Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
198 mind megegyeznek a vizsgálódók, hogy t. i. a széppel egyaránt foglalkozik az ember értelme és vágyódása, törekvése, beleértve ez utóbbiakba az embernek érzelmi világát is. Egyesek azonban a szépség sajátos lényegé- nek az érzéki és értelmi megismeréshez való viszonyát tekintik, míg a vágyódásra és érzelmekre tett hatást csak az értelmi működés szükségképi folyományának tüntetik fel. Mások ezzel éppen ellenkezőleg fogják föl a szép lényegét. Vannak végül, akik (mint nálunk pl. Greguss Ágost) mindakét működésre, az értelemre és másfelöl a vágyódásra, valamint az érzelmekre tett hatást egyaránt a szép lényegét tevőnek állítják. Ha végigtekintünk az ókori filozófusoknak, a kö- zépkori skolasztikus bölcselet legkiválóbb képviselőinek s a modern esztétika legnevesebb művelőinek fölíogás- módján, azt látjuk, hogy legnagyobb részük az első helyen említett véleménnyel egyezik meg, hogy t. i. a szépség lényegéhez csak az érzékelésre s az értelmi megismerésre tett hatás tartozik; kiemelik továbbá a szép és jó közt fönnálló formális különbséget, amazt a megismerés, az értelem, emezt viszont a vágyódás, a törekvés körébe utalva. Ennek a fölfogásnak helyességét a tapasztalat is bizonyítja. A szép ugyanis természetszerűleg éppen ér- zékelő és értelmi megismerő működésünk útján tesz hatást s idézi föl az élvezetet, máskülönben nem érez- nők oly erősen a vágyódást, hogy kívánkozzunk a szép után s foglalkozzunk vele. Mindez arra vall, hogy a szépség formális szempontból közvetlenül a meg- ismerés lelki tevékenységének körébe tartozik, vagyis hogy a szépség formális jellegének noetikus fölfogása a helyes. A vágyódásra és érzelmekre tett hatás ennél- 199 fogva nem érinti magát a szépnek lényegét. Ezért beszél a modern esztétika a széppel való foglalkozásról szólva! bizonyos akaratnélküliségről (Willenlosigkeit), amint szintén gyakran említi a tárgynélküliséget (Stoff- losigkeit), azt akarva ez utóbbival kifejezni, hogy a széppel való foglalkozásra nincs hatással a szép tárgya s ennek célszerűsége, hanem egyedül csak a meg- ismerésre tett hatása. Noha azonban a szépség lényegéhez nem tartozik az érzelmekre, vágyódásra és akaratra tett hatása, ennek a hatásnak létezését botorság volna tagadni, mert hiszen a tapasztalati tények is az ellenkező mel- lett bizonyítanak. A szép szemlélete (akár látás, akár hallás mint esztétikai érzékek útján történik) a meg- felelő érzéklésben a tárgy és szemlélő közt szoros kapcsot, bizonyos közvetlen egyesülést idéz elő, a tárgynak mintegy az érzékléssel való átérzését. Ez a bensőséges egyesülés, mely teljesen megfelel megismerő tevékenységünknek, egyszersmind érzelmi világunkban, vágyódásunkban, törekvésünkben örömet és élvezetet idéz elő s ez az élvezet az, melyet esztétikai élvezet- nek nevezünk. Az esztétikai élvezet eszerint az eszté- tikai szemlélet hatása folytán a széppel való foglal- kozás okozta öröm (Funktionslust — mint a német szokta röviden kifejezni), s ez az első érzelem, a vágyó- dásnak első aktusa, mely a széppel való foglalkozásból származik. Röviden szólva: az esztétikai élvezet nem lényeg, hanem csupán folyomány, következmény, mert hiszen a szép nem azért szép, mivel tetszik, hanem azért tetszik, mivel szép. De habár a tetszés nem tartozik a szépség lényegé- hez, mégis rendkívül nagy biológiai jelentősége van, 200 mert annálfogva, hogy az ember valamely műalkotás- ban tetszését találja, sarkalva van arra, hogy necsak az igaz és jó, hanem a szépség és művészetek irányá- ban is kiművelje szellemét. Vannak az imént említett esztétikai alapérzelemnek társai, kísérői is. Ilyenek elsősorban az ú. n. tárgyi és alanyi esztétikai érzelmek. Amazokon Volkelt (System der Aesthetik, 1905. I. 165. 1.) azokat az érzelmeket érti, melyek az ábrázolt személyeket töltik el s melye- ket a szemlélő együtt érez velük. Ez az úgynevezett beleérzés (Einfühlung), mely Lipps óta oly nagy sze- repet játszik a modern esztétikai elméletekben. Az alanyi érzelmek viszont a szemlélőben reflexió útján kelet- keznek. így pl. egy regény olvasása közben vagy drámai előadás alkalmával együttérezzük a szereplő egyének örömét, fájdalmát (objektív érzelmek), s viszont ezeken mi is vagy örvendünk, vagy bánkódunk (alanyi érzelmek). Tapasztalatból tudjuk, hogy ezen érzelmek reálisak ugyan, de azt is tudjuk, hogy nincsenek közvetlen reális hatással — hogy úgy mondjuk — köznapi éle- tünkre. Egy drámai hősnek sorsát megkönnyezhetem a színházi előadás folyamában, de utána jókedvvel megyek haza s zavartalanul végzem dolgaimat. Végül még tekintetbe kell vennünk a szépség fölkeltette ér- zelmek közül azt is, amelyet a szép mint kívánatos jó iránt táplálunk. S ez már abszolút értelemben vett reális érzelem, mely fontos szerepet játszik esztétikai magunktartásában. Ámbár mindezen érzelmek nem tartoznak a szépség lényegéhez, mégis nagy fontosságuk van a tekintetben, hogy megkönnyítik az esztétikai értékelő ítélet hoza- talát, megformálását. Manifesztációs, mintegy tanúság- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|