A pszichológia és logika

50
képzettartalomra   ismerünk   rá   azonnal,   ha   mindjárt   át   is   él-
tük.   Ismert   helyen   nem   tudunk   néha   tájékozódni,   föl-
ébredéskor hirtelen képeink vannak, de nem ismerünk  rájuk,
újaknak   tűnnek   fel;   valamit   olvastunk   régebben  s  most
reprodukáljuk,   de   nem   tudjuk,   hogy   olvastuk  s  eredetinek
tűnik   fel   a   gondolat   (öntudatlan   plagizálás).   Sokszor   homá-
lyosan   «érezzük»,   hogy   ezt   vagy   azt   a   dolgot   láttuk,   félig-
meddig   reprodukáljuk,   de   nem   tudunk   rá   emlékezni,   vagyis
az   időben   mint   tőlünk   átéltet   elhelyezni.   Az   emlékezésnek
nem bármely tetszésszerinti  múlt  a tárgya,  hanem csak saját
magamnak   múltja,   melyben   a   most   fölidézett   dolgokat   át-
éltem.
Az emlékezésben a  fölidézés  és a  ráismerés  két külön mozzanat. Ezt
legjobban az amnesisnek nevezett lelki rendellenesség egyik alakja mutatja:
a beteg valamely tárgy képét felszólításunkra föl tudja ugyan idézni, azon-
ban   nem   tud   a   tárgyra,   ha   megmutatjuk   neki,   ráismerni.   A   beteg   a   föl-
idézett   emlékképeket   nem   mint   ilyeneket   ismeri   föl,   hanem   egészen   új
ötleteknek vagy inspirációknak tartja. — Egy másik rendellenes tünemény
az emlékezés körében a paramnesis: valamit az egyén először él át, mégis azt
hiszi, hogy már egyszer egészen ugyanazon a módon átélte  (déjà-vu  vagy
fausse   reconnaissance).  —   Érdekes   faja   az   emlékezésnek  a  hypermnesis
(az emlékezés fokozódása): nagyon rövid idő alatt az emlékek egész tömege
idéződik föl; pl. a halálos veszedelemben forgó előtt néhány pillanat alatt
egész élete megjelenik.
5. Az emlékezet nagy  egyéni különbségeket  mutat a bevésésnek és az
asszociációnak   erejére,   biztosságára   és   gyorsaságára   nézve.   Némelyek
gyorsan   tanulnak  s  gyorsan   felejtenek,   mások   lassan   tanulnak   és   lassan
felejtenek. Viszont van olyan típus is, mely lassan tanul és gyorsan felejt,
s  megint   olyan,   mely   gyorsan   tanul   és   lassan   felejt.   Az   utóbbi   típusba
tartoznak   á   legjobb   emlékezettel   megáldott   egyének,   akik   az   emlékezeti
anyagot úgy fogadják be, mint a viasz, s úgy tartják meg, mint a márvány. —
Nemcsak a bevésés, hanem a fölidézés szempontjából is nagyon különböznek
az   emberek:   az   egyiknek   tudatában   lassan   merülnek   föl   az   emlékképek,
a másikéban a legrövidebb idő alatt; amazok a lassú és nehézkes, emezek
a gyors, élénk, szavakész és talpraesett emberek. — Vannak továbbá egyé-
nek, akik főkép a külsőleg asszociált anyagot  tudják fölidézni  s  a tartalmi
(logikai) összefüggéseket nem vésik be (mechanikus emlékezet). Mások ellen-
ben   csak   a   gondolatok   összefüggését   tartják   meg   az   eredeti   szók   és   sor-
rend   nélkül  (judiciózus   vagy   logikai   emlékezet).  Ha   valaki   egy   vers   első
sorait   megkezdi,   önkénytelenül   folytatjuk   (mechanikus   emlékezet);  de   lia
egy   matematikai   bizonyításra   kell   emlékeznünk,   akkor   a   reprodukálásnál
nem   pusztán   a   hallott   bizonyítást   adjuk   vissza,   hanem   a   bizonyítási   sor
tagjainak   összefüggését   mintegy   újból   meg   kell   alkotnunk   magunknak
(judieiózus   emlékezet).   A   fiatalkorban   erősebb   a   mechanikus   emlékezet;
a gyermekek hosszú költeményeket el tudnak mondani, terjedelmes leckéket
bemagolni, a nélkül, hogy a tartalmukból egy keveset is értenének (verbaliz-
mus). A felnőtt ember már inkább mindennek az értelmét, tartalmi össze-
függését keresi, nehezére esik valamit ugyanazokkal a szavakkal visszaadni.
Néhány példa a  kolosszális emlékezetre: Mezzofanti  bíboros († 1849)

---

51
66 nyelvet tudott, 36-ot teljesen, a többín legalább olvasott. — A 14 éves
Mozart  a   sixtusi-kápolnában   meghallgatta   Allegri   Misererejét,   melynek
hatalmas   partitúráját   nem   volt   szabad   sokszorosítani;   egyszeri   hallás
után olyan helyesen írta le, hogy csak mégegyszeri hallásra volt szüksége
néhány pontatlanság kijavítása végett. —  Dr. G.  Rückle  (szül. 1879) nagy
feltűnést  keltett csodálatos számemlékezetével. 200 számjegyből  álló sort
7 percnyi és 4-2 másodpercnyi ideig tartó bevésés után pontosan tud reprodu-
kálni. 504 számjegyet 44 perc alatt vésett be. Egy 25 számjegyből álló négy-
zetet 6-7 másodperc alatt vés be, úgy hogy balról-jobbra s viszont, alulról-
fölfelé s fordítva, spirálisan ferde menetben tudja ismételni. Játszva mondja
meg fejből hat- és hétjegyű számoknak köbgyökét s emel kétjegyű számokat
a   hatodik   hatványra,   miközben   az   eredmények   milliárdokra   rúgnak.
A   a;
3
—649a;
3
-111,009+58.328,361=0   egyenletet   fejből   6  ρ  alatt   oldotta
meg. Egy negyvenjegyű szám 17-ik gyökét egy perc alatt ki tudta számítani.
6. A   képzetdiszpozíció,   ha   ismétléssel   nem   erősítjük,  mindig   gyen-
gébbé, működésre képtelenebbé válik: a képzetet  elfelejtjük.  Azt felejtjük
el leghamarább, ami legkevésbbé van asszociálva más képzetekkel. Ellen-
ben legjobban megmaradnak a sok irányban és gyakran asszociált képzetek.
Ebből érthető főképpen az is, hogy az öreg ember a közel múltra emlékszik
legkevésbbé  s  legelevenebbek  gyermekkori  emlékei:  az  utóbbiak ugyanis
ΆΆ élet, folyamán többször fölfrissültek. Az emlékezet öregkori gyöngülése
bizonyos   szabályszerűséget   mutat:   a   különöstől   az   általános   felé   halad.
Először   a   tulajdonnevekre   való   emlékezet   gyöngül   meg,   azután   a   leg-
konkrétabb tárgynevek, majd általában a főnevek kerülnek sorra, végül  a
melléknevek és igék, melyek tulajdonságot, viszonyt s állapotot fejeznek ki.
Λ  tulajdonneveket   és   tárgyneveket   azért   felejtjük   el   elsősorban,   mert
konkrét   személyeket   és   tárgyakat   név   nélkül   is   könnyen   elképzelhetünk,
lelkünk elé idézhetünk; a szemléletes érzéki kép itt fontosabb, mint a szó.
Elvontabb   dolgokat   azonban   elsősorban   szavakkal   szimbolizálunk,   ezek
adnak   az   elvont   tulajdonságoknak  s  viszonyoknak   szilárd   és   közölhető
alakot, ezért az elvont dolgok neveit később is felejtjük el.
A feledésnek nagy jelentősége van lelki életünkben. Ha a feledés nem
választaná ki a reánk pillanatról-pillanatra ható rengeteg benyomás emlék-
képei   közül   azokat,   melyek   számunkra   fontosak,  s  nem   távolítaná   el   a
roppant sok fölösleges képhalmazt, szóval ha mindig mindenre emlékeznénk:
lehetetlen volna-a-lelki élet. A feledést úgy ttekinthetjük;   mint a lelki élet
megkönnyebbülési   folyamatát.   Paradoxul   hangzik,   de   igaz:   a   feledés   az
emlékezet föltétele (Ribot).
7. Mi az emlékezet értéke a lelki életben? Sokan hajlandók az emlé-
kezetet lebecsülni és az értelmet (intelligenciát) tekinteni az emberi szellem
egyedül   értékes   tényezőjének.   A   rossz   emlékezet   általában   nem   megy
szégyenszámba,  s  ha valakinek azt mondjuk, hogy igen jó az emlékezete,
evvel nem mondottunk valami különös dicséretet.
Az emlékezetnek azonban sokkal fontosabb szerepe van a lelki élet-
ben, semmint lebecsülői gondolják. A puszta gondolkodás, a merő értelem
emlékezeti   anyag   nélkül   olyan   volna,   mint   a   tábornok   sereg   nélkül,   az
építőmester tégla nélkül, a festő vászon és színek nélkül (Meumann). Min-
den   foglalkozáskörben   szükségünk   van   elég   hatalmas,   mindig   rendelke-
zésre   álló   ismeretanyagra:   ügyvéd,   bíró,   orvos,   mérnök,   tanár   stb.   hiva-
tása gyakorlásában állandóan kénytelen nagymennyiségű pontos és könnyen
fölidézhető képzetre támaszkodni. Akinek pontatlan s helytelen emlékképei
vannak,   akármilyen   éleseszű   gondolkodó   is,   tartalmilag   hamis   ítéletekre
jut.   Az   emlékezet   szállítja   az   anyagot,   melyet   a   gondolkodás   feldolgoz;

---