A pszichológia és logika

34
ingerel. Ez ingerek megérzése útján értesülünk fejünk tartásáról és helyzeté-
ről  (egyensúlyérzetek).  Ha   a   statikus   érzékben   zavar   áll   be,
egyensúlyérzetünk
bizonytalan  s  szédülünk.  Ha  csukott  szemmel   néhányszor  sarkunk   körül
fordulunk  s  hirtelen megállunk, igen élénk érzéki benyomásunk van  s  az
előbbi iránnyal ellentétben akarunk forogni. A szédülésnek ez az élménye
a statikus érzék érzeteiből áll. Jellemző, hogy a siketnémáknak körülbelül
a fele ilyen forgás után sem szédül. Ennek, megfelel az a tény. hogy a kór-
boncolás   alkalmával   a   siketnémáknak   átlag   50%-ánál   az   ívjáratok   vala-
mely megbetegedését lehet kimutatni.
15. §. Életérzetek.
Az  életérzetek  (vitális   vagy   organikus   érzetek)   szerve-
zetünk   életműködéseivel   (a   vérkeringéssel,   anyagcserével,
lélekzéssel)   kapcsolatban   keletkeznek.   Ilyen   érzetek   az   éh-
ség,   szomjúság,   undor,   jóllakottság,   levegőhiány,   fáradtság,
álmosság,   frisseség   stb.   érzetei,   melyek   szervezetünk   folya-
matairól   és   állapotairól   értesítenek   bennünket.   Ezek   nagy
befolyással   vannak   az   összes   többi   lelkiállapotra  s  mintegy
az   egész   lelki   élet   hátterének   tekinthetők.   Más   színben   lát-
juk   a   világot,   ha   életérzeteink   jók,  s  máskép,   ha   rosszul
érezzük   magunkat,   levertek,   betegek   vagyunk.   Az   élet-
érzetek összeségét közérzetnek szokás hívni (hogylét).
Az életérzeteknek ingerei olyan mechanikai, kémiai  s  hőváltozások,
melyek a belső szerveknek idegeire hatnak. Az idegek azután az ingereket
az agyvelőbe vezetik. Általában az életérzetek a test normális állapotában
rendszerint nem jutnak tudomásunkra, mert a vegetatív folyamatok rendes
lefolyásánál   nagyon   gyengék;   mihelyt   azonban   az   utóbbiakban   rend-
ellenesség   áll   be,   az   életérzetek   azonnal,   nagyrészt   fájdalmas   hangulat
kíséretében, jelentkeznek.
Az életérzeteknek különösen nagy a biológiai jelentősége. Az éhség,
gyomorfájás, levegőhiány, fáradtság stb. érzete olyan ismeret, mely egyedül
magára a szervezet állapotára vonatkozik": nem az a célja, hogy a külső
világban   tájékoztasson,   hanem   olyan   visszahatást   váltson   ki,   mely  a
szervezetnek egyenesen segítségére válik.
16. §. A szemlélet.
1.   Az   érzetek   lelki   életünkben   nem   elszigetelve   merül-
nek   föl,   hanem   egymással   szoros   kapcsolatban.   Ha   valamit
kézbe   fogunk,   akkor   nemcsak   nyomásérzeteink   vannak,
hanem egyszersmind mozgás- és hőérzeteink, melyeket együt
tesen   testnek   érzünk,   vagyis   mint   sima   vagy   érdes,   hegyes
vagy   tompa,   puha   vagy   kemény,   hideg   vagy   meleg  tárgyai
fogunk   fel.     Az   érzetek   tehát  egységes   képpé  kapcsolódnak

---

35
össze   számunkra,   melyet   a   külső   világ  tárgyaira   vonatkoz-
tatunk,  vagyis   háznak,   rózsának,   fának   stb.   tartunk.   Ezeket
a   külső   tárgyakra   vonatkoztatott   érzetkapcsolatokat   szemléle-
teknek   hívjuk.*  Érzet   és   szemlélet   között   tehát   az   a   különb-
ség,   hogy   az   érzet   egyes  ingerek  tudomásulvétele,   a   szem-
lélet  pedig  a  külső  világ  tárgyainak  lelki   képe.  Ha  egy  egy-
szerű   hangot   a   hangforrás   tudata   nélkül   hallunk,  érzetünk
van;   ellenben,   ha   azt   a   hangot   úgy  fogjuk   fel,   mint   hegedű-
hangot,   mint   madárcsicsergést,   azaz   tárgyakra   vonatkoz-
tatva,   akkor  szemléletünk  van.   A   szemléletnek   az   érzettar-
talinak   kölcsönzik   mintegy   az   anyagát,   melyet   a   tárgyra
vonatkoztató lelki aktus jelentéssel, értelemmel lát el.
2.   A   szemlélet  több,  minta   ránk   ható   ingerekből   kelet-
kező érzetek  összege. Ha ennek a könyvnek  egy lapját vagy
egy   festményt   fordítva   nézek:   érthetetlen   vonalak,   ábrák,
zavaros   színfoltok   stb.   tűnnek   elém  (érzetek).  Kend  es  tar-
tás   mellett   egészen   máskép   hatnak   rám   ugyanazok   az   in-
gerek:   mint   ismerős  tárgyak  értelmesen   csoportosítva,   egy-
ségbe   foglalva   jelennek   meg   előttem.   A   puszta   érzéki   be-
nyomásokat   ugyanis   át-   meg   átszövik   a   múlt   tapasztalatok
emlékképei,   az   érzékileg   adottat   lelki   tartalmunkkal   ön-
kénytelenül  kiegészítjük  s  meggazdagítjuk.   Viszont  váloga-
tunk  is   az   ingerek   között:   némelyeket   kiemelünk,   mások-
ról   meg   tudomást   sem   veszünk  (kiválasztás).  Amit   már
előbb   is   szemléltünk,   azt   most   könnyebben   vesszük   észre;
ami   jelenlegi   képzeteinknek  s  gondolatainknak   megfelel,
az   hamarább   jut   érvényre   a   szemléletben.   Különösen   annak
van e tekintetben jelentősége, ami  érdeklődési  körünkbe vág.
Ugyanarról   az   épületről   más   szemlélete   vari   a   műtörténész-
* A szemlélet szót nemcsak a látás, hanem a többi érzetterület hasonló
lelki jelenségeinél  is használjuk. Van tehát  hallási, tapintási szemlélet  is.
Szemléletnek azért nevezzük, mert aránylag a  szem  érzékének van legtöbb
szerepe a tárgyak észrevételénél. — Az érzet és szemlélet különbséget leg-
jobban úgy értjük meg, ha elgondoljuk a vakon születettnek lelki állapo-
tait, aki megoperáltatása után látni kezd. Először csak világosságot, szín-
foltokat lát, melyek mint egészen új benyomások jelentkeznek tudatában.
De sejtelme sincsen arról, hogy ezek a színfoltok voltakép tárgyak képei.
Ekkor még csak  érzetei  vannak;  ezekhez azonban csakhamar  régebbi  ta-
pasztalatai   kapcsolódnak.   Füle   után   ítélve,   valaki   belépett   a   szobába:
lát   egy   színváltozást   (megnyíló   ajtó),   majd   egy   másikat   (belépő   alak).
A belépőt hangjáról megismeri  s a  színfoltokat, mint érzeteket, reá vonat-
koztatja. A látott benyomások tehát eleinte teljesen jelentésnélküli új tar-
talmak:  érzetek;  sok  tapasztalás   után   az   érzetcsoportokat   jelentéssel   látja
el, tárgynak ismeri fel; ekkor már látásszemlélete van (v. ö. 38, 1.).

---