdója), a hang színezetét
pedig a különböző hosszúságú és kilengésű rezgések összetétele.
a)  A  legmélyebb  hangnak   körülbelül   16   rezgés   felel   meg   rap-kint,
a legmagasabb hangnak pedig körülbelül 50,000 rezgés. A zeneileg használ-
ható hangok rezgésszáma a 40 és 20,000 között van. A hang magasságát
mélyebb   hangoknál   jobban   meg   tudjuk   különböztetni,   mint   a   magasabb
hangoknál. A hangok magasságbeli különbsége iránt való érzékenység igen
nagy. Még a gyakorlatlan normális fül is észrevesz közepes hangmagasságon
oly   különbséget,   melynek   csak   néhány   rezgés   felel   meg;   gyakorlott   fül
pedig oly hangokat is megkülönböztet, melyeknek különbsége egy rezgésnek
csak negyed- vagy ötödrésze.
Az oktávahangok rezgésszámai úgy viszonylanak, mint 1: 2, a kvintéi,
mint 2: 3, a kvartéi, mint 3: 4, a nagy tercéi, mint 4: 5, a nagy szextéi,
mint   3:5,   kis   tercéi,   mint   5:   6,   a   nagy   szekundéi,   mint   8:9.   Két   vagy

---