717
a miénkhez, kevés gond van a kiejtésével és a hanghelyettesítéssel.
aa
á
Aarau [árau]
ae
é
Jaeger [jéger]
ah
mshg előtt
á
Brahms [brámsz]
ä
e, é
Kästner, Schäfer [kesztner séfer]
äu
aj
Bräunig [brajnig]
ch
h
Bachmann [bahman]
idegen eredetű nevekben
k, s
Christian, Chamisso [krisztian samiszó]
ck
k, kk
Ackermann, Lübeck [akkerman lűbek]
e
hgs nyílt szótagban
é
Peters, Telemann [pétersz téleman]
hgst szótagban gyakran
néma
Eisenstadt, Bremerhafen [ejznstat brémerháfn]
ee
é
Mondsee [mondzé]
eh
mshg előtt
é
Ehrlich [érlih]
ei, ey
ej
Eisenach, Meyrinck [ejzenah mejrink]
eu
aj
Reutlingen [rajtlingen]
h
két mgh között
néma
Hohenlohe [hóenlóe]
ie
í
Wiesenthal [vízentál]
ig
szóvégen
h
Leipzig [lejpcih]
oe
ö, ő
Koestler, Goethe [kösztler gőte]
oh
mshg előtt
ó
Rowohlt [róvólt]
ow
szó végén
ó
Treptow [treptó]
s
sz
Enns [ensz]
mgh előtt
z
Sebald, Eisenstadt [zébald ejznstatt]
szótag elején p, t előtt
s
Speyer, Reichstadt [spejer rejhstatt]
sch
s
Eschenbach [esnbah]
ss, ß
ssz
Essen, Roß [esszn rossz]
tsch
cs
Pollatschek [polacsek]
tz
c
Görlitz [görlic]
tsch
cs
Fritsch [frics]
v
f
Ravensburg [ráfenszburg]
w
v
Wedekind [védekind]
z
c
Linz [linc]
A helyes németes kiejtés ellen leginkább azok vétenek, akik nem tudják, vagy nem ügyel-
nek rá, hogy a hangsúlyos nyílt szótagok magánhangzója mindig hosszú. Nem szép, amikor
még a rádióban is úgy mondják ki az Adam, Peter, Robert, Telemann neveket, „ahogy le
vannak írva”, nem pedig így: [ádam, péter, róbert, téleman]. Az is gyakori hiba, hogy egyes
német kiejtési szabályokat készséggel húznak rá más nyelvekre. Az sch nem minden
nyelvben [s] (lásd holland, olasz), valamint az ah, eh sem viselkedik úgy a németen kívül,
ahogyan ott a Brahms, Behrens szavakban, visszás dolog tehát a finn Lahti, az arab
Bahrein, az indiai
Nehru, Mehta neveket és szavakat [láti, bárein, néru, méta] formán
hangoztatni.
Ismertetőjegyek
A német írásra a legjellemzőbb az „umlautos betűk” (ä, ö, ü) és a ch, ck, sch
718
betűkapcsolatok jelenléte, a
v és
w párhuzamos használata, olykor a családnév előtt a
von
elem; földrajzi neveknél gyakori az -ach, -au, -berg, -stadt végződés.
NORVÉG
A germán nyelvcsaládban markánsan különálló skandináv nyelvi ághoz tartozik. Ezen belül
a kontinentális csoport tagja a dán és a svéd társaságában, ezek ugyanis sok közös vonásban
különböznek a földrajzilag is távol eső Izland nyelvétől. Norvégia a 15. századtól dán uralom
alatt élt, nyelve erős dán befolyás alá került, átvették a dán írásmódot is, és csak a 19. szá-
zadtól indult meg a küzdelem a norvég nyelv függetlenségéért, saját írásmódjának
kialakításáért. A század második felében írók, költők és nyelvészek az archaikusabb észak-
nyugati nyelvjárásokból egy új „nemzeti” nyelvváltozatot fejlesztettek ki, ez az „újnorvég”
(nynorsk) vagy „vidéki nyelv” (landsmål). A huszadik század derekára ez az új nyelv
kiküzdötte az egyenrangúságot a déli, városias „országos nyelv” vagy „könyvnyelv” (riksmål,
bokmål) mellett.
A norvég nevek kiejtésében mindmáig az utóbbi az irányadó. A norvég
hangzása a svédéhez áll a legközelebb, inkább csak a helyesírása őriz néhány dán sajátságot.
aa (ma å)
ó
Aasen, Lågen [ószen lógen]
æ
e
Udnæs [üdnesz]
d
l, n, r után
néma
Roald, Kielland, Sondfjord [rual
hjellan szonfjúr]
szó végén
néma
Bolstad [bulszta]
g
i, y előtt
j
Gill [jill]
gj
j
Gjøvik [jővík]
h
j, v előtt
néma
Hjertenæs [jertenesz]
k
i, j, y előtt
hj
Kjær [hjer]
o
többnyire
u, ú
Mo i Rana [múi rána]
ø
ö
Øverland [őverlan]
øy
öj
Bygdøy [bügdöj]
sj, skj
s
Mosjøen, Skjervøy [músően, servöj]
sk
i, y előtt
s
Skien [síen]
y
ü
Vestly [vesztlű]
A norvég íráskép a dántól alig különbözik, míg a kiejtése sokkal több rokon vonást mutat
a svédével. Az írott svédtől mégis könnyen elválasztható, mert abban a norvég
æ és
ø
helyén ä, ö szerepel. A dántól viszont nem könnyű megkülönböztetni. Ahol a dán
személynevek mindig -sen végződésűek (Pedersen), a norvégban gyakori a -son
(Bjørnson). A dánban nagy a túlsúlya a b, d, g betűknek, a norvégban viszont ezek helyén
gyakori a p, t, k, pl. dán kage, bog, flyde, gabe norvég megfelelői kake, bok, flyte, gape. A
helynevekben a dánra jellemző ø végződés a norvégban mindig øy (sziget). A dánban
tipikus, a norvégban ritka a -rup végződés városok nevében.
OLASZ
Az újlatin vagy román nyelvcsoport egyik legfontosabb tagja, a latin legközvetlenebb
leszármazottja, a kora középkori népi latin folytatója, amely a 12. században lett irodalmi
nyelvvé. Hangzása harmonikus, kiejtése könnyű, hangkészlete úgyszólván hiánytalanul
visszaadható magyar beszédhangokkal.